A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 17. szám - A kölcsönök után járó kamatok előzetes levonása

A J Az értekezlet megállapodásai közt fölöttébb helyesnek tartom azt, hogy a jogakadémiai tanárok semmiféle oly mellékfoglalkozást ne választhassanak s folytathassanak, melyek a tanári teendők lelkiismeretes teljesítését akadályozhatnák. Mert az akadémiai professzornak nemcsak az a feladata, hogy az előadási órákat jól-rosszul lemorzsolja, hanem azután az önképzés, a tudománynyal való haladás, az irodalmi tevékenység kisebb-nagyobb foka s a társadalmi életben való méltó helyfoglalás következnek, mert végre is tagadhatlan, hogy a társadalomban a jogászízellem előkelő szerepet játszik s a hallgatók a tekintetben is tanuljanak tanáraik példájából, hogy nyegleség nélkül miként lehet a közélet porondján tisztességgel megállani. Szívesen elfogadom azt is, a mit az értekezlet a vizsgálati határidőkre vonatkozólag megállapított (szeptemberi, januári, júniusi határidők), csak azt nem tartom célszerűnek, hogy a javitó vizsgálatok bármely időben legyenek letehetők. mert bár ezekhez csak 3 tag (egy tanár, egy kültag s az elnök) jelenléte szükséges, azonban az extraneusokat nehéz lesz, különösen némely helyen, de meg költséges is, bármely időben, s akár egy vizsgázó kedvéért is összehívni. Célszerűbb volna a júniusi pótvizsgálatokra szeptembert, a szeptemberire novembert, a januárira áprilist állapítani meg határidőkül, de ezeken csak pótvizsgálatok volnának letehetők. Az írásbeli, zárt helyen készítendő dolgozat nézetem szerint, a mint már másutt kifejeztem, szükséges újítás, azonban elhelyezésével (a két szóbeli közé) most sem vagyok megelégedve s vagy előre, vagy még inkább legutoljára, a második szóbeli után volna teendő. Az irás- és szóbeli vizsgálatok között való viszonyt pedig pontosabban kellett volna megállapítani. Nem tehetem, hogy egy panaszt, sérelmet is föl ne említsek s ne vegye rossz néven senki, ha itt némileg a jogakadémiai tanár s a protestáns ember előtérbe nyomul, mert azt hiszem, ez nem fog ártani tárgyilagosságomnak. Az értekezleten a közoktatási miniszteren s államtitkáron kívül 25 tag vett részt, hét a minisztériumnak képviselői, kilenc a két egyetem tanárai közül került ki, kettő volt országgyűlési képviselő, néhányan az ügyvédi s birói kart képviselték, a 11 jogakadémia összesen négy egyén által volt képviselve. Nem voltak meghiva a kassai és győri kii\, a pécsi püspöki, a debreceni, sárospataki, kecskeméti és m.-szigeti ev. ref. jogakadémiák. A jogakadémiák e csekély arányú képviseltetését nem találom méltányosnak, különösen bántó azonban (s már felszólalás tárgyát is képezte) a reformált jogakadémiák teljes mellőzése, kiknek tanárai közül — ugy látszik — egyet sem tartottak méltónak meghívni. Azonban egy vigasztalásuk lehet, az, hogy mellőztetésük igazságtalan volt. Másrészt az, hogy Magyarország közéletében még a felekezeti mozzanatok nagy szerepet játszanak s az egyes hitfelekezetek a magyar cultura oltárán jelentékeny áldozatokat hoznak, többek közt a jogi oktatás terén is, elvitathatlanok e téren hazánk legmagyarabb felekezetének, az ev. reformáltaknak érdemei is, tehát tisztelettel, de teljes joggal jegyezhetjük meg: »Suum cuique tribuere!« Azonban a mily őszinte voltam a szerintem hibás mozzanatok kiemelésében, a hol azonban sine ira et studio, csak a közérdeket kívántam szolgálni, ép oly nyíltan kell elismernem az értekezleten jelen voltak előadása után azt a minden párton s széthuzó érdeken felülálló objectivitást, melylyel a közoktatási miniszter ur, majd az ő akadályoztatása után az állam titkár ur a tárgyalásokat vezette. Látszott, hogy őket kizárólag az ügyszeretet vezérli s az ellentétes nézetek közül a legjobbat akarják kiválasztani, bár a miniszter előre kijelenté, hogy felelőssége tudatában az értekezlet határozatai által nem érzi magát kötve, mely ilyformán az volt, a minek lennie kellett : tanácskozás, nem döntő testület. Ha az utóbbi lett volna, akkor már késő és felesleges lett volna azokat elirondanom, a miket itten elmondtam. Eddigi javaslataimat legyen szabad még kettővel megtoldani. Egyik az, hogy mivel az értekezlet határozatai még eddig csak magánközlésekből ismeretesek, úgymint a napilapok hézagos közlései és Bozóky és Horváth kimerítőbb ismertetése után, célszerű volna az érdeklődők tájékozása végett vagy az értekezlet teljes jegyzőkönyvét, vagy legalább a lényeges dolgokat tartalmazó hivatalos kivonatát közzétenni; célszerű volna továbbá a megállapodásokat véleményadás végett az egyes jogi intézetekkel közölni. Valamint az értekezlet véleménye nem köti a miniszter urat, de benne