A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - Az örökösödési eljárás

98 torátus a jövőben is pótolhassa fakultative a jogtudományi elméleti államvizsgálatot. Hogy a szak- és magasabb tudómányos képzés közt határozott, bár ki nem fejezett különbséget tett az értekezlet s más mértéket kivánt felállitni az egyik, mást a másik mérésére, azt. bizonyítja az 1874: XXXIV. t.-c. alapján az ügyvédi pálya tekintetében fennállt kötelező doktorátus elejtése s mig a gyakorlati (ügyvédi, ügyészi, birói, közjegyzői, közigazgatási) pályák jelöltjei számára a »Vázlat* is, az értekezlet túlnyomó többsége is, külön, kevésbé elméleti, sok tekintetben a gyakorlati követelményeknek hódoló államvizsgálatot létesített, addig a doktorátusról kimondá, hogy az jövendőre tisztán tudományos fokozatot képezzen, melyet csak az önként vállalkozók, kötelezöleg csupán a leendő jogtanárok, tehát par excellence jogtudománynyal foglalkozók fognak letenni. Mit jelent ez ? Nézetem szerint csak azt, a mit különben fölötte helyesnek tartok s érette eddig is egész meggyőződésemmel küzdöttem, hogy más mértékkel akarják mérni a gyakorlati, más mértékkel az elméleti pályákra készülők tudományát. S ha ez igy lehet, sőt igy kell, hogy legyen a vizsgálaton, mely pedig csak a tanulmányok eredményét van hivatva föltárni s igazolni, önként érthető, hogy hasonló vezérelvnek kell végigvonulni a vizsgálatokat megelőző tanulmányoknál, vagyis az egész jogi tanfolyamon keresztül is. A mi helyesen csak ugy képzelhető, hogy azok, kik a tüdós-kvalifik»<&óra tartanak számot, tudják mindazt, a mit a gyakorlati pályákra készülők, de tudjanak annál többet is, a mi épen per excúlenciam tudományos kvalifikációjú emberekké teszi őket. Hogy ezt a fokozatos rendszert én hogy képzelem, azt bővebben kifejtettem "Toldozás, vagy Reform« cimü munkámban s igyekeztem benne kimutatni azt, a mit a tapasztalás azóta is igazolt: hogy gyökeres reformról mindaddig szó sem lehet, mindaddig csak toldozunk, mig a most körvonalozott alapelvből nem indulunk ki, mert most majd a tételes tárgyak elhanyagolásáról panaszkodnak azok, kik látják, hogy a gyakorlati életnek nincsenek kellőleg előkészítve jogászaink s panaszuk igaz, majd meg a tudományos színvonal alábbsülyedéséről beszélnek azok, kik a magasabb tudományos szempontokat tartják szem előtt, ha az előbbiek igényeit akarjuk kielégíteni s a maguk szempontjából nekik is igazuk van. Mig tehát bele nem nyugszunk abba, hogy a gyakorlati jogi pályákra egy pl. 3 éves szaktanfolyamon készítsük eló ifjúságunkat, mely tanfolyamok az eddigijogakadémiákból, de a gyakorlat szükségeinek megfelelőleg az egyetemekkel kapcsolatban is volnának szervezve, mig a magasabb és elméleti pályákra készülök, még ezenkívül s ez után egy pl. két éves, a tanszabadság elvén alapuló egyetemi tanfolyamot is végeznének s ezután tehetnének bizonyos szakcsoportból doktorátust ; addig elmondhatjuk, hogy a ki jogi szakoktatásunkat reformálni kívánja, tehet ugyan egyes célszerű javításokat, de nagyban és egészben »Incidit in Scyllam qui vult vitare Charybdin.