A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - A kihágásokról szóló büntetőtörvények és eljárási szabályok magyarázata

A J O Gr. kerepesi-ut 8. szám alalO rendes évi közgyűlést tart. Napirend : t. Az 1891, évi működésre vonatkozó választmányi jelentés. 2. Az évi számadásuk felülvizsgálása és a pénztármaradvány fölötti rendelkezés. 3 Költségelőirányzat megállapítása és mikénti fede­zésének meghatározása s ezzzel kapcsolatban 4. A tisztviselők és kezelő személyzet évi fizetésének megállapítása. Az évi jelentés nyomtatott példányai a kamara irodájában f, évi március 21-töl kezdve a szokott hivatalos órákban a kamara tagjainak rendelkezésére állanak Fölolvasás a betörésről. Fölolvasás volt a napokban a pénzszekrények betöréséről a berlini »Polytechnicai támilat«-ban és ugyanakkor ki volt állítva a tolvaj eszközök és szer­számok egész gyűjteménye, mely világos képet nyújt a »betörö céh« működéséről. A fölolvasás a vagyon biztosítására villamos készüléket ajánl. A betörőnek, a ki »tüz- és betörésmentes« pénz­szekrényekkel »behatólag« akar foglalkozni — mint fölolvasó mondja — nemcsak hogy nagy testi erővel és technieai ügyes­séggel kell bírnia, hanem egyszersmind nagy tőkével rendelkező >vállalkozónak* kell lennie, mert a tolvajszerszámok, mikre manapság szüksége van, nagy műgondot és egész kis vagyont igényelnek. Az az idő, mikor még a betörő közönséges mell­fúróval fúrhatott lyukat, melyet aztán vésővel tágított, már elmúlt, mert a régi szerkezetű pénzszekrények, melyek az ilyen »fel­dolgozást* megtűrik, hasznavehetetlenségüknél fogva már ki­mentek a használatból. Egy szekrénybetörő modern felszerelése nagyon csekély tért foglal el. nagyon kényelmesen elfér egy kis utazótáskában, mely föltünés nélkül magánál hordozható A leg­fontosabb és a többinek támpontját képező eszköz a figyelemmel készlett, összeállítható feszítő-vas, melylyel roppant nagy nyomás állitható elő. Két ily emelörúdja van a betörőnek. Az emelörúd egyik végén egy készülék var, melyre kalapács, a másik végére pedig többféle szerszám illeszthető. Ha az ajtósarkakat kell le­feszíteni, akkor egy hegyes, görbe vasat vesz, melylyel a sarkakat könnyen »aláfoghatja.« Ha a sarkak ellenszegülnek e feszítésnek, még egy pata-alakú vasat csavar reá s ezzel aztán a legerősebb és combinak szerkezetű ajtósarkat is lefeszítheti. Ha a szekrény széleiről az összetartó kapcsokat akarja lefeszíteni, akkor a két rúd mindkét végére fogót illeszt s az emelök összenyomásával r.agy erőt képes kifejteni, az oldalakat benyomni és a pántokat lefeszíteni. Természetesen a szekrénvkészités sem maradt meg a régi stádiumban, hanem elkeseredett harcot indított a betörők ellen. Legutóbb oly szekrények készítésének módjával foglalkoztak, melyeket feszitövassal és fogóval sehol sem lehet megtámadni s egy darabból készitették a szekrényeket. Megpróbálták továbbá a fúrást és feszítést lehetetlenné tenni acélpáncélok alkalmazásával és mert e lemezek kalapácsosai szétverhetők, összeolvasztották őket vaslemezekkel, melyek a kalapácsnak is ellentállanak. De a tolvajok sem maradtak tétlenül és más természeti erőkhez fordul­tak. Az ügyes betörő izzólámpát visz magával, melynek segít­ségével közönséges lemezeken 10 — 15 perc alatt lyukat fúrhat. Az erősebb szerkezetűek természetesen jobban ellertállanak s több órai munkát igényelnek. Hovatovább más biztosítási mód vált szükségessé, mig végre is a modern érőhez, a villamossághoz fordultak. Egy müncheni gépész villamos vészjelzőt alkalmazott, mely a szekrényben van elhelyezve és a drótok lyukakon vezetve, melyek — sajnos — ismét,, támadási pontul szolgálnak. Előadó más szerkezetet készített. () a készüléket szabadon és nyíltan a szekrény tetején alkalmazza s ugyanily szabadon állítja föl az őrszobai csengetyühez szolgáló drótvezetéket is. A szerkezet előnye abban áll, hogy a physicai és technieai intézet véleménye szerint, a leggyakorlottabb electro-technicus sem képes a készü­léket bármi módon is működésen kívül helyezni. Mihelyt a szekrény csak legkevésbé is megrázkódik, vagy a vezeték akármikép meg­szakittatik, a csengőkészülék rögtön megszólal az őrszobában s így a tolvaj jelenlétét elárulta. Kötelezhető-e arra a zsidó vallású apa, hogy gyermekét az időközben kereszténynyé lett anyánál továbbra is hagyja ? — Ezzel a kérdéssel foglalkozott a napokban a magyar kir. Curia. A tényállása következő: Steinberger Salamou volt felesége Schmidt Pálné' szül. Husz Rozália ellen szerződés érvénytelenítése, illetve fe!