A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 15. szám - Liszt Ferenc felolvasása Budapesten

124 A JOÖ. jelenésben köztudomás szerinti természeti esemény, vagy más elhárithatlan akadály által gátoltatott ; 4. ha a szóbeli tárgyaláson előadott kereset vagy viszontkereset és az annak megalapítására felhozott tények az ellenféllel még közölve nem voltak, vagy ha a megjelent fél a korábbi tárgyaláson előadottakat a meg nem jelent fél hátrányára módosítja. A jelen §. 2. és 3. pontjainak eseteiben a bíróság az ügy tárgyalására hivatalból újabb határnapot tüz ki A 4. pont esetében a megjelent fél előadása annak kérelmére jegyzőkönyvbe veendők és a meg nem jelent fél a jegyzőkönyv idevonatkozó másolatának közlésével az ügy tárgyalására megidézendő. Ha pedig a bíróság a mulasztás következményeinek kimondását az 1. pont értelmiben tagadja meg, az eljárás szünetel és erről a meg nem jelent fél is értesíttetik Az eljárás újra felvételét ez esetben a 47. §-ban emiitett 3 év letelte előtt bármelyik fél kérheti. A mulasztás következményeinek kimondását megtagadó határozat ellen az újabb tárgyalás megtartására nézve halasztó hatályú felfolyamodásnak van helye. Ha a felfolyamodásnak hely adatik, a biióság a hivatalból kitűzendő újabb határnapon a mulasztás következményei felett a mulasztó fél meghallgatása nélkül határoz. 50. §. Ha a kézbesítési bizonyítvány a tárgyalási határnapig be nem érkezett, a bíróság a meg nem jelenés és következményei felelt a kézbesítésre vonatkozó értesítés beérkezése után határoz A meg nem jelenés következményeit kimondó Ítélet ez esetben mindkét félnek kézbesitendő. 51. §. Ha a tárgyalásra több alperestárs közül nem valamennyien jelentek meg, a meg nem jelentekről az tétetik fel, hogy a megjelent pertárs védelméhez és ha több pertárs jelent meg, ezek közül annak védelméhez csatlakoznak, mely részükre a legkedvezőbb, kivévén, ha e védelem csupán a megjelent alperesekre nézve bir jelentőséggel 52. §. Az igazolásra nézve az 1881 : LIX. t c. 61—68 § ai nyernek alkalmazást. Negyedik fejezet. Bizonyítás. 53. §. Az ellenfél által a szóbeli tárgyaláson, valamint a megkeresett bíró előtt beismert tényállásokat bizonyítani nem szükséges. 54. §. A beismerés hatályosságára nem bir befolyással, ha ahhoz önálló, a beismert tényállással nem ellenkező állitások kapcsoltatnak. Mennyiben iegyen valamely korlátolt beismerő nyilatkozat beismerésnek vagy tagadásnak tekintendő, az eset körülményei szerint a biró ítéli meg. 55. §. A bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján ítéli meg, hogy a perben tett beismerés visszavonása által mennyiben veszti el erejét. A beismerés erejét veszti, ha az ellenfél a visszavonásba beleegyezik. 56. §. Tényállításokat, melyek a szóbeli tárgyalás folyamában a bíróság felhívására kifejezetten nem tagad tatnak és melyek valósága azzal össze nem férő előadás által közvetve tagadottnak sem tekinthető, bizonyítani nem szükséges, ha csak a fél egyéb előadásaiból nem következik, hogy azokat tagadni akarja. A bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján belátása szerint ítéli meg azt, hogy a félnek olyan nyilatkozata, mely szerint az ellenfél tényállásának valóságáról nincs tudomása, vagy arra nem emlékezik, tagadásnak tekinthető-e. 57. §. A bíróság előtt ismeretes köztudomású tényeket bizonyítani nem szükséges. Ugyanez áll azokra a tényekre nézve is, a melyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. 5V. § Más államban érvényes jogszabályok, ideértve a viszonosságra vonatkozó szabályokat is, továbbá a helyi különszerü szokások, valamint a helyhatósági szabáljok csak akkor bizonyitandók, ha a bíróság azokat nem ismeri. A bíróság azonban a jogszabályok megismerése végett a felek által fel nem hozott forrásokat is felhasználhat és az e végre szükséges lépéseket hivatalból is megteheti. 