A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei. (Második közlemény.)

A JOG. 129 felismeréséhez, mely ;i javaslat egyes intézkedéseit egységes Szempont alá egyesíti, de egyúttal meg fogja világítani az irányt, mely a perjogi reform nehéz problémájának végmeg­oldásához vezet. *** A reform jelszava a szóbeliség. Azt lehetne gondolni, hogy az eljárás szóbelisége egy oly általánosan átérzett és átértett fogalom, mely nem is szorul közelebbi magyarázatra. l'edig a perjogi legislationak alig van kevésbé tisztázott kérdése, mint az: miben nyilvánuljon a szóbeliség processualis jelentősége, s különösen mi legyen a szóbeliség alkalmazásá­nak mértéke ? * Vannak, a kik a szóbeliséget magában álló, formális perjogi alapelvnek tekintik s ennek az elvnek consequentiáit rideg közetkezetességgel érvényesitik Mások ellenben azt tartják, hogy a szóbeliség a perjogi intézmények körében csak viszonylagos értékű eszköz minő­ségével bir, melynek csak annyiban van jelentősége, a mennyi­ben a pernek anyagi célját előmozdítani alkalmas ** A mai tisztultabb felfogás szerint a szóbeliség nem lehet öncél. A szóbeliség nem egyéb, mint a perjogi cselekmények külső nyilvánulásának formája: a perjogi cselekményeknek alaki qualitása. Mint ilyen, nem is alkalmas arra, hogy kiindulási pontul szolgáljon a peres eljárás szabályozása kérdésében irányadó elvi szempontok levezetésénél. Ezeket csak a per belső lényegéből lehet kifejteni. A polgári per — Wach találó meghatározása szerint — az állami jogszolgáltatásnak törvényileg szabályozott alakja. Célja: a jog oltalmának megvalósítása, a jog integritásához fűződő érdekek kielégitése. A magánjogok oltalma első sorban egyéni érdekek megóvása szempontjából szükséges ugyan, de az állam birói hatalmának közreműködésével lefolyó pernek célját nem sza­bad pusztán a felmerült jogvita alanyi mozzanatai szerint meghatározni. A perben álló feleknek a jogi oltalmat kereső érdeke merőben ellentétes irányt követ; a pernek a célja azonban mindig csak arra irányul : hogy az igazság érvényre jutásával a jog uralma valósuljon meg. Ugyanazért a polgári jogszolgáltatásnak feladata abban áll, hogy a peres felek harcában a valóságos s nem csupán a költött jogot juttassa győzelemre és hogy ennek lehetővé tétele végett az anyagi igazságot derítse ki. Ma már nincs értelme annak a megkülönböztetésnek, melyet e tekintetben a polgári és a büntető per közt szokás megtenni. Az állam birói hatalmának mindenütt és minden alka­lommal az a hivatása, hogy a megzavart jogrendet helyre­állítsa. Az erre irányzott működésnek csak az lehet az alapja a polgári perben a mi a büntető perben. S ez nem 'egyéb, mint a való tények felderítése, a valóságnak megfelelő jog­helyzet fvxirozása. A különbség csak az, hogy a polgári perben csupán a működés köre módosul, ahhoz képest, a mint azt a felek­önrendelkezési joga megköveteli. *** Az anyagi igazság kiderítése tehát a vezéreszme, a döntő alapelv, mely — a polgári jogügy természetének megfelelő korlátok közt — a polgári peres eljárás egész terrainumát dominálja. A törvényhozásnak arra kell törekednie, hogy az egyes perjogi intézmények construálásánál ehhez az alapelvhez alkal­mazkodjék. Mert mindaz, a mit a törvény a peres eljárás alakja, a per menete, a per anyagának birói méltatása és a perbeli vita eldöntése tekintetében szabályul megállapít, csupán az eszköz jellegével és jelentőségével bir. * Erre utal a német birodalom polgári perrendtartásának általános indokolása, midőn azt mondja : »Mündlichkeit ist zwar ein gangbarer, aber incorrecter Ausdruck (í. §.).« És Endemann. midőn Harrasowszky egyik könyvének (Die Vorbereitung der mündlichen Verhandlung nach deni gegenwavtigen Standé der Civilproce^sgesetzgebung) birilata közben szemlét tart a perjogi törvényhozások újabbkori törekvései felett, igy kiált fel : "Mündlichkeit ist fast allenthalben die Parole. Aber wie verschieden wird sie gedeutet (Grünhut : Zeitschrift II. 651. 1.). ** V. ö. Bar: Differenzpunkte des Entwurfs einer Cívilprocess­ordnung für die im Reichsrathe vertretenen Lánder des österreichischen Kaiserstaates und der Civilprocessordnung für des deutsche Rei.h vom 30. Január 1877 ('... r ü n h u t IV. köt. 593. és köv. 1.). *** V. ö. Z u c k e r : Civil- und Criminalprocess (Grünhut Zeitschrift XV. köt. 320. 