A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei. (Második közlemény.)

128 A JOG. Kiket születésük, egyéni hajlamuk s mondjuk anyagi tehetségük a nyelvtanulmányok könnyed elsajátítására vonzott és képesített, azok az általuk elérni óhajtott célt játszva közelithetik meg. Nyelvismeretek nélkül csaknem arra vagyunk kényszerítve, hogy a már letarlózott jogeszmék hulladékait segítsünk összesepergetni. Jogtudósaink nagyobb részben a német jogfelfogásnak bilincseit kénytelenek viselni. Annak varázslata kisért nem csupán jogirodalmunkban, de még intézményeinkben is. Ebben a nyelvbeli hozzáférhetőségnek jelentékeny szerepe jut. Egymagában véve ez nem volna baj. A mi ott hasznosnak és célszerűnek mutatkozik, annak meghonosítása nem lehet nálunk se kárhozatos. Közömbös csupán az nem lehet előttünk, midőn tapasztalnunk kell, hogy jogirodalmi nyelvezetünk eredeti magyarságából kivetkőztetve lesz. Midőn az azon nyelvben otthonos szólamok mintájára szavak, fogalmak és mondatszerkezetek akként construáltatnak, hogy már az első pillanatban azok kölcsönvett alkalmazása nem csupán szembeötlő, hanem visszataszító is. A kézen fekszik-féle szókifejezéshez, mely még nevesebb szakíróinknál is sűrűn fordul elő s mit a nyilvánv a 1 ó kifejezés megfelelően helyettesit, a németes szólamoknak egész sorozata csatlakozik. Nem állithatni, hogy ez irányban azonnal gyökeres változás állana be. Jogászainknak az újabb és újabb jogtermékek s a fordításra nem választott művek, elégséges búvárkodási anyagot nyújtanának. Az ajánlott módszer a nyelvrontási alkalomnak s az egyoldalúságnak lehetőségeit csupán apasztaná. Szakjogászaink az általuk igényelt nézetet a jó magyarságú fordított művekben keresnék és találnák fel. Elhárítható lenne, hogy nyelvbeli nehézségekkel küzdeni kényszerülő jogászaink egy-egy tudományos tételnek megismeréséhez csak a legmegfeszitettebb szorgalom és kitartás utján juthassanak. Mohó tudási vágyuknak áldozatul hozva nyelvünknek zengzetességét is. Az a rengeteg idő, mit a nyelvekben nem jártas jogászaink az idegen nyelvű tudományos nézetek felkutatására fordítani kénytelenek, mennyivel hasznosabban lenne értékesíthető, ha búvárlataikban nyelvbeli akadályokkal küzdeniök nem kellene. Jogászaink mennyivel számottevőbb irodalmi munkásságot fejthetnének ki, ha folytonos s szótárszerű utánnézésre kényszerítve nem lennének. Nincs ok miért szégyenkeznünk, tehát bevallhatjuk, hogy az idegen nyelvek elsajátítása idáig nem tekintetett életcélul. Nemzeti géniuszunk megóvott attól, hogy az elnémetesités veszélyeitől félnünk kellene. Jogászaink között még mindig elég kevesen találtatnak, kik magyar anyanyelvük mellett a német nyelvben hasonló jártasságot szerezhettek. Ezt mint elvitathatlan tényt csupán azért emelem ki, hogy a jelesebb németjogi művek átültetése szintén közhasznú intézkedésnek bizonyulna. Az egyéb nyelvezetű jogművek lefordításával pedig elérhetnők azt, hogy széthúzóbb jogdogmaticai felfogásnak nyittatnék tér. A német iskola utánzásai helyett más uemzetek jogrendszereinek tanulmányozására serkentetnénk. A mi nyereség lenne már egymagában véve is. Miután az idegen jogművek megjelenése kiterjedtebb ellenőrzést feltételezne, ha azok nyelvünkre fordítva adatnak ki, ez által a plagialisálás veszélye is könnyebben elodáztatnék. Plagiosippusok szereplésére kevésbé lenne szükség. Az államoknak egymás közti előbbi áthidalhatlanságait előnyösen kiegyenlíti: a gőz- és villanykornak gyorsan átszárnyaló közelsége. A. világ legtávolibb sarkán felmerülő tudományos nézet néhány nap alatt nemzetek közkincsévé lesz. E tekintetben a geographiai fogalmak korlátot többé nem képeznek. Nemzeti szempontok kevésbé tiltanák el, hogy az idegen államok jogrendszereivel közelebbről megismerkedjünk. Hogy azok hozzáférhetőségét megkönnyíteni iparkodjunk. Sőt az átalánosuló hatást tekintve, a különböző