A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - Egy főügyészi körrendelet

156 A JOGL az általa végzendő munkához képest. S az ügymenet lassúsága csak egyik káros következménye a kezelő személyzet csekély létszámának, mert van annak más káros kihatása is, előidézte ugyanis a nagyváradi kir. törvényszék egy, a jogkereső közönség érdekeire, főleg az ügyvédekre nézve rendkívül hátrányos intézkedését, a melylyel t. i. elrendelte, hogy a kiadói és irattári hivatal naponkint csak délelőtt 10 órától 11-ig és délután 4 — 5 óráig, tehát csak 2 órán keresztül áll nyitva a jogkereső közönség részére. A személyzet csekélységét bizonyítja az is, hogy pl. előfordul eset, hogy a telekkönyvi iktatóban az index két-három hétig is hátrányban van. A legrövidebb telekkönyvekhez is, melynek kivonatát rendelik, napok múlva jutnál; a felek, ha pedig az ügyvéd vagy fél 9 — 10 tkvet rendel meg egyszerre, hetek múlva jut hozzá. Nem kevésbé hátránya igazságszolgáltatásunk menetének az, hogy bíróságaink általában nincsenek ellátva elegendő erőkkel, kevés az óriási és folyton szaporodó munka mennyiségéhez a birák, jegyzők, aljegyzők és joggyakornokok száma. Ez kivétel nélkül m in den biró s á g r a á 11 k amaránk területé n. Es ezen kevés számot is még lejebb apasztja azon körülmény, hogy üresedések alkalmával az állások hónapokig nem töltetnek be, mialatt a restantiák oly halmazra szaporodnak, hogy azokat ledolgozni képtelenség. Egyáltalában jelen feliratunk senki ellen sem akar vád lenni, erre legkisebb alap sem létezik. De igenis őszinte szó akar lenni Nagyméltóságodhoz, hogy lássa, hogy tudja, hogy bíróságainknál — nemcsak itt, de országszerte — botrányos állapotok vannak, mit Nagyméltóságodnak percre sem szabad eltűrni. Csak vessünk egy tekintetet pl. a nagyváradi kir. törvén) •• székre. Itt mit találunk? Oly óriási forgalmú törvényszéknél, mint a nagyváradi, o biró a bűnügygyei van állandóan elfoglalva, még a vizsgálóbíró is vesz részt ülésekben, 2 biró a tkvi beadványok óriási számával küzd és csak 4 biró marad, a polgári, kereskedelem, csőd, váltó, hagyaték, úrbér stb. ügyek elvégzésére. Ezek közül is egy, az elnököt távollétében helyettesíti. Minthogy pedig az elnök 11 járásbíróság megvizsgálása körül és szabadságidejével, mintegy 4 — 5 hónapot kell, hogy távol legyen, a 4 biró közül is egynek tevékenysége csak fél birói erő számba mehet. Már most számítsuk ehhez a 4 biró szabadságidejét, betegségét, akkor előttünk a kép, hogy mily helyzetben vannak nálunk a polgári ügyek. Fokozza a kir. törvényszéknél a bajt azon körülmény is, hogy pl. jelenleg is 4 joggyakornok helyett csak 2 van alkal mázva, 2 joggyakornoki állás betöltetlen és egy aljegyzői állás is üresedésben van. Tűrhetetlen állapotok ezek nmélt. Miniszter ur! Hasztalan lesznek itt bármily magas theoriák §-okba öntve, ha nem lesz és nincs elegendő munkaerő, mely azokat az életbe átvigye és érvényesítse. Nem kutatjuk mi azt, hogy mit tüntetnek fel a számok. Azok nagyrésze el lehet intézve, de azért az ügy végbefejezése évekig húzódik. Nem mulaszthatjuk el, hogy fel ne hívjuk Nagyméltóságod figyelmét azon szerintünk nem helyeselhető álláspontra, mit ügyészeink s alügyészeink a vádolások körül elfoglalnak. A vádhatóság tagjai rendreutasitásoknak lettek kitéve azért, mert egyik s másik, még hozzá csekélyebb ügyben, a vádat elejtették. Az ügyész rendreutasittatik azért, mert becsületes meggyőződését követi. Az