A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - A tanukihallgatás kérdéséhez - Ügyvedi küzdelem a létért külföldön

157 Még nagyobb óvatosságot és körültekintést igényéi a vád elejtése. Sokan azt hiszik, hogy az ügyészség kirendelt tagja szabad kézzel megy a főtárgyaláshoz és ott a maga külön nézeteit saját belátása szerint érvényesítheti. Ez a felfogás határozottan téves. Ellentmond annak az ügyészségi intézmény egész szervezete, a mely egységes. Az ügyészség vezetője által approbált, a bírósághoz az ő aláírásával benyújtott vádinditvány külön speciális utasítás nélkül is, mindig köti a tárgyaló ügyészségi tagot, sót köti esetleg magát az ügyészség vezetőjét is. Hivatásunk komolysága megkíván bizonyos következetességet. Nem engedhetünk tért oly feltevéseknek, mintha kellő megfontolás nélkül, könnyelműen emelnénk vádat azzal a hátsó gondolattal, hogy azt ép oly könnyedén el is ejthetjük. A tárgyaláshoz kirendelt ügyészségi tagnak kötelessége tehát a kir. ügyészség által a vádinditványban elfoglalt álláspont érvényesítésére legjobb lelkiismerete szerint törekedni s azzal szemben a vádat elejteni csak akkor jogosult, ha a tárgyalás folyamán a tényállás teljesen megváltozott, vagy a vizsgálat alatt mutatkozott bizonyítékok teljesen megerötlenittettek. Eelhivom kir. ügyész urat, hogy jelen rendeletemet az ügyészség tagjaival közölje, az ebben foglalt útmutatások megtartására kütönös gondot fordítson s megjegyzem, hogy a kir. ügyészségek működését a jelzett kérdésekben magam is éber figyelemmel kiséreiulem. Debrecen, 1891. évi október hó 14-én. Cserna kir. főügyész. Ausztria es külföld. \ 1'gyvedi küzdelem a létért külföldön. Kartársakkal beszélgetve, sokszor hall az ember statisztikai és pseudostatisztikai adatokat azon összegekről, miket az ügyvédek lisztcletdíjkép felüktől kapnak és ezen összegek megoszlásáról. A bécsi ügyvédi kamara a minap közölte azon nem épen érdektelen adatot, hogy csak egy bécsi ügyvédnek van öt, egynek négy, háromnak három és körülbelül harmincnak két-két segédje. A bevételekről hiteles adatokat szolgáltatni nem könnyű dolog. Mindazonáltal érdekes lesz a párisi — az ügyvédekre nézve nem épen örvendetes — állapotokkal megismerkedni. Ezen adatokat a párisi »Siécle«-ből veszszük. Mivel Franciaországban az ügyvéd honoráriumát nem perelheti, az a szokás lépett életbe, hogy az ügy vitelére a fél körülményeihez és az ügy fontosságához képest előleget kérnek. Egy bordeauxi ügyvéd, kitől eliense tárgyalás előtt visszavette az iratokat, nem akarta az előleget visszaadni; a kamarai választmány mellette, a »proeureur« és a felső törvényszék azonban ellene s igy a kamara ellen volt. így alkalmul szolgált azután ez, hogy az ügyvédi honoráriumot, meiyböi csak a positiv számadatokat hozzuk fel, satyrikus módon tárgyalja ama lap. A párisi felebbviteli törvényszék elnöke és a főügyész egyenkint 25,000, a tanácselnökök 13,200, a tanácsosok 11,000, a polgári törvényszék elnöke és procuratora 20.00J, az egyes kamarák elnökei és a vizsgálóbirák 10,000 és a többi birák 8,000 franknyi fizetést húznak. A fizetések közti különbség nálunk aránytalanul nagy. Semmi sem biztositja jobban a bírói függetlenséget, mint első sorban is a megfelelő javadalmazás. Látni való, hogy a francia vizsgálóbírónak csak csekélylyel van kevesebb fizetése, mint egy fölörvényszéki tanácsosnak, míg nálunk még oly viszonyban sem áll egyik a másikhoz, minc egy a kettőhöz. A mi az ügyvédi kart illeti, Parisban 902 bejegyzett ügyvéd van, de e mellett az »a v o u é « - k egy része ügyvédi teendőket is végez. Az ügyvédek közül körülbelül 562 teljesen clientela nélkül áll, a mely körülmény Londonban — mellesleg megjegyezve — még kedvezőtlenebb. Megbízható becslések szerint háromnak van közülök 150,000—200,000 frank jövedelme ; kettő köztük pénzügyi capacitás, a harmadik pedig specialista bélyeg- és védjegy-ügyekben. 8—10 ügyvéd bír 100,000 frank jövedelemmel és a kamara választmánya ezen ügyvédekből alakul meg. 6-8 ügyvédnek van 50—70,000, 15-nek 30-50,0()0, 30-nak 20—30,01)0 frank évi jövedelme. Azoknak a számát, kik 20,000 frankot keresnek, 60-ra teszik, ugyanennyi a 10 — 15,000 frankkal bírók száma is. Körülbelül 150-nek van 5 — 10,000 és 60-nak 1 — 3,000 frank jövedelme, vagyis a legkedvezőbb esetben is még csak fele sem a legkisebb birói fizetésnek. Egészben véve az ügyvédek jövedelme körülbelül 6y» millióra tehető, a mi Párist j tekintve nem oly nagy, mint látszik. A fenti számadatokból látjuk, j hogy tulajdonképen még 350 ügyvédnek sincs foglalkozásából oly jövedelme, mely a legszerényebb, természetesen Franciaországban kiválóan kevés kiadások fedezésére sem elégséges. A legjobb esetben is az »E x s t a g i a i r