A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 5. szám - Kit terhel a törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége?

36 A JOG. adó hatását. De ez az ok csak óvatosságra int és nem egyszersmind arra, hogy a megszorításokban túlmenjünk azon a határon, melyet maga a rendszer megjelölt. A feltételes szabadonbocsátás intézménye azon az alapelven nyugszik, hogy ha az elitélt, a szabadságvesztés-büntetésnek egy bizonyos idö tartama alatt kétségtelen jelét adta javulásának s alapos reményre jogosít, hogy szabadon bocsátása i setén tartózkodni fog a törvényszegéstől, a javitó rendszer célját érvén, hátralévő büntetése elengedhető. A magyar büntetőtörvénykönyv csak az egy évnél hosszabb szabadságvesztésre elitéltnek engedi meg, hogy a feltételes szabadonbocsátást kérelmezhesse s csak abban az esetben, ha büntetése háromnegyed részét már kiállotta. Véleményünk szerint az egy év és egy napban megállapított minimum, mint túlságosan magas, lejebb szállítandó, valamint a kiállott büntetés háromnegyede helyett is rövidebb idő állapítandó meg. Ennek indoka a javitó rendszer azon föirányelvén nyugszik, hogy miután a fogoly javulásának biztos jelét adta, tehát a rendszer a maga teljességében érvényesült: az elitélt szabadságának további korlátozása céltalan kegyetlenség. Tagadhatatlan, hogy a javitó rendszer eme célját a repressiv céljával igen nehéz egyeztetni, mert ugy a huraanismu-;, mint a jogvédelem szükségessége megfelelő óvatosságot igényel. A rövid ideig tartó szabadságvesztés-büntetés nem alkalmas a javitó rendszer céljának érvényesítésére. Ezért szükséges, hogy a büntetési fogság minimuma annyi időben állapittassék meg, a mennyi elégséges a rendszer céljai érvényesítésére. Igen természetes, hogy a kiindulási pontnak biztos alapja itt sincs, minthogy ez a körülmény az individuális viszonyok befolyása alatt áll; de mégis tapasztalati adatok alapján meghatározható az átlagos arány. A törvényhozások ebben a kérdésben nagy eltéréseket mutatnak. A belga és francia törvény három hónapban állapította meg a minimumot, (ennyi időt az elitéltnek ki kell állania a szabadságvesztés-büntetésből) mig a német birodalmi törvény novellája csak általánosságban rendelkezik, hogy hosszabb időtartamú szabadságvesztés-büntetés eseteiben az elitélt feltételesen szabadon bocsátható. Mert a feltételes szabadonbocsátás intézményénél a javítás célján kivül a repressió célja is irányadó, a minimumnak igen rövid időben megállapítása ennek hátrányára esnék. E körülmény okozta, hogy például Augliában általános fölháborodást okozott, midőn látták, hogy a húzamosabb időre elitélt gonosztevő szabadságvesztés-büntetése egy csekély részének kiállása után szabadon bocsáttatott. Mindemellett is ugy Belgiumban, mint Franciaországban, Angliában, Németországban, Olaszországban, Szászországban és Horvátországban, a hol a feltételes szabadonbocsátás intézménye enyhébb feltételek mellett léptettetett életbe, mint nálunk, a visszaesők száma aránylag csekély. Helyesen jegyzi meg dr. Fayer László (»Büntetési rendszerünk reformja«), hogy tekintve a magyar büntetőtörvénykönyvnek a feltételes szabadlábra bocsátásra vonatkozó intézkedését, l-t havi börtön, vagy fogház kevesebb, mint egy évi börtön vagy fogház. Mert a 14 hónapból, ha az elitéit jó magaviseletet tanusit, egy negyedév, vagyis 3 és 1/2 hónap elengedtetik, azaz : 14 hónap = 10 és '/-2 hónap. Az egy