A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 6. szám - A kir. táblai kinevezések

22 A J O Gr. ültetvényeket alperes társaság irtotta ki és szállította az^ őrházhoz, a tanuk eme vallomásával bebizonyitottuak tekintendő felperes amaz állítása, hogy felperes ültetvényeiben kárt szenvedett. A kár menyiségének bizonyítása céljából felperes az E) alatti előleges bírói szemléről felvett jegyzőkönyvet csatolja, mely ellen alperes azért tesz kifogást, mert a szemle foganatositásáról értesítve és ahhoz meghíva nem volt; azonban alperes eme kifogása figyelembe nem vétethetett, mert a prts. 541. §-a szerint a szemle az ellenfél megidézése nélkül is foganatosítható; ha tehát alperesnek a szakértők véleménye ellen kifogásai voltak, az idézett törvény 542. § a szerint jogában állott kérni, hogy a szakértők újra meghiteltessenek, ezt azonban alperes nem kérte, így az E) alatti, különben szabályszerüleg felvett szemlejegyzőkönyv a kár mennyiségének bizonyítására bizonyítékul elfogadandó; s minthogy a szemlejegyzőkönyv szerint felperes kisajátított igatlanain találtatott ültetvények értékét a szakértők 355 frt 28 krban állapították meg, a kár mennyiségét ezen összegben kellett megítélni. Kamatok az 1887. évi július hó 26-tól számítva azért állapktattak meg, mert alperes beismerte, hogy a kisajátított területeket ekkor vette birtokába, felperes pedig nem bizonyította, hogy alperes már e löbb vette volna birtokába stb. A m. kir. Curia (1890. október l4-én 4,413. sz.): a másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva és főleg azért, mert a szőlőben található gyümölcsfák és szőlőtőkék az első bíróság helyes érvelése szerint nem sorolhatók azon ültetvények közé, melyekért az 1881. évi XLI. t.-c. 24. § a értelmében külön kártérítés igényelhető. Habár Fiume városában a házaknak természetben felosztása gyakorlatban van és ha a tulajdonostársak és egyéb érdekeltek e tekintetben magnk közt megegyeznek, a természetben való felosztás ellen törvényesen akadály fenn nem forog, — ebből még sem következtethető, hogy az ily felosztást valamely tulajdonostárs ellenzése esetében a biró is elrendelheti; az árverési feltételeknek megállapítása pedig a végrehajtási eljárásra tartozik. A fiumei kir. törvényszék: 1889. évi december 14-ém 7,519. (az e. b. itélet olasz nyelvű). A budapesti kir. itélö tábla (1890. június 20-án, 20,104. sz. a.) :• Az e. b. Ítéletének a vagyonközösség megszüntetését kimondó nem neheztelt részét nem érinti, a kérdéses ingatlan természetbeni felosztására nézve felebbezett részében azt megváltoztatja s az ingatlan nyilvános árverésen való eladatását és a befolyandó vételárnak a tulajdon arány szerint a felek közt való felosztását elrendeli stb. Indokok: Megváltoztatandó volt az e. b. Ítélete felebbezett ama részében, mely szerint az ingatlan természetbeni felosztása kimondatott, mert a kihallgatott szakértők véleményéből kitűnik, hogy n felosztandó ingatlant a tulajdonostársak arányához képest egyenlő értékű részekre természetben felosztani nem lehet és hogy az egyes részek készpénzzel volnának kiegészitendők az egyes osztozkodó felek között, úgyszintén, hogy a természetbeni felosztás által az ingatlan értéke csökkenne. De kitűnik a szakértők véleményéből az is, hogy a felosztás ama módozata mellett sok tekintetben fenmaradván a közösség s igy a cél el nem éretik, ennélfogva a kir. tábla nem látja helyét a természetben való felosztásnak stb. A m. kir. Curia (1890. december 19-én, 10,016 sz.): Felperesnek rendkívüli felülvizsgálati kérvényének hely nem adatik stb. Alperes felülvizsgálati kérvénye folytán pedig a tábla Ítélete megtámadott részében helybenhagyatik. Indokok: A másodbirósági itélet az alperes által neheztelt részében indokaiból hagyatott helyben annál is inkább, mert habár Fiume városában a házaknak természetben felosztása gyakorlatban van és ha a tulajdonostársak s egyéb érdekeltek e tekintetben maguk közt megegyeznek, a természetben való felosztás ellen törvényesen akadály fenn nem forog, ebből még sem következtethető, hogy az ily felosztást valamely tulajdonostárs ellenzése esetében a biró is elrendelheti; az árverési feltételeknek megállapítása pedig a végrehajtási eljárásra tartozik. A felperesek által neheztelt pontra nézve a*z alsóbirósági Ítéletekkel szemben a ptrs. 335. §-ában megjelölt eseteknek egyike sem forogván fenn: e tekintetben rendkívüli felülvizsgálati kérvényüknek hely adható nem volt stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A csödnyitási eljárás folyamán a csődöt kérő követelésének valódisága következtében bizonyítási eljárásnak helye nincs, hanem ez az 1881: XVII. t.-c. 84. §. rendelkezéséhez képest már a csődnyitási kérvényben okirattal igazolandó. A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság végzésének azt a részét, mely szerint az elsőbiróság W. H. et Comp. cég csődnyitási kérelmének helyt nem adott, nem lévén az e csődöt kérelmező részéről neheztelve, érintetlenül hagyja, egyéb rendelkezéseit azonban megváltoztatja s annak, hogy G. ]. panaszlott felfedező eskü letételére legyen kötelezendő, helyét nem találja. Indokok: Az 1881: XVII. t.