A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 13. szám - Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről. (Második közlemény)

100 A J O Gr. új pernek, új tárgyalásnak is kell kezdődni; a törvénykezési | munkát elölről kell kezdeni. Előmozdítja e szükséget az eljárás sommás természete is, főkép ha az ügyvédek használata kizáratik ; mi a vitás ügy teljes tisztázását sokszor lehetlenné teszi, miután azon kizáratás az ügy pro és contra megvitatását — annak minden részrőli megvilágítását — majdnem kizárja. Ily törvénykezési terhek elviselésére alig lehet a törvényszékeket elégerőseknek tartani, nem különösen a mieinket. Erre, el vonatkozva most a szellemi kellékek, a szak- ' képzettség kérdésétől, maga a törvényszékeinknek jelenlegi ügyhalmozottsága elégséges bizonyítékul szolgálhat. Ez ugyanis oly nagy, mikép ezen feladatuknak kellő időben megfelelni nem képesek. A hivatalos kimutatások szerint ugyanis törvényszékeink elintézetlenül maradt ügyhátralékai évenkint nem kevesebb, mint 60 ezer ügyszám körül forognak. így 1S83. évben 66 ezer, 1884—85. években 63, 1886-ban 58 ezer volt az ügyhátralék. A szorosan vett polgári perek is 1886. évben 17,447 hátralékot tüntettek elő, a bűnvádiak pedig 12,893 darabot. Ha ezen ügyhalmazhoz még az egyesbirósági felebbezések elintézései is hozzájárulnának: könnyen kiszámíthatjuk, hogy mily roppant nagy tömegre emelkednék az évi hátralékok összege. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az ily[elmaradhatlan ügyállapot megközelítené az elsőfokú jogszolgáltatás fennakadását. Mert a legújabban beszerzett hivatalos adatok szerint a járásbíróságok határozataira vonatkozó felebbezések nem csekély számot képviselnek s igy nem kis teherrel növelnék a törvényszékek teendőit. Ezekből csak a polgári perek ügyforgalmára s felebbezési mozzanataira szorítkozván, megemlítjük, mikép 1889. év folyamán, a n y i t r a i törvényszék kerületébe tartozó járásbíróságoktól 644 felebbezés terjesztetett fel, mely összeggel szaporodnék- azon év 758 db. polgári ügyhátraléka. A szegedi törvényszék járásbíróságaitól 621 felebbezés jött elő, mi az 564 ügyhátralékát nem kevéssé szaporítaná. A szabadkai törvényszék körébe tartozó járásbíróságok felebbezési ügyei azon évben nem kevesebb, mint 746 számot képviseltek, az elintézetlenül maradottak pedig 968 számot. — A nagyváradi törvényszék körében 527 felebbezés jött fel a budapesti táblára, mihez 371 ügyhátralék járulna. — A szombathelyi s temesvári törvényszékek járásbíróságaitól származott telebbezések is felülmúlták az 500-at, midőn az évi hátralék a 300-at, míg a hátralék 284 és 352 volt. így van ez a többi törvényszékeknél is, a felebbezési ügyszám a járásbíróságok irányában rendesen 100—200 között váltakozván. Hogy ezen új hatáskör mily károsan hatna a törvényszékek jogszolgáltatására, kitűnik azon abnormis aránytalanságból is, mely a reájuk átruházandó • felebbezések száma és saját bejöveteleik s elintézéseik összege közt forog fenn. A n y i t r a i törvényszék ügybejövetele 522 volt, a járásbirósági felebbezések 644; a nagyváradi bejövetel 471. s a felebbezések 527; az aradinál 461 felebbezés s 308 felebbezés; a szatmárnémeti törvényszék bejövetele 401 s a felebbezések 456; a beregszászinál bejövetel 244, s a felebbezés majd még egyszer annyi: 463, a kecskemétinél felebbezés 320, s bejövetel 254 ; N a g ykikindán bejövetel 228, s felebbezés 323'; stb. Hogy ily törvénykezési körülményekben a felebbezési hatáskör átruházásával a törvényszéki jogszolgáltatásban a gyorsaságról szó sem lehetne — természetes dolog. De kétségtelen, hogy a társasbirósági judikaturának alapossága is nagyon szenvedne alatta. A növekedő ügyhalmaz, s az elintézések sürgőssége — mi annak szükségképi kifolyása — lehetlenné fogná tenni a peres ügyek beható, részletes tanulmányozását nemcsak, hanem magoknak az elintézéseknek jóságát s részrehajlatlanságát befolyásoló bírói tanácskozások alaposságát s kimerítő alakulását is. Midőn Poroszországban, a törvényhozás terén a perrend tárgyaltatott, az apelláta indokolására különösen kiemeltetett azon törvénykezési körülmény, miszerint a peres ügy állása az elsőbirósági tárgyalás s eldöntés után világittatik meg, a miért szükséges a tökéletesb felebbezési eljárás, főleg a mindenütt gyöngébbeknek tapasztalt egyesbiróságok irányában. j Kérdés, hogy törvényszékeink jelen szervezetükben képesek lehetnek-e erre ily tökéletesb, az egyesbirósági hiányokat s gyöngeségeket pótló felebbviteli eljárásra? Képesek lehetnek-e erre saját bíráskodási ügyhalmazuk mellett, mi oly nagy, hogy annak legyőzésére elégséges időt nem fordíthatván, önmagok is nagy számban követnek el hibákat, melyek feloldást s megsemmisítést vonnak maguk után. Ezt világosan feltüntetik a hivatalos ügykimutatás adatai, | különösen a volt semmitőszék köréből. Itt 6—8 ezerre ment ' évenkint a megsemmisítések száma. 