A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 10. szám - A birói pályára készülő gyakorló-ügyvédek buzdítására - Igazságügyi törvénytár

A J nem tekinthető olyannak, a melyhez alperesnek általában vagyakkor joga nem volt voma és igy felperesnek az 1881 : XVII. t.-c. 27. §. 3. pontjára alapított kérelme, sőt miután felperes keresetében az előjegyzés alapjául szolgáló váltóügyletet nem támadta meg, válasziratában erre nézve felhozott előadása pedig elkésett, a váltóügylet és alperes követelése ellen emelt kifogásai s erre vonatkozó bizonyítékai figyelembe vehetők nem voltak. A lejárt váltókövetelésnek előjegyzés utján való biztosítása az 1881 : XVII. t.-e. 27 §. 2 pontja alapján azért, mert a közadós azon mulasztása által nyújtott módot alperesnek a biztosítás megszerzésére, hogy a csődöt korábban nem kérte és igv közadós megtámadható jogcselekvényét közadós említett mulasztása képezi, az első bíróságnak erre nézve felhozott s a kir. ítélő tábla által is elfogadott egyéb indokai szerint megtámadható ugyan, de felperes tartozott volna bizonyítani, hogy a biztosítást alperes a fizetések megszüntetése után s ennek tudatával nyerte. Ezt azonban felperes nemcsak nem bizonyította, de olyan tényül, a melyből a fizetések megszüntetésére következtetni lehetne, csakis azt hozta fel, hogy a közadós 18S8. november havában hitelezői egy részénél egyezkedési kísérleteket telt és prolongatiókat kért. A B. alatti bizonvitványuyal bizonyítani kívánta ugyan azt az állítását, hogy a közadós 1888. november havában már fizetésképtelen volt s ez Mezőkövesden már akkor köztudomású lett, de ez a fizetések megszüntetésének bizonyítására nem alkalmas, mert olyan tényt, a melyből az következtethető volna, magában nem foglal, mert a köztudomásúnak állított tény bizonyítására a községi elöljáróság az 188(5 : XXII. t.-c. 21. §-a értelmében hivatva nincs s igy erre vonatkozó bizonyítványa figyelembe nem vehető, de különben alperes nem lévén mezőkövesdi lakos, reá a bizonyítvány nem is vonatkoztatható. Azt az állítását azonban, hogy a közadós 1888. november havában hitelezői egy .észénél egyezkedési kísérleteket tett és prolongátiókat kért s hogy erről alperes tudomással bírt, felperes nem bizonyította, arra nézve pedig, hogy a közadós ugyanilyen egyezkedési kísérletet alperesnél tett a felperes által felhívott tanuk felperes állítását meg is cáfolják, mert valamennyien azt vallják, hogy az egyezkedési kísérlet 1888. december 19-ike után történt. Hogy pedig a közadóst alperes beismerése szerint többször felszólította, miszerint jöjjön hozzá számolni s hogy ebbeli felszólításának sikertelensége indította arra a C. alattinak vétele után. hogy követelését előjegyeztetés utján biztosítsa, csak azt bizonyítják, hogy alperes érdekei megóvására kellő gondot fordított, de nem azt. hogy eljárását a közadós fizetésének megszüntetése alapján s ennek tudatával intézte a biztosítás elnyerésére. Ennélfogva az első bíróság Ítéletét helyben keliett hagyni stb. A ni. kir. euria (1892. február 9. 2,914.) Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával a közadós S. Dezsőnek a mezőkövesdi 3,005. sz. tjlkvben foglalt ingatlanára C. 2. alatt 6,000 frt tőke és 6% kamata erejéig alperes cég javára előjegyzett zálogjog a csödhitelezök irányában hatálytalannak nvilvánittatik és alperes cég annak tűrésére köteleztetik, hogy közadósnak ezen ingatlana alperes emiitett zálogjogára való tekintet nélkül a csődhitelezők kielégítésére fordittassék és hogy a kérdésben forgó zálogjogi előjegyzésnek a csődhitelezők irányában hatálytalan volta