jogrendszerek megközelitőbb ismerete, érdekeink egyik hathatós emeltyűje gyanánt szolgálhatna. Csak imént vettük a hirt, hogy a nemzetközi büntetőegyesület mily nagyszabású műnek kiadására vállalkozott. Sajtó alá rendezi a nemzetközi összehasonlító büntető jogtudományt. A mű német nyelven jelenik meg. Az előadottak után nem kell ismételnünk, mily nagy erkölcsi nyereséget képezne, ha egyidejűleg annak kiadása nyelvünkön is megjelenne. Magánspeculatióra alig számithatni. A műnek kiadása csupán az akadémia támogatásával lenne elérhető. Csakhogy első sorban itt is egy gyorsan cselekvő kézre lenne szükség. A mű kiadhatási jogának megszerzését s annak kiadását oly rövid idő alatt kellene eszközölni, mig hazai jogászközönségünk a mű német kiadásával ellátva nincs. Tájékoztatás végett addig is felhívás lenne kibocsátandó, hogy a mű magyar megjelenéséről eleve értesüljünk. Ily jelentékeny mű kiadásánál az anyagi siker biztosításától el kell tekintenünk. Irrevelans, hogy a mű megrendelőinek száma után mily bevételi többletre számithatni. Az akadémiának áldozatot kell hozni tudni, hol nagyhorderejű érdekek találkoznak. Már nem egy ízben sürgetve lett, hogy a külföldi törvényeknek magyarra fordítása mennyire hézagpótló nemzeti szükségletet elégit ki. Ezen kérdést egyik szaklapunk csak imént vetette fel.* Mely felszólalásban az itt kifejezett óhajommal megegyező nézet nyilatkozik. Eltérés közöttünk csak annyiban van, hogy mig én a külföldi jelesebb jogművek átfordítását tartom szükségesnek, mely óhajomban az idegen államok törvényeinek lefordítása implicite befoglalva van, addig a hivatkozott lapban kifejezett nézet szerint a külföldi törvényeknek lefordítása egymagában véve is maradandóan értékes szolgálatnak betöltését közvetíti. Rokonnézeteink kivitelére én az akadémiát tartom első sorban hivatottnak. Ugyanazt az ott képviselt nézet a magyar jogász-egyletnek felpezsdítendő tevékenységével hiszi elérhetni. Mindamellett az ottani nézet is beismeri, hogy az egyesület pénzviszonyai hasonló anyagi kockáztatást aligha megengednek. Reményét tehát az igazságügyminiszteriumnak joggal várható támogatásába veti. Jogmívelődésünk érdekében ugyanazon szempontból apellálok én az akadémia segédkezésére. Hogy helyesen-e vagy helytelenül, itt nem az a kérdés. Legfőbb szempont legyen előttünk az, hogy tenni kell, még pedig gyorsan s a jogászi közóhajnak megfelelően. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei. Irta : LÁNYI BERTALAN, kir. itélö táblai biró Budapesten. (Második közlemény.) Dacára annak, hogy a javaslat az ezúttal célba vett reform tárgyi körének megvonásánál a tényleges viszonyokhoz alkalmazkodik: mindazáltal — a tartalmát képező elvi intézkedéseket tekintve —- maradandó alkotás jellegével bir, A javaslat fentartja ugyan a kapcsolatot az érvényben lévő eljárással : de arra törekszik, hogy a teljes reform elveit a sommás eljárás egész folyamán érvényre juttassa. A javaslat nem csupán előkészíti a teljes reformot, de azt egy lényeges részében meg is valósítja. Lényeges újításai mind olyanok, melyek szervesen be lesznek illeszthetők a végleges perrendbe is. Ennek megfelelően alakul a javaslat tartalma. A javaslat a reform végcéljának megfelelő határozottsággal domborítja ki az egyes rendelkezések elvi hátterét. Es ha egyes új intézmények meghonosításánál nem megy cl egészen addig a határvonalig, melyet esetleg a végleges reform fog megközelíteni: ezt azért teszi, mert a gyökeres rendszerváltozás gyakorlati nehézségeivel számot vet és mert — kényszerítő szükség nélkül — a fokozatos fejlődés útjáról letérni nem akar. S éppen az a feladat, melyet a javaslat a polgári perjog teljes átalakítása terén betölteni kíván, szükségessé teszi a •javaslat elvi álláspontjának feltüntetését. Ez kétségkívül hozzá fog járulni a benső összefüggés * Lásd »Jogi Szemle* f. évi 10. számát.