tanulságot keres és talál, azonkép nem lehetne irányadó egy intézet nézete sem föltétlenül, de becses tájékoztatót szolgáltatna! Az nem OGK 143 lehet irányadó, hogy a múltban megfelelő támaszpont híján, nagyon eltérő véleményeket adtak, mert most az értekezlet munkálata alkalmas jegöcödési és konszolidálódási pontot képez. S jóllehet a reform sürgető, mert a jelenlegi állapot rossz, a bizonytalanság még rosszabb, de talán még is lehet erre időt találni ; hiszen az új vizsgálati szervezet semmi esetre sem léphet életbe előbb, mint a következő iskolai évvel. A kölcsönök után járó kamatok előzetes levonása. ívta : dr. FUCHS IGNÁCZ, ügyvéd Galántán. Általánosan elterjedt szokás hitelt közvetítő pénzintézeteinknél, hogy a készpénzbeli kölcsönöknél eleve levonásba helyezik a lejáratig járó kamatokat. Nem tudom, ugy van-e ez a külföldi takarékpénztáraknál is, de ha igen, annak ott, a hol a takarékpénztárak kölcsönös támogatás céljával biró szövetkezeteket képeznek, mindenesetre több jogosultsága van, mint a mi takarékpénztárainknál, melyek pusztán nyereségre irányuló vállalatok, a melyek nem egyebek részvénytársaságoknál. S önkénytelenül önmaguk a mi takarékpénztáraink is jogosulatlannak declarálják ebbeli ténykedésüket, midőn önmagukkal szemben a betevő közönségnek nem juttatják az ebbeli jogot ; hisz elvégre végelemzésben a betét sem egyéb kölcsönnél. Nem helyeselhető s csudálkoznom kell, hogy eddig általánosabb körökben feltűnést nem keltett, ezen eljárás elméleti szempontból sem. Mert tulajdonkép mi a kamat? Erre a római »usuriae« kifejezés önmagában is megfelel, nem lévén az egyéb, mint az adós által a hitelezőnek tökéje használatáért fizetett díj Már pedig az adós akkor, midőu a tökét felveszi, azt még nem használhatta s igy tartozatlanul teljesiti a kamatfizetést. Gyakorlatilag, főleg egyes eseteknél nem nagy fontosságúnak látszik e kérdés; hiszen az összeg, melylyel az adós esetleg — véleményem szerint — megrövidíttetik, nem szokott nagy lenni; ámde ez soha sem lehet ok arra nézve, hogy egy kérdés elől kitérjünk, főleg mert az összeg esetleg nagyobb is lehet s mert nincs indokolva, hogy miért juttatna az adósok nagy tömege a részvényeseknek indokolatlan hasznokat ? Következménye ez eljárásnak, hogy a törvényes kamatra vonatkozó intézkedések is mellőzötteknek látszanak ; köztudomású ugyanis, hogy pénzintézeteink — főleg vidéken — még most is szívósan ragaszkodnak a 8%-es kamatlábhoz. Ha tehát valaki 100 frtnyi kölcsönt vesz fel s ha ebből az összegből az 1 egész, 1/Í vagy esetleg 1/i évi kamat levonatik, mennyit kap tényleg kézbe? 92, 96, esetleg 98 frtot. S fizet 8 frt kamatot 92, 96, vagy 98; frt után? Senki se fog aztán benne kétkedni, hogy a kamat ilyenkor meghaladja a 8°/o-ot. Van aztán ez eljárásnak egy igen furcsa s egy igen régi adomára emlékeztető oldala. Megesik ugyanis s kicsiben naponta gyakran megtörténik, hogy A. felvett egy 3,000 frtnyi jelzálogkölcsönt; a jelzálogkölcsönöknél a lejárat rendszerint aratás utánra szokott megállapittatni s kamattörlesztésre rendszerint egy, legfelebb 2 terminus szabatik ki. A hitelintézet levonja a 240, esetleg a 120 frtnyi kamatot s azt ugyanakkor B.-nek adja kölcsön ; vájjon nem A.-rak pénze-e az, a mit B. kapott ? Ebből megint levonásba helyezik a kamatot s azt újra felhasználják s igy megy az »in infinitum«. Nem jut-e mindenkinek eszébe a hajdani örmény, meg a hajdani paraszt, a hol a paraszt 5 frtot kért kölcsön, 5 frt kamatnak fizetésére kötelezte magát, bundát is adott zálogba, az örmény pedig lefogta az 5 frtot a kamat fejében, mert hisz a paraszt lejáratkor valószínűleg nem fog tudni fizetni. »Istentelen örménye«, töprenkedett aztán a paraszt, »se 5 frtom, se bundám s mégis az örménynek van igaza«. Nem zárkózhatunk el ugyanazon körülmény elől s illetve nem kerülheti ki figyelmünket, hogy a kezelés ellenesetben valamivel bonyolultabb lenne, de ez semmi esetre sem lehet ok visszásságok fentartására. Csatoltassék a kamat a tőkéhez s — azt hiszem — az adósnak kevésbé lesz az ellen kifogása, hogy a váltó vagy a kötelezvény a töke s kamat összesített összegére állíttassák ki, minthogy a kamat neki előzetesen levonásba helyeztessék. Ha aztán az adós megfizette a tőkét s a kamatot, megkapta a hitelező azt, a mihez joga volt; ha csak a kamatot, akkor váltónál prolongatio esetén az újra az összesített összegre állitható ki; kötelezvénynél meg amúgy is jár tovább a lejárattól kamat ; ha egyikét sem, akkor mind a töke, mind a tőkésített kamat könnyen érvényesíthető az adóssal szemben. De nem lehet az s nincs értelme, hogy valaki olyasmiért fizessen használati díjat, a mit nem is használt.