A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 17. szám - Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről. (Befejező közlemény.)

142 bályát a javaslatnak a felek egyenjogúságára való tekintetből ! indokolt az a kivételes rendelkezése sem, hogy felperesnek a tárgyalásról való elmaradása esetén az itélct alapját oly kereset képezze, melyet felperes szóval előadni elmulasztott' jav. 45. §.). Hasonló eltérések ellen annál is kevésbé lehet kifogást emelni, a minthogy a peres eljárás jóságának kritériuma nem hajlithatatlan merevség, a melylyel elvi álláspontját a rendszer minden részletén keresztül viszi, hanem inkább az : miként tudja a kiindulási pontul választott elvi szempon- j tokát az igazságszolgáltatás magasabb céljával és a gyakorlati élet követelményeivel összeegyeztetni. 3. A szóbeliség nélkülözhetlen attribútuma: a per egysége. A tárgyalás széttagoltsága mellett lehetetlenné válnék az Ítélethozatalnál mindazokat a momentumokat felölelni, melyek — ugy mint az irásos pernél — irományszerűleg fixirozva nincsenek, de nem is lehetnek. Ezt azonban nem ugy kell értelmezni, hogy egyáltalán ki van zárva, miszerint a szóbeli perben egyes szakaszok ne képződhessenek. Csakhogy ezek a perszakaszok nem az egyes perbeli cselekmények, a támadás és védelem egyes eszközei nek sorrendjére, hanem a per anyagának az elkülönített eldöntés szempontjából való megosztására nézve bírnak jelentőséggel. A szóbeliség nem türi meg a perbeli állításoknak elkülönítését a bizonyítástól. A külön bizonyítási ítélet épugy ellenkezik a szóbeli per természetével, mint a hogy nincsen helye a szóbeli perben az esctlegességi elv szabályként való alkalmazásának sem. A tárgyalás megszakítás nélkül folyik mindaddig, mig az ügy ítélettel el nem dönthető. A felek tényállításaikat, az azokra vonatkozó nyilatkozatokat és bizonyítékaikat a fenforgó kérdést eldöntő határozatot közvetlenül megelőző tárgyalásnak berekesztéséig bármikor hozhatják fel (jav. 27. §.). A bizonyítás felvétele a szóbeli tárgyalásnak egy közbe eső mozzanata (jav. 61. és köv. §§.) s a bírói ítélet a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmából s a tárgyalás során szerzett összbenyomásból meríti elemeit. Ennek szükségszerű folyománya, hogy ítéletet csak az a biró hozhat, a ki a határozat alapját képező tárgyaláson jelen volt és hogy a tárgyalást ismételni kell, ha az ítélet meghozatala előtt a biró személyében változás állott be (jav. 102. §.). Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről.* Ivla : Ür. BARTHA BÉLA, jogakadémiai tanár Sárospatakon. (Jíctejezo közlemény.) A vizsgáztatási jog kérdését az értekezlet végül, teljes határozottsággal, a következő módon oldotta meg: »Ezt a jogot a két egyetemen kívül csak azon jogakadémiák nyerhetik meg, melyek nyolc egyetemi magántanári képesítéssel biró rendes tanárt alkalmaznak, a jelenleg alkalmazott s e minősítéssel nem biró tanárokra az átmeneti intézkedésekben fognak méltányos rendelkezést tenni.« Dicsérem ezt a kijelentést határozottságáért, őszinteségéért, bár minden félreértés elkerülése végett célszerű lett volna az átmeneti intézkedéseknek legalább vezérelvét jellemezni. Azonban legyen szabad megjegyzéseimet mégis megtenni. Az egyik az, hogy vagyonilag gazdag kir. jogakadémiákra ez épen semmi újabb terhet nem hárít, mert szervezetük a 8 rendes tanárt, rendszerint magántanári képesítéssel, eddig is megkövetelte, a mit a kir. jogakadémiáknak az értekezleten jelen volt képviselői nem is mulasztottak cl mindjárt kiemelni. Azonban az anyagilag szegény protest. intézetekre nézve ugy áll a dolog, hogy 8 rendes jogtanár jelenleg — tudomásom szerint — öt jogakadémiájuk (Debrecen, Sárospatak, Kecskemét, Mármaros-Sziget ev. ref.. Eperjes ág. ev. intézetében) egyikében sincs alkalmazva, az egyetemi magántanári képesítés se volt eddig megkívánva s az öt inté- i zetnek nincs is talán egyetlen ilyen képesítésű tanára sem, j Tehát ezeknél az intézeteknél nagy rázkódást fog előidézni cz a kettős kellék s bár bizonyos, hogy a jövőben alkalma- \ zandó tanároktól azt meg lehet kívánni, a már alkalmazottak i fiatalabb része önérzetből, büszkeségből, nemes lelkesedésből ' kényszer nélkül is meg fogja szerezni, az idősebbek pedig i * Előző közlemények »A Jog« 1-2., 13., 14. és 16. számaiban. mindenenesetre méltányos tekintetet igényelnek; azonban nem szabad felednünk, hogy ez a magasabb