A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 15. szám - A szerződések magyarázatának tanához - A magyar büntetőtörvénykönyv

A. JOGh. 59 fel és lemenő ágbeli rokonaival, fél vagy egész testvéreivel vagy végre e személvek valamelyikének házastársaival kötött, a mennyiben azok megkötése által a csődhitelezök megkárosittattak s az érintett személyek igazolni nem képesek, hogy közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birtak.« Ezek szerint tehát, tekintettel arra, hogy alperes beismerte viszon válaszában azt, hogy ö a közadós özv. S. Jakabnéval sógorsági viszonyban áll, jelen per elbírálásánál kérdés tárgyát az képezi, hogy megkárosittattak-e a hitelezők és birt-e alperes közadósnak kárositási számiékáról tudomással ? A fentebb idézett törvényszakasz szövegéből világosan kitetszik az, hogy az ott felsorolt szerződő felek részéről a rosszhiszeműség magából a rokonsági viszonyból kifolyólag már vélelmezendő és igy alperest terheli annak bizonyítása, hogy közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem bírt, míg tömeggondnokot csak annak igazolása terheli, hogy a létrejött jogügylet károsító volta kimutattassék. Erre nézve tömeggondnok azt adja elő, hogy akkor, midőn az Ai alatti jogügylet létrejött, alperesnek még semminemű követelése fenn nem állott és igy a közadósnak a hitelezők kielégítésére szolgáló tömegből egy tekintélyes alapot elvonni és azt sógorának lekötni joga nem lehetett. Alperes ezen felperesi állítás valóságát megtagadja és kimutatni igyekezett, hogy az A) alatti létesítésekor követelése közadós ellen már fennállott, mert a 2-/. alatt mellékelt 2,000 frtos váltót ö fizette ki. a másik 2,000 frtot pedig 3—5 /. alatti szerint S. Jakab kezéhez megküldte. Ezen védekezés azonban figyelembe vehető nem volt azért, mert az alperes által becsatolt 2-/. alatti váltó az A) alatti kiállításakor az alperes által már beváltva lett, holott az A) alattiból kitetszik, hogy a közadós követelése egy még nem esedékes 2,000 frtos váltó fedezésére köttetett le azon esetben, ha azt közadós és férje ki nem fizetnék és igy a 27. alatti váltó az A) alattiban emiitett váltóval nem ugyanazonos, tehát nyilvánvaló, hogy az A) alattiban emiitett 2,000 frtos követelése alperesnek közadós ellen azon időben még fenn nem állott és csak a lehetőség volt meg arra nézve, hogy azon váltót alperes lesz kénytelen beváltani. Mert továbbá épen az alperes által becsatolt 3'/. alattiból kitűnik az, hogy az abban emiitett 1,026 frt 15 kr. csak május 5-én, a 4-/. alattiból pedig kitűnik az, hogy a 650 frt csak május 1-én, tehát mindkét összeg az A) alatti létrejötte után lett kifizetve, tehát nemcsak a 2,000 frtos váltókövetelés, hanem a 3 — 5 •/. alattiakkal igazolni kivánt másik 2,000 frtos tartozás sem állott még fent az A) alatti jogügylet létesítése alkalmával. Tekintettel tehát arra, hogy közadós az A) alattiban egy még akkor fenn sem álló követelés fedezésére kötött le sógorának vagyonát és igy azt a közös kielégítési alaptól elvonta; tekintettel továbbá arra, hogy alperes nem cáfolta meg azt, hogy közadós akkor, midőu az A) alatti jogügylet létrejött, 70 ezer frtig menő kötelezettségben állott és igy zilált vagyoni helyzetben volt: kétségtelenné vált az, hogy közadóst az A) alatti létrehozásánál rosszhiszeműség terheli és az abban foglalt jogügylet megkötésénél azon szándék vezérelte, hogy tudva közelgő vagyoni romlását, sógorát — bár a többi hitelezők rovására is — minden károsodástól megóvja. Miután pedig közadósDak ezen beigazolt rosszhiszeműségével szemben alperes az öt terhelő