évben kiszabott börtönből vagy fegyházból pedig nem engedtetik el semmi. További consequentiája ez intézkedésnek, hogy ha az egy évben megállapított szabadságvesztés-büntetés, például valamely járásbirósági ügy felmerülése folytán fölebb emeltetik egy nappal, az elitélt azzal, hogy még egy büntetendő cselekményt követett el és még egy napi szabadságvesztés-büntetést kapott, azt nyerte meg, hogy nem egy évig, hanem csak 9 hónapig lesz elzárva (a feltételes szabadonbocsátásra vonatkozó feltételek teljesítése esetén.) Véleményünk szerint a btk. 48-ik §-ban a háromuegyed kétharmadra lejebb szállítandó volna (mint dr. F a y e r is ajánlotta fennebb idézett dolgozatában) a rövidebb időtartamú szabadságvesztés-büntetéseknél pedig hat hónapban volna megállapi'andó a minimum olyképen, hogy az azon felüli büntetés iilő feltételesen elengedhető; tehát ha a btk. 48. §-ban egy év és egy napban megállapított minimum lejebb szállíttatik, például 10 hóra: a tiz havi szabadságvesztésre ítélt büntetéséből elengedhető 3 hó és 10 nap, mig például a két havi szabadságvesztésre itélt egy havi büntetés elengedésben részesülhetne és igy véleményünk szerint elég volua téve a javitó rendszer követelményé nek, mig másfelől a büntetés példaadó hatása se szenvedne csökkenést. Az itt csak általános körvonalakban előadott, de előbb már részletesebben kifejtett elvek alapján, a feltételes elitélés intézményének életbeléptetése esetén, törvénykönyvünk a következőleg volna módositandó, illetőleg kibővitendő : 1. A büntettek és vétségekről szóló btk. 20. §-a : 1. halálbüntetés; 2. fegyház; 3. állam fog ház; 4. börtön; 5. fogház; 6. feltételes fogházbüntetés; 7. pénzbüntetés. 2. A btk. 92. §-a a második bekezdés előtt megtoldandó volna a következő rendelkezéssel: Ha pedig a nyomatékos enyhítő körülmények mellett még más, különös méltánylást érdemlő okok is fenforognak: a mennyiben a fogházbüntetés a három hónapot meg nem haladja annak végrehajtása feltételesen elengedhető. Ha vádlott csak pénzbüntetésre ítéltetett, az azt felhajthatlanság esetén helyettesítő fogházbüntetés végrehajtása is elengedhető feltételesen, a feutebbi feltételek mellett. Feltételes elitélés esetén a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása felfüggesztetik, ha az elitélt, az ítélet alapjául szolgáló bűntett, vagy vétség elévülésére a btk. 106. §-ban meghatározott idő alatt valamely büntetendő cselekményt nem követett el. 3. A büntetés feltételes elengedése a kártérítési, valamint az eljárási költségek fizetése iránti kötelezettséget nem érinti. 4. Ha a feltételes fogházbüntetés mellett mellékbüntetésként pénzbüntetés, hivatalvesztés, vagy politikai jogvesztés is állapíttatott meg, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának feltételes elengedése, a mellékbüntetések foganatosítását nem akadályozza; mindazonáltal, ha a pénzbüntetés nem volna felhajtható, csak az alábbi 5. pontban foglalt esetben változtatható át megfelelő szabadság vesztés-büutetésre. 5. A feltételes fogházbüntetés végrehajtására megállapított határidő, az elitélt által elkövetendő újabb büntetendő cselekmény esetén, annak elkövetése napjától fogva, megszakitottnak tekintetik s abban az esetben, ha vádlott az újabban elkövetett büntetendő cselekmény miatt jogérvényesen elitéltetik, rajta a feltételes fogházbüntetés a btk. VIII. fejezetében foglalt rendelkezések értelmében lesz végrehajtva s a btk. 10 í. §-a alapján összbüntetés szabandó 6. A fogházbüntetés végrehajtása feltételesen nem engedhető el, ha a vádlott: 1. Megelőzőleg bűntett, vétség, vagy kihágás miatt jogérvényesen el volt itélve szabadságvesztésre. 