« * —— Az örökösödési eljárás. Irta : BESAN MIHÁLY, kir. közjegyző Lúgoson. A jogász és ügyes-bajos közönség megnyugtatására szo Igái, hogy az igazságügyminiszter ur a gyakorlati téren működő szakférfiak nyilvános felszólalását megszivelte s az örökösödési eljárásra vonatkozó W e i n m a n n-féle tervezetet végkép elejtette. A helyett most az örökösödési eljárásra vonatkozó törvé nve k módosításáról és kiegészitéséről« egy ujabb törvényjavaslatot dolgoztatott ki, mely előttünk fekszik. E munkának érdemleges bírálatába ezúttal nem bocsátkozom, csak alaki oldalát kívánom egy pár szóval megvilágitani. Az uj törvényjavaslat gyakorlati szempontból nehezen kezelhető, mert a) nem képez egy szerves egészet, mely az egész örökösödési eljárást felölelné, b) előbbi törvényekre, ezeknek egyes szakaszaira, sőt egyes szakaszoknak csak egyik részére hivatkozva, változtat, módosit vagy kiegészít (43. §.) ; . . * Az egyetemek elnéptelenedéséiül nem kell félni. Mert igaz, hogy a jogakadémiák tisztán jogi szakiskolákká alakulnának, de az egyetem nem csupán egyetem volna, hanem magától érthetöleg kebelében fel volna állítva a három éves jogi tanfolyam, tehát a szakiskola is ; a mellett a magasabb állásokra úgyis megkívántatván az egyetemi magasabb lanfolyam elvégzést is magától érthető, hogy az ambiciózusabb s tehetségesebb ifjak nagy számmal keresnék föl az egyetem ama magasabb tanfolyamát is, a szegényebb szorgalmas ifjakat gyámolitaná az állam; a mellett meg volna engedhető, hogy a szaktanfolyamot elvégzettek, ha később szükségét éreznék,' az előkvalirikáció birtokában évek multán is jelentkezhessenek az egyetemi tanfolyamra. c) ezenkívül felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy ezen örökösödési eljárás további részleteit a felmerülő szükséghez képest rendelettel szabályozhassa, kiegészíthesse, vagy módosíthassa (42. §.). Ebből következik, hogy a törvényjavaslatot nemcsak szerves, végmegállapodásra jutott, de még oly munkának sem lehet tekinteni, a melyet alapjában, részben, vagy egészben az igazságügyi miniszter rendeleti uton »a felmerülő szükséghez képest« bármikor meg nem változtathatna. Ez által bizonytalanokká, ingatagokká válnak nemcsak e javaslatban lefektetett elvek, hanem maga az egész örökösödéseljárás is, miként az szervezve van, bizonytalan múlékony értékkel bir. Gyakorlati szempontból sokkal célszerűbb lett volna, ha az egész törvényjavaslat egyetlenegy §-ra szorítkozva csak ennyit tartalmazna: »az igazságügyminiszter felhatalmaztatik az örökösödési eljárást részletesen kidolgozni s azt a törvényhozás további intézkedéséig rendeleti uton életbeléptéink. Alkalom 'adatnék ez által igazságügyminiszter urnák egy összefüggő s az egész örökösödési eljárást magában foglaló szerves munkát készíteni s a nagyközönséget a szerte szórt törvények és miniszteri rendeletek tömkelegéből kivezetni. Még érthető volna, ha a jelenlegi törvényjavaslat az örökösödési eljárásnak csak főbb elveit, miként mondani szokás, nagy vonásokban tartalmazná s ez esetben egy ily messzeterjedő miniszteri meghatalmazás teljesen jogosult volna, mert ekkép az igazságügyminiszter kénytelen volna a törvényhozásilag megszavazott alapelvek keretén belül az egész örökösödési eljárást egybefoglalva kidolgozni s ily alakban életbeléptetni. Ámde a javaslatban u. n. alaptételt keveset, de annál több részletes intézkedést találunk, melynek keretén belül, az eddigi törvények s miniszteri rendeletek egyes szabályainak figyelembe vétele mellett bizonyára nem kis fejtörésébe fog kerülni a codificatornak az életbeléptetésre, a felmerülő szükséghez képesti