A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892 / 14. szám - A magyarországi kir. közjegyzők egylete - A budapesti ügyvédi kamara
114 A JOG. a biro folytonosan gyakorlatlan segédei kiképzésével kénytelen vesződni, mi őt munkájában nem csak nem segíti, hanem egyenesen feltartja. Éppen ez a körülmény is csak újabban arról győz meg bennünket, a minek már számtalan izben adtunk kifejezést, hogy a birói pályára a legjobb előkészítő iskola az ügyvédség. A birói funktio nem űrlapok kitöltésében és a birói pályára való előkészülés nem ennek megtanulásában áll. A birói székben az életet és jogtudományt ismerő férfiakat akarunk látni, kik nem papirosról ismerik az életet és a jogalkalmazást, hanem abból az eredeti forrásból, a hol a jogviszonyok keletkeznek. Ez, a közvetlen kapcsolat az élettel, mely emberismeretre tanit, mely a birói széken a legelső, elengedhetetlen tulajdonság. Ezt az életet csak az ügyvéd ismerheti meg a maga helyességében, ki közvetlenül és bizalmasan érintkezik a felekkel, látja szemei előtt a jogviszonyok keletkezését, észleli közvetlen tapasztalatból a jogrendet megzavaró cselekményeket és intentiókat. Csak igy lehet szert tenni jó birói succrescentiára. Ott, hol az igazságszolgáltatás nincsen a bureaukratismus békóiba verve, hol az igazságszolgáltatás magasabb ideális célokat követ, ott az ügyvédség a birói hivatás melegágya. Ily szervezetet s a birói organismusnak ily irányban való átalakítását tartjuk szükségesnek. Elismerjük, hogy az igazságügyi kormány ma sokkal tágabb tért nyitott arra, hogy karunk tagjai birói állásokra elhivassanak ; de ez ma is még mindig kivétes eset, melyet a mai szervezet keretében rendszerré tenni alig lehet. Éppen a birói kar és az igazságszolgáltatás érdekében nem szűnünk meg a szervezetnek fentebb jelzett irányban való átalakít;', sát sürgetni. Helyes rendelkezéseket^ tartalmaz a teljes ülések tárgyában kiadott miniszteri rendelet. Úgy hiszszük, hogy a mennyiben a hivatott közegek azok alkalmazását komolyan veszik, nem fog elmaradni jó hatása a judikatura egységességére s alkalmatos lesz arra, hogy a kir. itélő táblák szétosztása folytán e részben oly könnyen bekövetkezhető rossz hatást kellő módon paralysálja. Eddigi tapasztalataink után indulva azonban alapos félelem száll meg bennünket arra nézve, hogy vájjon ezen várt hatása meg lesz-e a rendeletnek. Az 1881 : L1X. t.-c. meghonosította a Curián a teljus-ülési intézményt. Hogy jogi szempontból helyeselhető- J a teljes-ülési intézménynek ez alakban való létesítése, ezt itt bírálni nem akarjuk; elfogadjuk azt, hogy fenforgó sajátságos viszonyaink közt jogpolitikai szempontból igazolható, de sőt szükséges is. Különösen magánjogi törvénykezésünk terén oly nagy a jogbizonytalanság, hogy óhajtandónak vélnénk, ha legfelsőbb bíróságunk e joggal, mely egyszersmind kötelessége is, minél nagyobb mértékben éljen. S mit tapasztalunk? Azt, hogy tiz év lefolyása alatt a fenforgó számtalan nagyfontosságú kontrovers kérdések közül a polgári jog terén csupán -ri3-at talált a kir. Curia megoldásra méltónak. S ezeknek is nagy része másod- vagy harmadrendű kérdés. Mintha csak bizonyos idegenkedés fogná el legfőbb bíróságunkat, elvi jelentőségű kérdések felvetése és ezek megoldása végett teljes üléseket tartani. Nem mintha ilyen kérdések nem volnának, mert hiszen rendezetlen állapotaink között naponkint százával veti fel azokat az élet és provokálják a Curiát azok megoldására, a hol azonban sokszor készebbek azokat megkerülni és kontrovers elvi jelentőségű kérdésekben egyátalán nem nyilatkozni. Jól tudjuk, hogy legfelsőbb bíróságunk ügyekkel annyira el van halmozva, mint a