ügyészi meggyőződésnek nem szabad tévedni, de a bíróságok, maga a kir. tábla rendreutasitás nélkül ítélhet ugy, hogy azt a magas Curia megváltoztathatja. Értésünkre esett, hogy a helybeli kir. ügyész és alügyészek egy főügyészi körrendeletet kaptak, mely körrendelet magyarázza ugyan az ügyész meggyőződése követését, de végeredményében mégis oda megy ki, hogy ezen főügyészi rendelet után épen természetesnek találjuk, ha a vádhatóságot képviselő ügyészek nem akarván magukat gyanusitás és meg nem érdemelt rendreutasitásoknak kitenni, csaknem minden ügyben vádolnak, felmentő Ítélettel szemben belső meggyőződésük ellenére is felebbeznek. Ezek után áttérünk egyéb helyi bajaink vázolásaira és tudomására kívánjuk hozni Nagyméltóságodnak azt is, sőt becses ügyeimét felhívni arra, hogy a nagyváradi kir. törvényszél-: helyiségei rendkívül szűkek s az igényeknek meg nem felelnek ; bűuügyi tárgyaló terem nincs, mert az a helyiség, a melyben ez idő szerint a végtárgyalások tartatnak, teremnek egyáltalában nem, hanem inkább lebujnak mondható. A tornác az, hol télen naponta dideregnek a nagyszámmal megjelenő tanuk, mert számukra szoba nincs. De nincs az ügyvédek részére sem szoba, hol ezek tartózkodhatnának. A tárgyaló terem melletti kis szobában türetnek meg addig, míg a törvényszék tanácskozásra visszavonul, akkor kénytelenek e helyet elhagyni. És ez naponkint többször ismétlődik. A helyiség szűk volta okozza, hogy a kir. ügyésznek sincs a bíróságnál elkülönzött helye, hanem ő a bírákkal egy asztalnál ül. A polgári törvényszéknél is a váló felek, tanuk, alkalmas hely hiányában a folyosón foglalnak el várakozó állást. Eel| emiitjük azt is, hogy nagyobb szobában 3 biró is van elhelyezve I s vannak birák, kik oly kis szobában vannak, hogy rajtuk kivül i alig fér be még más is. A levéltári helyiség szűk, az acták egy | része a földön talál elhelyezést. A törvényszéki épületnek tetemes és célszerű kibővítését elodázhatlanul szükségesnek tartjuk. Az itteni alsó bíróságok és pedig ugy a törvényszék, mint a két járásbíróság bútorzata is szerfelett silány, elavult és korhadtnak mondható s épen nem alkalmas a birói méltóság és tekintély emelésére, a törvényszék pertárában, az egyes birák hivatalos | helyiségeiben roskadozó pamlagok, korhadt székek dísztelenkedI nek s az utóbbiak is oly csekély számban, hogy sokszor egyik1 másik ügyvéd drága idejét pazarolva álldogálni kénytelen es j várakozni egy-egy szék megürcsedésére. Több mint félévtized meggyőzhette a magas igazságügyi kormányt, hogy az ügyvédi kar nagyobb bizalmat érdemel, mint a mennyiben őt az ügyvédi rendtartás részesité és hogy • több jóakaratot igényelhet magának, mint a mit számos törvényünk vele szemben tanúsított. Nem elkülönített ügyvédi érdekek, tehát egyéni elfogult kiváuság beszél belőlünk, hanem magasabb igazj ságügyi szempontok is, az ügyvédi kar sérelmeinek mielőbbi orvoslását sürgetik. A legtöbb panasz, legalább a mi kamaránkuál pénz- és okmányvisszatartás miatt emeltetik, a melyek nem tartozván a kamara hatáskörébe, a pauaszkodók legnagyobb elégülellenségérc rendé sen visszautasittatnak. A törvényt nem ismerő fél az ily elutasij tásokban az ő igazságainak elutasítását véli csak. Az ódium az ! ügyvédi kamarára esik. Ezen panaszok elbírálását pedig egész j megnyugvással reá lehetne bizni az ügyvédi kamarákra épen ugy, mint reá bizla azokra az 1887. évi XXVIII. t.