A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 6. szám - A kir. táblai kinevezések

A JOG. 23 elvállalására is jogosítottnak a hivatkozott törvény 37. §-a szerinti cégvezetéssel felruházott cégvezető tekintethetik, H. S. pedig ily cégvezetői meghatalmazást nem birván, a cég nevében általa tett váltói elfogadói nyilatkozat, alperes S. V. váltói kötelezettségét meg nem állapítja és pedig annál kevésbé, mert az egyik cégtag által adott netaláni megbízás folytán vállalt váltói kötelezettség a másik tégtagra, ki ily megbízást nem adott, ki nem terjed. A in. kir. Guria : Mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával, alperes S. V. mint S. és H. cég közkereseti társaság tagja, végrehajtás terhe alatt köteleztetik felperesnek a Barcson 1887. ápril 4-én kiállított váltó alapján 300 frt tökét es jár. fizetni, ha alperes nem tesz főesküt arra, hogy H. S.-t, mint a S. és H. cég üzlétvezetöjét nem bízta meg azzal, hogy alperes és H. S.-né F. A.-val közös üzlet terhére váltókötelezettséget vállalhasson s a céget váltóra aláírhassa, arra az esetre pedig, ha alperes ezen esküt leteszi, felperes keresetével elulasittatik, ha alperes az esküt le nem teszi, pervesztesnek tekintetik. Indokok: A C) alatti okirattal bizonyítva van, hogy alperes S. V. és F. A. H. S.-né a F. A.-tói megvett szódavíz- és ecetgyár vezetésére társaságba léptek s hogy az üzlet vezetésére F. A. vagy ennek megbízottja volt feljogosítva. A per adataiból az is bizonyított tény, hogy az ekként alakult társaság tényleg az üzletet S. és H. cég alatt folytatta s az üzletet H. S. vezette. Minthogy pedig felperes a per rendén azt vitatta, hogy H. S. a társaságnak cégvezetője volt s továbbá azt is állította felperes, hogy H. S.-t alperes S. V. megbízta, hogy az üzlet folytatására a céget terhelőleg váltókötelezettséget vállalhasson és a céget váltókra aláírhassa s ennek bizonyítása végett alperes tagadása következtében felperes tanukra hivatkozott és szükség esetére alperest vissza nem kínálható főesküvel is megkínálta: ezen tényállás mellett felperest keresetével nem lehet elutasítani abból az okból, mert felperes sem a S. és H. cégnek a cégjegyzékbe való bevezetését, sem azt nem igazolta, hogy a társaság H. S.-nak cégvezetési meghatalmazását a cégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknél bejelentette volna, mert miután a cégvezetői meghatalmazás szóval is adható, annak érvényességére, következőleg váltókötelezettség elvállalására nézve is sem a cég, sem a cégvezetői meghatalmazásnak a cégjegyzékbe bevezetését a kt. 37. §-a lényeges feltételképen nem rendeli. Ennek következtében felperesnek kereseti jogosultságára nézve felhozott fennebbi bizonyítékai mellőzhetők nem voltak s miután felperesnek a per adatai szerint egyáltalában a tanuk vallomásával sem sikerült azt bizonyítani, hogy H. S. a cég tulajdonosaitól S. V és H. S.-nétöl cégvezetői meghatalmazást nyert volna, a H. S. által elvállalt váltójogi kötelezettséget a S. és H. cég terhére elismerni nem lehetett. Továbbá, miután felperesi tanuk vallomását arra nézve, hogy S. V. a maga személyében H. S.