A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 13. szám - Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslatra

A JOG. 101 A kötelező doktorátus clt őrlése ellen főkép az egyetemi tanárok túlnyomó része tiltakozott, azt adván okul, hogy ez a »tudományos színvonal« lesülyedésére fog vezetni Hasonló okból tiltakozik a tervbe vett újítás ellen a »Jogi Szemle« 1891. dec. 17-iki 23. száma, mely azt mondja, hogy »ezzel Magyarország jogi művelődése ismét visszafelé (?) tett egy nagy lépést, a nélkül, hogy ezt észre akarnák venni El kell ismernünk, hogy a három kötelező elméleti vizsgálat (t. i. a három szigorlat) kényszereszköz az elmélet elsajátítására . . .« Mintha bizony a tervezett államvizsgálat szer ényebb elnevezés alatt nem jobban teljesíthetné azt a feladatot, mint a doktorátus hangzatos címe megoldani nem tudott, nem pedig azért, mert kizárólag az egyetemekre és pedig főkép a budapesti egyebemre lévén összpontosítva, elbirhatlan terhet hárított ez intézet tanáraira s a reájuk hárult anyagi előnyökkel szemben fordított arányban állt a jogi művelődésre s a közérdekre háramló haszon, egyrészt azért, mert az egyetem tanáraitól méltán megvárt szellemi és irodalmi tevékenységet ölte meg, s ezzel a magyar jogirodalomnak pótolhatlan veszteséget okozott, másrészt mert a fizikai idő hiányánál s a fizikai kimerülésnél s mondjuk elfásulásnál fogva, vizsgáztatókban s vizsgázókban felületességre vezetett. Hogy az a ^tudományos szinvonal«v melyet oly tüntetően hangoztatnak, komolyan megóvható lenne akkor, midőn évenkint több, mint 1.000—1,100 szigorlatot tettek, azt komolyan nem állíthatja az, a ki a dolgok folyásával alaposabban ismerős. S hogy a doktorátusokról micsoda átlag-képzettséget hoztak magukkal ifjaink, azok a tudósjelöltek, a kiknek egy része annyiszor ismételt, a hányszor csak lehetett, kik hetekig, hónapokig jártak szigorlatokra, hogy a kérdezési modort s a kedves kérdéseket megismerjék: azt maga a »Jo^i Szemle* is beismeri, midőn azt módja: »Ez azonban távolról sem azt jelenti, hogy a doktori cím fentartásáért küzdenénk — hiszen tudjuk, hogy a doctissimi viri ezrei menynyire t u d ó s a k ;« ugyanezt elég alaposan megmagyarázták azon uraknak, kik mindent szuverén megvetéssel sújtanak, a mi nem közvetlenül egyetemi, a gyakorlatnak az értekezletbe meghívott kitűnő tagjai, különösen azok, kik az ügyvédi vizsgáló bizottságnak is tagjai s bizonyságot tettek arról, hogy a doktorátust tett jelöltek nagyobb része vajmi keveset tud s jelentékeny percentjüket pedig épen meg kellett buktatni. Ep oly kitartással harcolt az egyetemi tanárok néhánya a mellett, hogy a kötelező doktorátus helyébe teendő államvizsgálat sehol másutt, csak a két egyetemen legyen letehető s e felszólalások némelyikében az egyetem »sola salvifica« voltát illetőleg szinte bántó elbizakodottság, a vidéki jogakadémiák iránt pedig leplezetlen rosszakarat, gyanúsítás és lenézés volt található. Volt olyan nézet is, mely azzal érvelt e mellett, hogy hisz a mostani doktorátus tulajdonkép ugy sem doktorátus, hanem képesítő államvizsgálat. Azonban méltán kérdezhetjük, hogy ha ez a megreformált javaslat keresztül megy, miben különbözött volna a megreformált állapot az eddigitől? Hol van a garancia arra nézve, hogy az egyetem pl. 800 új állam vizsgálatot, s mondjuk 5—600 szigorlatot, nagyobb alapossággal s megbízhatósággal lesz képes megtartani, mint eddig 1,000—1,100 szigorlatot, pedig ez a szám még emelkedett volná, mert a jövőben a közigazgatási pályákra készülőknek sem elég az eddigi államvizsgálat. E szerint a reform csak abban különbözött volna az eddigi állapottól, hogy a mit korlat előkelő férfiai közül, — az utóbbiak, a mennyiben valamely jogakadémia székhelyéről ki nem kerülnének, napidíj mellett máshonnan is küldhetők. A vizsgálatok szeptember, január és június hónapokban lesznek letehetők, de a javító vizsgálatok három bizottsági tag előtt bármikor. Az első szóbeli tárgyai : magyar magánjog, tekintettel az ausztriai és az egyházi jognak ama részeire, melyek a mostani tételes magyar magánjog kiegészítő részét képezik ; magyar kereskedelmi és váltójog ; magyar büntetőjog anyagi része; második szóbeli vizsgálat tárgyai : a magyar közjog tekintettel az elméleti államíanra ; közigazgatási és pénzügyi jog (főképen a közigazgatási és pénzügyi jog alapelvei) ; egyházi jog (mint az egyházak alkotmányának s igazgatásának joga; eljárási jog Cpolgári, büntető és perenkivüli eljárás). A vizsgálat kétszer ismételhető, többször csak kegyelemből. Egyes tárgyakból javitó vizsgálatoknak van helye. A doktorátus fakultatív módon jövőre is pótolhatja az államvizsgálatot, mely utóbbi az egyetemeken s azon jogaka démiákon lesz letehető, hol 8 rendes, egyetemi magántanári képesítéssel táró rendes tanár van alkalmazva ; a most alkalmazásban levő s e minősítéssel nem biró tanerőkre méltányos átmeneti intézkedések