2. Anyagi bűnhalmazat esetei (btk. 96. §.), a mennyiben azok mindenike a törvény értelmében szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő. 3. Ha azon cselekmény miatt, melyért vádlott elitéltetett, fogságban vizsgáltatott, avagy megelőzőleg bűntett, vagy vétség miatt vizsgálati fogságban volt és nem nyilváníttatott ártatlannak. 4. Ha vádlott cselekményét alapos megfontolás után követte el, vagy ha a cselekmény közbotrányt okozott. Önkényt következik, ha a kihágási btk. is módosíttatnék, annak 15. §-ába mint másodfokú büntetés volna foglalandó a feltételes elzárás s a 17. §. a fennebbi értelemben kibővitendő. Kit terhel a törvénytelen gyermek tartásának, kötelezettsége? Irta : dr. LESZLÉNYI IMRE, győri ügyvéd. A törvénytelen gyermek tartása s azzal összefüggő kérdések elbírálása tekintetében, a hazai bíróságok többé-kevésbé egyöntetűen járnak el, de ezen egyöntetűséget — dacára annak, hogy örvendetes simptomának látszik — nem lehet osztatlan örömmel fogadni, mert nem a kérdés taglalásának és egyöntetű felfogásának, hanem egy felsőbirósági Ítélet eritica nélküli elfogadásának és általánosításának eredménye. Ez időszennt általáuosan elfogadott jogi nézet s elfogadott jogi gyakorlat, hogy a házasságon kiviili teherbe ejtés s illetve gyermeknemzés folytán, kizárólag csak a törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége terhelheti a törvénytelen gyermek atyját. Ezen jogi gyakorlat sérelmes, mert nem tekinti a házasságon kívüli elhálást megelőzött jogi és erkölcsi momentumokat. Szerintem három különböző körülmény befolyásolja a törvénytelen gyermek tartási kötelezettségét és azzal járó mellékkötelezettségeket : 1. midőn a gyermeknemzés kizárólag a paráznaság eredménye ; 2. midőn az elhálást a férfi házassági ígérete előzte meg ; 3. midőn a gyermeknemzés és illetve szülés erőszakos nemi közösülés eredménye. Az első esetben a gyermek eltartásának kötelezettsége, nemkülönben a szüléssel járó költségek és károk kizárólag a törvénytelen gyermek anyját és pedig teljesen méltán terhelik, minthogy a nőnek a természet törvénye szerint az elhálásból keletkező fogamzással és a gyermek szülésének és eltartásának költségességével számolni kellett; a gyermek kizárólag az ö | gyermeke, az ö nevét viseli, egymás iránvában öröklési joggal bírnak; de a törvénytelen gyermek atyja minden jo<?i kapcsolaton | kivul áll; tehát a férfi csak akkor és annyiban tartozik - de ; csakis a gyermektartási kötelezettséghez — hozzájárulni, a ; mennyiben a törvénytelen gyermek anyja arra nem képes és hogy ( mint a gyermek nemzésének egyik tényezője, mentesítse a poli| ticai községet, a különben a philantropicus tekintetből reá nehezedő eltartási tehertől. , .. k. ™á/>0dik esetben a nő a férfi házassági Ígéretének könnyelmű áldozata, ezen Ígéret folytán a nőben azon hiedelem Keltetett szándékosan, hogy a gyermek eltartási kötelezettség az időközben bekövetkezendő házasság folytán, már a törvénynél togva fogja az apát is terhelni, valamint azt is közösen terhelendi a gyermekágy korul, es gyógykezelési költség és habár ilyen ^íS»agíí™e8Zeténél f0gVa raagára * házasság megkötésére kötelezettséget nem szül, de az ilyen Ígéret egvbe-