A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892 / 10. szám - Bűnügyi igazság szolgáltatásunk köréből
Tizenegyedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1892. március 6. Szerkesztőség: v.. Rudolf-rakpart 3. >/. Kiadóhivatal V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások akiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ti 16! a Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed érre 1 frt 50 kr. fél ' » 3 — > esré>z • (» - Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Bűnügyi igazságszolgáltatásunk köréből. Irta: Kovács István, kir. tszéki biro Nyíregyházán. — Jogi államvizsgalataink reformja. Irta : dr. Horváth Udön, jogakadémiai igazgató Eperjesen. — Perújítás és perköltség. Irta: Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Beltold. (A pécsi bíróságok rehabilitatiója. Irta : P 1 e i n i n g e r Ferenc, ügyvéd, a pécsi ügyvédi kamara titkára. — A szabadkai törvényszéki elnök a zugirászat ellen, és a debreceni tábla, mint a zugirászat istápolója. — A debreceni ügyvédi kamara és a kamarai tagsági dijak. — A sommás eljárá6 reformja. ) — Ausztria és külföld (Oroszország büntetőjoga. Irta : V a r g h a Ferenc, kir. ügyész Kecskeméten. —. Nyilt kérdések és feleletek. (Mennyiben szavatol az özvegy elhunyt férje tartozásaiért ? Kérdés. Irta : K á 1 n a y László, kir. tszéki jegyző Székesfehérváron.) — Sérelem. (A birói pályára készülő gyakorló-ügyvédek buzdítására. Irta : X. Y.) — Irodalom. (Igazságügyi törvénytár. D á r d a y-tól.') —Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlöny.-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára* mult (i8gi.) évfolyamának t. előfizetői jeleit számunkhoz mellékelve veszik az I8QI. évi igazságügyre vonatkozó rendeletek ró. ivét (233-248. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Bűnügyi igazságszolgáltatásunk köréből. Irta: KOVÁCS ISTVÁN, kir. törvényszéki biró Nyíregyházán. Bűnügyi igazságszolgáltatásunk köréből nem régen jelentéktelennek látszó, valósággal azonban komolyabb figyelembe vételre érdemes kérdések hozattak felszínre. Ertem ezen kérdések alatt a kir. Curia közölt és különféle megjegyzésekkel kisért határozatával látszólag megoldott »kikampózás« és a vizsgálat során a külön jegyzőkönyvvezető mellőzésének, birói körökből eredetten felhozott kérdését. Hogy a -kikampózás* mestersége, szándékosan nevezem a birói határozatoknak ilynemű előkészítését mesterségnek, sokkal jelentősebb, mint első tekintetre látszik és a mint az a kir. Curia határozatában is elismerésre talált, csakhamar megvilágositást nyert »Birói tévedés« cím alatt egyik szaklapunkban közólt gyakorlati esetben, a hol az elbírált tényállásnak felhozott eltérése, jobban mondva a tényállás megállapításában elkövetett tévedés és arra fektetett Ítélkezés, egyenesen az ügyészi indítványnak kikampózására van visszavezetve. A hasonló tévedések előállása ez eljárásban különben bizonyításra nem szorulván, az érintett eset felhozásával egyszerűen illustrálni kívántam abbeli felfogásomat, hogy a kikampózás megengedése igen közelről érinti igazságszolgáltatásunk megbízhatóságát, következésképen azt az ügyek elintézésének módjából, részemről is kiküszöbölendőnek tartom, Ezen elv és cél megvalósítása érdekében nem akarok ugyan a kir. Curiának a budapesti kir. itélő tábla határozatát megsemmisítő ismeretes határozatával szemben polemicus fejtegetésbe ereszkedni, azonban szeretem hinni s a kérdést a kir. Curia határozatával épen azért tekintem látszólag meo-oldbtfriak, hogy a kir. Curia határozata által a kérdés csak oda vettetett vissza, a hová valóban tartozik, a birói Lapunk mai száma belső