A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 9. szám - Ingatlan árverésnél ki tekintessék mindaddig, mig az árverési vevő a feltételeknek eleget nem tett, tulajdonosnak?

A JOG. 69 Ezen §. rendelkezése oly világos, hogy ahhoz comraentár nem kell; vannak azonban gyakori esetek, a mikor a rendelet emez intézkedése nem alkalmazható. Hiszen a törvény s a törvény erővel biró rendelet a gyakorlatban felmerülhető minden egyes esetre szabályt nem állithat fel. Sü run fordul a gvakorlatban az az eset elő, hogy magánvádlo a tárgyalás kezdetén vagy a bizonyítási eljárás befejeztével kijelenti, hogy egy és más magánokokból vádlottnak megbocsájt, vádját visszavonja, vádlott megfenyitését nem kivánja, de csak azon feltétel alatt, ha vádlott a felmerült költségeket (képviseleti-, tanú-, fuvar-, látleleti dij stb.) megfizeti. Eme feltételnek — ha vádlott magát ártatlannak tartja — ellentmond, a biró aztán az ügyet tárgyalja s a kifejlendőkhöz képest a 82. §-ban foglaltakra kiterjedő Ítéletet hoz, ellenben ha vádlott magát vétkesnek tudja, a vádat beigazoltnak látja s nem akarja nevét meghurcoltatni, magát elitéltetni, köszönettel veszi a vádnak feltételes visszavonását, a feltételt elfogadja, a felmerült, bíróilag megállapított költségeket nyomban kifizeti, vagy pénze nem levén, pár nap alatt megfizetni magát kötelezi. Ezen esetben tehát miként intézi el a biró a tárgyalás alatt levő ügyet ? Kétségtelen, hogy itt a fent hivatkozott rendelet 23. § ában felállított szabály egész terjedelmében nem alkalmazható. Az esetre ráillö intézkedés pedig a rendeletben nem foglaltatik. Ez irányban kifejlett gyakorlatról van csak tudomásom. Ha a vád a tárgyalás megkezdése előtt, vagy a bizonyítási eljárás után vonalik vissza feltételesen s a feltételt vádlott elfogadja, a bíró az ügyet beszüntnek mondja ki, a költségeket megáilapitja s annak megfizetésére vádlottat kötelezi, mely — a költségek mérvére felebbezhetö — határozat az elj. szab. 99. §-a szerint az 1891. évi LX. t -c. 1. §. /") pontja alapján végrehajtható. Azonban az ily eljárással szemben egy alkalommal hivatalosan (a részletekre itt nem terjeszkedem ki) felhozatott, hogy az ily polgári szinezetü egyezség megkötésének magánvádra üldözendő fenyítő ügyben nem lehet helye, hogy az ily eljárás ellenkezik a hivatkozott rendelet 28. §-ában foglalt intézkedéssel és hogy az ilyen eljárás nem egyeztethető össze a büntető törvény szellemével, mert ez licitálást jelent a vádbeli cselekmény felett. A magánvádló korlátlan ura a vádnak. Vádat emelhet, a tárgyalásról elmaradhat, a bizonyítási eljárás befejezte után Ítélethozatal előtt vádját visszavonhatja, esetleg ítéletet provokál, de ebből folyik, hogy vádjának visszavonását ítélethozatal előtt feltételhez is kötheti. A védelem szabadsága teljes levén, joga van vádlottnak védelme tekintetében azon előterjesztést tenni, a mi reá nézve kedvezőbb. Vádlott van egyedül azon helyzetben, hogy megbírálhassa, vájjon elfogadható-e általa a vád visszavonásához kötött feltétel vagy sem ; vagy elfogadja, vagy nem; a biró sem a magánvád'.ót a vád visszavonásában, sem a vádlottat a védelem szabadságában nem korlátozhatja. Tehát ha a vádlott a feltételt elfogadja, az ügyet érdemileg tárgyalni, vagy a letárgyalt ügyet felmentő vagy marasztaló Ítélettel eldönteni nem lehet, hanem igenis a biró az ügyet a vádnak visszavonása folytán megszünteti s vádlottat a megállapított költségekben marasztalja. Ezen eljárás ellenkezni látszik ugyan az elj. szab. 23. §-ának szószerinti értelmével, de nem ellenkezik a rendelet szellemével; nem is polgári szagú egyezség az. A tárgyalási jegyzőkönyvben a tárgyaláson kifejlettek röviden fölveendők, tehát