A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 15. szám - A szerződések magyarázatának tanához - A magyar büntetőtörvénykönyv

:>8 54. §-ában megkívánt feltétel a jelen esetben fenn nem forog, hanem követelhetett volna közbenjárási és munkateljesitési díjat; azonban felperes nem ezen jogalapon érvényesítette keresetét. Míg ügyvédi díj címén csak annyit igényelhetne alperestől, a mennyit özv. M. Edénétöl a végleges szerződés 16. pontjának nem létezése esetén követelhetett volna, mert felperesnek csakugyan utóbb nevezett volt az idézett, valamint a 47. §. helyes értelmében vett »képviselt fele« ; mástól pedig felperes »ügyvédi jutalomdijat« nem követelhetvén, alperestől ezt és pedig a különben özvegy M.-né által fizetendőt is csak azért igényelhetné, mivel ennek viselésére magát alperes a végleges szerződés 16. pontjában kifejezetten kötelezte. De felperes munkadíját és kiadásait szabályszerű alakban fel nem számította. A felperes által hivatkozott többi tanuk kihallgatása részint felperes beismerése ellenében, részben mert a per érdemére nézve lényegtelen körülményekre hívatvák fel: mellőzendő volt. Ugyan ezen indokból kellett mellőzni a főeskü általi bizonyítást is. A budapesti kir. ítélőtábla (1891. április 6-án 34,137/1890. sz. alatt a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy a kereseti 2,000 frt ügyvédi jutalomdíjat és járulékait fizesse meg. Indokok. Alperes beismeri, hogy a kereset alapjául szolgáló A) alatti díjlevelet aláirta s nem vonja kétségbe emez okirat valódiságát, tagadja azonban, hogy a kérdéses szerződési ügyben felperest képviselőjéül választotta, hogy felperes részére meghatalmazást adott avagy kiállított és hogy a szerződés körül felpeies az ö érdekeit képviselte volna ; minélfogva az ügyvédi rendt. 54. §-a értelmében az A) alatti díjlevél alapján felperes szerződésszerű jutalomdíját nem követelheti; de ettől eltekintve, érvénytelen az A) alatti díjlevél azért is, mert alperes azt kényszerhatás alatt irta alá. Felperes beismeri ugyan, hogy a kérdéses jogügyletre nézve alperestől meghatalmazást nem kapott, beismeri, hogy tiz év óta képviselője volt előbb néh. M. Kdének s utóbb özvegyének és családjának; előadja azonban, hogy a kérdéses jogügylet, mely körül az A) alatti díjlevél keletkezett, peren kívüli ügylet lévén, ily ügyletre nézve meghatalmazás kiállításának szüksége fenn nem forog és az ügyvédnek joga van mindkát felet képviselni és köztük a megegyezést létrehozni; ez ügyben tehát mindkét fél közös megbízottjaként szerepelt és miután a szerződés tényleg létrejött, alperes fizetési kötelezettsége beállott és az A) alatti díjlevélben kikötött jutalomdíjat követelni jogosult. Alperes beismeri, hogy 1886. évi április hó 8-án felperes egy praeliminaris szerződést szerkesztett; e mellett dr. F. Antal és dr. R. Gyula tanuk bizonyítják, hogy a kérdéses ügyben alperes többször megfordult felperes irodájában és felperest személyesen felkérte az ügylet létesítésére, továbbá dr. F. Antal tanúnak dr. R. Gyula tanú előadásával is támogatott vallomásából kitűnik, hogy a kérdéses ügyben dr. Révai Lajos ügyvéd alperes megbízottjaként csak kétszer 1886. évi április 2l-én és 28-án jelent meg felperes irodájábau. A dr. Révai Lajos ügyvéd korábbi megbízatására vonatkozólag alperes által ajánlott egyoldalú főeskü felperes kifogásával szemben alkalmazható nem lévén, tekintve, hogy alperes egyéb módon nem bizonyította, hogy dr Révai Lajos ügyvéd már 1886. évi április 2l-ke előtt megbízottja lett volna; a fentebb kifejtett ténykörülmények