A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 14. szám - A magyarországi kir. közjegyzők egylete - A budapesti ügyvédi kamara

A JOG. 113 Belföld. A budapesti Ügyvédi kamara Hódossy Imre elnöklete alatt mult hó 25-én tartotta meg rendes közgyűlését. Elnök üdvözölvén a megjelenteket és a jegyzőkönyv vezetésére dr. N a g y Dezsőt kérvén fel, jelenti, hogy a napirend első tárgya a kamarai választmánynak az 1891. évi működésről szóló jelentése, melyet az észleletek meghallgatása és a feltüntetett igazságügyi hiányok orvoslása céljából ezúttal is felterjesztenek az igazságügymiuiszterhez. A tárgyhoz elsőnek Pártos Béla szólott; közjogi tekintetekből kifogásolja különösen a consuli bíráskodásról szóló törvényt, a melyhez a jelentés, mint még ez időszerint a végrehajtatlan törvények sorába tartozóhoz, nem szól. Szégyenletes állapotnak tartja, hogy egy váltópömek a királyi táblán való elintézése 9 — 11 hónapot vesz igénybe. (Helyeslés.) Es végül kijelenti, hogy sajnálattal nélkülözi a jelentésben amaz óhaj nyilvánítását, hogy a kötelező polgári házasság elvégre nálunk is behozassék. Dr. Rozgonyi a jelenlevők gyakori ellenmondása közt annak a nézetének ad kifejezést, hogy a kamara választmánya nincs jogosítva az ügyvédség óhajait tolmácsolni az igazságügyminiszter előtt. A jelentést ez okból nem veszi tudomásul. Hódossy elnök erre azzal felel, hogy egy ily uézetnyilvánitás alkalmából akként határozott a közgyűlés, hogy a jelentést a választmány állapítja meg és terjeszti fel, de a közgyűlésnek joga van azt tudomásul venni, vagy ahoz nem járulni. (Helyeslés.) Ezután a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette a jelentést, a melyből kiemeljük, hogy az ügyvédek száma a kamara területén az elmúlt év végével 935, az ügyvédjelölteké pedig 512 volt. A zárszámadás szerint 21,275 frt 48 kr. bevétellel izemben 15,463 frt 16 kr. kiadás merült fel s igy a pénztári maradvány 5,812 frt 22 krt tesz. Miután a felmentvényt minden irányban megadták és a jövő év költségelőirányzatát változatlanul elfogadták, a közgyűlés az elnök éltetése közben véget ért. A magyarországi kir. közjegyzők egylete mult hó 26-áu az országos közjegyzői nyugdíjintézet létesítése, valamint az igazságügyminiszterium által készített új öröklési eljárás feletti tanácskozás céljából rendkívüli közgyűlést hivott egybe, mely a következő lefolyást vette: Miután az egyleti elnök: R upp Zsigmond kir. közjegyző az ülést megnyitotta, dr. Charmant Oszkár előadó, a ki az egylet központi bizottsága által a nyugdíjintézeti tervezet elkészítésével megbízva volt, a közgyűlés elé terjeszti ezen megbízásban készített és az egylet központi bizottsága által hosszas előmunkálatok és tanácskozások után a bekért szakértői vélemény alapján jó\áhagyott közjegyzői nyugdíjtervezetet és azt alapelveiben és főbb intézkedéseiben ismerteti. A tervezet a járadékbiztosítás elvén alapszik és az egyéni igények mérvéhez van alkalmazva. Két nyugdíjosztályt állit fel, egyet az elaggott és munkaképtelenné vált közjegyzők részére, a másik nyugdíjosztályt az elhalt közjegyzők özvegyei és árvái részére. A közgyűlés számos tagnak hozzászólása után a központi bizottságnak ezen nyugdíjintézeti tervezetét, mint olyat, melyet tekintve az alapját képező szakszerű tanulmányokat, tagjainak a mennyiben járadékokat akarnának biztosítani, megnyugvással ajánlhat, elfogadta és egyúttal dr. Weinmann Fülöp kir. közjegyző inditványára az egylet vagyonából tízezer forintot a nyugdíjintézet céljaira, mint biztosítási alapot átutalt, illetőleg megszavazott. A közjegyzői nyugdíjintézetnek létesülése ennélfogva, bár annak alakuló közgyűlése még meg nem