A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 15. szám - A szerződések magyarázatának tanához - A magyar büntetőtörvénykönyv

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 15. számához. Budapest, 1892. április hó 10-én. Köztörvényi ügyekben. A maros-vásárhelyi m. kir. itélö tábla I. polg-ári határozata. Sommás eljárásban az elsöbiróságl itélel kihirdetésének joghatálya ;i ineg nem jelent félre nézye. M. Miklós ós társainak ü. Simon elleu a sárkányi királyi járásbíróság előtt lefolytatott sommás perében ama kérdést illetőleg, hogy a sommás eljárás befejezte után az első bírósági Ítélet kihirdetésére szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent félre nézve az itélet kihirdetettnek tekintendő-e, a kir. itélö tábla 1892. február 29-én 30/892 I. szám alatt hozott határozatával kimondotta, hogy : Sommás eljárásban a szávai hirdetett itélet a szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent félnek írásban kézbesítendő, ha az ellenfél meg nem jelenese miatt hozatott; ha azonban a tárgyalás befejezése után a felek a bizonyítási eljárás foganatosítására s esetleg itéletkihirdetésére, vagy ha az utolsó bizonyíték kivétele megkeresés utján történt, a vonatkozó jegyzőkönyv beérkezte után egyenesen csak itélet kihirdetésére idéztettek, az itélet a szabályszerűen megidézett, de me% nem jelent félre nézve is kihirdetettnek tekintendő. Indokok: Az 1868: LTV. t.-e. 124. §-a szerint a sommás eljárás befejezése után azonnal itélet hozandó, és a felek előtt szóval kihirdetendő, ha azonban az itélet valamelyik félnek meg nem jelenése miatt hozatott, annak írásban kiadandó. Tekintve, hogy az 1868: LIV t.-e. 120., 121. és 124. §-ok egybevetéséből kitűnik, hogy ugy a tárgyalás befejezése után, ha az ügyállás szerint lehetséges, mint akkor, ha bizonyítási eljárás rendeltetett el, ennek beíejezése után azonnal itélet mondandó, a mint erre nézve a kir. járásbíróságokat a bírói ügyviteli utasítás 312. íj-a határozottan utasítja ; tekintve, hogy a kihirdetett itélet a trts. 124. §-a szerint a meg nem jelent félnek csak akkor kézbesítendő, ha az azon fél meg nem jelenése miatt hozatott, ezen eset azonban a trts. Hl. és 115. §§. szerint akkor fordul elő, ha a fél az első tárgyalásra nem jelent meg; tekintve, hogy e szerint sommás eljárásban az elsőbirósági itélet írásban kézbesítése kivételes intézkedés s ebből folyólag csak azon esetben foghat helyet, a midŐD ezt a törvény kifejezetten rendeli; és tekintve, hogy ha a felek bizonyítási eljárás fognatositására s esetleg itélet kihirdetésére, vagy ha az utolsó bizonyíték kivétele megkeresés utján történt, a vonatkozó jegyzőkönyv beérkezte után egyenesen csak itélet kihirdetésére idéztetnek, az itélet nem valamelyik fél meg nem jelenése miatt, hanem a tárgyalás eredményéhez képest az érvényesített bizonyítékok alapján hozatik: ezeknél fogva ezen esetben az itélet a szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent félre nézve is kihirdetettnek tekintendő s az részére Írásban nem kézbesítendő. Maros-Vásárhelytt, 1892. évi február hó 29-én. Figyelemmel az 1874:XX33V. t.-e. 47. §-ának azon rendelkezésére, mely szerint az ügyvédnek nem szabad ugyanegy időben és ugyanazon ragy azzal lényeges összefüggésben álló ügyben mindkét felet képviselni, nyilvánvaló, hogy az ügyvéd amaz ügyletnél, melyet előbbi megbízója képviseletében kezdeményezett, a szerződő másik féllel szerződési jogviszonyba nem léphet, és ha mégis tette azt, minden oly kötelezés, melyet alperes felperesnek mint ügyvédének díjazására nézve tesz, mint törvény által liltott ügyleten alapuló — érvénytelen. Az 1874: XXXIV. t.-c. id. szakaszának alkalmazását nem zárja ki az a körülmény, hogy az ügyvéd eljárása perenkivüli ügyben történt, inert az id. törvényben foglalt tilalom általános és igy a peres eljárásra nem szorítható oly esetben, midőn az ügylet természete szerint a szerződő felek érdeke egymással éles ellentétben áll. A díjlevélben vállalt kötelezés a megbízási ügylet semmis és törvénybe ütköző voltánál fogva eredetileg érvénytelen lévén, okszernleg következik, hogy alperesnek a díjlevél tartalmát megerődítő utólagos szóbeli nyilatkozata sem birhat hatálylyal. * A budapesti kir. törvényszék (1890. évi május 21-én 11.330. sz.) Dr. R—k. J. budapesti ügyvéd felperesnek Dr. Révai * Felhívjuk olvasóink figyelmét ezen rendkívül érdekes és nagyfontosságú elvi jelentőségű határozatra. A szerkesztősig. Lajos budapesti ügyvéd által képviselt St. A. J. alperes el'eni 2,000 frt ügyvédi jutalomdíj s jár. iránt folyamatba tett perében ítélt : Felperes kereseti követelésével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét a keresethez A) alatt csatolt díjlevélre alapítja, mely szerint neki alperes ügyvédi fáradozásai díjazásául jutalomdíjképen 2,000 frtot kötelezett az esetre, ha közte és özv. M. Amália között a »Magyar királya szálloda tekintetében szerződés jő létre. Habár alperes az A) alatti okiraton látható aláírása valódiságát beismeri, ennek ellenében mégis tagadja, hogy a felperest bármikor, különösen pedig a kérdéses ügyben képviselőjéül választotta, hogy részére bármikor akár szóbeli, akár írásbeli meghatalmazást kiállított volna, hogy felperes ily minőségben a kérdéses szerződés létesítése körül eljárt és hogy a kérdéses szerződés körül az ő érdekét képviselte volna és ennek folytán az A) alatti okirat az 1874 : XXXIV. t.