alapján igazoltnak kellett venni felperes azon állítását, hogy a kérdéses ügyben mindkét félnek közös megbízottja volt és a szerződés létrehozásában mindkét fél érdekében, mint közös megbízott járt el. Felperesnek közös megbízotti minősége ellen nem bizonyít az a körülmény, hogy alperes irányában az ideiglenes és végleges szerződésbe szigorú kikötményeket foglalt be ; mert míg egyrészt felperesnek, mint közös megbízottnak kötelességében állott a másik fél érdekeire is kellő figyelemmel lenni és a szerződés pontos teljesítéséről gondoskodni, másrészt a szigorúnak jelzett feltételek alperesre nézve csak az esetben volnának hátrányosak, ha szerződésszerű kötelezettségeit teljesíteni elmulasztaná. Alperesnek ama kifogása, hogy az A) alatti díjlevelet kényszerhatás alatt írván alá, ez okból is érvénytelen, figyelembe nem vétethetett, mert az által, hogy az A) alatti kiállítása előtt felperes a P. Frigyes részéről ajánlott 2,000 frt jutalomdíjról alperes előtt említést tett, alperesre kényszer nem gyakoroltatott, de ettől eltekintve alperes e részbeni kifogásának alaptalanságát igazolja az a körülmény, hogy V. Gyula és dr. F. Antal tanuk vallomása szerint alperes utóbb a kereseti követelés valódiságát és fennállását beismerte és annak kiegyenlítését részletfizetések által ígérte is. S/.intugy nem volt figyelembe vehető alperesnek amaz ellenvetése sem, hogy felperes 1886. évi április 22-én díjlevelet alperestől venni már jogosítva nem volt, mert felperes kiérdemelt díjaira nézve a korábban általa képviselt féllel utólagosan is egyezkedni szabadságában állott, ennélfogva az, hogy alperes képviseletében dr. Révai Lajos ügyvéd a díjlevél kiállítása előtti napon jelentkezett, nem akadályozhatta felperest abban, hogy alperessel kiérdemelt díjaira nézve egyezkedhessen és ez a körülmény az A) alatti díjlevél érvényességére mi befolyással sem lehet. Minthogy tehát a fentebb kifejtettek szerint felperes a szóban levő perenkivüli ügyben a szerződő felek közös megbízottjának tekintendő és mint ilyen jogosítva volt díjazására nézve alperessel szabadon egyezkedni s minthogy az A) alatti díjlev ben kilátásba helyezett végleges szerződés 1886. évi április 28-án .ényleg megköttetett és ama szerződés alapján alperes »Magyar király« szálloda üzletének élvezetébe be is lépett s ekl< a fizetési kötelezettség beálltához kötött feltételek bekövetkező ennélfogva az alsó bírósági ítélet megváltoztatásával alperest A) alatti dijlevél alapján a kereseti 2,00(> frt ügyvédi jutalom és jár. fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1892. évi március hó 31-én 5,19! A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az első bíróság itél< hagyatik helyben. Indokok: Felperes válasziratában maga adja elő, illel ismeri be azt: hogy Budapesten a »Magyar KiráIy«-hoz címz szálloda bérletének átruházásával, esetleg a bérleti jog értéke tésével a szálloda egyik bérlője, illetve a bérleti jog haszonéi zője özv. M. Edéné részéről, kinek felperes régibb idő óta ü; védje volt, felperes bizatott meg ; de beismeri felperes azt is, hogy amaz ügylet létrejöttei melynek létesítése alkalmából alperes felperes részéről az A. ah 2,000 frtól szóló díjlevelet kiállította, felperesnek az özv. M. E< nével szemben fennállott megbízotti jogviszonya meg nem szü söt felperes az A. alatti okiratban említett ügylet kötésekor özv. M. Edénét ügyvédeként képviselte. Figyelemmel már most az 1874 : XXXIV. t.