e« (fiatal ügyvéd) ! csak a jegyzékbe Íratása után két évvel juthat fizetett képviselet- i hez. És ekkor is meglepő az egyes ügyek honoráriumainak csekély volta. Polgári perben 300—500 frank közt váltakozik, esküdtszéki bűnügyekben 500-1,000, rendőrségiekben pedig 100—300 frank között. A francia ügyvéd különösen sokat ad arra, hogy honoráriumának tiszteletdíj jellegét megőrizze.» Ezért nem is szokásos | nyugtát adni, mert a hivatás szent törvényei azon hiuságérzetet [ keltik az ügyvédben, hogy ő ne tűnjék fel üzletembernek. MintI hogy azonban a francia illetékszabási hivatal az ilyen bélyegtelen nyugtákat ismételten megleletezte és a kamarák tiltakozása ez ellen hasztalan volt, azt a kibúvót ta'álták ki, hogy a nyugta a fél szolgája, vagy alkalmazottja nevére állíttatik ki, kitől ezt nem lehet megtagadni. Franciaországban is, mint mindenütt, vesződnie kell az ügyvédnek clientelájáért és itt nagy szerepet játszik az »A vo u é « - letol és csődbiztosoktól való függés. Minden tréfa dacára, mit e thema felett űznek, senki sem tagadhatja meg a francia ügyvédi kartól, hogy hivatásuknak méltóan megfelelnek, a mi hogy nem olyan könnyű, mint látszik, bizonyítják a számadatok. Hogy nálunk a nagyon megnehezített életmód csak ritka kivételes esetben fajul becstelen küzdelemmé, örveutletes jele az állásban rejlő belső erőnek, melynek új és erős próbát kell a szóbeli polgári eljárás behozatalával kiáltania. Nyílt kérdések és feleletek. A tanúkihallgatás kérdéséhez. / (Kérdés.) Sommás perben tanuzási határidőt tűz reggeli 8 órára a per bírósága, tehát nem a megkeresett bíróság, a bizonyító fél tanúival megjelenvén, az eljáró biró ur a tanukat kihallgatja, mcghitelteti és a jegyzőkönyvet uyomban le is zárja; a jegyzőkönyv lezárása utáu féltíz órakor, vagyis a kiszabott órán túl két órán belül az ellenfél képviseletében megjelenvén, a tanúvallomások feletti észrevételeimet és költségíelszámitást óhajtottam jegyzőkönyvbe vétetni, ezt azonban az eljáró biró ur azzal tagadta meg, hogy a vallomási jegyzőkönyv már lezáratott, tehát sem észrevételezésnek, sem költségfelszámitásnak helye többé nincsen. A tiszta igazság kedveért itt fel kell említenem, miszerint akkor, a midőn az eljáró biró ur előtt abbeli szerény meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy a kiszabott órán túl két órán belül észrevételeimet és költség-felszámításomat a törvény intentiói értelmében feltétlenül megtehetem azért, mivel a ptrs. 111. §-a szerint két órai várakozási idő lévén engedve, ezen most jelzett időn belül sem a 111., sem pedig a 196. §-ok értelmében meg nem jelentnek, tehát mulasztó félnek tekinthető nem vagyok egyedül a költségfelszámitást és ezt is annak kitüntetése mellet engedte meg, hogy a tanuvallomási jegyzőkönyv lezárása után féltiz órakor jelentem csak meg. Minthogy a fentiekben ecsetelt esetnek az illetékes szakkörök által leendő tüzetes megvilágítását igen óhajtanám, ezennel felkérem a t. jogászközönséget arra, legyen szives becses véleményét a következő három kérdésre nézve nyilvánítani, úgymint : 1. Sommás perben a per bírósága — kitűzött határnapon a tanukat kihallgatván és a tanuvallomási jegyzőkönyvet nyomban lezárván, jogában áll-e a jegyzőkönyv lezárása után, de még a törvényszerű két órai várakozási időn belül megjelenő ellenfélnek észrevételeit és költségfelszámitását megtenni, avagy sem ? 2. Lezárható-e egyáltalában a tanuvallomási jegyzőkönyv a két órai várakozási idő eltelte előtt, avagy csakis ennek elteltével ? 3. Ha a tanuvallomási jegyzőkönyv a két órai várakozási itlő letelte előtt már lezárható volna, tartozik-e a per bírósága ítélethozatal előtt a feleket feltétlenül meghal'gatni, avagy sem ? Dr. Freud Henrik, tolnai ügyvéd, S é r e 1 e m.* Mily gyorsan dolgoznak bíróságaink. Mily gyorsan dolgoznak nálunk akár az alsó, akár a felsőbíróságoknál, mutatja az alábbi két adat. Ugyanis a budapesti V. k e r. kir. j á r á s b i r ó s á g az 1891. évi november hó 24-én befejezett és ítélet alá terjesztett 90,759/91. sz. polgári; a budapesti kir. tábla pedig az 1891. évi május hó 19-én hozzá felterjesztett 3,956/91. sz. váltóügyben mai napig ítéletet nem hozott (??!!— —). Hát már most kérdem, nem gyöngyország ez a szép Magyarország — az adósokra .J Az alsóbíróságokra felügyel a tábla. Szabad kérdeznünk, hogy a táblára hát ki ügyel fel? Ipse. Vegyesek. A budapesti rabsegélyezö-egyletnek 1891. évi jelentéséből következőket veszszük át: »A budapesti rabsegélyzö-egylet rendes tagjainak száma 1891-ben 437, alapító tagjaié pedig 163 volt. Alapító tagsági dijakból a mult évben semmi sem folyt be, a * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük,. ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.