1.). Ebből kiindulva, a peres eljárás célbavett szabályozásá­nak elvi körvonalai a következőkben foglalhatók össze: A) A per belső structurája. A per belső szerkezetét az a viszony határozza meg, a melyben a per két tényezője: a felek és a biróság egymás­hoz állanak. Ez a viszony döntő befolyással bir a perjogi cselekmények jogi hatályára nézve is Attól a mértéktől, a mely szerint a felek és a biróság perbeli cselekvőségének megoszlása történik, függ a per alap­jellege, a per belső alakulásának rendszere. * Az a törvényhozó, a ki a birói hatalom gyakorlását nem a felek önkénytes alávetettségéből deriválja, hanem abban az állami suverainitás egy lényeges részének megnyilatkozását szemléli s a ki súlyt fektet arra, hogy a felek közt fenforgó jogviszony az anyagi igazságnak megfelelően rendeztessék, a biróság szerepkörét nem jelölheti meg akként, hogy az csupán a felmerült kérdésnek a felek által hézagosan előterjesztett peranyag alapján való eldöntésére szorítkozzék, hogy a biró­ság tétlen szemlélője legyen a felek küzdelmének mindaddig, mig ezek a vitát eldöntésre érettnek nem találják és a bíró­ságnak a per vezetésére vonatkozó joga csak arra terjedjen ki, a mi a vita szabadságának, rendszerességének és célirányos lefolytatásának körébe vág. A tárgyalási alapelvnek (Verhandlungs- vagy Disposi­tionsmaxime) ilyen túlhajtása ép oly kevéssé egyeztethető össze az állami jogszolgáltatás helyesen felfogott eszméjével, mint a hogy másrészt a feleknek az anyagi jog szabályai szerint a peren kivül is biztositott rendelkezési szabadságát sértene, ha a biróság — az anyagi igazság megvalósítása érdekében — oly jogkörrel ruháztatnék fel, mely a feleknek perjogi alanyi­ságát megszüntetné. i: Az e tekintetben felmerülő ellentétek kiegyenlítésénél számos körülmény jöhet figyelembe. Súlylyal bírhatnak a jog­történeti előzmények, a politikai és társadalmi viszonyok" s mindezek azt hozhatják magukkal, hogy az egyes perbeli cselekmények jogi horderejének meghatározásánál a túlsúly majd a peres felek, majd a biróság ténykedésére helyez­tessék. * Azonban bármilyenek legyenek is a célszerűségi okok, melyek a törvényhozó elhatározását befolyásolják, az még sem mellőzhető, hogy a jogkörök elvi körvonalainak meg­állapításánál ne az egész rendszert átlengő felfogás játsza a döntő szerepet. Ha a törvényhozó a polgári per belső lényegével tisztá­ban van és a polgári jogszolgáltatás célját következetesen szem előtt tartja: nem járhat ugy el, hogy az egyes részlet­kérdések szabályozásánál irányeszme nélkül tévelyegjen a tisztán magánjogi szempont és a merev közjogi felfogás szélsőségei közt. A kérdés megoldásánál perjogi értékkel biró elvi állás­pontra kell helyezkedni. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy az ügyfelek cselekvősége és a birói tevékenység a per képződésének coordinált tényezői, melyeknek egymáshoz való : viszonya — Endemann szerint * — ugy rendezendő, hogy mindegyikük a szabad mozoghatás és hatályosság ama mér­tékével legyen ellátva, mely megfelel a per tárgyává tett jogviszony magánjogi minőségének s az anyagi igazság meg­valósítására irányzott törekvést meg nem bénítja. * így fogva fel a dolgot, a polgári per belső structurájá­nak a perben tevékeny tényezők kölcsönhatásának eszméjén kell felépülnie. A birót abba a helyzetbe kell juttatni, hogy hivatásának sikeres betölthetése végett hatályosan közreműködhessék a tényállás kiderítése körül és megfelelő önállósággal eszközöl­hesse a tényállás megállapítását; másrészt azonban szükséges, miszerint a bírónak erre vonatkozó cselekvési szabadsága megfelelő ellensúlyt találjon a tárgyalási elvnek helyes mérték j szerint levont consequentiáiban, a törvénynek a bizonyítási I teher megoszlására, a bizonyítási eszközök minőségére vonat ­i kozó intézkedéseiben és egyes kivételes jelleggel biró törvé­j nyes bizonyítási szabályokban. * V. ö. Planck: Lehrbuch des deutschen Civilprocessrecht* I. k. 1 194. I. — Wach: Handbuch des deutschen Civilprocessrechts í. köt. — Endemann i. h. 650. 1. * Ezt eredményezi az u. n. nyomozó alapelv (Untersuchungs- vagy I Instiuctionsmaxime), a mely szerint a felek a biróság tevékenységére nem elhatározó, hanem csupán támogató befolyást gyakorolnak. (V. ö. Planck ! i. m. 195. 1.) * Planck i. h. * Grünhut: Zeitschrift VI, köt. 447. 1. * V. ö. C a n s t e i n : Die rationalen Grundlagen des Civilprocesses.

Next

/
Oldalképek
Tartalom