59. §. A bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél törvényes bizonyítási szabályokhoz csak a jelen törvényben kijelölt esetekben van kötve, egyébként pedig valamely tényállásnak valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján itéli meg. Az okok, a melyek a bíróság meggyőződését előidézték, úgyszintén a melyek miatt a bíróság valaaiely bizonyítást elégtelennek, vagy a fél által ajánlott bizonyítást mellőzendőnek itélt, az ítéletben tüzetesen előadandók. A bizonyítási teher szabályai, valamint a jogszabályok, melyek szerint valamely ténykörülmény egyáltalán, vagy az ellenkező bebizonyításig valónak tartandó, úgyszintén a törvényes vélelmek a jelen §. rendelkezése által nem éi intetnek. 60. §. A bíróság valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségét, ha a felek által ajánlott bizonyítékok megnyugtató eredményt nem nyújtottak, az összes körülmények figyelembevételével legjobb belátása szerint állapítja meg. A bíróság, a mennyiben ezen véleményének alkotásához szükségesnek találja, nemcsak szakértők meghallgatását, hanem bizonyításfelvételt és tudakozódásokat is hivatalból foganatosíthat. 61. §. A bizonyítást, a mennyiben megkeresés szüksége nem forog fenn, a per bírósága a szóbeli tárgyalás folyamán veszi fel. 62. §. Ha a bizonyítás felvételének elrendelése következtében a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé, a bíróság végzést hoz és ebben a bizonyítandó tényeket és a bizonyítási eszközöket megjelöli és egyúttal az újabb tárgyalási halárnapot kitűzi. Ha a bizonyítás felvétele megkeresett biró által történik, a bíróság a tárgyalás folytatására a határnapot a bizonyitásfelvétel befejezése után tűzi ki és arra a feleket hivatalból megidézi. 63. §. A bíróság a bizonyítás felvételéi elrendelő végzéséhez nincs kötve. A bíróság elrendelheti a bizonyítás felvételének ismétlését vagy kiegészítését. 64. §. Ha a bizonyítás felvétele, vagy annak folytatása végett újabb határnap kitűzése válik szükségessé, a határnap abban az esetben is hivatalból kitűzendő, ha a korábbi határnapon a bizonyító fél, vagy mindkét fél meg nem jelent. 65. §. A megkeresett biró a bizonyítás felvétele végett szükség esetében más birót kereshet meg. Erről a megkeresésről a felek értesitendők. 66. §. A felek a bizonyítás felvételénél az esetben is jelen lehetnek, ha az nem a perbíróság elölt történik. E végből a megkeresett biró a feleket az általa kitűzött határnapról értesiteni tartozik. A bizonyítás felvétele a kellően értesitett felek távollétében is a lehetőség szerint foganatosítandó. A bíróság a bizonyítás felvételénél jelen nem volt fél kérelmére és költségére a bizonyítás újólagos felvételét vagy kiegészítését elrendeln' tartozik, ha a fél valószinüvé teszi, hogy a bizonyítás felvételénél hibáján kivül nem lehetett jelen és hogy a bizonyítás felvétele hiányos. 67. §. A bizonyítás fejvétele és annak eredménye felett a felek észrevételeiket az ügy érdemének folytatólagos tárgyalásával együtt tehetik meg. Ha a bizonyítás felvétele nem az ítélő bíróság előtt történt, a bíróság gondoskodni köteles, hogy a felek annak eredményét a tárgyaláson előadják ; szükség esetén a bizonyításról felvett jegyzőkönyv tartalmát a bíróság adja elő. Belföld. Liszt Ferenc felolvasása Budapesten április hó 2-án. Tudvalevő, hogy a jelen század utolsó tizedéig Németországban nem is tartották a büntetőjog jóravaló tanárának azt, a ki az abszolút, relativ és összegyeztetési teóriák különböző válfajaihoz egy új teóriával hozzá nem járult és igy tényleg minden profeszezornak meg is volt a maga hipotézise, teoremája, melylyel aztán büszkén lépett fel ad maiorem seientiae glóriám. Csak az, a ki ismeri a németek tudományos fanatizmusát, melylyel elkeseredett harcot folytatnak a törvény egyes jelentéktelen szavainak magyarázata érdekében, a ki látja azt a terméketlen szőrszálhasogatást, mely preponderáns szerepet játszik a német tudományos