szabályozásra, kiegészítésre vagy módosításra vonatkozó miniszteri rendeletet jól, helyesen s áttekinthetően szövegezni. . Kitetszik már ebből is, hogy miután a jelenlegi örökösödési eljárás, melynek javítása céloztatik, különböző törvényben, igazság- és belügyminiszteri rendeletben szét van szórva : elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik egy szerves s az egész eljárást magában foglaló munkát készíteni annál inkább, mert: az örökösödési eljárás nemcsak képzett jogászoknak, hanem közigazgatási tisztviselőknek, községi jegyzőknek, elöljáróknak s a nagyközönségnek is van szánva, és mert még a szakférfiak is a különböző törvényekre, ezek egyes szakaszaira, vagy a szakaszoknak csak egyik részére s a miniszteri rendeletekre vagy »megfelelő eljárásra« való utalás mellett sokáig töprenkedhetnek, mig a törvény intézkedéseit ! összeegyeztetik, megértik s az örökösödési eljárást helyesen alkalmazhatják. Még akkor is, ha e törvényjavaslat cime megmaradna s »az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és i kiegészitésérők terjesztetnék be a javaslat a törvényhozáshoz: ; annak egy szerves egészszé való át, és kidolgozása nem volna | hazánkban páratlan, mert erre már is birunk praecedens esetet. Az 1874. évi XXXIII. t.-c. (a képviselőválasztási törvény) j ugyanis szintén csak »az 1848. évi V. t.-c. és az erdélyi II. t.-c. módositásáról és kiegészitésérők szól és mégis a választási törj vény mai, illetőleg 1874. évi szervezetében egy egészen önálló j egészet képez, mert a belügyminiszter által beterjesztett s mindkét előbbi törvény egyes szakaszaira, vagy a szakasz fele részére való hivatkozással szerkesztett törvényjavaslatot maga a kiküldött bizottság se érthette jól meg, sőt épen ebből az okból tárgyalás alá se vette — gyakorlati szempontból; vagyis praecedens eset I van rá törvénykönyvünkben, hogy egy novellaris törvény az összes intézkedéseket magába foglalja s szerves egészet képez. Pedig a módosított s kiegészített 1848. évi V. és II. t.-c. még csak össze se hasonlítható szövegezésére nézve jelenlegi örökösödési eljárásunkkal, melynek kiegészítése, módosítása most j céloztatik. Ha tehát a most készített javaslat jelen alakjában törvény ! erejére emelkednék: akkor az örökösödési eljárást legalább is öt törvényből, az eddigi számtalan igazság- és belügyministeri, úgyszintén az ezzel kapcsolatosan kidolgozandó uj miniszteri rendeletből kellene és lehetne s ekkor is nehéz, complicalt, éles tanulmányozás után megtanulni (1868 : LIV., 1877: XX., 1881 : LIX., 1886 : VII. t.-c. és a jelen javaslat) pedig régi dolog, hogy a törvények csak akkor nyerhetnek helyes alkalmazást az életben, ha azok egyszerűen világosan s egy egészszé alakítva, szővegezvék; a I minek ellenkezőjét a bagatell és gyámsági törvény szerencsétlen s/.övegezésökkel szomorú példaképen eléggé igazolja. De ha egy szerves egészet képező örökösödési eljárás készítését netán az akadályozná, hogy a családi és öröklési törvény (anyagi jog) még mindig nincs megalkotva : akkor sokkal célszerűbb és helyesebb a végleges -örökösödési eljárás megalkotását akkorra hagyni, mikor a megfelelő anyagi jog törvényhozási tárgyalás alá kerül, a mi pedig köztudomás szerint az . előkészítés 'stádiumát már is túlhaladta, mivel különben a jelen törvényjavaslat az előbbi törvényekkel, a már létező s még kibocsá-