nyomának kell lenni eme, a feltételt tárgyazó feleseléseknek is s igy nem a vádnak feltételes visszavonását s a feltételnek vádlott által tett elfogadását tartalmazó jegyzőkönyvi rész szünteti meg az eljárást s marasztalja vádlottat a költségekben, hanem az erre hozott birói határozat, s igy ez már nem polgári szagú egyezség. A büntető törvény szellemére, ha fényt nem is, de árnyat sem vet az ilyen eljárás, mert hiszen nem tilos, lealázó, de olyan feltételt ajánl magánvádló, a mely Ítélethozatal esetén elbírálás tárgyát is képezi. A magánvád feletti árverésnek, árlejtésnek sem mondható, mert a költségeket a biró állapítja meg, mert vádlott a védelem szabadságát élvezi és mert . . . volenti non fit injuria. Belföld. A magyar kereskedelmi csarnok rendes évzáró közgyűlésén az iránt intéztetett kérdés az elnökséghez, hogy mi sors érte azt az emlékiratot, a melyet még 1888-ban a csarnok közösen a hitelezői védegylettel, a csődtörvény revíziója tárgyában az igazságügyministerhez felterjesztett. Kérdezték, mi oka annak, hogy erről a kereskedő világot annyira érdeklő fontos tárgyról az évi jelentésben szó sincs. A felszólalás tárgyában a következő felvilágosítás adatott: Tény az, hogy még 1888-ban indokolt fölterjesztést intéztek az igazságügyministerhez, a melyben három irányban sürgős reformokat, még pedig 1. a csődtörvény némely szakának módosítását, a mely tekintetben különösen kiemeli a csődválasztmányok miként való alakítását és a kényszeregyezségi intézményt, 2. a támadó jognak a csődön kivül való alkalmazását és 3. a kényszeregyezségi intézménynek a csődön kívüli állapotban való átültetését javasolta a belga »Loi relatíve au concordat preventif de la faillite« mintájára. Előadja titkár, hogy bár az igazságügyminister annak idején egy budget-beszédében kilátásba° helyezte, hogy a hiteltörvénykezés terén a sürgetett refor| mok a kellő sorrendben foganatba fognak vétetni, eddigelé tudtával ez irányban intézkedés nem történt; legalább a kereskedelmi csarnok értesítést nem kapott. Ez az oka, hogy a kérdésről az évi jelentés meg nem emlékezhetett! Az orvosi titoktartásról. Az orvosok és természetvizsgálók : 1890-ben tartott vándorgyűlésén szóba került az orvosi titoktartás ügye is s a vándorgyűlés bizottságot küldött ki, hogy az javaslatot terjeszszen az igazságügyminiszter elé, hogy a büntetőtörvénykönyv novellaris átdolgozásánál az orvosi titoktartásra vonatkozó szakaszok átalakíttassanak, illetőleg hogy az orvosok, ' az ügyvédek és papok által eddig is élvezett jogkedvezményben részesüljenek. E bizottság a javaslat kidolgozásával dr. A j t a y K. Sándor egyetemi tanárt bízta meg, a ki a javaslatot el is készítette. A bizottság e napokban terjesztette azt Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elé, ki megígérte, hogy figyelemmel lesz a javaslatban foglaltakra. A javaslat utal arra, hogy az orvos tudorrá avatásakor esküt tesz, hogy betegeinek titkait el nem árulja ; kivéve, ha arra a törvény kötelezi. A büntetötörvénykönyv 328. §-a szintén kötelességévé teszi az orvosnak a titoktartást, azonban már a következő §-ban és a bűnvádi eljárás 25. §-ában megköveteli, hogy a bíróság felszólítására tanúvallomást tegyen oly dolgokról, melyek orvosi gyakorlatában jutottak tudomására ; sőt ha praxisa közben büntetendő cselekményt tud meg, azt fel kell jelentenie, ha nem akar a bünrészesség gyanújába esni. Az ügyvéd és a pap ellenben ki van véve a 329. §. alól, a mennyiben az ügyvéd nem tartozik arról tanúskodni, mit ügyfelétől tudott meg, sem a pap a gyóntatás közben hallottakról. A törvény ez intézkedései nemcsak visszás helyzetbe hozzák az orvost betegeivel szemben, hanem gyakran vissza is tartják a bűnös