A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 21. szám - Az igazságügyi költségvetés tárgyalása a képviselőházban

180 A JOG. többet behajtott, mint a mennyit számadásában kitüntetett és hogy ennélfogva ő összesen 1,844 frt 42 krt behajtott. Ezen ügyvéd ur költségkövetelése itéletileg összesen csak 638 frt 31 krral állapittatik meg; mindezek dacára a törvényszék az előterjesztett számadást elfogadja és még magukat a számadást kifogásolókat marasztalja el, hogy panaszlott ügyvédnek állítólagos költségkövetelése fejében 2 frt 51 kr. s a perköltségeket megfizessék. Hogyan lehetséges ilyesmi ? Valószínűleg csak ugy, hogy a hozott Ítélet indokaiban árva szóval sem tétetik említés arról, hogy a tárgyalás folyama alatt bebizonyíttatott volna, miszerint panaszlett ügyvéd 1,213 forint 42 krral többet bevett, mint a mennyit számadásában kimutatott és 1,211 forint 11 krajcárral többet, mint a mennyit költségkövetelése teszen. A következőkben elöadandok egy más esetet, a melyben a valódi tényállás még helytelenebbül lett előadva és a melyben a valódi tényállásnak előadhatása már kezdettől lehetetlenné tétetik. Ugyancsak fenti ügyben azon körülménynél fogva, hogy a számadás kifogásolása iránti kérvény zárkérése tovább kiteijeszthető nem vala, mint csak arra, hogy az előterjesztett számadás el nem fogadtassák és panaszlott ügyvéd köteleztessék, hogy azon pénzt, a melyet saját számadása szerint bevett, kiszolgáltassa; külön ügyvédi panasz lett benyújtva az iránt, hogy szolgáltassék ki ama pénz is, a mely a számadásban behelyezve nem lett, de a melyet panaszlott ügyvéd, hogy maga bevette, a tárgyalás folyamában elismerni kényszerült. Ezen utóbbi panasz feletti tárgyalás folyamában alperes, a ki a számadás kifogásolása ránti perben már beismerte volt, hogy a pénzt bevette, de azt állította volt, hogy ama pénzt ügyfelének kiszolgáltatta volna, már azt állítja, hogy a kérdésben forgó követeléseknek egyikét maga a fél vette volna fel és ő csupán csak a törlési nyugtát állította volna ki, egy második követelést pedig a fél nekie ajándékozott volna külön jutalomdíjul s ezen körülményeket tanuk által bebizonyítani ajánlkozik, természetesen nagyon is gyanús tanuk által. Hasztalanul tétetik azon ellenvetés, hogy panaszlott ezen állításainak valótlansága bu van bizonyítva panaszlottnak a korábbi perben tett saját beismerései és számos egyéb körülmények által, a melyek panaszlott állításainak lehetetlenségét is kimutatják, a tárgyalást vezető biró a tett ellenvetéseket mi figyelemre sem méltatja s kihallgatja a tanukat a nélkül, hogy a feleket arról értesítené és aztán természetesen el is utasítja az ügyvédi panaszt állítólag mint teljesen alaptalant. Íme ám minő ítéletek és határozatok készíthetők és hozhatók elő a mai perrendszer érvénye alatt a t.-székek ülésein. S ezért ne csudálkozzunk többé, ha mind gyakiabban halljuk ismételtetni ama közönséges közmondást: »Meghalt Mátyás király és vele az igazság.« Kétséget nem szenved, hogy az ügy valódi tényállásának és az összes perdöntő mozzanatoknak helyes és lelkiismeretes előadása a bírónak kötelessége és hogy csak azoknak mérlegelése van annak szabad elhatározásának alája vetve. Mindennek dacára azonban a mindennapi gyakorlat azt bizonyítja, hogy az "ügyállás annak összes kisérő mozzanataival együtt gyakran olyképen adatik elő, hogy általuk az ítélet rendelkezése igazoltathassák. És ez annál is nagyobb baj, mivel ennek folytán már nagyon is nehéz a felebbezési hatósági birót is az első biró által előkészített ösvényből kitéríteni és mivel másrészről a felebbezési hatóság birájának hivatása szorosan véve nem is az, hogy foglalkozzék ténykérdésekkel, hanem csak a jogi kérdéssel. Ezen bajnak elhárítása biztosan csupáu csak a szóbeliség és közvetlenség behozata'a által eszközölhető Mert itten a per képe az azt alkotó minden mozzanataival együtt a határozathozatalra hivatott összes bírói tagok színe előtt táratik fel, itten mindenik szavazó biró önmaga és közvetlenül alkothatja meg elhatározásának elemeit, kérdéseket tehet és odahathat, hogy az ügy minden irányban kellő világlatba hozattassék és itten egyidejűleg megadatik a feleknek is az alkalom, hogy indokaikat és a tényeket az összes szavazó birák hallatára előadhatnák és az által maguknak ama meggyőződést megszerezhessék, hogy ügyük nem döntetik el az általuk mérvadónak vélt tények és mozzanatok mellőzésével. Belföld. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása a képviselőházban, f. hó 16-án vette kezdetét és az általános vita rövid egy ülésben be is fejeztetett. Következőkben ismertetjük : Latkóczy Imre előadó a költségvetés tételeiben is kifejezve látja azt a reform-irányzatot, melytől igazságügyünk vezetése át van halva, s azért ajánlja elfogadásra az előirányzatot. B o d a Vilmos a magyar igazságügyet a catalauni csatamezőhöz hasonlítja, a mennyiben ez is el volt borítva halottakkal ; egy egész sereg reform-tervvel. Időnkint a hírlapok zajosan kürtölik, mi minden készül az igazságügyministeriumban s a parlamentben és az igazságügyminister szokott önérzetes hangján jelenti ki, hogy ez és ez készülőben van, annak már az alapvető elvei is megállapitvák, amannak már csak a végső szövegezése hiányzik, stb. Ez tart a költségvetés letárgyalásáig, azután ismét beáll az a csöndes tevékenység, a melynek a voltaképpi neve talán nem is egészen igy hangzanék. Elismeri, hogy történt egy reform : a királyi táblák szétosztása, csakhogy ez meg nem vált be. Igazi orvoslást nem nyujt a perrendtartás tervezeit reformja sem, mert nem politikai eszközökre van szükség, hanem a peres eljárás egész vonalán a formák egyszerűsítésére a szóbeliség és közvetlenség alapján. Felsorolja ezután a legégetőbben szükséges igazságügyi reformokat, többek közt a katonai büntető törvénykezés modernizálását, s kijelenti, hogy e feladatok megoldása egész embert kiván, s a ki ma az igazságügyminiszteri tisztet lelkiismeretesen be akarja tölteni, annak nem szabad ereje java részét politikai dulakodásra és pártmanőverekre fordítania Ne merítse ki az erejét Szilágyi az adminisztráció államosításának támogatásábau, hanem fordítsa a maga nagy erejét a hozzá méltó nagy munkára: a magyar igazságügy rendezésére. Óhajtja, hogy ez igy legyen, de nem reméli s azért a függetlenségi párt részéről is kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el S z i n a y Gyula a jogállamnak fogalmával összeférhetetlennek tartja a bíráskodásnak azt a fajtáját, melyet nálunk a közigazgatási hatóságok gyakorolnak. A voltaképeni törvénykezés gyarlóságainak megszüntetésére legjobb módnak tartja a birák javadalmazásának emelését s a bírói függetlenség erősebb biztosítását; igen sokat lendítene továbbá, különösen az ügymenet gyorsaságán, a járásbíróságok helyesebb beosztása. Reámutat börtön-ügyünk fejletlen voltára s sürgeti a katonai büntető törvénykezés reformját. A költségvetést nem fogadja el. I s s e k u t z Győző szükségesnek látja, hogy igazságügyi kiadásainkkal szembeállítsuk azokat a pénzügyi tárcánál elszámolt bevételeket is melyek — mint a bélyeg-, illeték-jövedelem stb., — az állam igazságügy, tevékenységének ellenszolgáltatásaképen folynak be s akkor kitűnik, hogy 15,813.323 frt kiadással 25,289.073 frt bevétel áll szemben. S mégis azt tapasztaljuk, hogy az állam fiskális érdekei annyira felülkerekednek az igazságszolgáltatási érdekeken, hogy ezek kielégítésére nem jut pénz. Közösügyi kiadásaink, a melyek belső konszolidációnkat nem mozdítják elő, folyton emelkednek ; a belső konszolidációnkra szükséges költségekkel szemben azonban minduntalan ott találjuk a financiális egyensúly vétóját. Ama három év óta, hogy a »reform-niiniszterium ^ megalakult mindössze két reformot kaptunk : a konzuláris bíráskodásban eddig fennállott törvénytelen gyakoilat törvényesitését s a királyi tábláknak helytelen időben történt szétosztását. Ezekhez jön még egy pár javaslat : a választási ügyekben való kúriai bíráskodásról, a sommás eljárásról, az erdélyi birtokrendezésről, valamennyi vagy magában véve is rosz, vagy legalább is egymás .al ellentétes. Ennyiből áll az