várhatók. Megjegyzendő, hogy dr. Horváth Ödön közlése eltér a dr. Bozókyétól, mert a büntetőeljárást is a második szóbeli tárgyául tünteti föl s az egyházjogból pedig csak az alkotmányi részt mondja meghagyottnak. A két első alapvizsgálat, bál bizonyára változtatással, megmarad, a harmadik év végén ezután sem lesz vizsgálat tehető még kevésbé teendő. Az újonnan szervezendő államvizsgálat csak a tanfolyam teljes befejezése után lesz megkísérelhető. mostanáig doktorátusoknak neveztek, azt ezután államvizsgálatoknak mondanák, de az alapos készültség és tudás garanciáit ép oly kevéssé nyújtanák, azt a sokat hangoztatott »tudományos szinvonalt« ép oly kevéssé biztosítanák, mint a mai napig. Helyesebb, jobb eredmény csak akkor várható, ha e téren megfelelő módozatok és ellenőrzés mellett egészséges decentralizáció lép életbe. S mert nézetem szerint más mértékkel kell mérni a gyakorlat, mással a magasabb tudományos képzettség emberét, s mert szerintem az előbbire az államvizsgálat, az utóbbira a doktorátus van hivatva, melyről urbi et orbi hirdetjük, hogy tudományos rendeltetésének visszaadandó ; ép^ azért következetlennek és helytelennek tartom P u 1 s z k y Ágost ama közvetítő indítványának elfogadását, hogy a tudományos magaslatra emelendő, az elméleti tudás igazolására hivatott s bizonyára újraszervezendő doktorátus letétele pótolhassa a gyakorlati pályákra előkészítő államvizsgálatot. * Ha a doktorátust netán jelen alakjában hagyják meg ugy az esetleg könnyebb leend, mint az újonnan szervezendő államvizsgálat, mert nincs zárt helyen, a törvénykönyveken kívül minden más segédeszköz használata nélkül készült írásbeli munkával összekötve, az eddigi doktori értekezések jelentékeny százalékát készítik mások, mint a kiknek kellett volna; aztán az államvizsgálati bizottság, legalább elnökében és a gyakorlatot képviselő tagjaiban ismeretlen és kitanulmányozhatlan lesz a jelöltek előtt, annál inkább, mert esetleg, sőt egész kis városban fekvő jogakadémiánál rendesen más helyről fognak kiküldetni; míg az egyetemi hallgatók, kik hónapokig járhatják a szigorlatokat, kitanulmányozhatják tanáraik erős és gyönge oldalait, nehéz feladatukban »szigorlati kivonatok«, karakterisztikus kérdések gyűjteményei által támogatvák: valószínűleg szivesebben fognak doktorátust tenni, mely — a mint Vámbéry Rusztem helyesen megjegyzi — nemcsak a gyakorlati, hanem az elméleti pályákat is — valószínűleg kevesebb rizikóval — megnyitja előttük. Ha ez a pótló tulajdonsága a szigorlatoknak esakugyan hatályba lép, akkor viszont azt is lehetne mondani, hogy a ki a szigorított államvizsgálatot letette, annak a még hiányzó, de a doktorátusban szereplő tárgyakból (jogbölcsészet, politika, római jog) lehetséges legyen pótvizsgálatot tenni s ez alapon a doktori minősítésre tarthatna számot. Szóval a jövő államvizsgálat s a netán megmaradó mai jogtudományi szigorlat között az a kiegészítő viszony volna, mint a mai jog- és államtudori szigorlat között tényleg fennáll. Ha pedig a doktori szigorlatotamagasabb tudományos igények szerint fogják átalakítani, akkor terjedelme, célja, jellege, egészen más lesz, mint amaz államvizsgálaté s így egymást nem fedezik s nem pótolhatják. Ezt a kompromisszum-szerű intézkedést tehát alapjában elhibázottnak tartom. Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslatra. Irta: BOROVÁNSZK.Y EDE, ügyvéd Nagyszombatban. A javaslatnak kétségkívül az a legnagyobb hibája, hogy novella. Midőn nem arról van szó, hogy egy rendszerében helyes törvénynek egyes intézkedésein a tapasztalás által indokolt változtatásokat eszközöljük, vagy azokat kiegészítsük, hanem arról, hogy egy nem jónak bizonyult rendszer helyébe mást — jobbat — tegyünk, a törvényhozásnak csakis olyan alkotását lehet célszerűnek és kielégítőnek elismerni, mely a szabályozandó anyago1; a maga összeségében felöleli, szóval szerves egészet képez. Az ellenkező eljárás mindig csak félrendszabály marad, mely által a különben sikerült alkotás sokat veszt értékéből, mely kételynek és kapkodásnak tért enged, mivel nélkülözi a törvénynek lényeges kellékeit, a könnyű áttekintést, meg a szerves összefüggést. Azzal mentegetik a javaslatnak csonka, novclláris voltát, hogy az örökösödési eljárást véglegesen ís egységesen csak akkor lehet majd rendezni, ha meglett az öröklési törvény. Én készséggel elismerem, hogy a kettő közötti szoros kapcsolatnál fogva igen kívánatos lett volna, hogy az örökösödési eljárás az öröklési * Jellemző, hogy az értekezlet e következetlensége ellen, a mi tulajdonkép nem egyéb, mint a mostani állapotnak tett koncesszió, az »Egyetemi Lapok < f. évi 1—2. számában emeli föl szavát egy joghallgató, Vámbéry Rusztem, ki igen helyesen, bár az enyémtöl eltérő indokolással azt mondja: »E látszólag igénytelen intézkedés azonbm szerény véleményem szerint illuzóriussá teszi az egész reformot és a status quo fentartására vezet.«