- és alperes Flóra nevű leánygyermekének tartás és nevelés végett felperesnek leendő visszaadása iránt indított peri a szolnoki törvényszék előtt. Felperes a közjegyzői okmánynak izraelita vallású kiskorú Flóra leányára vonatkozó részét azért akarta hatályon kívül helyezni, mert felesége törvényesen elvált, a róm. kath. vallásra tért át, a kiskorút nem az izraelita, hanem a róm. kath. vallás hitelvei szerint neveli. A szolnoki kir. törvényszék felperest keresetével elutasította, indokul azt hozván fel, hogy a szerződés arra nézve nem tartalmaz intézkedést, hogy a kiskorú Flóra minő vallásban neveltessék, hanem általánosságban csak azt határozza meg, hogy az anya-alperes polgári állásához mért tisztességes módon tartani és nevelni köteles a gyermeket, felperes pedig arra, hogy alperes Flóra nevű kiskorú leányukat tisztességes módon ne tartaná és nevelné, még csal? nem is állította, azon körülmény [ pedig, hogy alperes a kis leányt vallás tekintetében a róm. kath. hitrer oktatja, szerződésszegésnek épen nem tekinthető. — A buda­pesti kir. itélő tábla helybenhagyta a törvényszék ítéletét, indokul i azt hozván fel, hogy az a körülmény egymagában véve a szer- | zödés ama részének hatályon kívül helyezésére, hogy Flóra nevű gyermeke alperesnél marad, okul el nem fogadható, mert az, hogy a leány kereszténynyé lett alperesnél van, nem gátolja annak abban a vallásban való neveltetését, a melyhez törvény szerint tartozik. De különösen is ezen kérdésnek eldöntése, hogy elvehető-e a gyermek s hogy a nevelés módja a törvény rendelkezésének megfelel-e, a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A magyar kir. Curia 1892. január 20-án kelt 5,069/891. sz. Ítéletével szintén elutasította felperest keresetével. Az ozmán birodalomban tartózkodó magyar állampol­gárok, útlevelük megújítása vagy a konzuli község anyakönyvébe való bevezettetésük elmulasztása miatt az 1857. évi december hó 2-án kelt külügyminiszteri rendeletben megállapított rendbírsá­gokkal, tekintettel az 1879. évi L. t.-c. 31. §-ának rendelkezéseire, nem büntethetők. A belügyminiszternek 1891. évi április hó 18-án 24,122. sz. a. kelt intézkedése. Az ozmán birodalomban tartóz­kodó magyar honosoknak az illetékes osztrák-magyar konzuli köz­ség anyakönyvébe történt felvétele alapján az illetők részére évenkint kiállítandó anyakönyvi bizonyítvány kiszolgáltatásáért a szabályszerű konzuli díjak szedhetők ugyan, de a magyar honosok nem kényszeríthetők arra, hogy a konzuli hivataltól tartózkodási jegyet kieszközöljenek, avagy valamely konzuli község anyaköny­vébe magukat beírassák, valamint nem kötelezhetők arra sem, hogy a konzuli anyakönyvbe való bevezetésüket, avagy útlevelüket megújítsák s ennélfogva ezek nem teljesítéséért rendbirsággal nem büntethetők. Az 1857. évi december hó 2-án kelt külügy­miniszteri rendelet (osztrák birodalmi törvénylap 234. szám) ide vonatkozó intézkedései tehát magyar állampolgárokkal szemben többé nem alkalmazhatók. A m. kir. Curia ügyforgalma és tevékenysége február hóban. Beérkezett: polgári 980, váltó stb. 133, úrbéri 11, büntető 800, fegyelmi 53; összesen 1,974. E 1 i n t é z t e t e 11: polgári 951, váltó stb. 147, úrbéri 19/büntetö 989, fegyelmi 53; összesen 2,159. Hátralék február végén: polgári 4,608, váltó stb. 948, úrbéri 20, büntető 2,122, fegyelmi 69; összesen 7,767. Szerkesztőségi üzenetek. ^JOgt&náCSOS" Budapest. Azon kérdésére, vájjon van-e törvényes akadály arra nézve, hogy a részvénytársaságoknál az igazgatói állás összekapcsoltassék fix fizetésű j ogtanácsosi állással — feleletünk az, hogy nem forog fenn törvényes akadály erre nézve. Arra nézve, hogy ez célszerii-e, az a válaszunk, hogy lehet számos eset, hol igen, és lehet számos eset, hol nem. Ez sok mindenféle körülménytől függ. Általános elvet, célszerűségi kérdésekben felállítani egyáltalán nehéz, de nem is helyes. Különben szívesen tért engedünk önnek kívánságához képest arra, ha t. elő­fizetőink közül egyik-másik behatóbban akarna ezen kérdés egészéhez szólani. — JárásbirÓ, B.