a fent körülirt tljkönyvben feljegyeztessék stb. Indokok. A csődtörvény 27 §-a 3. pontja értelmében megtámadható a közadós elleni csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül nyert oly biztosítás, melyhez az illető hitelezőnek általában vagy akkor még joga nem volt, ha csak a biztosítást nyert hitelező oly tényeket nem igazol, mtlyekböl jogszerűen következtethető, hogy neki az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. A törvény ezen rendelkezésének nyilvánvalóan az a célja, hogy csőd esetére a közadós vagyona hitelezőinek aránylagos kielégítésére fordittassék, hogy tehát a közadósra nézve a törvényben válságosnak megállapított időn túl az adósnak vagyonában oly változás lehetőleg mellőztessék, a melynél fogva az egyik hitelező a többiek rovására előnyben részesülhet. Tekintve, hogy alperes a megtámadott zálogjogi előjegyzést az 1888. évi november 21-én lejárt váltó alapján az ugyanazon évi december 19-én benyújtott kérvény folytán s igy, miután közadós ellen a csőd ugyanazon év december hava 24-én lett megnyitva, a csődtörvény 27. §-a 3. pontjában meghatározott 1 5 napi válságos időn belül nyerte; tekintve, hogy a hitelezőnek a váltó lejárata által támadt azon joga, hogy követelésének kielégítését követelheti, nem foglalja magában azt a jogot is, hogy követelésének fentartása mellett arra nézve elkülönítetten biztosítást igényelhessen vagy szerezhessen ; tekintve, hogy nem a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időt megelőző időpontban netán keletkezett szerződési előző megállapodás vagy birói elmarasztaló határozatnál fogva, hanem pusztán és egyedül a törvény ama rendelkezésénél fogva, mely szerint lejárt váltó alapján a zálogjog a váltóadósnak ingatlanaira előjegyezhető, kieszközölt telekkönyvi előjegyzés által nyert biztosítás, minő az alperesé is, a megtámadhatóság szempontjából, a mint azt a csődtörvény életbeléptetése óta állandóan követett legfelsőbb birói gyakorlat immár megállapította, az adós által adott biztositással egy tekintet alá esik, OGK 39 mivel ily esetben is épp ugy, mint a végrehajtásnál, a birói közbenjárás a közadósnak cselekményét helyettesíti; tekintve, hogy ezekkel és a csődtörvény 27. §. ismételve felhívott .'!. pontjában felállított ellenkező vélelemmel szemben alperesnek állott kötelességében oly tényeknek kifejtése és bizonyítása, melyekből okszerűen következtethető, hogy neki az előjegyzési kérvény beadásakor arról, miszerint az ő biztosítása által a közadósnak többi hitelezői károsodhatnak, tudomása nem lehetett; tekintve, hogy R. Zsigmond és R. Ármin tanuk vallomása által bebizonyított azon tény, mely szerint a közadós az előjegyzési kérvény beadását követő napon ugy nyilatkozott, hogy alperesnek követelését rendezni és kifizetni fogja, valamint a nevezett tanuknak azon előadása is, mely szerint alperes üzletében közadósnak kedvezőtlen anyagi helyzetéről 1888. évi december 26-ig semmit sem tudtak, magukban véve nem állapítanak meg oly ténybeli adatokat, melyek azon itt egyedül döntő ténykörülménynek kimutatására lennének alkalmasak, hogy maga alperes nem birt az előjegyzési kérvény beadása időpontjában tudomással arról, hogy a kérvényezett előjegyzés a csődnek megnyitása esetére a közadós többi hitelezőire nézve hátrányos lehet, a mondott tanúvallomások által nincs feltétlenül kizárva annak lehetősége, hogy alperes cég tulajdonosának magának személyesen előbb is volt tudomása közadós vagyoni viszonyainak zilált voltáról; tekintve, hogy eme taúuvallomások annál kevésbé alkalmasak a csődtörvény 27. §-a 3 pontjában foglalt