igazságügyminiszter három esztendei reformtevékenysége. Pedig hát mennyi, részben már elő is készített reform vár megoldásra : Az egész polgári magánjog, melynek a kodifikálása annál sürgősebb, minthogy a Királyhágón tul ma is egy idegen törvény van érvényben ; az anyagi büntetőtörvény revíziója s főképen a büntető eljárás, az ügyvédi rendtartás, a katonai büntetőtörvény stb. Nem hagyható meg továbbá a birák mai csekély iavadalmazása, mely ugyanakkora ma, mint volt az annyi'a magasztalt 25 éves fejlődés kezdetén. S itt nem hagyhatja emlitetlenül, hogy az osztrák birák a felség részéről sokkal nagyobb arányban részesülnek kitüntetésekben, mint a magyarok A magyar birói karban 1888. óta csak a curia volt másodelnöke kapta meg a belső titkos tanácsosi méltóságot, az osztrákban hat Oberlandsgerichts- és Senatspraesident, Lipót-rendet 1889 — 1891-ben 13 osztrák biró kapott, magyar csak 2, vaskorona-rendet osztrák b, magyar 1, Ferenc József-rendet osztrák 4, magyar egy sem. A speciális magyar rendjelt, Szent-István rendjét 1887. óta csak egy tényleges szolgálatbelí biró kapta meg s kettő a nyugdíjazás alkalmával. Boncza Miklós : Az se kellett volna ! Igazságos biró kell, nem felcifrázott Issekutz Győző : Ez is egy bizonyság, hogy az igazságügyi miniszter működése nem olyan, minőt . . . Boncza Miklós : A demokrácia követel. Issekutz Győző : Tessék a demokráciát mindenütt keresztülvinni ; de ha kitüntetéseket osztogatnak, e tekintetben a magyar birói kart sem lehet mellőzni. Kijelenti, hogy annak az igazságügyministernek, a ki az egykori Szilágyi Dezsőbe helyezett bizalmat annyira eljátszotta, költségvetést nem szavazhat meg. T o in p a Antal szintén sokat várt az igazságügyminisztertől, de sajnosán látja, hogy nem felelt meg a hozzá fűzött reményeknek. A táblák decentralizációját ő kezdettől fogva nem tartotta helyesnek, sem az igazságnak, sem a főváros érdekében. Bírálja a miniszter legújabban beadott jelentéseit s ezek között a sommás eljárásról szólót, mely az ügyvédi kariján nagy ellenzésre talál. A költségvetést nem fogadja el. Irányi Dániel a büntető eljárásban a feltételes elitélés rendszerének életbeléptetését kívánja, a minek fontosságát a külföldi jelesebi) jogászok és birák elismerik. Foglalkozzék a kormány ezzel a kérdéssel és vegye be a reformok sorába. P 0 I ó n y i Géza teljes mértékben pártolja az Irányi által felvételt eszmét s a maga részéi öl az ártatlanul elitéltek kártalanításának kérdést veti fel, óhajtva, hogy az igazságügyminister erre nézve álláspontját kifejtse. Az államnak kötelessége, hogy kártalanítsa azokat, a kik íz igazságszolgáltatás tévedéseinek áldozatul estek. Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az e 1 n ö k a vitát b e r e. k e s z t i. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter ezúttal csak két konkrét kérdésre kiván nyilatkozni. Irányi szóba hozta a feltételes elitélés rendszerét. Erre vonatkozólag röviden csak annyit jelent ki, hogy a büntetőtörvény revízióját tartalmazó novellában, melynek benyújtása már csak napokba telik, a kormány javaslatba hozza a feltételes elitélés intézményét, oly módon, hogy oly feddetlen életű fiatal emberek, a kik már büntetőjogi beszámítás alá esnek, a kiknek a jövőjét azonban a rendes büntetés erősen kockáztatná, fellételes Ítélettel marasztaltassanak. A bírói tévedésekért adandó kárpótlás dolgában a kormány elfogadta azt az elvet, hogy a kik ártatlanul elitéltettek és rajtok a büntetés végrehajtatott, bizonyos módozatok közt és feltételek alatt bizonyos kárpótlásban részesüljenek. Ez azonban alaki természetű kérdés lévén, megoldásának a büntető perrendtartásban van helye. Hogy az ártatlanul vizsgálati fogságba kerülteknek adható-e ily kárpótlás, erre nézve határozott fentartással kell elme mert üy intézkedés következéseit minden oldalról belátni ma meg nem lehet. A mit a táblák decentralizációja ellen felhoztak, arra azt jegyzi meg hogy a2 UJ aera tizenkét havi tartama alatt a hátralékok száma csökkent, jóllehet ez idő alatt a beérkezett ügyd^rabok száma 12,000 darabbal