irodalomban, csak az tudja eléggé méltányolni Liszt Ferenc hallei tanár érdemeit a büntető jogtudomány körében. Az a józan és egészséges irány, melyet ő képvisel, a modern kor színvonalán áll, nem pusztán dogmatikus fejtegetések, hanem pozitív célok előharcosa a társadalomnak a gonosztevők ellen folytatott küzdelmében. Ő alapította Prins belga és Van Hamel németalföldi tudósokkal együtt az Union Internationale de Droit P e n a l-t, melynek magában hazánkban 47 tagja van. Ez egyesületben, valamint az általa szerkesztett büntetőjogi folyóiratban heves küzdelmet folytatott a büntetőjog modern reformeszméi érdekében. Ezek főleg: a feltételes elitélés, mely máris meghódította Angliát, Eszakamerikát, Franciaországot és Belgiumot, a visszaesők különválasztása az alkalmi bűntettesektől, a büntetési rendszer kibővítése, a preventív intézmények, az antropologikus és szociologikus iskolák kutatásainak figyelembe vétele stb. mind oly reformok, melyekkel maga ellen felidézte az ortodox kriminálisak haragját. így modern intézményekkel, modern jelszavakkal vértezve, folytat küzdelmet a meg.sontosodott Begriffsjurisprudenz ellen. Liszt azzal is kitűnik, hogy igen világosan, érthetően ir — merev ellentétben a német tudósok többségével — a mivel szintén maga ellen zúdította német kollégáit, mert ők még mindig hivei a tudomány misztikus homályosságának, melynek Hegel volt apostola. így tehát azt, a ki ugy ir és beszél, hogy minden közönséges halandó megértheti, nagyon is hamar hajlandók tudományos szédelgőnek elkeresztelni. A midőn e sorokat a »B. H.« után idézzük, hozzáteszszük, hogy a felolvasást a magyar jogászegylet rendezte. A felolvasásról a következőkben számolunk be. Az igazságügyi palota esküdtszéki terme zsúfolásig megtelt a legdisztingváltabb jogászközönséggel, melynek soraiban ott láttuk Szabó Miklós curiai elnököt, Csemegi, Manojlovich és Tóth curiai tanácselnököket, C z o r d a Bódog államtitkárt, Kozma főügyészt, dr. Baumgarten törvényszéki birót, Hódossy Imre, Chorin Ferenc, F a b i n y Teofil orsz. képviselőket, Vécsey, Plósz, Fayer, Földes egyetemi tanárokat, Székács, Szeyffert curiai bírákat, dr. S t i 11 e r, dr. Révai Lajos, dr. Nagy Dezső, Illés Károly ügyvédeket stb. Csemegi, a jogászegyesület elnöke, megnyitja az ülést, bemutatja Lisztet és ezután német nyelven felszólítja őt előadásának megtartására. Liszt kijelenti, hogy felolvasása a kriininálpolitikáról szól. Az Internationale Kriminalistische Vereinigung céljának azt tartja, hogy az államot az eddiginél céltudatosabb küzdelemre hivja fel a kriminalitás ellen. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha a büntettet az egyéui és társadalmi élet szükségképeni produktumának tekintjük. A visszaesőknek, ifjúkori bűnösöknek száma napról-napra növekszik, tehát magára a társadalomra kell hatni a kriminalitás csökkentése céljából. Quetelet érdeme, hogy kimutatta a vagyoni viszonyok hatását a kriminalitásra és tény az, hogy a szűk anyagi viszonyoknak és a rendszerint ennek következtében előálló alkoholizmusnak hatása generációkra terjed. E szociologikus elméletnek azonban az a hibája, hogy az embernek jelentőségét egészen elhanyagolja, már pedig a számtani középarányosnak csak akkor van reális értéke, ha a tipust^ megközelíti. Ha a kriminálstatisztikát figyelembe vesszük, ugy láthatjuk, hogy az átlagos ember nem képezheti a kriminálpolitikának tárgyát. Az egyes embert nem szabad oly kevésre becsülni, mert gyakran az egész korra, melyben él, befolyást gyakorol. Es erre nem tekintve is, az a befolyás, melyet a társadalomra gyakorolunk, pl. az alkoholizmus ellen való küzdelemben, nem a kriminál-, hanem a szociálpolitikai tevékenységek közé tartozik. Áttér ezután előadó a másik ellentétes irány bírálatára, tárgyalja t. i. az olasz antropologikus iskola tanait. Lombroso és iskolája azt mondja, hogy a bűnt a tettesben kell megismerni.