-t a cég javára teendő megrendelések tekintetében váltókötelezettség elvállalására s ebből folyólag váltók aláírására megbizta volna, bizonyítéknak részint a tanuk vallomásának határozatlanságánál, részint azon körülménynél fogva, hogy a kérdéses megbízásnál két tanúnak együttes jelenléte nem igazoltatott, elfogadni nem lehetett, ezen döntő körülmény bizonyítására a felperes által alperesnek kínált s ez által elfogadott főesküt meg kellett Ítélni s a per kimenetelét annak le- vagy le nem tételétől függővé tenni. (1890. okt. 30-án, 494/v.) Bűnügyekben. A magánvádló képviselője véginditványának a tárgyalást vezetett elnök által lett félbeszakítása miatt csak a képviselőnek, vasry masánvádlónak lehet jósra kifogást emelni. Sem foglaltatik tiltott befolyás abban, hogy az elnök a vádbeszéd félbeszakításával azt a kifejezést használta: „azt hiszem, eléggé meggyőzte már az esküdt urakat", mert ez az elnöki joghoz tartozó figyelmeztetés arra nézve, hogy a tárgyalás befejezése sziikséítelen ismétlésekkel ne késleltessék. A m. kir. Curia: H Ilka magánvádló indítványára rágalmazás vétsége miatt G. Emil ellen a budapesti kir. törvényszék, mint esküdtszéki bíróság előtt folyamatba tett sajtóügyben vádlott semmiségi panasza folytán következő határozatot hozott: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: 1. A magánvádló képviselője véginditványának a tárgyalást vezetett bírósági elnök által lett félbeszakítása miatt csak érintett képviselőnek, vagy magánvádlónak lehetne joga kifogást emelni, miért is vádlottnak ez alapon az elsőpont alatt emelt panasza teljesen alaptalan. 2. Abban sem foglaltatik, a 2-ik pontban megjelelt kifogás igazolására vélelmezett tiltott befolyás, hogy az elnök a vádbeszéd félbeszakításánál azt a kifejezést használta : »azt hiszem, eléggé meggyőzte már az esküdt urakat«, mert ez nem egyebet fejez ki, mint az elnöki joghoz tartozó figyelmeztetést arra nézve, hogy a tárgyalás befejezése szükségtelen ismétlésekkel ne késleltessék. 3. Vád tárgyát a »Venus« című lap megfelelő számának nem teljes tartalma képezvén, nem tartozott ugyan az ügy tárgyalásához annak az esküdtek közt a panasz 3-ik pontjában kifogásolt körözése. Ez azonban nem képez oly lényeges alaki sértést, mely az eljárás és ítéletek megsemmisítését szükségképen maga után vonná s annál kevésbé, minthogy az elj. sz. 63 §-a szerint a perbeli oklevelek, melyekhez az illető nyomtatványpéldány is tartozik, a határozat hozatala végett visszavonuló esküdteknek átadandók lévén, ezek, annak teljes tartalmáról különben is tudomást szerezhettek volna. 4. Magánvádló a közvéleményt egész tartalmában s összefüggő értelmében találván meggyalázónak, a vádlevél a közlemény szó szerinti felemlitésével az elj. sz. 20. §-ának megfelel, miért is a 4. pont alatti panasz is minden törvényes alapot nélkülöz stb. A lopás elkövetésére vonatkozó közösség megállapítására nem elégséges a bíróságon kívüli beismerés, ha az csak a lopás tárgyának félretételére, de nem az eltulajdonítás szándékára is vonatkozik. E tekintetben az ügy tisztázására befolyással van, hogy vizsgálva a félretétel helyét, idejét s más körülményeit, nem forog-e fenn lehetőség arra, hogy a félretétel az eltulajdonításon kívül, más célból is történhetett. A nagyvárad-vidéki járásbíróság- 1890. jun. 13. Lopás vétségével vádolt J. Vendel és B. Lajos bűnügyében következő Ítéletet hozott: J. V. 25 éves gépész és B. L. 27 éves földműves a bík. 333—334. §-ai szerint minősülő lopás vétségében vétkeseknek mondatnak ki s ezért J. V. egy hónapi, B. L. 14 napi fogházra Ítéltetik s köteleztetnek panaszos Sz. Istvánnak egyetem leg 14 frt kártérítési összeget s 5 frt költséget megfizetni. A budapesti kir. itélö tábla 1890. nov. 3. 