-c. az ügyvéd által hatóságok ellen Írásbeli beadványokban használt sértő kifejezések miatti panaszokat. Az utóbb emiitett törvénynek rendkívül jótékony hatását tapasztaltuk ; míg a törvény életbeléptetését közvetlenül követő két év alatt igen gyakoriak voltak kamaránknál az ilynemű panaszok, később mindinkább gyérültek, ugy, hogy a legközelebb lefolyt évben alig jött be egypár ilyen panasz; a mi különben nagyon természetes is; mert egyrészt a halóságok nem érzékenykednek annyira, mint annak előtte, mikor a legcsekélyebb vélt sértésért is mindjárt érzékeny pénzbirsággal sújtottak és csak meggondolás után, nem minden csekélység miatt, egy-higgadt s elfogulatlan bíróság elé mennek, másrészt pedig az ügyvédek is, elkerülendők a fegyelmi eljárást, j óvatosabbak kifejezéseik megválogatásában. Nem kell bizonyítgatni, hogy egy biró fizetése, lakbérrel együtt 1,700 frtban és egy albiróé 1,200 frtban megállapítva oly összeg, mely nem hogy tekintélyét emelné e karnak, ellenkezőleg a társadalom szánalmas alakjaivá teszi őket. Hogy éljen a biró családjával, hogy képezze magát s hogy tartsa meg önállóságát, függetlenségét ily fizetés mellett ? Oly kérdések, melyekre a felelet csak elszomorító lehet. t Egy főügyészi körrendelet. Reflektálva a n.-váradi ügyvédi kamara 1891. évi fenti jelentésére, közöljük egyúttal azt a körrendeletet, melyre a kamara jelentése egyedül vonatkozhatik, melyet C s e r n a Vince az érdemes debreceni főügyész ur kerülete ügyészeihez intézett. A főügyész ezen körrendelet közlése mellett egyszersmind kijelenti, hogy a kamara által panaszolt rendreutaj sitásban még eddig a főügyész felügyelete alatti kir. ügéyszségnek j egyik tagját sem kellé részesíteni s hogy a felebbezési jog mikénti gyakorlására nézve semminemű utasítást ki nem adott. Azt hiszi tehát a főügyész ur, hogy a nagyváradi ügyvédi kamara oly táryban szólalt fel, melyre nézve egyátalán nem volt tájékozva. A körrendelet igy hangzik : 1,712/1891. A debreceni kir. főügy'észtől. Körrendelet. Ismeretes a kir. ügyész urak előtt, hogy az évek során fejlődött birói gyakorlat mily nevezetes térfoglalást engedett a vádnak a büntető eljárás mezején s hogy az accusatorius rendszer, törvényhozási intézkedés nélkül is a bűnvádi per leglényegesebb mozzanataiban immár tettleg érvényesült. Az a domináló szerep, mely ily módon a kir. ügyészségre ruháztatott, fokozott éberségre, elővigyázatra és tapintatra kötelez bennünket. Nem tartom tehát időszerűtlennek, hogy e részben a kir. ; ügyész urakhoz figyelmeztető szót intézzek s különösen a megj szüntetési indítványok tételénél és még inkább a főtárgyaláj sokon a vád elejtésénél a legnagyobb óvatosságot a lelkökre kössem. Távol van tőlem, hogy a vád erőszakolására ösztönözzek. A hol a tényálladék meg nem állapitható, a hol a bizonyítékok teljesen hiányoznak: az igazságszolgáltatásnak is érdekében áll csak, hogy az eljárás folytatása ne szorgalmaztassák. De mikor a törvénybe ütköző, avagy bár csak annak látszó cselekmény nyilvánvalólag fenforog s azzal szemben a büntető jogi beszámítás, a mutatkozó bizonyítékok erejének mérlegelése képezi a kérdést: annál kevésbé szabad, egyoldalú felfogásból kiindulva, az eljárást megszüntetni, mert az eljárás súlypontja a szóbeli tárgyaláson fekszik, a tényállásról tiszta képet nyerni csakis ott lehet s mart a kir. ügyészségnek mindenkor szeme előtt kell tartani azt, hogy irányt ad ugyan az igazságszolgáltatásnak, de annak útját állnia nem szabad !