s fent kiemelt vélelemnek megcáfolására, mivel az, hogy közadós, ki bejegyzett kereskedő volt, a váltót lejáratkor be nem váltotta és másként sem rendezte, ugy az, hogy a Budapesten lakó alperes a MezőKövesden lakó közadós ellen a C. alattiban kért 1-2 napi halasztás leteltét be nem várva az előjegyzés iránti kérvényt Mis kolcon épen azon napon nyújtotta be, mely napra közadós Budapestre jövetelét a C. alattival kilátásba helyezte, valamint közadósnak R. Ármin tanú által tanusitott eme nyilatkozata »ő már többel is tartozott alperes cégnek és ő azt a nélkül, hogy kérték volna, megfizette és ezt is megfizetk a csődtörvény 36. §., de a ptr. 155. §. értelmében is épen az ellenkezőre engednek következtetést és pedig annyival inkább, mivel ezen következtetést lényegesen támogatja és megerősíti alperesnek az elleniratban foglalt azon előadása, mely szerint már az előjegyzési kérvény beadását megelőzőleg látta szükségét annak, hogy közadósnak vagyoni viszonyairól tudakozódjék s ezen tudakozódás eredménye következtében tartotta szükségesnek követelését — mint mondja — »óvatosságból jelzálogilag biztositank, valamint igen lényegcsen támogatja ezen következtetést alperesnek ugyancsak az elleniratban elfoglalt azon álláspontja is, mely szerint nem vehető roszlelkííséguek, »ha a hitelező adósának szorult helyzetét tudva is nem gondol sem Pontiusra, sem Pilátusra, sem más creditorra, hanem csupán arra, hogy követelését jogilag megengedett módon biztositsa«, holott a fent kifejtettek szerint ezen álláspont nyilvánvalóan téves s tekintve, hogy alperes teljesen pervesztes s ennélfogva a perköltséget viselni ő tartozik : a jelen ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni stb. Bűnügyekben. Aggályos tanúvallomás esetében ezen vallomásra a vád tárgyává tett cselekmény előzményei tekintetében sem fektethető súly. Vádlott az által, hogy nagymérvű ittas állapotban közforgalmú vaspályán a közönség: használatára rendelt kocsiba beült és ott részegségében botrányosan viselkedett, ezzel a btk. 84. $-ában meghatározott közrend elleni kibaniíst követte el. A győri kir. törvényszék (1891. július 31-én, 2,818. sz. a.) : B. István vádlottat a B. József m. kir. államvasuti kalauz sérelmére elkövetett, a btk. 165. §-ába ütköző s minősülő hatósági közeg elleni erőszak bűntettének vádja és következményeinek terhe alól a btk. 76. § a alapján felmenti, stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival beigazolt tényállás szerint B. István Veszprém város h. polgármestere 1890. évi október havában P. Miklós társaságában a bécsi gazdasági kiállítás megtekintésére Bécsbe mentek, s ott megismerkedve a magyar kiállítás osztályelnökével, G. Gusztávval, annak társaságában egy ottani borkóstoló csarnokba mentek, a hol P. Miklós tanú hit alatt tett vallomása szerint 14 üveg 07 literes űrtartalmú erős bort ittak meg és pedig vádlott és G. nagyobb részben azért, mert a levegő igen meghűlt, hogy meg ne fázzanak, részben pedig jókedvből eredt azon szándékból, hogy vádlott G.-t leitatja. Az erős és túlságos mérvben élvezett bornak azonban vádlott áldozatul esett. Midőn már a kiállítás helyiségét elhagyta, útközben még 2 — 3 pohár sört is ivott, a mi annyira megártott neki, hogy miatta P. Miklós útitársa — vele lévén elfoglalva — jegyet sem válthatott, s nevezett tanú segítette be a vasúti kocsiba, a hol teljesen öntudatlan állapotba jutva, elaludt s a vonaton alvás közt elérte a rosszullét, összehányta magát és a kocsit a nélkül, hogy öntudatra ébredt volna. B. József vasúti málházó, ki ez alkalommal a jelzett személv-