A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről. (Negyedik közlemény.)

130 A J O Gr. A mi különösen a tárgyalási alapelvet illeti, ez magával hozza, hogy a feleknek a tisztán magánjogi szempont alá eső jogtárgyak feletti rendelkezési szabadsága, mely őket a peren kivül is megilleti, a perben is érintetlenül maradjon. A perrend az állami jogszolgáltatás közérdekű feladatának megfelelő önállósággal szabja meg a jogérvényesítés kötelező alakját, de a jogérvényesítés tartalmának meghatározását magára a félre kell bíznia. Mikor és mit kíván a fél magánjogi igényeiből támadásképen érvényesíteni, mire akarja védelmét kiterjeszteni, az a fél tetszésétől függ. S ugyancsak a fél dolga, vájjon a vitás jogot az eredeti ügyállás egészéből vagy csupán annak egy részéből származtatja-e le ? Vájjon a támadással szemben a védekezés jogát igénybe veszi-e ? Vájjon a védekezés minden eszközét, vagy azoknak csupán egy részét használja-e ? Vájjon a vele szemben érvényesített jog ténybeli alapját elismerje, vagy megtagadja-e ? S vájjon a megtagadott tényállás bizonyítására vállalkozzék-e, és ha igen, mily módon és milyen bizonyítási eszközökkel ? * Egyszóval a félre tartozik meghatározni, hogy mi képezze a tárgyalás anyagát ? A feleknek a most jelzett szempont alá eső akaratelhatározásában a magánjogba visszanyúló rendelkezési szabadság jut kifejezésre, azt tehát olyanul kell tekinteni, mint a mely a bíróság perbeli tevékenységének feltétlenül határt szab.** A birói eljárás a keresetindítástól van feltételezve. A tárgyalásnak és az Ítéletnek — ugy az első bíróságnál, mint a felebbviteli stádiumban — a felek által előterjesztett kérelem és ellenkérelem korlátain belül kell maradnia (javaslat 116 §. 6. pont és 117., 198. §§.). A bizonyítás a fél ajánlatára történik (javaslat 74., 76., 77. §§., kapcsolatban az 1868. évi LIV. törvénycikknek továbbra is érvényben maradó intézkedésével). Ezzel nincs elvi ellentétben az a rendelkezés, hogy a bíróság a birói szemlét a felek kérelme nélkül is elrendelheti (1868 : LIV. törvénycikk 211. §.), hogy abban az esetben, ha valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségének bizonyításánál a felek által ajánlott bizonyítékok megnyugtató eredményre nem vezettek, a bíróság nemcsak szakértők meghallgatását, hanem bizonyítás-felvételt és tudakozásokat hivatalból foganatosíthat (jav. 60. §.), valamint hogy a félnek eskü alatti kihallgatása hivatalból is elrendelhető (jav. 90. §.) ; mert ezekben az esetekben részint arról van szó, hogy a bíróság az ítélet meghozatalához mulhatlanul megkívánt szakszerű informatiót szerezze meg, részint annak szüksége forog fenn, hogy ott, a hol a fél az eldöntendő kérdés természeténél fogva a megkívánt bizonyítékot előállítani egyáltalán nem képes, a bíróság az itéletmondás elemeit és adatait nem csupán a fél rendelkezése alatt álló forrásból meríthesse, részint maga az alkalmazandó bizonyíték oly természetű, hogy annak igénybevételét minden esetben a fél önkényére bizni nem lehet. A kereset vagy a felebbvitel visszavonása megakasztja a további eljárást (jav. 145. §•). A felek kifejezett vagy vélelmezett akaratából a per szünetelhet (jav. 47. §.). A követelés elismerése vagy a követelésről való lemondás esetében a bíróság az ítéletet az elismerés vagy lemondás tartalma szerint köteles meghozni (jav. 99. §.). A beismert (jav. 53. §.) vagy a kifejezetten nem tagadott (jav. 56. §.) tényállításokat bizonyítani nem szükséges, s azokat a bíróság valóknak tartozik elfogadni. Mindezek oly intézkedések, melyek arról tanúskodnak, hogy a modern polgári perben helyet találnak a tárgyalási alapelvnek a felek önrendelkezési jogából levont szabályai. Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről.* Irta : Dr. BARTHA BÉLA, jogakadémiai tanár Sárospatakon. (Negyedik közlemény.) Nem csupán én harcoltam kitartóan a mellett cikkeimben s röpirataimban, hogy a III. év végére legalább * V. 5. Schneider: Ueber richterliche Ermittlung und Feststellung des Sachverhalts im Civilprocesse 21. 1. ** Találóan mondja e tekintetben Schneider (i. m 17. 1.): Auszugehen ist von der Thatsache, dass jedem Berechtigten grundsatzlich die freie Verfügung ül er seine privatrechtlichen Rechtsgüter zustebt. Giebt ihm diese der Gesetzgeber, so ist es begieiflich, dass er sie ihm auch im Processe nicht nimmt, ja sogar darüber hinaus bei Gestaltung und Ausbau der lediglich zum Schutze dieser Rechtsgüter bestimmten Processrechtssátze dieser Freiheit gebührende Rechnung tragt. — Der Civilprocess ti itt dieser Yerfügungsfreiheit, diesem »Hinübergreifen der Regein des Civilrechtes« nicht enlgegen.