-c. 84. §. értelmében a csődnyitást kérőnek első sorban azt kell és pedig már a csődnyitás iránti kérvényben okirattal kimutatni, hogy a panaszlott ellen kellően igazolt követelése van. Minthogy pedig az e célra a 21,952/1890. sz. csödnyitási kérvényhez A) alatt csatolt árúlevél az ellenfél tagadásával szemben bizonyító erővel nem bir, a B) alatti levél pedig a panaszló követelésének elismerését nem tartalmazza, hanem ellenkezőleg a panaszlott a panaszlót bizonyos árúküldemény el nem fogadásáról értesiti. ( r Minthogy továbbá G. J. tanúnak vallomása a csődöt kérő követelése valódiságának igazolására bizonyítékul már azért sem szolgálhat, mivel a csődnyitási eljárás folyamán a csődöt kérő követelésének valódisága következtében bizonyító eljárásnak helye nincs, hanem ez az 1881: XVII. t.-c. 84. §. rendelkezéséhez képest már a csődnyitási kérvényben okirattal igazolandó : A panaszló csődnyitási kérelme már azért sem volt volna teljesíthető, mivel kellően igazolt követeléssel nem bir. Miből folyólag jelen esetben az 1881 : XVII. t.-c. 87. §-ának 2 kikezdése alkalmazást nem nyerhet, a panaszlott felfedező eskü letételére nem kötelezhető, másrészt pedig, mivel a csődnyitási kérelem alaptalannak tünt ki. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése a benne foglalt indokoknál fogva s még azért is helybenhagyatik : mert annak inegállapithatása végett, hogy a kérvényben említett adásvételi ügyletnél fogva panaszló panaszlottnak hitelezőjévé lett-e, előzőleg szügségképen azon kérdés lenne elbirálandó vájjon a panaszló által vitatott adásvételi szerződés ugy s oly feltételek mellett, mint panaszló állítja, tényleg megköttetett és teljesedésbe ment-e, ezen kérdés pedig jelen csődnyitási eljárás keretében nem nyerhetvén birói eldöntést, panaszlónak hitelezői minősége kimutatva nincs. (1891. január 7. 1,699.) Mintán a cégvezetői meghatalmazás szóval is adható, annak érvényességére, következöli g váltókötelezettség elvállalására nézve is sem a cég, sem a cégvezetői meghatalmazásnak a cégjegyzékbe való bevezetése lényeges feltételt nem képez. A kaposvári kir. törvényszék: Alperes S. V. mint a S. és H. cég tagja tartozik a Barcson 1887. ápril 4-én 300 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 300 frt váltóösszeget és jár. megfizetni. Indokok: A tárgyalási jegyzőkönyvhöz C) alatt hitelesített alakban csatolt közjegyzői okiratban foglalt társasági szerződés szerint S. V. alperes és H. S.-né 1885. okt. 13-án ecet és szódavíz gyártására közösen meghatározandó cég, a D) aiatt hitelesített másolatban bemutatott bejelentés szerint S. és H. cég alatt közkereseti társaságot alakítottak, az iparigazolvány részükre kiadatott. A társasági szerződés szerint kiköttetett, hogy az üzletet H. S.-né vagy megbízottja vezeti. A. S és T. S. tanuk egybehangzó hit alatti vallomásuk szerint S. V. társasági tag is megbízott abban, hogy H. S. az üzletet vezesse, a cég nevében megrendeléseket tegyen, váltókat írjon alá s ha ez elégséges nem lenne, S. V. giróját ígérte, szóval H. S. cégjegyzési jogosultsággal alperes mint társasági tag részéről is fel lett ruházva. A közkereseti társaság azonban a keresk. törv. 65. §-ának rendelkezése ellenére a cégjegyzékbe bevezetés végett, ugy a cégvezetési meghatalmazás a 41. §-hoz, sem ennek megszűnése a 42. §-hoz képest bejelentve nem lett, de alperes azt sem bizonyította, hogy felperes előtt az ügylet megkötésekor a cégvezetés megszűnése ismeretes volt : ez alapon, noha a keresk. meghatalmazott által elfogadott váltón a keresk. törvény 40. igának megfelelő toldás hiányzik, a 49. ij-nak megfelelőleg a kir. törvényszék alperest mint a társaság tagját és meghatalmazót, a társaság másik tagjával egyetemlegesen kötelezettnek tartja és ezért a váltóösszeg ugy járulékai és az okozott költségben elmarasztalja. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes maga is beismerte, hogy a kereseti váltón előforduló »S. és H.« elfogadói névaláírást nem az alperesként perbe vont S. V. irta a váltóra, de azt állítja, hogy ezt az aláírást H. S. S. V.-ra nézve kötelezőleg teljesitette, mivel S. V. és H. S.-né közkereseti társaságot alapítottak és ennek folytatásához »S. és H.« céget használván, cégvezetőül H. S.-t kirendeltek. Felperesnek ez az állítása azonban nem mindenekben felel meg a tényállásnak, mert igazolva van ugyan, hogy S. V. és H. S.-né közkereseti társasági szerződést kötve, »S. és H.« céget használtak, ezt a céget azonban be nem jegyeztették H. S.-t cégvezetési jogosultsággal fel nem ruházták, a cégvezetési felhatalmazását a cégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknél be nem jelentették (keresk. törv. 41. §.). Minthogy pedig felperes alperest az általa H. S.-nak adott cégvezetési jogosultságból folyólag vállalt váltói kötelezettség alapján kéri marasztalni a nélkül, hogy H. S. cégvezetői jogosultságát bizonyította volna, alperest a H. S. által a cég nevében vállalt váltói kötelezettség alapján fizetésre kötelezni annál kevésbé lehetet* mert a keresk. törvény 38. §-a értőimében váltói kötelezettségek