embert az orvosi segély igénybevételétől. Franciaországban, Németországban s Ausztriában már régóta fel van mentve az orvos a tanúvallomás kötelezettsége alól, hivatása teljesítése közben szerzett adatokat illetőleg. A ma felterjesztett javaslattal hasonló szellemű a F a b i n y Teofil által a képviselőház elé terjesztett bűnvádi eljárás erre vonatkozó része s a Plósz-féle sommás eljárás javaslata is. Ha a javaslatnak meg lesz a foganatja s az orvos a tanúvallomás kötelezettsége alól fel lesz mentve, az orvosi eskü szövege is ennek értelmében módosulni fog. Utánzandó példa. A nagyváradi kereskedelmi és ipar' kamara — mint értesülünk —- egy listát mutatott be a nagyváradi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bírósághoz, melybe n az ott elősorolt összes egyéneknek birság terhe melletti bejegyeztetését foganatosíttatni javasolta. A törvényszék a kamara megkeresésére kibocsátotta mindegyikre a meghagyást, hogy a ker. törvény 20. §-ában foglalt joghátrány terhe alatt magukat 15 nap alatt bejegyeztessék. Ebben teljesen törvényesen járt el a kamara és csak kötelességét teljesité. Vájjon megválasztotta-e pontosan mindazokat és csak azokat, kiknek a ker. törv. kötelességül róvja a bejegyzést, az az illetőküdolga. Ferenc József igazságügyi alapítvány. Az egykori pozsonyi »(Jberlandesgericht« tagjai a felügyeletük alatt működő és segélyre szorult igazságügyi tisztviselők s ezek hozzátartozóinak javára Ferenc József király nevére 1858-ik évben egy nagyobb alapítványt tettek. Az alapítványt eddigelé a budapesti kir. ítélő tábla kezelte s az alapszabályok értelmében első sorban szegény tisztviselők özvegyei és árvái s a mennyiben e címen az alap jövedelme ki nem merül, másodsorban magák a beteg vagy szerencsétlenül járt tisztviselők nyernek segélyt. A decentralizatio szükségképeni következménye gyanánt az alapítvány kezelése ezentúl a pozsonyi kir. itélő táblát illeti, mely e célból, mint a »Pozs. Sz.« irja, kebelében egy kezelő bizottságot fog alakítani. Az alap már felülhaladja a 10,000 frtot és igy évenként tetemes összeg '< kerül szétosztás alá. A kolozsvári ügyvédi kamara évi rendes közgyűlését e hó 13-án tartotta meg. Elnökölt Haller Rezső elnök. Az ügyvédek csekély számmal vettek részt, vidéki tag egy sem jelent meg. Első sorban felolvastatott a K ő v á r y Mihály kamarai titkár által szerkesztett választmányi jelentés. E szerint 1891. év végén bejegyezve maradt 85 ügyvéd, az ügyvédjelöltek névjegyzékébe felvétetett 21, kitöröltetett 15, az év végén bejegyezve maradt 33. Mult évben elhalt 4 ügyvéd. Az évi jelentés elismerőleg emlékezik meg a kolozsvári kir. itélő tábla, kir. törvényszék és városi kir. járásbíróság működéséről. Különösen kiemeli, hogy br. SzentI kereszty Zsigmond újonnan kinevezett kir. tszéki elnök úrban í megvan mindazon sajátság, a mi a díszes és terhes elnöki tiszt betöltésére megkívántatik. Megemlíti azonban, hogy a kolozsj vári kir. városi járásbíróságnál az expeditio lanyha s a bagatell-ügyek elintézése fölötte lassú, ezt azonban a kezelőszemélyzet elégtelenségének tulajdonítja. A kolozsvári vidéki kir. járásbíróságnál oly ; miseriákat tapasztal, melyeken csak gyökeres intézkedéssel lehetne segíteni, sürgeti minden évben a kívánt igazságügyi épület fel; építését. Rámutat, hogy a törvényszék és kir. járásbíróságok egymástól távollevő s magukban is célszerűtlen épületekben vannak j elhelyezve. Sérelemképen emliti fel, hogy az ügyvédi kar a kormányzat részéről mostoha gyermeknek tekintetik, az ügyvédek : érdekében nem történik semmi. Az ügyvédi rendtartás, mely ellen 17 év alatt valamennyi ügyvédi kamara elitélőleg nyilatkozott, I máig sincs revideálva s megváltoztatva.