A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - Észrevételek az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra - Törvényjavaslat a sommás eljárásról (1. r.)

152 A J tehet eleget, ha nem marad tétlen szemlélője annak az eszmeharcnak sem, mely az egyes reformintézmények életbeléptetését megelőzi. Észrevételek az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra. trla: dr. KOVALICZKY ELEK, kir. közjegyző Homonnán. E becses lap szerkesztősége annak idején azzal tüiitetett ki, hogy abban tért nyitott igénytelen dolgozataira részére. E kitüntető szívességet vagyok bátor igénybe venni a jelen sorokkal. Az örökösödési eljárás várvavárt reformjától sokat remél a jogászvilág, sokat a jogkereső közönség és sokat, talán mindent azok a kir. közjegyzők, a kik hazánk szegény vidékein a hagyatéki ügyek eddigi silány jövedelmére vagyunk utalva. Hogy e várakozásoknak mennyiben felel meg a javaslat tervezete, azt az alábbiakban fogom fejtegetni Tagadhatatlan, hogy a tervezetnek igen hasznos s a jogtudomány szempontjából kimagasló intézkedései vannak, a melyek megérdemelnék, hogy a javaslat a kellő változtatásokkal törvénynyé váljék. Egyik legnagyobb érdeme, hogy az örökösödési eljárást általában a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozónak mondja ki s azzal megszünteti azt a sok controversiát, a mely a hatáskör s illetőség kérdésében a kir. törvényszékek, a kir. járásbíróságok és az árvaszékek között eddig előfordult, megszünteti a hagyatéki ügynek egyik bíróságtól a másikhoz való küldözgetését és különösen megszünteti az árvaszékek hagyatékhatósági jogkörét, a mely mostani örökösödési eljárásunknak valóságos átka. Az árvaszékek ellen annyi a jogos panasz mindenfelől, hogy végre igazságügyi kormányunk is belátta, hogy az örökösödési eljárás egyszerűsítése s gyorsítása szempontjából feltétlenül szükséges hagyaték hatósági jogkörük megszüntetése. Egész collectioja az árvaszéki határozatoknak van birtokomban, a melyek fényesen igazolják gyám s gondnoksági igazgatásunk s árvaszékeink súlyos bajait s azokuak tarthatatlanságát. A hatáskör egységes megállapítása régen érzett szükség, a mely örökösödési eljárásunkat modernné nemcsak, hanem mindenesetre gyorsabbá és egyszerűbbé fogja tenni. Az árvaszéki állapotok árva voltának illusztrálására elég lesz tán az a megjegyzés, hogy én magam részéről — s azt hiszem sok kartársam van hasonló helyzetben — habár összes silány jövedelmem a silány, de nagyon is sok hagyatéki ügyből származik s habár ezeknek a hagyatékoknak legnagyobb részét árvaszékemtől kapom, szívesen lemondanék minden árvaszéki megbízásról és az azzal járó jövedelemről, csakhogy szabaduljak ezektől a tudákos és mégis tudatlan és jogi ismereteket nélkülöző határozatoktól, a sokszor elkerülhetetlen felebbezésektől és ettől a garasoskodó és jogtalan törvényellenes szűkkcblüségtől, a melylyel ott a fe'ek érdekeivel és a közjegyzői díjakkal elbánnak. Második főelőnye a tervezetnek az, hogy az ipso jure való örökösödés elvének részben való feladásával ugyan, de segíteni akar siralmas telekkönyvi állapotainkon azzal, hogy ingatlan hagyaték esetén megállapítja a kötelező hagyatéki eljárást s módot nyújt arra, hogy a telekkönyvi viszonyok rendeztessenek akkor is, ha az ingatlan vagyon nem áll örökhagyó nevén. Altalános és jogos a panasz telekkönyveink rendezetlen volta iránt; az én közjegyzöségem területéhez tartozó községek telekkönyveiben 100 közül legalább 50 esetben nem az a telekkönyvi tulajdonos, a ki a tényleges birtokos. Az ingatlanok forgalma tehát legnagyobb részt telekkönyvön kívüli. Ideje volna már tehát, hogy a reális hitel emelése és fejlesztése és az ingatlan vagyon telekkönyvi rendezéseért tegyünk valamit. A tervezet szakított az ipso jure örökösödés elvével és megtette az első lépést ez irányban. Ezt nem lehet eléggé méltányolni, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy mily nagy nálunk az ellenszenv a kötelező hagyatéki eljárás iránt és minden oly rendszabály iránt, a mely a telekkönyvek rendezéséhez szükséges volna s a szakkörök által javaslatba hozatik. (l'éld. az ügyvédi, vagy közjegyzői ellenjegyzési kényszer.) jelen örökösödési eljárásunk kétféle : 1. a tulajdonképeni hagyatéki eljárás ; '2. az úgynevezett hirdetményi eljárás. Talán felesleges is bizonyítani, hogy alig van jogintézményünk, mely annyi alapos kifogás alá esnék, mint épen ez. A tervezet ezt a kétféle eljárást fentartja és a hirdetményi eljárás jogintézményét fejleszteni s hiányait pótolni igyekszik. Szerény nézetem az, hogy sem a jogtudomány, sem a gyakorlat szempontjából nem helyes ezt a kétféle eljárást továbbra is meghagyni. A hirdetményi eljárás csak akkor volna indokolt, ha létjogosultsága olcsóbb vagy gyorsabb voltára volna alapitható. Megkísérlem indokolni, hogy nem is olcsóbb s nem is