A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről

A JOG. 91 lehetne bizni, mint második fórumra, tehát gyakran végrehajthatóság hatályával, az összes sommás ügyek fölülbirálását, tehát öszszcs pereink kilencvennél több százalékát. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy nem csupán kis- és egyszerű, hanem százezereket képviselő, bonyolult és fontos ügyek kerülnek külön kikötés által a sommás eljárás alá. Lehetőséget és módot kellene adni, hogy ily természetű ügyeknek, melyek a távolabb eső kir. táblák előtt való tárgyalás költségeit is elbírják, ezek legyenek felebbezési fórumaik. Mi nem kételkedünk abban, hogy a szerződő felek az új eljárás életbe lépte után, ha abban a jelzett irányban változtatás nem történik, tartózkodni fognak fontos abb és nag y o b b ügyekben a sommás eljárást kikötni bizalom hiányából a törvényszékek, mint felebbezési forumok iránt. Bizonyára a gyorsabb eljárás árán aligha lesz valaki hajlandó az ügy megnyugtató eldöntését feláldozni. Egy haszna azonban a törvényszékek felebbezési forumokká való átváltoztatásának, ha beválnak, okvetlenül lesz ; és ez az. hogy tizenegy kir. tábla fennállásának felesleges voltát meggyőzően demonstrálni fogják. Kevesebb tábla, több birói taggal, mi a szigorú szaktanácsok alakítását lehetősiti; ezt követeli majd az igazságszolgáltatás érdeke. Ezt követelte volna az már eddig is. Dacára azonban annak, hogy ezek szerint a beterjesztett törvényjavaslat egyik-másik alapelvével teljesen egyet nem értünk, mégis melegen és őszintén üdvözöljük azt. Előttünk egymaga azon tény, hogy végre valahára az első nagy lépés meg van általa téve a szóbeliség megkisértésére és meggyökereztetésére a polgári eljárásban, oly fontos, hogy háttérbe szorítjuk szívesen aggályainkat. De ép azon körülmény, hogy ezen törvényjavaslat sorsával ama nagy igazságszolgáltatási elv sorsa van hazánkban kockára téve. kétszeres óvatosságra intse mindazon tényezőket, melyeknek e törvényjavaslattal még alkotmányjogilag foglalkoznia kell, hogy törvénynyé válni azt csak oly alakban engedjék meg, mely annak újabb megváltoztatását azután hosszabb időre feleslegessé teszi. Legyenek megemlékezők azon gyönyörű szavakról, melyeket törvényváltoztatásokról a kor egyik legnagyobb gondolkodója a nagy angol iró, Spencer Herbert a »törvényhozók bűne« *- című dolgozatában mond: »Mi könnyedén beszélünk ilyen változtatásokról és bizonyos közömbösséggel gondolkodunk érvényben volt törvények megszüntetéséről. Elfeledjük, hogy mielőtt törvények eltöröltetnek, azok általában komolyabb és kevésbé komoly bajokat okoztak. A peres eljárásnak valamely hibás alakja például, akár újonnan behozva, vagy már régóta tűrve a jogkeresőkre töméntelen költséget, huzavonást és kellemetlenséget hárít. Mit jelent ez? Vagyon elharácsolást, nagy és hosszú tartamú nyugtalanitását a kedélyeknek, egész családok és az azoktól függők szerencsétlenségét, kevesebb táplálékot és ruházatot a gyermekeknek, — bajok, miknek kíséretében egy egész tömeg lávolabbi nyomor lappang. Ehhez járul, hogy számtalan ember nélkülözvén a perindításra az elegendő anyagi erőt vagy bátorságot, kénytelenek tűrni az igazságtalanságot és elszegényedést és viselni az azokkal kapcsolatos testi és lelki nyomorgatást.« Es most csak azon kívánságunk van, hogy a törvényhozás tegye meg mielőbb kötelességét. Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről. Irta : Dr. BARTHA BÉLA, jogakadémiai tanár Sárospatakon. (Első Közlemény.) A felsőbb oktatásnak régóta vajúdó része a jogi szakoktatás, melynek reformjáról maga a közoktatási miniszter ur ugy nyilatkozott december 9-iki, az e tárgyban összehívott értekezletet megnyitó beszédében, hogy a jogi oktatásügy reformjának kérdése folytonos forrongásban van. Annyi bizonyos, hogy 1875 óta, mióta a legirányadóbb helyen a jelszó a vidéki jogakadémiák megszüntetése lett, nem reformokról, * The Man versus the State. (The sins of legisiators ) London 1888. 1. 50. Ez a fizetési tétel most a VII. rangosztály 3-ik fizetési fokozatának felel meg. A budapestiek tehát a vidékiekhez le nem ereszkedhetnek. Ergo a vidékieknek kell hozzájok felszállni. Meg is tennék ezt örömest, ha &i pénzügyminiszter ollója meg nem nyirbálja szárnyaikat. De meg fogja nyirbálni; mert lehetetlen, hogy ebben a »valutás« időben 700 — 900 frtos emelkedést eltűrjön. Ennyi volna ugyanis a nyeresége mindazoknak, kik még 10 éven alul szolgálván, nem élveznek korpótlékokat. A 20 éves pótlékosok (mert az 1872-iki szervezéstől számítva, most már olyanok is vannak), a kik Isten kedvező kegyelméből már is olyan fizetést húznak, a minőt a tervbe vett. VIII. rangosztály legmagasabb fizetési fokozata állapit meg (1,800 frt), ha a birák a VII. rangosztályba soroztatnak, kapnak a --ik fizetési fokozatban 400, az 1-sőben pedig 600 forint többletet. Hát ki meri állitami, hogy ez sok?! A pénzügyminiszter ur kivételével csak az, a ki a bírákat a hivatalnokokkal egyenlősiti, megfeledkezvén sok mindenről, de különösen arról, hogy a hivatalnoknak »fizetés«, a bírónak pedig javadalmazás* jár. Már pedig a jelzett különbözet, ha fizetésnek talán nagynak is látszik, javadalmazásnak épen nem az, csak tisztességes s még mindig oly messze jár például az angol birák valóban »fejedelmi javadalmazásától*, mint a fej a lábfejtől. Hogy igy a korpótlék nélküliek kapnának legtöbbet: az sem baj! Hiszen ők kerültek eddig az államnak legkevesebbe! Ők böjtöltek legtöbbet, holott az ő igényeik a legnagyobbak, jogaik legépebbek, gyomruk legjobb, étvágyuk kitűY.ö és hébehóba, ha egy-egy »egészben helybenhagyó« határozatot kapnak a decentralizált kir. ítélő tábláktól : hát még mulató kedvük is kerekedik. Nincs tehát más hátra, ha az eddigi anomáliákat meg akarjuk szüntetni — pedig meg kell azokat szüntetni! - mint vagy az a mód, hogy az összes első folyamodású törvényszéki bírák, járásbirák és ügyészek a VII. rangosztályba léptesseuek elő, vagy hogy a birói fizetések más alapon rendeztessenek, hanem okvetlenül f. évi július elsei joghatálylyal. Akármelyik módhoz nyúlnak a döntő körök, megkívánhatja a jogászvilág egész tisztelettel, de nem kevesebb erélylyel is: miszerint a vidék és főváros elsőfokú birái és ügyészei között rangosztálykülönbség épen ugy ne legyen, a mint nincs a budapesti és a vidéki kir. ítélő táblák birái között és hogy a törzsfizetések épen ugy egyenlősittessenek az első fokon, a mint azok egyenlősítve vannak az 1890. évi XXV. t.-c. 8. §-ában a második fokon. Ezen egyenlősítésnek egyébiránt a benyújtott törvényjavaslat is barátja. Furcsa lenne tehát nagyon, ha a célba vett általános fizetésrendezés épen a birák járandóságát hagyná eddigi rendezetlenségükben, avagy — a mitől a kiszivárgott hirek után félni lehet — azokban még nagyobb rendezetlenséget teremtene az által, hogy a vidéki és fővárosi birák között az első fokon most már nemcsak a törzsfizetésben, hanem a rangosztályban is különbséget tenne. Ilyesmit a birák »Kegyelmes ura«, a jog, igazság és egyenlőség fő-fő őre meg nem engedhet. Már most csak az a kérdés, hogyan egyenlítsék ki az érdekeket a fővárosi és vidéki birák között ugy, hogy mindannyian a fővárosiakat megillető Vil ik rangosztályba jussanak — a mi különben a birói tekintélynek is csak előnyére válhatik — és hogy az államkincstár a vidéki birák fizetésével az átmenetnél egyszerre nagyon ne terheltessék. Sohasem volt a családomban finánckapacitás; mindnyájait deficittel dolgoztak s az én örökségem is abból áll; de azért megpróbálom ezt a kérdést megoldani a... »magunk javára«.... íme !... A kiegyenlítés egyik módja lehetne, ha t. i. a kormány, a mit nem tételezek fel róla, sokallaná a fent jelzett 400 — 600—700—900 forintos javítást, a következő : A vidéki birák és ügyészek a törvényjavaslat törvény- és jogerőre emelkedése idején a VH-ik rangosztálynak csak a 3-ik fizetési fokozatába lennének sorozandók ; mi által a legnagyobb javulás 500 frt, a legkisebb, a már szerzett 10, 15, 20 éves korpótlékok betudásával 200 frt lenne. A mi csakugyan nem sok egy birói javadalmazás emelésénél 22 év után. Ebből a 3-ik fokozatból lehetne aztán felébb emelkedni a javaslatban előirt módon. A budapesti most tényleg működő birák és ügyészek közül a korpótlékosok a VII. osztály 1-iö, a többiek pedig annak 2-ik fizetési fokozatába lennének beosztandók ; miáltal a nem pótlékosok törzsfizetéseikben 200 frtot, a 10 éves pótlékosok szintén 200 frtot,