bizonyitási kötelezettség dacára a puszta tagadáson kivül semmi figyelembe vehető bizonyítékot fel nem hozott annak kimutatására, hogy ő közadósnak ezen, a hitelezők károsítására irányuló szándékáról tudomással nem birt, sőt az E) alatt bemutatott és valóságában meg nem cáfolt levelének ezen kitétele: »a mi az én követelésemet illeti, az bizony most már kétségessé vált, mert az az elv az uralkodó, hogy neked nincs jogodban egyik hitelezőnek előnyt nyújtani a másik előtt« egyenesen arra enged következtetni, hogy alperes tudta azt, hogy a közadós által nyújtott biztosítás törvénytelen és általa a hitelezők megkárosittatnak : ennélfogva azon feltét fenforgását, melyhez a csődtv. 28 §-a az ott felsorolt egyének között létrejött szerződések megtámadhatóságát köti, beigazoltnak tekinti és a keresetnek, mely az A) alatti szerződés érvénytelennek nyilvánítását célozza, helyt adni kellett. Az elleniratban alperes által felhozott azon kifogás, hogy a csődtörvény 160. §-a értelmében a megtámadási per a felszámolás megtörténte után, csakis a végleges csődválasztmány felhatalmazása alapján indítható meg és ennek hiányában felperes keresetével akkor, midőn S. Jakabné csődügyében a felszámolás már megtörtént, meg nem indíthatta, eltekintve attól, hogy a B) alatti szerint a végleges csödválasztmány az ideiglenes választmánynak jelen per megindítására való utasítását szintén fentartotta, figyelembe vehető nem volt azért sem : mert a csődtörvény 26. §-a értelmében a megtámadási jogot a tömeggondnok érvényesiti, az pedig, hogy arra felhatalmazást a csődbíróság vagy a csödválasztmány adott-e, csak a tömeg belső ügykezelésének elbírálásánál jöhet tekintetbe és ebből kifolyólag tömeggondnok fellépése ellen alperes kitogást sikerrel nem támaszthat stb. A debreceni kir. itélő tábla (1891. augusztus 25-én 1,021.) az elsöbiróság Ítélete megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében, sőt a perbeszédekben sem jelöli meg ugyan határozottan azt a szakaszát a csődtörvénynek, melyre keresetét állapítja, csakis válaszirata végén mond annyit. »hogy nem a 28. §. 2. pontja, hanem a 29. §. találna alkalmazást a per elbírálásánál, azonban abból indulva ki, hogy a jogügyletet, mint a csődhitelezök megkárosítására irányulót, a közadós és alperes között létező sógorsági viszonyból kifolyólag kéri hatálytalanítani, okszerűen következik, hogy a. jelen megtámadási kereset a csődtörvény 28. §-áuak 2. pontjára van fektetve. Ehhez képest elbírálás tárgyát az fogja képezni, hogy nyerhel-e alkalmazást jelen esetben a csődtörvény 28. §-ának 2. pontja vagy sem ? A csődtörvény 28. §-ának 2-ik pontja értelmében, a mennyiben a csődmegnyitást megelőzőleg két éven belől keletkeztek, megtámadhatók azon terhes szerződések, melyeket a közadós házastársával, saját vagy házastársának fel- vagy lemenő ágbeli rokonaival, fél vagy egész testvéreivel, vagy végre e személyek valamelyikének házastársaival kötött, a mennyiben azoknak megkötése által a csődhitelezők megkárosittattak s az érintett személyek igazolni nem képesek, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birtak, a csődtörvény eme rendelkezéseiből ugyan kétségtelen, hogy az alperes és közadós között létrejött jogügylet a fenforgó sógorsági viszonynál fogva megtámadható, ámde hogy a megtámadási kereset sikerre vezessen, nem elég annak kimutatása, hogy a jogügylet két éven belül keletkezett, hanem bizonyítandó az is, hogy az által a hitelezők megkárosittattak, mert a hivatkozott törvényszakasz 2. pontjára alapított megtámadási jog érvényesítésének első feltételét az