A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - A kihágásokról szóló büntetőtörvények és eljárási szabályok magyarázata

96 töleg annak végrehajtása által kényszerítse az adóst kötelezettsége teljesítésére. A ki azonban a »káros hitelnyújtás elleni egyesület« boldog tagja, annak hatósági engedély folytán privilegiált állása van, ha véletlenül hitelező. Neki nemcsak a törvényes eszközök állanak rendelkezésre, neki rendelkezésére áll azonfelül még adósának m e gszégyenitése egész Európa előtt és pedig hatósági engedély folytán. Az egyesület az adós eme megszégyenítésével fenyeget és pedig teljes tudatában annak, hogy ez nem törvényes lépés, mert hisz az idézett szöveg végpassusában külön kiemeli, hogy az adós a törvényes lépések (tehát per) folytán fog fizetni, a megszégyenítés, illetőleg a fizetésképtelenek és hanyag fizetők között neve mégis közzé fog tétetni. Az egyesület tehát maga fenyeget a megszégyenítéssel és pedig ellentétben a törvényes lépésekkel, melyekkel ily megszégyenítés csakugyan nem szokott járui és így maga bélyegzi eljárását, mint tudatosan törvénytelent. Az állítólagos adós tehát, még ha valósággal nem tartozik egy fillérrel sem, azon kényszerhelyzetbe kiván az egyesület által hozatni, hogy a fenyegetett megszégyenítés — mely kereskedőre lehet ennél sokkal több, lehet hitelének és létezésének teljes tönkretétele — elkerülése végett fizessen vakon, mondjon le védelméről a bíróság előtt, mely őt törvény alapján megilleti. És erre jogállamban concessiót adnak ! És erről igazságügyminiszterünk nem b i r tudomással. Es ügyvédi kamaránk sem látja a zugirászat teljes tudatlanságával dolgozó egyesületet! De ugy látszik, nem bír róla tudomással a rendőrség és ügyészség sem! Elvárjuk igazság ügy miniszterünk tői, hogy utána jár a dolognak és első sorban megtudja, hogy melyik collegája adott az egyesületnek törvénybe ütköző ily concessiót és segít a bajon azon határozottsággal és gyorsasággal, melylyel ilyen dolgokon jogállamban segíteni kell. Hogy miért mondtuk az egyesület, eljárását törvényellenesnek, az kitűnik a btk. 351. §-ának világos rendelkezéséből, mely igy hangzik : »A zsarolás vétségét követi el... az, a ki azon czélból, hogy magának vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen, valakit rágalmazó vagy becsületsértő állításának nyomtatvány által való közzétételével fenyeget.« Már pedig kétséget sem szenved, hogy az egyesület azon célból irja fenyegető leveleit, hogy általuk vagyoni hasznot szerezzen, legalább is a hozzá forduló tagjának. Mert valamely fennálló követelés kiegyenlítése már magában véve is vagyoni hasznot, gyakran számszerűleg is kifejezhető vagyoni hasznot jelent a hitelezőre nézve, szemben a ki nem fizetett és igy esetleg bizonytalan követeléssel. Ha pedig — mint azon concret esetben, melynek alapján az egyesület nyomtatványaival megismerkedtünk — pláne egy nem létező követelés kifejezését célozza a fenyegetés, akkor már világos a vagyoni haszon jogtalansága is, mit pedig a törvény a 351. §-ában körülirt zsarolás fogalmához nem is kiván meg. Nem szorulna ugyan semmi különös bizonyításra, hogy a ki másról nyomtatvány útján akarja azt terjeszteni, hogy »fizetésképtelen és hanyag fizető«, becsületsértő állítás közzétételével fenyegetőzik. De a »Káros hitelnyújtás elleni egyesület« megható őszinteséggel feleslegül erre is bizonyítékot szolgáltat azon beismerésével, hogy