tartatott, de tekintve azt, hogy a közjegyzőknek hivatalos képviselője a készült nyugdíjintézeti tervezetet elfogadta, sőt azt tekintélyes alappal gazdagította és tekintve főkép, hogy a tervezet alapján az egész országból a közjegyzői körökből a belépésre való oly nagyszámú jelentkezések érkeztek, melyek az alapszabályokban előre látott alakulási minimumot messze túlhaladják, biztosítottnak vehető. Tárgyalás alá került ezután az öröklési eljárásra vonatkozó újabbi törvénytervezet. Az általános vita, melyben a gyűlésnek majdnem minden tagja részt vett, azt eredményezte, hogy bár a mir.iszteri ankett-tanácskozások alól kikerült és a közjegyzői kamaráknak véleményadás végett megküldött eljárási törvénytervezet nem tekinthető ama munkálatnak, mely a hagyatéki eljárás azon célját, hogy a hagyatéki vagyon lehető rövid idő alatt minden felmerülő jogkérdésnek lehető végleges rendezésével a valódi jogosultnak, illetve örökösnek átadathassék, eléri: mégis azt a közjegyzői egylet az eddigi számos és sokszor egymásnak ellentmondó törvények által inkább curált, mint rendezett hagyatéki eljárással szemben való haladás gyanánt örömmel üdvózli és főképen megnyugszik abban, hogy ezen eljárási tervezet nem végleges, hanem átmeneti gyanánt készül. A részletes tárgyalás alkalmával a fölszólalások legnagyobb része, jelesül: az előadó Zimányi Alajos kir. közjegyző, dr. Weinmann Fülöp kir. közjegyző, dr. Markó Sándor, rozsnyói kir. közjegyző, Bésán Mihály lugosi, Horváth Károly orosházai és Cziegler Károly csáktornyai, valamint dr. Magyar Ambrus, nagykőrösi kir. közjegyzőké a hirdetményi eljárásnak megszüntetését és az általánosan kötelező hagyatéki eljárásnak behozatalát sürgették, legtöbbnyire a?on indokokból, hogy a hirdetményi eljárás a zuga-ászainak tág kaput nyit és végeredményében legritkább esetben a hagyatékok rendezésére, hanem rendesen azoknak további összebonyolitására vezet. Végül az alapszabályok módosítása tárgyaltatott és a közgyűlés e részben a központi bizottság előterjesztését elfogadta. Ügyviteli szabályok bűnügyekben. Az igazságügyminiszter — mint értesülünk — a régen várt és bűnvádi eljárási törvény hiányában kétszeresen szükséges a bűnügyi ügyviteli szabályokra vonatkozó terjedelmes rendelet tervezetét küldte szét véleményezés végett a kir. táblák elnökeihez; a rendelet az 1891 : XVII. t.-c. 33. g-ának (vizsgálóbírói intézmény) életbeléptetése s a bírósági büntető ügyviteli szabályainak módosítására vonatkozik és 174 §-t tartalmaz. Leglényegesebb a vizsgálóbirákra vonatkozólag tervbe vett változtatás ; a javaslat szerint ugyanis a vizsgálóbiróság mintegy külön hivatalként fogna felállíttatni s tetemesen kibővített hatáskörrel felruháztatni. A budapesti ügyvédi kamara nagyérdekű évi jelentéséből az igazságügyminiszterhez, közöljük a következő fontosabb részeket : Elismeréssel adózunk »a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló XVII. törvénycikknek«, mely hivatva van a bíróságok feletti felügyeletet szabályozni és a birói kar szellemi és erkölcsi erősödését gyarapítani. Hasonló törvényhozási alkotásra már régen lett volna szükségünk. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején létesített szervezeti törvények, az akkori idők sürgős szükségleteihez képest, csupán a külső kereteket teremtették meg, a mióta több mint húsz hosszú év telt el a nélkül, hogy e külső keretek tartalmilag kiegészíttettek volna. A felügyelet és annak rendezése egész a legújabb időkig egy elhagyott terrénumot képezett, melyet az igazságügyminiszterium, ezen kormányzati közeg államjogi helyzeténél és a felügyelet óriási terjedelménél fogva, kellő módon gyakorolni képes nem volt. Hogy a törvénynek a felügyelet körének meghatározására vonatkozó intézkedései a birói függetlenség kívánalmainak megfelelhetnek-e, annak vitatásába e helyütt nem bocsátkozunk; dc a felügyeleti jog megosztása, a felügyeleti hatóságoknak a felügyelet alatt állókhoz való közelebbvitele kétségtelenül egészségesebb állapotokat van hivatva teremteni. Hogy azonban ezen újabb szervezés a gyakorlati életben üdvös hatását már eddigelé is éreztette volna és látható eredményeket hozott volna létre, erről ma az idő rövidsége miatt még korai volna határozott véleményt mondani. Ugyanezt mondhatjuk a törvény azon, különben egészséges és reméuyekre jogosító alkotásáról, mely a lokális előléptetést s a vizsgálóbírói intézmény meghonosítását szándékolja. A törvény ezen intézkedései, sajnálatunkra, eddigelé életbe léptetve nincsenek s igy az e körüli tapasztalatainkról sem számolhatunk be. Kívánatosnak tartjuk azonban azt, hogy az igazságügyi kormány e téren minél kevésbé késlekedjék és ha üdvösnek vélte ez irányban törvényileg intézkedni, léptesse is azt életbe. Az elmúlt 1891 -ik évnek egyéb igazságügyi törvénybeli alkotásai nincsenek s igy azt e tekintetben gazdagnak nem mondhatjuk. Élénkebb tevékenységet tapasztaltunk azonban az igazságügyi rendeletek kiadásánál. Öt nevezetesebb rendelet bocsáttatott ki. Első sorban említendő a birói ügyviteli szabályokról szóló rendelet. Csek helyeselni tudjuk, hogy húsz évnek hasontárgyú, szétszórtan lévő rendeleti utasításai egy könnyen kezelhető és áttekinthető rendszeres egészbe foglaltattak. Nem lehet célunk, ezen már életbe is léptetett ügyviteli szabályoknak elméleti kritikáját nyújtani, de ma még gyakorlati értékéről és hatásáról sem nyilatkozhatunk. Figyelemmel kisérjük e nagyfontosságú rendelet gyakorlati eredményeit s nem fogjuk elmulasztani annak idején tapasztalatainkról számot adni. A joggyakornokok kiképzése tárgyában kiadott rendelet azt az egészséges eszmét akarja megvalósítani, hogy a birói succrescentia teljes, a jogi élet minden ágára kiterjedő kiképeztetést nyerjen. Az eddigi állapotok valóban tarthatatlanok voltak. A jövő birói kara kiképzésére semmi gond nem fordíttatott. Az iskola poros padjairól kilépő növendék bekerült a poros aktákkal teritett birói asztalhoz s a mely szakba véletlenül becseppent, rendesen ott is feledték. A birói novíciusnak nemcsak alkalma nem nyilt elméleti ismereteit a gyakorlati téren kibővíteni, megizmositani, hanem az úgynevezett gyakorlati kiképzés egyenlő volt reá nézve a jogtudománynyal való teljes szakítással. A felügyeleti és rendelkező hatóságnak rendesen csak arra volt gondja, hogy a mely szakon az illető elkezdett dolgozni, állandóan ott is maradjon, mert munkaerejét csak ott lehetett intensive kihasználni. A telekkönyvvel foglalkozó alig látott egyebet, mint telekkönyvet, a ki a büntetőbírósághoz került, rendszerint ott őszült meg Ez a rendszer nem volt egyéb, mint a jogtudománynak és a birói magas hivatásnak puszta mesterséggé való lesülyesztése. A rendelet igyekszik e bajon segíteni, midőn a felügyeleti hatóság kötelességévé teszi, hogy a birói noviciust bizonyos rendszerben az igazságszolgáltatás minden ágában foglalkoztassa. Félős azonban, hogy a rendelet e téren ismét túlhajt, midőn a rövid gyakorlati időt aképen osztja be, hogy a fiatal embernek nem hagy elegendő időt, hogy egy-egy szakba csak bele is melegedjék. Koncedáljuk, hogy a gyakorlati idő rövidsége miatt a minden oldalú kiképzést másképen bajos volna keresztül vinni, de ez mégis könnyen arra vezethet, hogy az egyáltalán semmiféle oldalú sem lesz ; mig másrészt a birói ügymenet lesz kénytelen azt megkeserülui, midőn