-c. 54. §-a értelmében jogszerűen fennállana. Alperes ezen tagadásai ellenében beismeri felperes, hogy alperes részéről Írásbeli meghatalmazást nem kapott; mert a kérdéses jogügylet, mely körül az A) alatti keletkezett, perenkivüli ügylet, szerződés lévén, az ily ügyletre nézve meghatalmazás kiállításának szüksége fenn nem forog és az ügyvédnek joga van mindkét felet képviselni és a mit az ügyvéd ily ügyekben tesz, mint mindkét fél közös megbízottja teszi. Beismeri továbbá, hogy ő tíz év óta képviselője és jogtanácsosa volt néhai M. Edének, utóbb özvegyének és családjának. Beismeri, hogy a »Magyar király« szálloda bérletének átvétele tekintetében özv. M. Edéné 1886. április 7-én alperessel együtt irodájában megjelent és a feltételeket megbeszélvén, ugyanazon év április 8-án, tehát másnap egy praeliminaris szerződést szerkesztett. Beismeri továbbá, hogy özv. M. Edéné érdekét a legerélyesebben megvédvén, ezen praeliminaris szerződésben kikötötte, hogy alperes a végleges szerződésben a legszigorúbb poenaléknak és cauteláknak tartozand magát szerződésileg alávetni. Beismeri, hogy özv. M. Edénétől a kérdéses szerződés létrejötte körüli munkálatokért soha díjazást nem követelt, ki lévén mondva az, hogy ha valóban létrejön egyszer a szerződés, ezen összes munkálatok költségeit a másik szerződő félnek kellend megtéríteni és hogy ezen előleges megállapodáshoz képest alperes a létrejött szerződés 16-ik pontja szerint az összes, a szerződés létrejöttéből folyó ügyvédi munkálatok díjai, a bélyeg és illetékek, viselését elvállalta. Beismeri végül, hogy 1886. évi április 21-én jelent meg nála először dr. Révai Lajos ügyvéd és bemutatta magát, mint alperes megbízottja és értekezett vele a szerződésről, hogy ő ennek folytán nevezett ügyvéddel az elkészített végleges szerződés fogalmazványát közölte és a szerződés megkötésénél nevezett ügyvéd, mint alperes megbízottja szerepelt. Felperes ezen itt említett beismeréseiből kétségtelenül kitűnik, hogy ő a kérdéses szerződés létrejötte körül ügyvédi minőségben csak mint M. Edéné meghatalmazottja szerepelt, hogy annak érdekeit képviselte és igy az 1874. évi XXXIV. t.-cikk 47. §-a értelmében ugyanazon ügyben mindkét felet képviselni jogosítva nem volt. Miután pedig a hivatkozott t.-c. 54. §-a értelmében az ügyvéd a reá bizolt ügyben illő jutalomdíját csak az általa képviselt féltől követelheti: felperes az A) alatti alapján követeléssel annál kevésbé léphet fel, mert alperes tagadása ellenében azt, hogy alperesnek a kérdéses szerződés létrejötte körüli eljárásnál ügyvédi minőségben meghatalmazottja lett volna, meghatalmazás felmutatásával bizonyítani képes nem volt. De eltekintve ettől, saját beismerése szerint a kérdéses szerződés végleges megkötése előtt, már 1886. április 21-én tudomással birt arról, hogy alperes a kérdéses szerződés megkötése körüli eljárással más ügyvédet bízott meg és igy az A) alatti kelte napján, vagyis 1886. április 22-én már alperest megbízó felének nem tekinthette és vele a jutalomdíj tekintetében nem egyezkedhetett: miért is felperest az A) alatti alapján érvényesített jelen kereseti követelésével elutasítani kellett. Ámbár dr. F. Antal és dr. R. Gyula tanuk vallomása szerint alperes felkérte felperest, hogy a kérdéses szerződés körül eljárjon, ámbár továbbá V. Gyula és dr. F. Antal felperesi tanuk előadása szerint alperes időközben szóval is elismerte a kereseti követelést és részletfizetési ígéreteket is tett: mindazonáltal ezen tanuk vallomása ezúttal figyelembe vehető nem volt. Ugyanis a fentebb kifejtettekből nyilvánvaló, miszerint felperes alperest a kérdéses szerződés létrejötte körül ügyvédi minőségben nem képviselte és nem is képviselhette; sőt az A) alattiban sincs kitüntetve, hogy a kereseti követelés megfizetését alperes ügyvédi jutalomdíj gyanánt kötelezte volna felperesnek; ezen kívül felperes végiratában maga is beismerte, hogy az A) alatti dljlevélnél a munkán kivül lényeges elemet képez a siker — a szerződés létesülése. Következőleg felperes az A) alatti alapján nem ügyvédi jutalomdíjat igényelhet; mert erre nézve az 1874 : XXXIV. t.-c.