ez által a nem fizető adóst meg akarja szégyeniteni. Hogy pedig nem állunk izoláltan és nem akarunk a törvénybe olyasmit belemagyarázni, a mi abban nem foglaltatik, ide iktatjuk a m. kir. Curiának egy hasonló esetre vonatkozó 1892. január 29-én, 30,871. szám alatt kelt végzését: ^Tekintve, hogy valakinek hírlap utján való felszólítása tartozásának megfizetésére az illetőnek jó hírnevét sértő cselekményt s igy a btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértést képezi; otekintve, hogy P. A. M. J, panaszlót 140 frt tartozás megfizetésére azon fenyegetéssel szólította fel, hogy ha felszólítása eredménytelen leend, az hirlapilag ismételtetni fog ; »tekintve, hogy P. A. ezen cselekménye alkalmas a btk. 351. §-ában meghatározott zsarolás vétségének megállapítására: »az alsóbb bíróságok végzéseinek megváltoztatásával P. A. ellen az említett vétség miatt a bűnvádi eljárás ezennel elrendeltetik.* Midőn a jogászközönség figyelmét ezen egyesületre felhívtuk, elvárjuk, hogy úgy az igazságügyminiszterium, mint a rendőrség és ügyészség, mindegyik a maga hatáskörében kötelességének tartandja az adós polgártársakat olv meg nem engedett pressió ellen megóvni, mely a btk. 351. §. és az idézett curiai határozat alapján nemcsak törvényben tiltott cselekményt képez, hanem mely hivatalból üldözendő cselekménynek minősül. If j. dr. Neumann Sándor^ budapesti ügy véd. Irodalom. „A kihágásokról szóló büntetőtörvények és eljárási szabályok magyarázata." Irta : dr. E d v i Iliéi Károly, budaí pesti ügyvéd. Budapest. S inger és Wolfner kiadása, 1892. Nagy 8°. Ára 4 frt 50 kr. A jelen munka, szerzőnek valóban^ kitűnőnek bevált, a büntettek és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv magyarázata című nagy művét kiegészíti annyiban, hogy ez által meg van adva a commentár immár a büntetendő cselekményekről szóló összes törvényekhez. Szerző érdeméül keh felrónunk, hogy igy összefoglalva legelső, ki különösen a kihágásokat tárgyalja, mindenütt alaposan azoknak fogalmi megállapítását, ^ az azokra előirt eljárást, az azokra vonatkozó miniszteri és ^ szabályrendeleteket, a felsőbíróságok és hatóságok elvi jelentőségű határozatait, azok forrását stb. ismertetve. Mily gazdag tartalmú e munka, mutatja legjobban az anyag felosztása. Az egész mű 3 részből áll, ennek tartalma a következő : I. A kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv, vagyis az 1879: XL. t.-c. (14-308. lap), melynek egyes fejezeteiben mindegyik kihágás megfelelő cím alatt küiön tárgyaltatik. II. A kihágásokról szóló egyéb törvények, illetőleg a rendőri büntetőtörvénykönyv keretén kívül eső többi kihágások (309 — 476. lap); nevezetesen: 1. a mezőrendőri kihágások az 1840: IX. t.-c. s az 1885. 2,357. sz. a. kiadott bm. rend. értelmében; 2. a .sajtórendőri kihágások az 1848 :XVIII. t.-c. s az Erdélyben érvényes 1852. évi sajtórdts. értelmében ; 3. a népiskolai törvény áthágása (1868 : XXXVIII. t-c ) ; 4. a választási kihágások (1874 : XXXIII. t.-c ); 5. a zugirászat (1874 : XXXIV. t.-c.) ; li. a cselédrendőri kihágások (1876 : XIII. t.-c); 7. a közegészség elleni kihágások (1876: XIV. t.-c.) ; 8. a köteles bejelentés elmulasztása Budapesten (1879 : XXVIII. t.-c.) ; 9. az erdei kihágások (1879: XXXI. t.-c.); 10. a kézi zálogüzlettel kapcsolatos kihágások (1881 : XIV. t.-c.) ; 11! a kivándorlás tiltott közvetítése (1881: XXXVIII. t.