« * Előző közleményed »A J o g« 13. és 14. számaiban. fakultative vizsgálat teendő, hanem az értekezleten is méltó képviselőkre talált e nézet s épen a gyakorlati élet kitűnőségei között. Engem e meggyőződésre az indított, mert tanári tapasztalataim azt igazolták, hogy még azon évfolyamok is, melyek az első és második évben szorgalom és magaviselet tekintetében tűrhetők, vagy épen kitűnők voltak, a harmadik évben rohamos hanyatlást mutattak s midőn ennek okát kutatva, Őket magukat megkérdeztem, azt felelték: »Ez évben nincs vizsgálatunk, hát nincs semmi komolyabb elfoglaltságunk*, tehát ki a kenyértadó mellékfoglalkozásoknak, ki a szórakozásnak élt, az iskolához és előadásokhoz vajmi kevés maradt hű s ezek is hányszor sürgették, hogy engedje meg nekik a tanári kar, vagy eszközölje ki a minisztériumnál, hogy vizsgázhassanak, tán voltak olyanok is, kik kérvényeztek ez irányban, de legyőzhetlen akadályok álltak utjokba. Semmi kétség előttem az iránt, hogy a harmadévesek e rohamos hanyatlásának oka csakis a tanulmányi rendszer. Az egyetemi tanárok legnagyobb része határozottan perhorreskálja a harmadik év végén teendő államvizsgálatot s ennek némi magyarázatát lehetett találni addig, mig ifjaink a kötelező doktorátusra voltak kénytelenek tódulni. Azonban határozottan állithatom, hogy a nevezett tanár urak harmadik, vizsgálat nélküli év destruktív hatását nem észlelhetik ugy, mint a vidéki akadémiákon levő kartársaik, mert ők rendszerint hallgatóiknak csak parányi, az első padsorban ülő szorgalmasabb részét ismerik közvetlenebbül, mig mi vidéki tanárok, kik mondhatni minden egyes hallgatónkat személy szerint ismerünk, tudjuk iskolán kívüli magatartását és életviszonyait is — sajnosán tapasztaljuk állitásom igazságát. Sok kartársammal beszéltem e théma fölött, de mindenik egyenlő nézeten volt velem. Sőt van, a ki az enyémmel ellentétes álláspont képviselői közül egyenesen félre hagyja magát vezettetni némely tünet által. Pl. egy igen kitűnő egyetemi tanár azzal ellenzé meg a III. év végére teendő vizsgálatot, hogy mióta ez el van törölve, sokkal több harmadéves vesz részt a pályamunkák írásában, mint azelőtt. Ez ugyan természetes, mert a tandíjmenteseken kivül még kollokviumra sem lévén kötelezve a hallgatók, kivéve egyes felekezeti akadémiákat, néhány jóravalóbb törekvésű fiatal ember legalább a pályázattal foglalja el magát, mely anyagi jutalommal és dicsőséggel is kecsegtet. De ne gondoljuk, hogy ez az önképzés általános föllendülését mutatná ; hiszen ha a vizsgátlanságnak ily általános üdvös hatása volna, töröljük el sietve az alapvizsgálatokat is, azt a vizsgálatot pedig, melyről az értekezlet tanácskozott, be se hozzuk. S ha néhány kivételes egyénre üdvös a hatása, bár a pályázat, mely az I. és II. év tárgyaira is történhetik, nem bizonyítja azt, hogy a III. év tárgyaival is foglalkoznak — ám a nagy tömegre romboló befolyással van; azt hiszem az elenyésző kisebbség kedvéért senki sem akarhatja fentartani ezt a rendszabályt, mert hisz az óvintézkedések, ellenőrzés nem a kevés szorgalmasért, hanem a sok kevésbé, vagy épen nem szorgalmasért vannak. A mellett a négy éves jog- és államtudományi tanfolyam akkor fog kerek egészet képezni, ha középszerű szorgalommal és tehetséggel nemcsak a tárgyak hallgatását lehet ez idő alatt befejezni, hanem az előirt vizsgálatokat is, ugy, hogy az illető azonnal megkezdheti az iskola befejezése után a kellő elméleti képzettség birtokában, a pályája előfeltételét képező gyakorlati évek kitöltését. Mily üdvös volna ez erkölcsileg, mert tudjuk, hogy ha a rendszeres iskolai életből kikerülnek az ifjak, mily nagyon sokan vesztegetnek el éveket vizsgátlanul az életükből, vagy készülnek megbotránkoztató felületességgel, vagy vesznek el végleg pályájukra s szaporítják a szellemi proletáriátust; mily üdvös volna ez nemzetgazdasági tekintetből, mert így sokkal kevesebb erő heverne pár évig parlagon; mily üdvös volna a szülőkre, kik hamarább szabadulnának föl az anyagi tehertől, minthogy fiaik ügyvédi, közjegyzői irodában, bíróságnál, közigazgatásnál hamarább foglalhatnának el segélydíjas, vagy épen rendszeres állomást. A közoktatási miniszter ur valóban nemes intenciója egy félévet engedett el bizonyos feltételek mellett azoknak (1889: XXVI. t.-c), kik a joghallgatók közül katonai szolgálatot teljesítenek. Nem nagyítom, ha azt mondom, hogy még sokkal nagyobb szolgálatot tenne a joghallgatók, a szülék, a társadalom igaz érdekeinek, ha ugy rendezné be a tanulmányok és vizsgálatok rendjét, hogy az elméleti előkészületeket a valamire való rész