kvalifikáció az alkalmazott tanerők javadalmának szükségszerű emelkedését fogja maga után vonni s ez kapcsolatban a 8 rendes jogtanár alkalmazásával, mi néhol 1, néhol 2, néhol 3 többletet jelent, oly nagy kiadás-szaporulatot fog a felekezeti jogi intézetek fentartóira hárítani, hogy biztosra lehet venni néhány intézetnek az anyagi erők korlátoltsága miatt való megszűnését. Oly, vagyonilag jobban szituált intézetek, mint Debrecen, Sárospatak, hol különben is csak 1—2 új tanár beállításáról s a javadalom néhány száz forinttal való emeléséről van szó, hogy az akadémiai jogtanárhoz méltó 2,000 forintos minimumot elérje, kibírják a versenyt, azonban tartok tőle, hogy Kecskemét, Mármaros-Sziget s Eperjes anyagi tekintetben nem lesznek képesek a miniszteri kívánalmaknak eleget tenni, sem javadalmaikat az új kvalifikáció igényelte magaslatra emelni. Megtörténhetik tehát, a mi bizony sajnos és gyors romlás lenne, hogy a mostani 11 jogakadémia helyett az új intézkedések életbeléptetése után, mivel Győr már ugy is megszűnik, nem marad fönn több, mint 7, 3 kir. kath., 1 érseki, 1 püspöki kath. és 2 ev. reformált. Pedig a protestáns jogakadémiákkal szemben nem szabadna feledni, hogy ezek nem különálló intézetek, hanem szerves kapcsolatban vannak a mellettök fennálló theologiai és bölcsészeti fakultásokkal, vagy legalább 3 van ily kapcsolatban, miért is némely kötelező speciálkollégiumokat, úgymint az egyetemes történetet (legújabb kor), a művelődéstörténetet, a bölcsészettörténetet, a közegészségtant, törvényszéki orvostant, bár nem rendes jogtanárok — hisz a jogász elvégre sem lehet egyúttal bölcsész, történész, orvos is — de mégis szakmájukra nézve teljes képesítéssel biró tanerők adják elő ; miért is véleményem szerint az ily jogakadémiákon az intézetek kérelmére, elég volna hét rendes jogtanár alkalmazásával megelégedni s a vizsgáztatási jogot ez esetre is megadni. Ám legyen, hogy a közoktatási kormány a 8 rendes tanárhoz és az egyetemi magántanári képesitéshez ragaszkodik, a mely utóbbi végre még sem mondható helytelennek, mert kétségtelenül emelőleg fog hatni a vidéki intézetek nívójára. Azonban egyelőre a vizsgáltatási jog megadása végett méltányosan nem kívánhat egyebet, mint nyolc rendes tanár kimutatását, az egyetemi magántanári képesítéstől, ha csak az alkalmazottak önként meg nem szerzik, e nemzedéknél már el kell tekintenie, mert a kik a múltban a jogtanári pályára léptek, azok az akkor megkövetelt minősítéssel nyertek alkalmazást és sem őket szélnek ereszteni, sem mondhatlan s elbirhatlan anyagi áldozatokkal nyugdíjazni, sem az új minősítés megszerzésére kötelezni, sem végre az idők változása s a követelmények hirtelen fokozása miatt az intézeteket a vizsgáztatási jog elvonásával igazságtalanul büntetni nem lehet. A jövőre, t. i. a tervezet életbeléptetése után aztán bátran meg lehetne követelni, hogy csak egyetemi magántanári képesítéssel biró egyének alkalmaztassanak, ha csak — mint az államvizsgálatnál is van — a gyakorlat, vagy elmélet kitűnőségeinél miniszteri engedélylyel kivétel nem történik. De viszont akkor aztán méltán megvárhatjuk a közokt. kormánytól, hogy az egyetemi tanszékek betöltésénél a jogakadémiai tanári kart tanári és irodalmi, tehát valódi érdemeik alapján az alkalmazó intézet és vallás tekintetbe vétele nélkül nagyobb tekintetben fogja részesíteni, mint eddig. Ugyané kérdéssel kapcsolatban helyesnek találom egy igen fontos indítványt tenni. Tudvalevő, hogy a kir. kath. jogakadémiákon sem zsidó, sem protestáns tanárok alkalmazást nem nyerhetnek s bizonyára nem is fognak mindaddig, mig ez intézetek eme jellege megmarad s igy sok jóravaló erő szorittatik vissza a jogtanári pályától csak azért, mert egyik vagy másik felekezethez tartozik. Ismeretes, hogy a tanulmányi alap most is túl van terhelve s pl. két kir. kath. jogakadémiáról talán szívesen le is mondana, az államnak viszont érdekében állna, ha két ily intézetet tulajdonába venne át, a melyeken aztán oly állásokat rendszeresitne, melyek a vidéki jogtanárok fizetését meghaladnák, bár az egyetemi javadalmaknak alatta maradnának, itt alkalmazná aztán lehetőség szerint és pedig felekezetig különbség nélkül azon egyéneket, kik akár a vidéki jogtanárok, akár más, e pályára készülő egyének közül kitűnnek, mintegy érdemeik elismeréséül s ezek tanárai sorából egészitné ki első sorban az egyetemek jogtanári karát is.