-c. 47. §-ár azon rendelkezésére, mely szerint »az ügyvédnek nem szab ugyanegy időben és ugyanazon, vagy azzal lényeges összefügg ben álló ügyben mindkét felet képviselni«, nyilvánvaló, hc felperes amaz ügyletnél, melyet előbbi megbízója képviseletéb kezdeményezett, a szerződő másik féllel, alperessel ügyvédi j< viszonyba nem léphetett és ha mégis tette azt, minden oly kö lezés, melyet alperes felperesnek, mint ügyvédének díjazás; nézve tett, tehát az A. alatti díjlevél is, mint törvény által tilt ügyleten alapuló, érvénytelen; miért is a másodbiróság itéle nek megváltoztatásával felperes az A. alatti okiratra alapított 2,000 forint ügyvédi díjra irányzott kereseti kérelmével eluta tandó volt. Az 1874 : XXXIW id. szakaszának alkalmazását nem zá ki az a körülmény, hogy felperes eljárása perenkivüli ügyfc történt, mert az id. törvényben foglalt tilalom általános és ig> peres eljárásra nem szorítható oly esetben, midőn az ügy természete szerint a szerződő felek érdeke egymással éles ell< tétben áll mint épen a szóban forgó ügyletnél fennforg( a hol is felperes hivatásszerűen, a külön-külön érdek védeln mindkét féllel szemben egyaránt nem eszközölhette és az ügyle elfogultság nélkül nem létesíthette. Az A. alattiban vállalt kötelezés a megbízási ügylet semmis törvénybe ütköző voltánál fogva eredetileg érvénytelen lévé okszerííleg következik, hogy alperesnek az A ./• alatti tartahi megerősítő utólagos szóbeli nyilatkozata sem birhat hatálylyal felperes a 2,000 forintot alperes későbbi Ígérete alapján S( követelheti. Kereskedelmi, csőd- és váltó-üqyekben. Vagyonbukottnak az a jogcselekménye, melylyel valódi t tozásának fedezésére hitelezőjének külön kielégítési alapot nyújt többi hitelezőinek megkárosításai eredményezi. Ezen, a követe I biztosítására szolgáló vagyoni érték a ragyonbukottnak csödbeju sával is a külön kielégítésre jogosított hitelező követelése fede téiil szolgálván, kétségtelen, hogy az ;i csődtömeg vagyonából . így ;i többi csőd-hitelezőinek aránylagos kielégítése elöl elvonatc A mennyiben az ily jogügylet a csőd megnyitását megelőzőleg 1 éven belül jött létre, a csődtv. 28. §. --ik pontjának 1-sö feltét j forog fenn és a hitelező tartozik oly ténykörülményeket bizonyita melyek azt igazolják, hogy nem bírhatott tudomással a közadósn a hitelezőket megkárosító szándékáról. A debreceni kir. törvényszék (1890 december 16I 11,089.): Dr. Magos György ügyvéd, mint özv. S. Jakabné cs< I tömegének gondnoka felperesnek, dr. Márkus Dezső ügyvéd á | képviselt L. Mór alperes ellen jogügylet hatálytalanitása és iránti perében következőleg ítélt : Felperes keresetének hely adí és néhai S. Jakab és özv. S. Jakabné által Náuássy László d receni kir. közjegyző előtt 1889. április 26-án kiállított okirati foglalt jogügyletnek azon része, melylyel özv. S. Jakabné 1 osztrák-magyar banknak K. Lipót és társai elleni végrehaji ügyében a mátészalkai kir. járásbiróság, mint telekkönyvi ható által részére sorozott összeget 4,000 frt erejéig alperes L. I javára fedezetül lekötötte, a csődhitelezőkkel szemben érvénytel nek kimondatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra intézi, hogy az A) ah ban foglalt jogügylet azon része, melyben özv. S. Jakabné osztr.'ik-magyar banknak K. Lipót elleni végrehajtási ügyé részére sorozott összeget sógora L. Mór alperes részére 4,000 erejéig lekötötte, tekintettel arra, hogy özv. S. Jakabné ellen ezen ügyletet követő 2 éven belől csőd nyittatott, érvénytelen mondassék ki. A csődtörvény 28. §-ának 2-ik bekezdése szerint, me jelen kereset alapítva van, megtámadhatók azon terhes szerzi sek, melyeket a közadós házastársával saját vagy házastársá