A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 6. szám - A kir. táblai kinevezések

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 6. számahoz. Budapest, 1891. február 8-án. Köztörvényi ügyekben. A hagyaték képviseletére annak átadása előtt esakis valamennyi örökös van hivatva. A/ örökhagyó tulajdonául bejegyzett ingatlanokra esakis esry örökös ellenében és ennek perbevonása mellett joirok nem szerezhetők. A csíkszeredai kir. törvényszék 1889. aug. 3. 3,352. sz.) clr. Beregh Antal ügyvéd áhal képviselt St. József felperesnek, Györfi Ignác ügyvéd által képviselt Cs. Ignác alperes ellen fekvöséghezi tulajdonjog elismerése iránt indított perében következőleg itélt: Alperes köteles elismerni azt, hogy a Cs. Csatószegi 161. sz. tjkvben A y 2., 12., 13. és 16. rdsz. alatt felvett ingatlanok nem tartoznak a Cs. Miklós és neje hagyatékához, hanem azok a felperes tulajdonát képezik stb. Indokok: A keresethez csatolt 1887. évi 4,289. polg. szám alatt kelt végzés szerint felperes annak bebizonyítása végett, hogy a Cs. Csatószegi 161. számú tjkvbeu A f 2., 12., 13. és 16. rdsz. a. bejegyzett ingatlanok, melyek a leltárban Cs. Miklós és neje hagyatékául vétettek fel, az ő tulajdona, alperessel szemben perre utasíttatott. Alperes Cs. Ignác s trsai a Cs. Miklós és neje hagyatékának tárgyalásakor a hagyatéki iratok igazolása szerint elismerték azt, hogy a Cs. Csatószegi 161. számú tjkvben A f 2., 12., 13., 16. rend-, 1,050., 5,037., 5,939. és 6,462 hrsz. alatt bejegyzett ingatlanok a néh. Cs. Miklósné szül. S. Zsuzsánna hagyatékát képezik, azonban tanú T. János és Ö. Péter eskü alatt igazolták azt, hogy ezen ingatlanokat S. Zsuzsánnának a testvére S. József csak haszonélvezeti joggal engedte volt át, a tulajdonosi jogot fentartotta volt. Azonban ezen tanuk bizonyításával szemben az ellenirathoz másolatilag beadott egyességre hivatkozott, mely szerint Cs. -Miklósné S. Zsuzsánnának tulajdonjoggal adattak volt át a megjelelt fekvőségek, de ezen állítását igazolni nem tudta, hanem S. György, kire alperes hivatkozott, nem bizonyította azt, hogy a másolatilag beadott egyesség létrejött volna. A marosvásárhelyi kir. tábla (1889 nov. 4. 6,944. sz.) a csíkszeredai kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, a perköltségeket azonban kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Az első bírói ítélet megváltoztatandó és felperes keresetével elutasítandó volt, mert igaz ugyan, hogy alperes az ellenirat és ellenvégirathoz másolatban mellékelt szerződés eredetijét nem mutatta elő s annak létrejöttét az általa felhívott S. György szerződési tanú sem bizonyítja, tekintve azonban, hogy a per alatti ingatlanok részben alperes atyjára, Cs. Miklósra, részben pedig alperesre s József és Imre nevű testvéreire vannak tulajdonilag telekkönyvezve és hogy a hagyaték tárgyalási jegyzőkönyv szerint alperes birtokában vannak, a felperest terheli annak a bizonyítása, hogy a kereseti ingatlanokat csak életfogytiglani haszonélvezeti joggal engedte át néhai S. Zsuzsánnának és miután T. János és S. Péter kihallgatott felperesi tanuk vallomása ez irányban alperes tagadásával szemben bizonyítékot nem képez, mert az első helyen megnevezett tanú jelen volt ugyan a szerződő felek egyezkedése s annak írásba foglalásánál, de ő mint tanú azt alá nem irta, az aláírás előtt eltávozott és a szerződés létrejöttének általa megjelölt ideje és a felperes által állított szerződési időpontnak nem felel meg, a mennyiben tanú szerint 18 év előtt köttetett a szerződés, felperes állítása szerint pedig az 1877-ben jött létre, a második tanú a szerződés idejét nem tudja és írástudatlan is és mert az is felperes ellen szól, hogy oly hosszas időn át örökhagyó életében birtokkiigazitási keresettel fel nem lépett, keresetének helyt adni nem lehetett. A perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak, mert felperes minden alap nélkül perlekedőnek nem tekinthető stb. A m. kir. Curia (1890. november 21-én 1,390. sz.) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A kereseti ingatlanok a csatószegi 161. számú tjkvnek a hagyatéki iratok közt levő hiteles kivonata szerint egyik örökhagyó Cs. Miklóson és alperesen kivül Cs. József és Cs. Imre tulajdonát is képezik ; arról tehát, hogy a most nevezettek perben állása nélkül, az egész kereseti ingatlanok felett intézkedés tétessék, szó sem lehet. De nem tehető érdemleges intézkedés a kereseti ingatlanoknak egyik örökhagyó Cs. Miklóst illető pótlékáról sem; mert az 1887. július 2-án megtartott hagyatéki tárgyalás alkalmával néh. Cs. Miklós hagyatékára, alperes mint végrendeleti örökös ellenében, Cs. József a maga és távollevő testvérei Cs. Imre, Cs. luliánna és Cs. Zsuzsánna nevében törvényes örökösnek nyilatkozott. Miután pedig a hagyaték képviseletére anuak átadása előtt csakis valamennyi örökös van hivatva : az örökhagyó^ tulajdonául bejegyzett ingatlanokra, csakis egy örökös ellenében s ennek perbevonása mellett jogok nem szerezhetők. A perköltség azért lett e helyen is kölcsönösen megszüntetve : mert az, a pervesztes felperesre az 1868: LIV. t.