A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. (Folytatás.)

A JOG, 153 Mily érthetően, röviden, velősen van e két szakaszban a | sommás eljárás jellege, annak egész menete feltüntetve. A biró ! felveszi az ügyet, a keresetet alperesnek szóval adja elő, megkísérli az^ egyességet, s ha ez nem sikerül, alperest a kifogások, védelem és bizonyítékok előterjesztésére szólítja fel, igyekezik a tényállást tisztába hozni, — e célból annyi kérdést intéz a felekhez, a mennnyit szükségesnek vél, - a kiuyomozott tényállást, a bizonyítékokra hivatkozva röviden jegyzőkönyvbe foglalja s az eljárás berekesztése után azonnal Ítéletet mond, csak aztán foglalja irásba. Es mégis hova jutottunk? Mai u. n. sommás eljárásunk (ritka eseteket kivéve) sokkal jobban görnyed az Írásbeliség nyűge alatt, mint a szabatosan kezelt rendes eljárás. Ma a sommás bírák legnagyobb része nyomoz, nem kérdez, alig beszél a felekkel, hanem ezeknek jegyzőkönyvvezetője. Beir a jegyzőkönyvbe minden allegátát, akár vannak befolyással az ügy mikénti eldöntésére, akár nincsenek. Sietve végzett lélekölő munkája közben az ügyet alig képes megismerni, — de hiszen nincs is arra szükség ; majd csendes óráiban ha tárgyaló felek nem zavarják, elolvassa a jegyzőkönyv tartalmát, s abból — ha lehet — meghozza az irásba foglalt Ítéletet, melyet a felek az iroda túlterheltsége miatt esetleg csak hetek, vagy hónapok múlva kapnak meg. Ha pedig azt veszi észre, hogy az ügy még meg nem érett az Ítélethozatalra, akkor újabb tárgyalást rendel s azt ép úgy tartja meg mint az előbbit. Az eljárás ilyen degeneratioját nem a törvény okozta, hanem a bíróságok helytelen gyakorlata s a birák csekély száma, valamint — tisztelet a kivételeknek — képzettségük hiányossága. Némelyiknél az elméleti képzettség, másoknál a gyakorlat hiányzik. Vannak, kik mindkét irányban kifogás alá esnek. Természetes folyománya ez az eddig dívott kinevezési módnak. A fiatal ember tele ambitióval kezdte meg gyakorlatát; oda húzódott leginkább, a hol legtöbb kilátása volt előmenetelre, vagy kedvező felterjesztés elérésére, t. i. a törvényszékre. A joggyakornokok kiképeztetését szabályozó legújabb miniszteri rendelet meghozatala előtt napirenden volt, hogy oly albirák neveztettek ki, a kik gyakor1: tuk egész ideje alatt nem foglalkoztak egyébbel, mint bűnügyi végtárgyalási jegyzőkönyvek utasítás szerinti szerkesztésével, vagy telekkönyvi végzés blanketták kitöltésével. Egyszerre csak feljogosittattak, hogy polgári ügyekben önállóau Ítélkezzenek. Tessék már most ezekkel sommásan tárgyalni. Hát bizony ezektől nem várhatunk olyan judiciumot, mely egy hallásra ura lesz a peres kérdésnek, nem kívánhatjuk tőlük, hogy nyomban megítélhessék, vájjon az előadások melyike perdöntő, s melyikük irreleváns. Volt némelyikben egy kis bátorság, mellőzte a bizonyítékok, vagy előadások ama részét, mely nézete szerint az ügyön nem lendit. Csakhogy épen lényegest mellőzte. Ily tapasztalatok indították aztán a felsőbíróságokat ama félszeg gyakorlat meghonosítására, hogy minden ítéletet feloldottak, mely az ö szes ajánlott, habár lényegtelen bizonyítékok alkalmazását kerülte. Hiába mondjuk ma már a sommás bírónak, hogy az ügyre nem tartozó, a jogviszonyon initsem változtató bizonyítékot mellőzhetné. »Feloldja a tábla !