-c); 12. a műemlékek fentartása iránti szabályok j megszegése (1881: XXXIX. t.-c); 13. a phylloxera elleni óvóI intézkedések megszegése (1883 : XVII. t.-c.) ; 14. az ország címerének tiltott használata (1883: XVIII. t.-c); 15. a vadászati kihágások (1883 : XX. t.-c.) s ezekkel összefüggő jövedéki áthágások | (1883 : XXIII. t.-c); 16. a káros hitelügylet kikötése (1883 : XXV. t.-c.); nevezetesen : a hitelezési ügylet biztosításának tiltott módja s a korcsmai hitelezés tiltott biztosítása; 17. a részletügylettel kapcsolatos kihágások (1883 : XXXI. t.-c.); 18. az ipari kihágások (1884: XVII. t.-c): 19. a vizrendőri kihágások (1885: XXIII. t.-c.); 20. a selyemtenyésztéssel kapcsolatos kihágások (1885: XXV. t.-c); 21. a védhimlőoltásra vonatkozó szabályok megszegése (1887 : XXII. t.-c.); 22. az állategészségügyi kihágások (1886: VII. t.-c); 23. a tengeralatti cabel védelmével kapcsolatos kihágások (1888: XII. t.-c); 24. a halászati kihágások (1888: XIX. t.-c.) ; 25. a távíró, távbe°zélő és egyéb villamos készülék tiltott felállítása és használata (1888 : XXXI. t.-c.); 26. az újoncállitás előli szökés és az engedély nélkül való nősülés (1889 : VI. t.-c); 27. az út- és vámrendőri kihágások (1890:1. t.-c); 28. az árúvédjegy kötelező használatának mellőzése (1890 : II. t.-c.) ; 29. a vasárnapi és Szent-Istvánnapi munkaszünet megszegése 11891 : XIII. t.-c.); 30. az ipari és gyári alkalmazottak betegsegélyezésére vonatkozó szabályok megszegése (1891 : XIV. t.-c); 31. a kézi lőfegyverek megvizsgáltatásának elmulasztása (1891 : XXXIV. t.-c). III. Akihágási ügyekben követendő eljárás szabályai (477 — 540. lap); nevezetesen: 1. a járásbíróság előtti eljárás tárgyában 1880. évi 2,265. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendelet; 2. a közigazgatási hatóság rendőri bíráskodása tárgyában 1880. évi 38,547. sz. a. kiadott bm. rendelet. A munkát a legmelegebben ajánlhatjuk. A kényszeregyesség jogi természetéről. (Über die rechtliche Natúr des Zwangsvergleiches.) Irta Eöhr I. Berlin, Heymann, 1891. IV. u. 92 1. 1.80 m. A mű azon elméletileg vitás kérdést tárgyalja, hogy vájjon csőd alkalmával a közadós által a hitelezőkkel kötött és a csődbíróságtól jogerősen helybenhagyott kényszeregyezség ítélet természetével bir-e, vagy pedig különös jogi következménynyel biró szerződésnek tekintendő? Szerző a törvényszéki ítéletek lényegének és a declarativ és constitutiv ítélet közti különbségnek beható vizsgálása alapján tagadja a kényszeregyezség ítéleti természetét. Nézete szerint a kényszeregyezség nem veszti el a bíróság közreműködése miatt szerződési jellegét. A törvény természetesen megköveteli az ügylet létrejöttéhez nem az összes hitelezők, hanem j csak azok bizonyos többségének beleegyezését, de kívánja, hogy a megjelölt feltételek mellett az összes hitelezők kiegyezzenek°a közadóssal. Szerző nézetét nagy alapossággal és készültséggel fejti ki és indokolja. Műve hét részre oszlik: 1. A különböző elméletek. II. A közönséges jogi elmélet bírálata. III. Schultze ! elméletének bírálata. IV. Az ítélet mint a constructio segéd1 eszköze. V. A positiv jog történeti kifejlődésében. VI. A helyes felfogás megállapítása s az ítélet elméletének bírálata. VII. A talált constructio tüzetes megvizsgálása és igazolása. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamara 1892. évi március hu 25-én délelőtti 10 órakor Budapesten a kamara helyiségeiben (VII.