művelt államok egyetlen legfelsőbb bírósága sem. Nálunk a kir. Curia csak egy harmadik fórum, mely harmadízben Ítélkezik, s nem az, a minek kellene lenni, a judikatura egységének fentartója. A legfelsőbb bíróság feladata kevés ügyben, jól meggondoltan bíráskodni, minden Ítéletének tartalmánál fogva egy teljes iilési döntvénynek kellene lenni, mely irányt szabjon az alantas bíróságoknak. E helyett azt látjuk, hogy legfelsőbb bíróságunk is, úgy mint a többi, elfúl a restánciák tömegében és intézi az ügyszámokat. Ez nem lehet az ő hivatása. Hasonló működés legfeljebb arra való, hogy egyes esetekben a végső döntő szót kimondja, de nem az, hogy tulajdonképeni célját, a jogbiztonság általában való emelését elérje. S míg egyrészt e túlterheltség a teljes ülésektől való idegenkedést szüli, addig a főbíróság judikaturájának tévedező volta, ismét csak ügyszámának növekedésére hat vissza. Elvi jelentőségű kérdések felkarolása és teljes ülési eldöntése még a mai szervezet mellett is jótékonj'an hatna vissza az ügyszám apasztására, e téren búsásan meghozná a befektetett szellemi tőke és idő kamatait. A restantiákat nem csak ledolgozni kell, hanem gyökerére kell menni és ott elfojtani Az igazságügyi orvosi tanács szervezése végleges befejezést nyert az e tárgyban kiadott igazságügyminiszteri rendelettel. Üdvözöljük ezen intézményt, mely hivatott leend a büntető törvénykezés terén az Ítélkezés biztonságát növelni, főleg a krimiualistikai tudomány mai iránya mellett, a hol az orvosi tudományoknak és különösen a psychiatriának oly jelentékeny szerep jutott. Örvendetes e kiválólag szakforum szervezése, mely nemcsak arra lesz hivatva, hogy esetről-esetre véleményt mondjon, hanem arra is, hogy a törvényszéki orvostudománynak alapköveit nálunk lerakja és e tudomány-ágat rendszeres művelés és fejlesztés alá ve°;ve. A gyakorlati birói vizsgálat szabályozása tárgyában kiadott rendelet a múlttal szemben határozott haladást képez. A vizsgálóbizottságok megerösitése és a rendelet egyéb intézkedései e vizsgálat színvonalát okvetlenül emelni fogják és részben kiemelendik a birói képesítést abból az inferioritásból, a melybe az ügyvédi vizsgával szemben érthetetlen módon helyeztetett. Másrészt azonban csak sajnálatunkat kell kifejeznünk a felett, hogy a birói és ügyvédi képesítés ezúttal sem unifikáltatott s hogy az igazságügyi kormány a kínálkozó jó alkalmat e tekintetben elszalasztottá. A birói és ügyvédi képesítés ketté szakítása oly anomália, melyet a jogszolgáltatás helyes fejlődése meg nem tűrhet. Mind az ügyvédnek, mind a bírónak egy a forrása, melyből tudományát meriti, a biró és ügyvéd részére nincsen külön jogtudomány. Ellenkezőleg, e két functio egymást kölcsönösen kiegészíti, egy a céljuk, az igazság felderítése, csakis a hivatás iránya más. A képesítés egységesítése első lépés lett volna arra, hogy a helytelen igazságügyi politika által két külön kaszttá szétválasztott testvéri kar egymáshoz közelebb hozassék, egyikből a másikba való átlépés megkönnyítessék és ezáltal a két kar között egységes vércsere létesüljön. Kitűnő hatással lett volna ez az ügyvédi karra, mely a birói pályára törekvőnek céljai elérését megkönnyíti s ezzel az ügyvédi kar önérzetét növeli; előnyös lett volna a birói karra, mely e módon újabb elemekkel frissíthető fel és másrészt a birói függetlenséget is növeli, midőn képesítés hiányában e karhoz most egész életükre lekötve levő tagjainak megnyílt volna esetleg az alkalom életfentartásukat az ügyvédi karnál keresni. Az igazságügyi politika e téren csak akkor fog helyes irányba jutni, ha az egységes képesítés és a két kar szerves kapcsolatba hozása céltudatosan