A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - A kihágásokról szóló büntetőtörvények és eljárási szabályok magyarázata

18 A budapesti kír. itélő tábla: Az elsöbiróság végzését felfolyamodással meg nem támadott részében érintetlenül, felfolyamodással megtámadott abban a részében pedig, mely által az »Erste k. k. priv. Donau Dampfschiffahrts-Gesellschaft« cég az itteni képviselő cégének bejegyeztetésére utasíttatott, helybenhagyja, vonatkozó indokai alapján és azért: mert a felfolyamodásban felhívott 1878 : XXII. t.-c. az osztrák-magyar monarchia másik felében keletkezett, illetve fennálló kereskedelmi társaságok itteni képviselőik cégbejegyzésének kötelezettsége alól csak abban az esetben mentésit, ha erre vonatkozólag a szokástól eltérő kivételes intézkedés tétetett, egyébként pedig a hivatkozott törvény 1—4. §-ában megkívánt bejegyzések az általában fennálló szabályok szerint eszközlendők (1878: XXII. t.-c. 4. és 7. §-ai), azt pedig folyamodó cég nem is állítja, hogy a sérelmesnek jegyzett bejegyzés alól őt külön törvényi rendelkezés felmentette volna és mert az a körülmény, hogy a »cs. kir. szab. dunagőzhajózás: társaság« magyarországi képviselője cégének bejegyeztetése ezelőtt nem kívántatott, az elsöbiróság törvényen alapuló helyes rendelkezésének megváltoztatására indokul nem szolgálhat, i l 892. február 17., 5,941. sz.) Habár kétséget nem szenved, hogy a tömeggondnok, a csődtörvény 100. §-a alapján, a tömeg alkatrészét tevő ingókat eladhatja, mégis ha a csődbíróság azoknak a felszámolási határnap előtt szabad kézből való értékesítése céljából a tömeggondnokot a csődválasztmánynyal együttesen hatalmazta fel, egymagában a tömeggondnok által a választmány hozzájárulása nélkül kötött szerződés, érvényesen létrejöttnek nem tekinthető. Az ellenfél a perbehivott részére költsésr fizetésére nem kötelezhető. (M. kir. Curis 1891. dec. 16. 154. sz.) Bűnügyekben. A kiküldött bir. végrehajtónak a végrehajtás foganatosításának meggátlása céljából való mellbe lökése és az ajtó rázárása nem a hatóság elleni erőszak bűntettét, hanem csak annak vétségét állapítja meg. A veszprémi kir. törvényszék (1891. január 14-én, 176.) : K. Mihály vádlottat a b£kv. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért 7 havi börtönre itéli, stb. I n d k o k : V. István, veszprémi kir. bírósági végrehajtó az A. Pál javára K. Mihály ellen elrendelt végrehajtás foganatosítása végett 1890. évi augusztus hó 29-én eunek csatári szőlőjében megjelenvén, miután előtte kilétét és küldetését megmagyarázta, a foglalás eszközlése végett a lakásba benyitni akart. K. Mihály vádlott azonban ellenszegült, a végrehajtót mellbe lökve eltaszította, az ajtót előtte bezárta és a kulcscsal eltávozott, ugy, hogy a végrehajtás csak karhatalom közbejötte mellett volt foganatosítható. Vádlott e cselekvénye, mely sértett, valamint T. Gyula és T. János eskü alatt tett egybehangzó vallomásával kétséget kizárólag igazolva van a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének minden alkatelemét magában foglalván, vádlott abban bűnösnek kimondandó és az Ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel fenyítendő volt, súlyosító körülményül vétetvén, hogy vádlott cselekvénye kétszeresen minősül a 165. § szerint, mert nemcsak a végrehajtót eljárásában megakadályozta, hanem őt tettleg is bántalmazta, stb. A győri kir. itélő tábla (1891. május 11-én, 64.j: A kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1892. március 4-én, 8,365.): A kir. itélő tábla Ítéletének részbeni megváltoztatásával vádlottat a btk. 92. és 20. §-ainak alkalmazása mellett a hatóság elleni erőszak vétségében mondja ki bűnösnek és ezért 3 havi fogházra itéli, stb. Indokok: Vádlottnak az a cselekménye, hogy V. István bírósági végrehajtót puszta kézzel meglökte, a hatóság elleni erőszaknak alkotó elemét képezvén, külön minősítő vagy súlyosító körülmény fenn nem forog, ellenben nyomatékos enyhítő körülményt képez az ellentállás csekély mérve és hogy vádlott a végrehajtás további folyamában semmi ellentállást ki nem fejtett, minélfogva a btk. 92. és 20. §-ainak alkalmazása és a fogházbüntetésnek a fenti tartamban történt kiszabása indokolt, stb. Az a lelkész, ki valamely nagykorú személyt, a törvényes alakszerűségek megtartása nélkül más keresztény vallásfelekezetbe felvesz, nem követ el büntetendő cselekményt. (Btk. 53. §-a, curiai teljes ülési 9. sz. döntv.) A ceglédi kir. járásbíróság: A panaszos feljelentését, mint bűnvádi eljárásra nem alkalmasat, elutasítja. Indokok: T. József ceglédi evangelicus lelkész feljelentést tett H. Antal abonyi apát-plébános ellen azért, mert ennek segédlelkésze V. József S. Pált, mint az evangelicus valláshoz tartozó hívőt, az 1868. évi LII1. t.-c. által előirt formaságok megtartása nélkül a róm. kath. egyházba felvette s H. Antal őt a róm. kath. egyház szertartásai szerint eltemette. A feljelentéshez csatolt levelek azt is igazolják, hogy S. Pál evangelicus vallású egyén halálos ágyán fejezte ki azon óhaját, hogy ő a róm. kath. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részi egyház kebelébe felvétessék és ugy ezen levelek egyike, hivatalból beszerzett halottlevél azt is bizonyítja, hogy S. róm. kath. egyházba történt felvétel után másnapra meghc H. Antalnak azon eljárása azonban büntetőjogilag zendő cselekményt nem képez. Ugyanis: az 1868. évi LII 1. és 2. §-a szerint más vallásra a törvény által előirt fe! és formaságok megtartásával áttérni annak szabad, a ki é 18-ik evét már betöltötte. Ugyanezen t.-c. 3. § ában aze tételek vannak körülírva, melyekhez az áttérés kötve van, 5., 6. és 7. §. pedig a formaságokat írják elő. A 3. §. Í feltételekhez képest az áttérni kivánó áttérési szándékát lelkésze előtt nyilatkoztatja ki s ezen nyilatkozatot 14 nap után ismétli. Az evang. S. Pálnak ezen feltételt teljesíteni tétlen volt azért, mert — mint igazolva van — áttérése másnapra meghalt. A tényállás szerint S. Pál azon hitfe lelkészéhez fordult, a kitől lelki megnyugvását, a kath. eg való felvételt remélhette. S. Pálnak ezen a természettől ö joga az embernek veleszületett szabadsága, melytől törvé és rendeleteink szerint megfosztva nincs s ilyen áttérés rr magyar büntetőtörvények és rendeletek büntető rendelkezé tartalmaznak. H. Antal büntetendő cselekményt nem kövei még azért sem, mert ő S. Pálnak a róm. kath. egyházb vételéről a községben levő evang. lelkészt értesítette s aunak tudomásul vételére nem volt illetékes, a bejelente térést az illetékes lelkészi hivatallal közölhette. Az 186 LIII. t.-c. alapján tehát H. Antal büntető uton felelösségn vonható. De H. Antal cselekményében az 1879 : XL. t.-c. 53. 1 körülirt vallás elleni kihágás sem foglaltatik ; mert ezen s értelmében csak az követi el a megjelölt kihágást, a ki egy korának 18-ik évét még be nem töltött kiskorú egyént az LIII. t.