-ben. A felvetett kérdés tekintetében nézetünk a következő : Az 1881. évi LIX. t.-c. 37. 5?-a kifej ezetten és minden kivétel nélkül rendeli, hogy az ítélet a marasztalt fél felebbezése ellenére végre­hajtható. Ennek következtében kétséget nem szenved, hogy minden Ítélet, mely a 37. tj. szerinti ügyben hozatott, feltétlenül végrehajtható már ex lege. Igaz ugyan, hogy a hivatkozott szakasz utolsó előtti pontja viszont ugy szól, hogy »ezen esetekben a marasztaló Ítélet rendelkező részében kimondandó, hogy az ítélet egészben, vagy kijelölendő részében »a kötelezettség teljesíté­sére kitűzött határidő eltelte után, a felebbezésre való tekintet nélkül végre­hajtható.* Ám de nyilvánvaló, hogy ez csak sanctiója lehet a már törvényben megállapított és kimondott elvnek és helyes tőrvénymagyarázat mellett ezen záradék kihagyásának nem lehet azt a jelentőséget tulajdonítani, hogy ez által maga a törvény intézkedése megszűnik. Mert hiszen ha ez állana, ugy a bíró önkényétől függne a 37. intézkedésé: mindenkor hatálytaíanná tenni egyszerűen az által, hogy n e m mondja ki a fenti záradékot. A feleb­bezésre való tekintet nélküli végrehajthatóság a törvényben gyökerezvén, a végrehajtás tehát akkor is elrendelhető, ha annak a kimondása a birói toll­ban benrekedt. Támogatja ezen nézetünket az is, hogy a Curia kimondotta, hogy az ítélet végrehajtható, habár a fél elmulasztotta a végrehajtás terhe melletti marasztalási kérelmet előterjeszteni, mert a végrehajthatóság az ítélet szükségszerű folyománya. Mennyivel inkább van a végrehajtás elrendelésének helye akkor, midőn a törvény világosan kimondja, hogy az Ítélet felebbezés ellenére is végrehajtható. Szóval nézetünk szerint azon körülmény, hogy az ítélet rendelkező részéből kimaradt annak a kimondása, hogy az ítélet feleb­bezésre való tekintet nélkül végrehajtható, nem szünteti meg a törvény ama rendelkezését, hogy az Ítélet a felebbezés ellenére is végrehajtható és pedig annál kevésbé, mert hisz' tulajdonképen annak kimondása csak ugyanazt erősiti meg, a mit a törvény már különben is elhatározott. Mindezek da­cára tudtunkkal a budapesti kir. tábla azon gyakorlatot honositotta meg, hogy az Ítélet végrehajthatósága felfüggesztendő, ha a bíróság a 37. ij-ban előirt végrehajthatóság záradékot nem irta be határozottan az ítélet rendelkező részébe. — Dr. Sz. M. ügyvéd Csongrád. Külföldön kiállí­tott könyvkivonatnak bizonyi:ó ereje akkor van, ha az illető állammal viszonosság áll fenn és tagadás ellenében bizonyittatik, hogy az illető állam bizonyító erőt tulajdonit bizonyos előfeltételek alatt a köayveknek és végre, ha ezen előfeltételek fenforgása bizonyittatik A budapesti kir. tábla IV. p. t. megállapodásából köv (L. Márkus. Dtv. I. köt. 221. 1.) Curiai és táblai értesitések. Az e rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek díjtalanul sozlgáltatjuk. Az ide vonatkozó levelezést tévedések kikerülése végett kérjük mindig kiadóhivatalunkhoz intézni. AlSÓ-Kllbin Dr. K. V. A f. k. Spitz M. — Unger J. ügyet a C. f. hó 11-én hh. — Arad. L. L. A f. k. Baum ann A. — Löwy S. és Lukácsy ügyet a C. f. hó 16-án hh. — Haja. L. Zs. A f. k. Tiszavidéki takptár — Kerék J. ügyet a C. f. hó 11-én hh. — T. S. Kérdett számok elintézetlenek s figyelemmel kisértetnek. -- Belényes. I. V. Ad 1. Klonda J. - Láza M. ügyet a C 4739 91 sz. ». febr. lO-'én hh. ; ad 2. Mortán J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom