A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről

A .1 OGK csak eredményeiben áldatlan kísérletekről beszélhetünk. A természetes kibontakozás útjára most léptünk, miután a józan decentralizáló irány szellője kezd lengedezni s miután az eddigi örökös változtatásokkal szemben gróf Csáky kijelenté, hogy a tervezett reformok állandó jellegűek lesznek, mert »a gyakori változtatás e téren nem célszerű«. Ámde ép azért jót kellene alkotnunk, mert a jónál a stabilitás áldás, a rossznál átok. Közoktatási miniszterünk különösen az ultramontán sajtó részéről folytonos támadásoknak van kitéve, a mi különben a haladás barátai előtt a legnagyobb dicséret számára; más oldalról is kell szemrehányásokat hallania s néha nem épen jogosulatlanokat, a min épen nem lehet csodálkozni oly kormányférfiúnál, kinek annyiféle történeti jog s ellentétes érdek között kell kiválasztani a leghelyesebb irányt. Annyi azonban bizonyos, hogy nagy kérdéseket vetett föl s akar — céljaihoz következetesen — megoldáshoz juttatni s érdemei között nem a jelentéktelenekhez tartozik az, hogy a jogi szakoktatás darázsfészkébe bele mert nyúlni; ha pedig a helyes megoldást is megtalálja, ugy erre, valamint a felsőbb oktatásra, melynek ez csak egy része s mely már oly rég várja az alkotó tehetséget: akkor aligha számithat kevesebb elismerésre, mint Eötvös a népoktatási, Trefort a középiskolai törvényért. Most még csak az első lépést tette meg ez irányban s valljuk meg, hogy ez a lépés nem volt oly elhatározó, m i n t remélt ü k v o 1 n a. A sok előkészület, egy egész kis irodalom hozzászólásai, szakintézetek javaslatai s egy nagyszabású értekezlet, melyben a közoktatási, igazságés belügyi minisztériumok, a birói és ügyvédi kar, az országgyűlési képviselők, a két egyetem s a reformált akadémiákon kivűl a vidéki akadémiák képviselői vettek részt, együttvéve azt igértették. hogy itt most a jogi szakoktatás gyökeres reformjával állunk szemközt. Ámde közoktatási kormányunk ugy látszik, semmit sem akar elhamarkodni, sőt túlságos óvatossággal halad előre s azért kijelenté, hogy a viszonyok még nem elég érettek az egész tanulmányi rendszer megreformálására s az értekezlet alapjául szolgált »Vázlat«, mint azt előre is jeleztem s a miniszter ur határozott kívánsága mindössze a vizsgálati rendszerre korlátozta mind a tanácskozást, mind a reformműveletet. Hogy az újraalkotás nagy munkája épen a vizsgálati rendszerrel kezdődött, melynek normális viszonyok közt a reform betetőzését kellett volna képeznie, ebben nagyrésze volt annak, hogy a legnagyobb hibák — pl. a kötelező doktorátus s a tömeges doktorizálással járó felületesség, a vidéki jogakadémiák ebből származó lehanyatlása — ép itt voltak legnagyobbak s legszembeötlőbbek. Mindezek különben már annyiszor ki voltak fejtve, hogy velők foglalkoznom teljesen fölösleges. Másrészt a reform sorrendjére az is kihatással volt, s a miniszter ur az értekezlet megnyitása alkalmával egyenesen utalt is erre, hogy az igazságügyi miniszter ur a birói és ügyészi szervezet módosításakor elállt a kötelező doktorátustól s ígéretet tett a jogi vizsgálati rend hasonló irányú módosítására s így a kultuszminisztert a kollegiálitás s az ügyvédi és birói képesítés előfeltételei közt fennállójogosulatlan eltérés is sürgette a vizsgálati reform keresztülvitelére. Kétségtelen, hogy ennek is meg lesz a maga üdvös hatása, bár ha az alantabb érintett módosítások elkerülik az illetékesek figyelmét, távolról sem oly mértékben, mint sokan várják. Azonban egy rossz oldala tagadhatlanul meglesz a mostani sorrendnek : mert bizonyos, hogy a vizsgálatok vannak a tanulmányi rendért s nem megfordítva, az előbbieket kell az utóbbiakhoz szabni s nem ellenkezőleg, holott a tanulmányi reform már majd csak kötött marsruta • a 1 haladhat, mivel az értekezlet alapján létesítendő változtatások állandóakul szánvák s így — a tető megvan, esc k épületet kell alá csinálni. Különben már előre konstatálhatni bizonyos ellenmondást a tanulmányi szervezet jövendő s a vizsgálati rendszer jelenlegi reformja között. Biztos tudomásom van ugyanis arról, melyet a legilletékesebb férfiak egyikétől nyertem, hogy a közoktatási kormány a végleges reformot épen nem akarja ugy, a mint többen helyesnek hirdetjük: nem helyesli a gyakorlati pályákra előkészítő szak- s a felsőbb, szigorúan tudományos jellegű jogi oktatás ketté választását, holott ez elv az értekezlet által tervezett vizsgálati rendszerben határozottan ki van fejezve s még teljesebb diadalra jutott volna, ha el nem fogadják ama Pulszky-féle közvetítő indítványt, hogy a cloka 1,"> évesek 100 frtot, a 20 évesek (ha vannak olyanok a fővárosban is) törzsfizetéseikben semmit, csupán lakbérben 200 frtot nyernének. Ez a javulás, figyelemmel a 600 frt szép összegben megállapított lakpénz és helyi pótlékra,majdnem olyan arányú volna, mint a vidékieké. Ez a mód méltányos lenne annyiban is, hogy a budapestiek kaphatnak 600 frton lakást, holott a vidékiek sokat pótolhatnak még a megadóztatott fizetésből, ha csak lakható lakást akarnak is birni a 250, illetve 300 frtban megállapított lakbér és helyi pótlékból. Egyébiránt én megszavazok a budapestieknek még megfelelő működési pótlékot is. A másik mód volna, hogy a budapestieknek mostani 2,000 forintos törzsfizetése megmaradna s a vidékieké ugyanarra az összegre emeltetnék. Ez a mód ugy érhető el, ha a törvény életbeléptekor ők is valamennyien a VII. rangosztály 3-ik fizetés; fokozatába soroztatnának, a hová mostani fizetésökkel tartoznak is. Ebben sincs jogtalanság; hanem igenis jogtalanság volt és van abban, mert semmivel sincs indokolva s nem is lehet: hogy a vidéki biró és családja 500 frttal kisebb törzsfizetés után nyerte nyugdíj és korpótlék igényeit ugyanazon munkáért. A biró csak addig van helyhez kötve, mig szolgál. Nyugdíjas korában a budapesti Trencsénbe jöhet (ajánlom is), a trencséni pedig Budapestre mehet (megyek is !). Hogy azonban az összes járandóságok között ugyanolyan arány álljon fel, mint most, t. i. 700 frt különbség, a mi egyébiránt sok is a mostani zónás világban, mikor mindent a főváros piacára visznek, ajánlom, hogy a fővárosiak a 2,000 frt törzsfizetéshez és a javaslatba hozott 600 frt lakbér és helyi pótlékhoz, nem a törzsfizetés jellegével biró 400 frt működési pótlékban is részesittessenek. Volna tehát a fővárosiaknak összes járandósága egyelőre 3,000 frt, a vidékieknek 2 300 forintja ellenében. A budapestieknél a már kiérdemelt korpótlékok — a mennyiben azokkal összes járandóságuk már is töbre rúgna 3,<)00 frtnál, érintetlenül hagyandók. A törzsfizetéseknek ilyen módon való egyenlősítése véget vetne a budapesti albirák és alügyészek tespedésének is, mert akkor a vidéken való előléptetésük, ha a VIII. rangosztályba emeltetnek is, nem járna fizetésleszállitással. Nagyon természetes, hogy a fővárosi birák aztán a VH-ik ran^osztály első fizetési fokozatáig épen ugy emelkednének, mint a vidékiek. Ezen mód szerint a budapestiek fizetése évek múlva ha t. i. az elsü fokozatba jutnak — 3,400 frtra, a vidékieké pediff a 3-ik osztályú városokban 2,700 frtra, a 2-ik osztályúakban 2,820 frtra rúgna. Nem több ez, nagy jó uraim ! mint a mennyi a tisztességes gond nélküli megélhetésre elkerülhetlenül szükséges annak a ki üveglábakkal elszigetelt kurulisi székén hivatva van ítélni a vagyon, az élet és a halál fölött.. . . És ha figyelembe veszszük a küszöbön álló reformokat, a felebbezési rendszer tervbe vett megváltoztatásával az első fórumokra hárulandó terheket, hát akkor kisebb javadalmazásról nem is lehet komolyan beszélni. Hogy ez a fizetési scála csakhamar maga után vonná a felsőbb birói fizetések emelését is, az ne riaszsza vissza a kormányt ; mert hiszen az ugy is elmaradhatlan s most csak azért nem történik, mert első sorban a »kis fizetésüeken« kell segíteni. A nagyságos és méltóságos urakat holmi 100 frtos »bessereléssel« nem lehet kompromittálni. .. . ... Az egész tárcából a figyelmes olvasó, ugy hiszem, csak azt olvashatta ki idáig, hogy a birák nem rangkórságból, hanem azért iparkodnak a VII. rangosztályba jutni, hogy a »titulushoz« — melylyel meg vannak elégedve — megfelelő »vitulust« is kapjanak. Jó javadalmazás mellett a rang mellékes dolog; de a birói tekintély és a birói függetlenség biztosítása tekintetéből ez is törvénybe igtatandó. Én nem hiszem, hogy a birói kar sérelmesnek találná magára azt is, ha a VIII. rangosztályban marad : VII. rangosztályú fizetésekkel. Ez által meg lennének különböztetve tovább is a szorosabb értelemben vett államhivatalnokoktól. Ezt a megkülönböztetést a bíráktól nem irigyelheti seuki s az arra való érdemesültséget és jogosultságot sem tagadhatja el tőlük senki; mert ezt a birói képesítés magas foka, a birói foglalkozás sajátossága s terhes volta és a birói megkülönbözteiett tekintély fentartása és ápolása így kívánja. Tisztelet, becsület és elismerés az összes államhivatalnoki karnak! .. Mert dolgoznak valamennyien sokat! s nélkülöznek a legtöbben sokat! Hanem az ő foglalkozásuk, az ő küzdelmük, az ő nélkülözésük talán még sem hasonlítható össze a bíróéval. Pedig épen a bírónak nem volua szabad sokat dolgoznia, csak jól, nem volna szabad gondokkal küzköduie csak a restantiákkal s különösen nem volna szabad nélkülöznie: mert mindez csak az igazságszo'gáltatás rovására történhetik. Ugyanis mig az anyagi gondok súlya alatt szenvedő állami hivatalnok munkája csak »fogyatékos«, addig a bíróé »gyanús« is a jogkereső közönség szemében !. .. ...íme! a mi jót és »drágát« tudtam: elmondtam. Ha jobbat tudsz: »Allj elő ven Márkus!«