ügykezelés keretébe és hogy az előzmények után most már a birói ügyvitel ellenőrzésére hivatottak fogják annak köréből ezen »kényelmes« elintézési módot kiküszöbölni. A mi a vizsgálati eljárásban a külön jegyzőkönyv-vezető mellőzésének kérdését illeti, megvallom, ennek pártolójával sem értek egyet. A jegyzőkönyv-vezető mellőzése, mint azt a vele foglalkozó közleményből olvashattuk, az erre alkalmazható közegek hiányára utalás mellett főleg azzal indokoltatik, hogy a mennyiben a vizsgálatot birói tag vezeti, ennek egyéniségében meg van a kellő garantia; továbbá, hogy eltekintve az u. n. »sárga könyv« tartalmától, különben sincs irott szabályzatunk, mely a jegyzőkönyv-vezető alkalmazását kötelezővé tenné. A nélkül, hogy ez érvelésekkel szemben részletekbe menő fejtegetésekbe ereszkedném, ellenvetésül elégségesnek tartom megemlíteni, hogy az adott esetben nem az eljáró biró egyéniségének megbízhatóságáról, hanem a bűnügyi jogszolgáltatás fejlesztése érdekében kívánatosnak ismert, legalább azon fejlesztésre váró, primitív nyilvánosság megőrzéséről lévén szó, melyet a bűnvádi eljárás ezen phasisában a jegyzőkönyv-vezető alkalmazása reprezentál, szerintem tévesztett indokolás, ha a jegyzőkönyv-vezető alkalmazásának mellőzésére az eljáró biró megbízhatósága a jegyzőkönyv-vezető egyéniségével állíttatik szembe. Az eddigelé ismert bűnperrendtartási tervezetek mindenikében gondoskodva van a vizsgálat ezen kezdetleges nyilvánosságának fejlesztéséről; ezen kivül a vádtanács és itélő tanácsnak kizárólagos contemplálásával gondoskodás tárgyát képezi a birói pártatlanság és érdektelenség hatékonyabb megőrzése; ha a nagyobb nyilvánosságban működő birói tanácsokat illetőleg is az igazságszolgáltatás érdekében ily garantiák felállítására törekedünk, véleményem szerint, a vizsgálati eljárásban a jegyzőkönyv-vezető alkalmazása által nyújtott kezdetleges nyilvánosság mellőzésére törekvést s illetőleg ennek elnézését, mint a melyre felső bíróságaink az érintett közlemény által felhiva vannak, már ez okból is, mint jogszolgáltatásunk fejlesztésével ellentétes irányzatot megtagadnunk kell. A mi azon érvelést illeti, hogy nincs a jegyzőkönyvvezető alkalmazását kötelező irott szabályzatunk, szintéri megemlítem, hogy ha nem törvényerejű kötelezéssel is, de megszivelhető irányt adólag a »sárga könyv« nevezet alatt ismert 1872. évi eljárási javaslat épen a különböző irányzatban vegetáló birói gyakorlat fejlesztése és általánosítása céljából az 1884. évi 18,771. sz. i. ü. m. rendelettel a bíróságok figyelmébe ajánlva s illetőleg a bíróságok annak megfelelő gyakorlat követésére utalva lettek. Am ha kizárólag a gyakorlat szempontjából vizsgáljuk is a jegyzőkönyv-vezető alkalmazásának kérdését, ez esetben sem tagadhatjuk meg annak indokoltságát, mert hiszen nem lehet tagadni, hogy a midőn bűnvádi ügyekben birói gyakorlatról szólunk, ez alatt nem a legközelebbi évek és nem is csak az újabb szervezetű kir. bíróságok felállítása idejétől követett, vagy ezen bíróságok egyikénél, másikánál meggyökerezett partialis megszokást, hanem messzebb időre kiterjedő, általánosabb és igazságszolgáltatásunk fejlesztését biztosító iránypontokkal is megegyező birói praxist kell értenünk. A megyei levéltárak criminaliumai pedig elégséges tanúságát adják annak, hogy régi bűnvádi eljárásunkban is a vizsgálatnak érintett nyilvánossága nemcsak megvolt, hanem fejlettebb és nagyobb részben volt meg, miután a vizsgálati vallomások rendszerint — a jegyzőkönyv írója mellett — a szolgabíró és. esküdt társa jelenlétében vétettek ki s illetőleg foglaltattak jegyzőkönyvbe, nem is szólván az ennél is 1£S oldalra terjed.