« ez a felelet, s végig élvezzük hosszadalmas tanuzásokat, vagy szemléket, s drágítjuk ok nélkül az igazságszolgáltatást. Birákra van nekünk szükségünk elsősorban. Szakképzett, gyakorlott, megbízható és kellő számú birákra. Hozhatunk jelenlegi sommás biráink egy részének bármiféle j törvényt is, ezzel a bajon nem lesz segítve. Sőt ha hivatatlanok tovább is gyakorolják a jurisdictiót, az új javaslat való - 1 ságos veszedelmére lesz a jogkereső közönségnek. A bizonyítékok szabad mérlegelésével (59. §.), a tanuk hiteltérdemlőségének megbirálásával (86. §.), vagy annak megítélésével, j hogy a kihallgatott felek melyike bocsátható esküre (90. §.), csakis oly egyes birát lehet megnyugvással megbízni, fcj az elméleti és [ gyakorlati képzettség magas fokán áll. Ha azonban a kellő elméleti és gyakorlati szakképzettség erélylyel és megbízhatósággal párosul az egyes bíróban, akkor felesleges az eljárás részleteinek olyan minu- j tiosus szabályozása, mint a javaslatban fog- i la 1 tátik. Az említett garantiák fenforgása esetén elegendőnek tartanám a hatáskör (1 — 7. §§.) újabb megállapítása mellett, a bizonyításnak (53 — 96. §§.) megfelelő novelláris szabályozását : mig magára az eljárásra és Ítélethozatalra nézve fontartanám az 1868 : LIV. t. - c, 117. és 121. §§ - a i t. Fentartanám pedig azért, mert szerény nézetem szerint épen a sommás eljárásban kell a bírót az alakiságok bilincseiből felszabadítani. Reá kell bizni, hogy miként óhajtja a tárgyalást vezetni, kikérdezni, utasítani, csupán az legyen kötelessége, hogy a döntő tényállást hivatalból kinyomozza, s röviden foglalja, vagy foglaltassa jegyzőkönyvbe, de aztán, ha csak bizonyítási eljárás szüksége fenn nem forog, mondja is ki azonnal az Ítéletet. Ennyit tartalmaz az idézett két szakasz, mindennemű részletezés csak terhére volna a bírónak, s a gyakorlat mint feleslegest, csakhamar mellőzné. Nem hiszem, hogy a Dovelláris szabályozás ellen alapos kifogás volna tehető, mert hiszen a javaslat sem képez önálló . egészet, minden lépten-nyomon találunk benne hivatkozást az 1868 : LIV. és az 1881 : LIX. t.-cikkek egyes szakaszaira. Ezek előre bocsátása után általánosságban néhány észrevételt kívánok tenni a javaslatban foglaltakra. Hatáskör. Ha a sommás bíróság hatásköre a birtokperekre, előjegyzések igazolására és örökösödési perekre is kiterjesztetik, nem találom indokoltnak, hogy készpénz stb. iránt indított perek-, ben 500 frt értékig, a többiekben pedig csak 300 frtig terjedjen a járásbíróság hatásköre. Fel kell tennünk, hogy az eljáró biró képes lesz birtok-, előjegyzés igazolási és örökösödési perek elbírálására is. Ez esetben ép úgy Ítélhet 500, mint 300 frt értékű pertárgy ik felett. Sokkal egyöntetebb volna tehát az 500 frtig terjedő értéknek általános megállapítása, mi által az 1. §. szövege is rövidebbé válnék. Megengedném továbbá a sommás eljárás kikötését teljes bizonyító erejű okiratoknak, 500 frtot meghaladó érték esetén is, mindazon perekben, melyek 500 frton aluli érték mellett a járásbíróság elé tartoznak, vagyis nem tennék különbséget készpénz, illetve helyettesítő ingóság iránt indított, vagy birtokbirósági, örökösödési stb. perekben. A kinek tetszik, vigye perét a járásbíróság elé, ha néhány száz forinttal nagyobb értékről van is szó. A pénzkövetelés sem kisebb fontosságú, mint a dologi vagy örökösödési per, s ha esetleg igen nagy összegű követelések tárgyában a felek akarata folytán Ítélhet az egyes biró, akkor Ítélhet azokban is. Képviselet. A javaslat 7. §-a valóságos támadás az ügyvédi kar existentiája ellen. Még csak azt sem tartja szükségesnek, hogy a meghatalmazott, a ki nem ügyvéd, hitelesített meghatalmazással birjon. Képviselheti a felet bárki, a ki a 18-ik évet meghaladta. Megtörténhetik