gyorsabb a hagyatéki eljárásnál. OGk Vegyük például, hogy hagyatékul csak ingatlan marad, a melyet két örökös, például két gyermek van törvényes örökösödés jogcímén hivatva örökölni és vegyük, hogy ezek az örökösök, mint szegény földmívesek, jogi segélyre szorulnak. A tervezet szerint a következők szükségesek a hirdetményi eljárásnál: Miután ez az eljárás feltételezi azt, hogy a nagykorú örökösök egymás között bíróságon kivül kiegyeztek s ez a kiegyezés igazolandó, valamint kitüntetendő az öröklési hányad is, szükséges, hogy a létrejött kiegyezés akár a kérvényben, akár pedig külön osztályegyezségben documentálva legyen. A kérvény tehát mindenesetre complicáltabb, miut a hagyatéki rendes eljárás folyamatba tétele iránti kérvény. A kérvényhez csatolandók lesznek a haláleset-felvételen kivül : 1. mindazok az okiratok, melyek a kizárólagos örökösi minőség igazolására és az önjogúság bizonyítására szolgálnak. Esetünkben tehát családi értesítők, anyakönyvi kivonatok, községi bizonyítványok; 2. csatolandók az eljárás gyorsítása szempontjából rendszerint, bizonyos esetben pedig, a különbeni elutasítás következménye alatt telekkönyvi kivonatok ; 3. a kérvény 1 frt bélyeggel látandó el Ha a kérvény helyesen van szerkesztve és felszerelve, következik annak érdemi elintézéséül a hirdetmény kibocsátása. A hirdetmény hirlapi közzététele a tervezet szerint esetünkben nem szükséges. Ha a 45 napi hirdetményi idő letelt a nélkül, hogy egyéb örökösödési igények bejelentettek volna, a hirdetményi eljárást kérő felek tartoznak újabb kérvényt beadni a hagyatéki bírósághoz, a melyben igazolják a hirdetménynek törvényszerű közzétételét és csatolják az illeték kiszabásáról szóló fizetési meghagyást, esetleg már a nyugtát. Ugyanis a hirdetményi eljárásnál nem a bíróság közli az adóhivatallal a hagyatéki kimutatást és annak előirt mellékleteit, hanem ezt maguk a felek eszközlik. A miből következik, hogy esetünkben —• a mi jogban járatlan embereink — ezt is — az illető jogi tanácsadójuk által kénytelenek végeztetni. Ezek után a bíróság végre elrendeli az öröklött ingatlanoknak átíratását, Megjegyzem, hogy ez az utolsó végzés — vagyis a tervezet szerint az örökösödési bizonyítvány — csak az örökhagyó halála után 3 hó elteltével adható ki. Összegezve az egész eljárást, constatálhatom, hogy a legegyszerűbb esetben is, a mikor hirlapi közzététel nem szükséges ('21. §.), az ügyvédhez vagy más jogtudóhoz fordulni kényszerült örökösöknek meg kell fizetniök : a két kérvény szerkesztését, az osztályegyezséget, az adóhivatalnak szóló bejelentésnek s a vagyonkimutatásnak, valamiut mellékletei elkészítésének díjait és meg kell fizetni az összes bizonyítványok kiállításával s beszerzésével járó költségeket s díjakat. Mindezt díjseála nélkül! Nézzük most már a másik eljárást. Tegyük fel, hogy az illető örökösök nem várják be ingatlan vagyon esetén a hivatalból megindítandó eljárást (7. a mi mindenesetre olcsóbb, hanem azt maguk kérik. Egy rövid kis kérvénynyel folyamatba tétetik az eljárás, felvétetik a leltár s az iratok kiadatnak a közjegyzőnek, a ki a feleket beidézvén, örökösi nyilatkozatukat jegyzőkönyvbe foglalja, a telekkönyvet ingyen beszerzi, az illetéki másolatokat elkészíti s az összes iratokat a hagyatéki bírósághoz átteszi. Az egyszerű és 36 krajcáros bélyeggel ellátandó kérvényen kivül csak a leltár s haláleset felvételének költségei és a kir. közjegyző díjai, tehát azok a kiadások, a miket a rendes hagyatéki eljárásnál a feleknek fizetniök kell. Ezekből határozottan következik, hogy a hirdetményi eljárás drágább, complicáltabb és — feltéve, hogy bíróság és közjegyző nem küzdenek hátralékokkal és kötelességszerű gyorsasággal felelnek meg hivatásuknak — tekintettel arra, hogy a rendes eljárás során is csak három hó multán hozhat a hagyatéki bíróság átadó végzést, mindenesetre nem gyorsabb eljárás, mint a rendes eljárás. Hozzáteszem még, hogy én a birói kiküldött előtt tartott tárgyalás szóbeliségében s abban, hogy a felek ott egymással szemben állnak s közvetlenül érintkeznek, az örökösödési kérdések tisztába hozatalára nézve aránytalanul több garanciát látok, mint a hirdetményi eljárásnál az előirt »hirdetméuy«-ben, a mely a gyakorlati életben puszta forma s nem ellenőrzője az esetleg veszélyeztetett jogi érdekeknek. Ebből következik, hogy a hirdetményi eljárásnak nincs semmi célja, hogy az nem pótol semmi szükséget, hogy az egyszerűen felesleges. (Folyt, köv.) Törvényjavaslat á sommás eljárásról. Irta : dr. FRANKFURTER SÁNDOR miskolci ügyvéd. Nagyon téved, a ki azt hiszi, hogy jelenlegi sommás eljárásunk miseriái az 1868: LIV. t.-c. hiányainak tulajdonithatók. Tessék csak elolvasni az idézett törvénycikk 117. és 124. §§-ait. Ezek bizonyságot tesznek a régibb törvényszerkesztés fenséges egyszerűségéről és praktikus felfogásáról,