képezi, hogy a hitelezők a megtámadott jogügylet megkötése által megkárosittattak. Tekintve azonban, hogy csődtömeggondnok, kit ez irányban a bizonyítás kötelezettsége terhel, ezt a körülményt nem bizonyítja, magában véve pedig az által, hogy közadós 1889. április 26-án kiállított közjegyzői okiratban alperes részére biztosítékot, fedezetet nyújtott, akkor ha felperes a követelés koholt voltát nem igazolja, a hitelezők megkárosítása begyőzöttnek nem tartható, tekintve, hogy "annak a 4,000 frt követelésnek valódiságát, melynek teljes fedezetére szolgáló külön kielégítési alap nyújtatott, az A) alatti okmányban felperes válasziratában is kifejezetten beismerte, sőt kinyilatkoztatta azt is, hogy a követelést nem, hanem csakis az okmánynak a külön kielégítési alap iránt intézkedő rendelkezését támadta meg. Tekintve, hogy közadós hogy kereskedő volt volna, felperes maga sem állítja, sőt a keresetlevélhez A) alatt csatolt saját okmányával, mint gazdálkodó nejét tünteti fel, miből önként következik, hogy irányában nem a fizetések megszüntetésének, hanem a csődkérvény beadásának, esetleg a csődmegnyitásnak ideje lehet mérvadó. Tekintve, hogy az okmánynak a hitelezők megkárosítására való szándékkal kiállítását, felperes közadósnak az okmány kiállításakor létezett anyagi zavaraira vezeti vissza és arra, hogy alperes erről tudomással birt, ez a körülmény azonban a k;irositási szándék begyőzésére bizonyítás esetén sem volna oly joghatályú, hogy annak alapján a megtámadott jogügylet jelen esetben érvénytelennek volna kimondható, felperes a követelés koholt voltát nem is állítván, a megkárosítást pedig nem bizonyítván, keresetével az elsőbirósági Ítéletnek megváltoztatása mellett elutasítandó volt stb. A in. kir. Curia (1892. március 4-én 9,418. ): A másodfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Jóllehet, hogy felperes a per rendén kétségbe nem vonta, sőt kifejezetten elismerte annak a 4,000 frt követelésnek valódiságát, a melynek fedezésére a vagyonbukott és az ennek férje által A) alatt kiállított közjegyzői okirat tartalma szerint a vagyonbukott lekötötte az alperes mint hitelező javára az osztrák-magyar baknak K. Lipót és társai elleni végrehajtási ügyében részére sorozott követelést, mindazonáltal a vagyonbukottnak magában véve az a jogcselekménye, a melylyel valódi tartozásának fedezetéül hitelezőjének, az alperesnek, külön kielégítési alapot nyújtott, a többi hitelezőinek megkárosítását eredményezte. A vagyonbukottnak eme biztosításra irányuló jogcselekménye következtében ugyanis az alperes biztosítékot nyert a tekintetben, hogy követelése minden esetben az annak fedezetéül lekötött vagyoni értékből fog kielégítést nyerni s e szerint a követelése biztosítására szolgáló vagyoni érték, a vagyonbukottnak csődbe jutásával is az alperes, mint külön kielégítésre jogosított hitelezi) követelése fedezetéül szolgálván, kétségtelen, hogy az a csődtömeg vagyonából s igy a többi csődhitelező követelésének aránylagos kielégítése elől elvonatott. De ezenfelül az alperes által elleniratához 3 •/., 4 •/. és 5 •/. alatt csatolt mellékletek által tanúsítva van az is, hogy az A) alattiban a vagyonbukott és az ennek férje által közösen elismert 4,000 frtnyi adósságból az alperes 2,000 frtot, az A) alattinak kiállítása utáni időben egyedül a vagyonbukott férjének szolgáltatott ki, illetve abból 600 frtot, a 4 /. a. szerint a vagyonbukott férje hitelezőjének, F. Mártonnak fizetett ki. A per eme adataiból tehát nyilvánvaló az. hogy a vagyonbukott az A-/, alattiban az ott megjelölt és tulajdonjogilag ki-