-c. 251. §. értelmében nem sérelmes, a pernyertes alperes pedig a 2-od bíróság Ítélete ellen felebbezésse! nem élt. A szőlőben található gyümölcsfák és szőlőtőkék nem sorolhatók azon ültetvények közé, melyekért az 1881: XLT. t.-e. 24. §-a értelmében külön kártérítés igényelhető. A szarvasi kir. járásbíróság (1889. március 24-én 897/889. rsz.) Kuszkay János ügyvéd által képviselt G. János felperesnek a kőrös-tisza-marosi ármentesitő és belvizszabályozó társulat alperes ellen 355 frt 25 kr. s jár. iránti perében felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a kereseti összeget, mint az alperes jogelőde által tőle kisajátított 199 és 278 D-öl szölőföld területen levő ültetvények értékét, mint kártérítési összeget tette keresete tárgyává. Alapítja pedig kereseti jogosultságát az 1881. évi XLI. t.-c. 24. §-ára, mely szerint »a kisajátítás alá eső ingatlanon található függő termés, ültetvények s állaguk sérelme nélkül elmozdítható egyéb tárgyak a kisajátítási összeg megállapításánál számításba nem vehetők, azért a birtokos a kisajátító ellen sommás bírói eljárás utján külön kártérítést nem igényelhet.« A most hivatolt törvénycikk szerint tehát a kisajátítási összeg megállapításánál csak oly ültetvények és egyéb tárgyak nem vétethetnek számításba s követelhető azoknak értéke külön kártérítési perrel, melyek állaguk sérelme nélkül elmozdíthatók. Ugy de kétségtelen az, hogy a fákat és szőlőtőkéket, melyek a földdel szerves összefüggésben állanak, állaguk sérelme nélkül elmozdítani nem lehet, miből önként következik, hogy tehát ezek jogilag ingatlant képeznek, vagyis a kisajátított szőlőföldnek járulékai, s mint ilyenek ingatlan jogi természettel bírván, értékük a kisajátított ingatlannak bíróilag megállapított kártérítési összegében benfoglaltatnak. De figyelmen kivül hagyni a kártérítési összeg mennyiségének megállapításánál a fentebb idézett törvény 23-ik §-a szellemében sem lehetett, mert a kisajátítási tervben a kérdéses ingatlan mint szőlőföld van felvéve, tehát ezen minőségére való tekintettel kellett az árt is meghatározni, a mi kitűnik egyébiránt az A. alatti kártalanítási határozatban foglalt egyéb mívelési ágú ingatlanok árávali összehasonlításból is. Felperes tehát épen az általa hivatolt kisajátítási törvény 24. §-a értelmében nem birván kártérítési igénynyel, keresetével elutasítandó volt stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. febr. 3. 27,079/1889. sz.) az eljárt bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi alperest, hogy felperesnek 355 frt 28 kr. tőkét, ennek az 1887. évi június hó 26-tól számított 6°/o kamatait s a perköltséget megfizessen. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes érdekeltség felperesnek a szentandrási határban fekvő szőlőföldjéből 199 D-ölnyi, majd 278 fj-ölnyi területet, és pedig az előbbit véglegesen, az utóbbit pedig ideiglenesen kisajátított. A kisajátítási eljárás folytán ezeknek az ingatlanoknak értéke, illetőleg értékcsökkenése megállapittatott; minthogy pedig eme kisajátítási eljárásnál az ingatlanokon találtatott ültetvények a kisajátítási összeg megállapításánál számításba nem vétettek, az 1881. évi XLI. t.-c. 24. §-a szerint az ültetvényekért sommás bírói eljárás utján külön kártérítést igényelni jogosítva van, kéri alperest 355 frt 28 kr. kárösszeg és járulékai megfizetésére kötelezni. Az 1881 : XLI. t.-c. 9. §-a szerint kisajátítás tárgyát csak ingatlan képezheti, mig az idézett törvény 14. §-a szerint a kisajátítandó területen levő épület vagy más tartozék nem részletben, hanem mindig egészben tárgya a kisajátításnak; a törvény tehát az ingatlan tartozékának csak az épületeket, vízműveket és ehhez hasonló tárgyakat tekinti, mig a törvény 24. §-a világosan kimondja, hogy a kisajátítás alá eső ingatlanon található függő termés, ültetvények és állagok sérelme nélkül elmozdítható egyéb tárgyak a kisajátítási összeg megállapításánál számításba nem vehetők és ezekért a birtokos a kisajátító ellen sommás birói eljárás utján külön kártérítést igényelhet; ezekből kétségtelenül folyik, hogy felperes szőlőföldjéből kisajátított területek értékének megállapításánál az azokon a területeken levő ültetvények számításba nem vétethettek és ha mindezek ellenére számításba vétettek volna, ezt alperes tartozott volna bizonyítani, ezt azonban alperes bizonyítani meg sem kísérletté, de hogy az ültetvények számításba nem vétettek, igazolja a keresethez A. alatt csatolt birói határozat, melyben kisajátítás tárgyaként csakis az ingatlanok jelöltettek meg. Felperes kereseti joga tehát kétségen kivül állván, további kérdés csak az lehet, szenvedett-e kárt felperes az ingatlanokon találtatott ültetvényeken és azért mily mérvű kártérítést igényelhet. Hogy felperes ültetvényeiben kárt szenvedett, kitűnik Hamza Sándor, Vas József és Bohák Márton tanuk vallomásából, kik bizonyítják, hogy a kisajátított területen levő