majd, hogy a ki még uem teljeskorú és saját ügyeiben el nem járhat, az a mások képviseletét érvényesen elláthatja. Igen veszedelmes a 8. §. intézkedése, mely szerint meghatalmazás nélküli képviselő is elfogadtatik, s egyelőre az eljárásban is részt vehet. Ez már csakugyan túlságos liberalismus akkor, midőn az előző szakasz szerint magánokiratban is lehet érvényes meghatalmazást adni. Nem kényszeritenék senkit ügyvéd vallásra, járjon el ügyében személyesen ; de ha már képviselteti magát, akkor csakis a legközelebbi hozzátartozókat (apa, fiu, testvér) ruháznám fel a képviselet jogával. Minden más meghatalmazottat eltiltanék a megjelenéstől, ha csak ügyvédi képesítéssel nem bir, vagy mint ügyvédjelölt főnökét nem helyettesíti. Megengedném a kereset szóbeli előadását, azonban az Írásban beadott kereset ügyvédi ellenjegyzését szintén megkövetelném. Csak a képviseleti jog korlátozása vethetne egyrészt véget az annyira lábra kapott Íugirászatuak, és óvná meg másrészt a bíróságot azon kellemetlenségtől, hogy laicus meghatalmazottal való tárgyalásban fecsérelje el idejét. Azon ügyekben, melyek jelenleg bagatell útra tartoznak, s melyekben a novella életbeléptetése esetén a képviseleti költségek meg nem ité'ése van tervbe véve, szintén csak a hozzátartozókra szorítanám a képviselet jogát, s csak annyiban terjeszteném ki, hogy a kereskedő, vagy iparos helyett segédje is eljárhat. (Folyt, köv.) Törvényjavaslat a sommás eljárásról. (Folytatás.) I. Eljárás a felebbezés szóbeli tárgyalása esetében. 130. íj. A mennyiben a 167. és 168. §-ok esetei fenn nem forognak, a felebbezési tanács elnöke a felebbezés tárgyalására halárnapot tűz és erre a feleket megidézi. A tárgyalási határnap akként tűzendő ki, hogy a felebbezés valószínű kézbesítése és a határnap között mintegy 30 nap maradjon. Sürgős esetekben ezen időköz megrövidíthető Az idézési végzésnek a 14. §-bai foglaltakon kivül magában kell foglalnia a felebbező ellenfelének felhívását, hogy a mennyiben a szóbeli tárgyaláson az elsöbiróság előtti eljárásban fel nem hozott tényállításokat, ténybeli nyilatkozatokat vagy bizonyítékokat akar érvényesíteni, ezeket, valamint netaláni csatlakozási kérelmét az idézés kézbesítése és a tárgyalási határnap közötti idő első felében a jelen törvény 136. §-a értelmében előkészítő irattal közölje. 131. §. Ha a felebbezés elkésettnek mutatkozik vagy oly határozat ellen intéztetett, a mely ellen felebbezésnek nincs helye, valamint ha a felebbezés a 127. §. 1. és 2. pontjában elősorolt kellékeknek meg nem felel, a felebbezés a felebbezési tanács elé terjesztendő, a mely a felebbezés visszautasítása kérdésében a felek meghallgatása nélkül határoz. Ha a tanács a felebbezést elfogadja, az idézést a tanács határozatának közlése nélkül az elnök bocsátja ki. A felebbezésnek visszaadását kiigazítás végett, a 13. §. eseteiben az elnök rendeli el. 132. §. Az Írásban bejelentett felebbezés első p.ldánya a felebbezés' bíróságnál megtartandó. A felebbező ellenfele a felebbezés másodpéldányán, illetőleg ha a felebbezönek több ellenfele van, ezek a további példányokon, maga a felebbező pedig felzeten idézendő meg. Ha a felebbezés szóval jelentetett be, a felebbező ellenfele a jegyzőkönyv másolatán idézendő meg. Ha a felebbező ellenfele az elsöbiróság előtti eljárásban ügyvéd által vagy pedig oly meghatalmazott, által volt képv selve, kinek kezéhez az elsöbiróság határozatai kézbesítendők voltak, az idézés ennek kezéhez, Különben pedig a félnek saját kezéhez kézbesítendő.