29 l.")9. sz. a. következő végzést hozott: »Az elsőbiróság ítéletét feloldja s utasítja, hogy a bizonyítási eljárást az alább jelzett irányban egészítse ki: Indokok: A vádlottak bűnösségének bebizonyítására, az eljárás folyamán egyéb gyanuok nem merült fel. mint a vádlottak bíróságon kivül tett beismerése, melyet B. L. a bíróság előtt ismételt. »Tekintettel azonban arra, hogy B. L. csak azt ismerte be, hogy ő J. Vendel utasítására 3 zsák búzát cséplés alkalmával félretett a nélkül, hogy tudta volna, miszerint J. Vendel a félretett búzamennyiséget jogtalanul eltulajdonítani akarta; »tekintettel továbbá arra, hogy H. M. tanú vallomásából csak az tűnik ki, mikép J. V. a 3 zsák búzának az ő rendelkezése folytán történt félretételét, az elönyomozás folyamán beismerte ; de nevezett tanúhoz kérdés nem intéztetett arra nézve : vájjon J. V. ezen beismerése kiterjedt-e arra is, hogy a búza félretételével annak jogtalan eltulajdonítását célozta ? »tekintettel arra, hogy egyáltalán nem mutatkozik valószínűnek, hogy a nyomozást eszközlő csendőr s a községi elöljáróság tagjai vádlottakat a búza félretételének célja, módja s helye s körülményei iránt tüzetesen ki ne kérdezték volna; sőt, hogy az ily irányú kikérdezés megtörtént, az a csendőrségi jelentés^ tartalmából alaposan következtethető ; és ennek dacára H. Miháí tanú, a bíróságon kívüli beismerés részleteire nézve, a tárgyalás alkalmával meg nem kérdeztetett; a bíróságon kívüli beismerésnél jelen volt F. Gáspár, ugy a nyomozást eszközlő csendőr kihallgatása pedig teljesen mellőztetett. »Miudezen hiányoknál fogva a kir. tábla az elsőbiróság ítéletét feloldotta s utasította, hogy vádlottaknak ugy F. Gáspár s H. Mihály tanuknak, valamint a nyomozást eszközlött csendőrnek tüzetes meghallgatásával hozza tisztába, vájjon vádlottnak bíróságon kívüli beismerése kiterjedt-e a jogtalan eltulajdonításra irányzott szándékra is; továbbá, hogy a 3 zsák búza félretételének helye, ideje s körülményei alapján megállapítható-e, hogy vádtottak cselekedete a félretett búzamennyiség jogtalan eltulajdonítására irányult, avagy fennforog-e a lehetőség arra nézve, mikép a 3 zsák búza félretétele más célból történt ? Végül nyomozza ki, hogy a kérdéses 3 zsák búza valóban elvonatott-e a káros birtokából? s a kifejlendők alapjáu hozzon új itéletet.v< A szándékos emberölés bűntettének kísérlete hivatalbói üldözendő cselekményt képezvén, arra nézve a bűnvádi gyakorlatban elfogadott eljárás szerint a felebbezési jog csakis a közvádra hivatott ügyészt és a kártérítési igényt bejelentő sértett felet illeti meir. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. okt. 7-én 34,567. sz.) a felebbezést visszautasítja, mert a szándékos emberölés bűntettének kísérlete hivatalból üldözendő cselekményt képezvén, arra nézve a bűnvádi gyakorlatban elfogadott eljárás szerint a felebbezési jog csakis a közvádra hivatott ügyészt és a kártérítési igényt bejelentő sértett felet illeti meg, minthogy a sértett fél a fenfor°-ó esetben kártérítési igényt be nem jelentett, őt a felebbezési jog meg nem illeti stb. A in. kir. Curia (1890. dec. 29-én 11,727. sz.): A kir. ítélő tábla végzését indokainál fogva helybenhagyja stb.