-c. rendelkezése ellenére vesz fel más vallásfeleke Minthogy pedig a feljelentő lelkész ilyen cselekményt n panaszol; minthogy továbbá a beszerzett halottlevél ta szerint S. Pál a 18-ik évét már meghaladta s 8 — halálos lévén — a törvényben előirt feltételeket nem is teljesi H. Antal ellen a kbtk. 53. §-a alá eső kihágás tényálladéka látszik fenforogni. Ekként T. József feljelentése H. Antal büntetendő cselekményt nem tartalmazván, az mint bűnvác járásra nem alkalmas, elutasítandó volt. (1890. augusztus 2,344. sz.) A budapesti kir. itélő tábla (feljelentő felebbezésére elsöbiróság végzését helybenhagyja azért, mert bár H. Ant az a ténye, hogy az ágostai vallású S. Pált egyszerű jelent után, tehát az 1868 : LIII. t.-cikkben megjelölt alakszerű megtartása nélkül a róm. kath. vallásúak közé felvette, tör telén volt s ebből folyólag S. Pál róm. kath. vallásának ne tekinthető, mindamellett helybenhagyandó volt az elsőbi végzése, mert a törvények ilynemű áthágásoknál büntető kedést nem tartalmaznak. 1891. április 22-én, 15,065. sz.) A ni. kir. Curia: Az 1883 : VI. t. c. 7. §-ának egyik sem forogván fenn, a felebbezés visszautasittatik. (1891. tember 29-én, t>,106. sz.) Az a tény, mely szerint a nő férjénél végrehajtásilag lef és ez által neki a közös háztartásban való felhasználásra á élelmi szerekből részesült, a nő családi helyzeténél fogva tekinthető az orgazdaság elkövetésére irányuló szándékos c menynek. Idegen ingatlan jogtalan elfoglalásának vétsége. (M. kir 1892. február 10-én, 6,181.) Kivonat a „Budapesti Közlöny ből. Csődök: Reiner Károly és fia e., zombori tszék, bej. m félsz. máj. 24. csb. Hetteszheimer Henrik, tmg. dr. Griiner Sam Wéberné, Folk Nina e., pécsi tszék, bej. máj. 11, félsz. máj. 16 Angyal Pál, tmg. ifj. Némethy József. — Braunfeld Ferenc e., m tszék, bej. ápr. 26, félsz. máj. 2, csb. Póts Endre, tmg. Daróczy Mih Zircher Hugó e., fehértemplomi Iszék, bej. ápr. 16, félsz. máj. 12 dr. Lallossevits János, tmg. Czveics György. — Deutsch Iíernátl rimaszombati tszék, bej. ápr. 21, fehz. máj. 10, csb. Vozáry György, Czibur Imre. — Szállasy József* e.. sz.-udvarhelyi tszék, bej. áp: félsz. máj. 16, csb. Győrfy Titus, tmg. Gerich Adolf. — Krausz Mih, zombori tszék, bej. máj. 5, félsz. máj. 31, csb. Hetteszheimer Henrik, dr. Tavlovits Jenő. — Rosenfeld Jakab e., b,-gyarmati tszék, bej. á] félsz. máj. 7, csb. Kacskovics Jenő, tmg. Farkas Ferenc. Pályázatok : A kassai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. márc. 2( A rétsági jrbságnál albirói áll. márc. 26-ig. — A nagyváradi ts: bir ói áll. márc. 26-ig. — Az egri jrbságnál albirói áll. márc. 26 A szegedi itélő tábla kerületében 12, díjas j oggyakornoki áll. 26-ig. — A budapesti tszéknél aljegyzői áll. márc. 26-ig. — Az új rendszeresített battonyai kir. közj egyzői áll. márc. 23-ig. -Aj jrbságnál járásbirói áll. márc. 30-ig. — A karánsebesi tszéknél U jegyzői áll. márc. 30-ig. — A n.-szt.-miklósi jrbságnál aljegyzí márc. 30-ig. — A fiumei tszéknél albirói áll. márc. 31-ig. — A del itélő tábla kerületében több, díjas és díjtalan joggyakornok márc. 30-ig. A nagyváradi itélő tábla kerületében hét, díjas gyakornoki áll. márc. 31-ig. — Vidéki telekkvi hatóságok ter leendő alkalmazás mellett betöltendő több albirói áll. ápr. 1-i A pestvidéki tszéknél II. oszt. jegyzői áll. ápr. l-ig. — A m.tszéknél bir ói áll. ápr. l-ig. — A zala-egerszegi tszéknél II. jegyzői áll. ápr. l-ig iy-tarsaság' -nál. (Hold-utcza 7. szám.)