fog fejlesztetni. Mig ez meg nem történik, minden egyéb félrendszabály az ügyvédi és birói kar erkölcsi és szellemi színvonalának kívánatos emelésére csak hiú erőlködés fog maradni. A törvénykezés tekintetében az 18'jl-ik év, külső momentumában, epochális jelentőségű. Ez év május havában lett életbeléptetve a kir. itélő-táblák szétosztása, mely bíróságok működésüket nyomban meg is kezdették. Az igazságügyi kormány e tényhez nagy reményeket kötött úgy a felügyeleti jog, mint a gyakorlati törvénykezés terén. Hogy e remények megvalósulnak-e, azt a jövő fogja megmutatni. A kir. táblák szétosztása nem öncél és az nem is lehetett. Csupán egy előkészületi cselekmény arra, hogy a szóbeliség a törvénykezés mindkét ágában az egész vonalon életbeléptethető legyen. A táblák szétosztása csak figyelmeztető arra, hogy e bíróságok megkapják eredményes működésük eszközéül azt, a miért szétosztva lettek: a polgári és bűnvádi szóbeli eljárást. S midőn az előkészületi cselekmények ezen legnagyobbika immáron végre van hajtva, fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a bűnvádi és polgári szóbeli eljárás megalkotása felé ez évben semmi oly lépés nem történt, mely arra bátorítana fel bennünket, hogy igazságszolgáltatásunk eme két legfontosabb reformja megvalósulásához komolyan közeleg. A koronkint szárnyaló hireket ilyeneknek nem tekinthetjük, nem láttunk még javaslatot, mely arról tett volna tanúságot, hogy az törvénynyé is válhatik. Egész polgári eljárásunk úgy a sommás, mint a rendes, a kötött bizonyítást ismeri és rendeli alkalmazni. Két úgynevezett classicus tanú és formailag helyesen kiállított okmány ma is teljes bizonyító erővel bírna a törvény szerint; de csakis a törvény szerint. Az általános felfogás szerint, melyet a birói gyakorlat is követ, ma ezek, úgy a mint a törvényben adva vannak, megszűntek bizonyítékok lenni. A biró, mint a fölvilágosodott emberi szellem egyáltalán, ellenállhatatlan erővel tör az anyagi igazság felderítésére és megállapítására, elemi erővel dönt le minden törvényes korlátot, mely annak útjában áll. Tény az, hogy dacára a törvény korlátoló intézkedéseinek, a biró üálunk is szabadon mérlegeli a bizonyítékokat, de sőt sokszor szabadosságba is csap át, midőn puszta sejtelmek után indul, a melyeket ő belső meggyőződésnek nevez. íme, itt meg a polgári eljárás anarchiája, mely még veszedelmesebb a bűnvádi eljárás terén duló fejetlenségnél ; mert itt a törvény gátjait töri szét; ép úgy, mint a töltések közé szorított folyó, mely áradáskor annál ádázabb erővel pusztit. Pusztít, mert merőben hiányzik a szabad bizonyítás nélkülözhetetlen előfeltétele ; a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenség. Hiányzik az a rendszer, a szükséges szabályok létele, melyek még a legszabadabb bizonyításnál és mérlegelésnél is nélkülözhetetlenek s melyek testéhez vannak szabva. De másrészt ott van a hatályban levő, mellőzött törvény, mely a felet és ügyvédet, szemben a birói gyakorlattal tévedésbe ejti. Ez utóbbi nem tátnaszkodhatik a törvényre, melyen az élet rég túltette magát, de nem támaszkodhatik a semmi megállapodáshoz nem kötött birói gyakorlatra sem, mert nem tudhatja, hogy mikor jut eszébe a bírónak azzal szemben és pedig formailag jogosan, a törvényre hivatkozni. A birák panaszkodnak az ügyvédek tömeges tagadásai miatt, melyet azonban a törvény értelmében nem mellőzhetnek; járjon azonban úgy cl az ügyvéd, mint ezt a természetes perrend kívánná, egy-egy lényegtelen tagadás elmulasztása a legszentebb igazság megbukására vezet, ha a bírónak eszébe jut az eljárási formát szigorúan alkalmazni. Ez a törvénykezés jogbizonytalanságának csúcspontja.