1878-ban meghaladta a 8 ezerét is. 1880-ban 7 ezerén túl volt, 1882-ben 6l/2 ezer, miben a törvényszékeknek nagy részük volt. Ujabb időben az elsőfokú bíróságokra vonatkozólag a budapesti kir. táblának határozatai veendők főleg számításba. Itt 1886. évben a megsemmisítéseket is magában foglaló feloldó végzés 4,168 számot képviselt. 1889-ben 4,684-re emelkedett. Ezenkívül kiegészítés s más intézkedések végett eredetileg 6,255 küldetett vissza a tábla által, mind polgári perekben. A mi különösen a törvényszékeket illeti, ezek irányában a volt semmitőszék részéről az 1878—81. években 1,250 — 1.260 semm. panasznak adatott hely. Ezen idő után a kir. Curia a törvényszékekre vonatkozólag 1882—86. években 4—200 feloldó végzést hozott; a kir. tábla pedig 1882. évben 1,546-ot, 1883-ban 1,687-et, 1884-ben 1,405-öt, 1885-ben 1,364-et s 1886-ban 1,294 feloldást határozott. Mindezeket összevéve bebizonyítottnak tekinthető az, hogy törvényszékeink, a jogszolgáltatás tetemes hátránya, legfőbb érdekeink veszélyeztetése nélkül, a felebbviteli hatáskörre polgárjogi ügyekben hivatottak nem lehetnek Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről. Irta : Dr. BARTHA BÉLA, jogakadémiai tanár Sárospatakon. (Második közlemény*) Az ügyvédnek, a bírónak, a közigazgatási hivatalnoknak stb. is tudományos embernek kell lenni bizonyos határig, annyiban, hogy a tudomány vívmányait tanítsák neki s azokat tanulja — s a jogi szakiskolák tanárainak s előadásaiknak, ha ez utóbbiak nem volnának is terjengők, a részletekbe túlságosan bemerülők, hanem inkább elvekre s kivonásokra szoritkozók, a tudomány haladásának színvonalán kellene állniok ; de hogy minden bíró, ügyvéd stb., vagy csak nagyobb részük is a jogtudomány búvároló bajnokai s elobbrevivői legyenek s hogy e szerepre akaratlanul is reá akarjuk őket kényszeríteni s egész jogi szakoktatásunkat a kisebbség igényei szerint rendezzük be: ez csakugyan képtelenség. Az egyetemek és jogakadémiák hallgatói közül lett bírák, ügyvédek és közigazgatási hivatalnokok között ma is akadnak tudományos és tudományt művelő férfiak, akadni fognak a jövőben is, a mint hogy aránylag eddig is volt annyi tudományos biránk, mint ügyvédünk, pedig az előbbiek nem voltak doktorátusra, tehát »soi-disant« tudósságra kényszerítve. De nemcsak a kötelező doktorátusra, mert ez csak egy mozzanat, egy tényező, hanem jelenlegi egész jogi szakoktatási rendszerünkre, mely a tudós unifikáció vezérelvén épült föl, áll az, a mit Bozóky* csupán a kötelező doktorátusról mond: »Nem osztom azoknak a szakférfiaknak aggodalmaiban, kik attól tartanak, hogy (a kötelező szigorlat eltörlése folytán) a jogi pályára lépők »tuöományos« nívója sülyedni fog, mert meggyőződésem szerint abban, hogy a mindennapi kenyér után látó nagyszámú aspiránsokat, akár volt bennük valami speciális hajlam a tudományok művelésére, akár nem, előbb még a doktorátus megszerzésére kényszeritették, eddig sem volt köszönete ** * -Jogtudományi Közlöny« 1892. 2. sz. »Az egységes jogi államvizsgálat* című cikkben. ** A kötelező doktorátus elejtésén kivül az értekezlet főbb határozatai Bozóky idézett cikke s dr. H o r v á t h Ödönnek a »Mármaros« m. évi 52. számában »Enquéte a cultusministeriumban« című közlése szerint a következők : A mostani jog- és államtudományi vizsgálat összeolvasztatik egy elméleti államvizsgává, mely egyformán fogja mind az ügyvédi, mind a birói, mind a közigazgatási kvalifikáció alapföltételét képezni ; hávom részre : két szóbeli és egy írásbelire fog oszolni, mely utóbbi közvetlenül megelőzi a második szóbelit, tárgya a szóbeli tárgyak köréből vett három kérdés, zárt helyen, felügyelet mellett dolgozandó. A vizsgálat — dacára, hogy ez valójában elméleti — oly bizottság előtt teendő, melynek két tagja jogakadémiai tanárok közül neveztetik ki, két tagja s elnöke pedig a gya-