A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 5. szám - Még egyszer a sommás visszahelyezés és mesgyeigazításról

37 kapcsoltan az elhalással, vagyonjogi kötelezettséget szül a gyermek eltartására. °J Ily esetben a törvénytelen gyermek eltartásának, valamint a gyermekágynak költségeit a törvénytelen gvermek aytja és anyja ugy tartoznak viselni, mintha a házasság létrejött volna, mert a kötelező igéret azon kötelmi mértéket állapítja meg. A harmadik eset teljesen elüt az elözö kettőtől, itt az elhalásra csak a férfi akarata irányult s a nő akarat kifejtésében erőhatalom által meggátolva volt, itt a gyermektartás terhei kizárólag csak azt terhelhetik, a ki a közösülést és ezzel együtt a gyermekszülést akarta, igy tehát bármenuyi vagyona legyen a törvénytelen gyermek anyjának, a törvénytelen gyermek eltartásának kötelezettsége első sorban kizárólag az erőszakos nemi közösülést elkövetett férfit terhelik, valamint azt terheli kizárólag a gyermekágy és gyógykezelési költség, valamint megállapítandó!; a férfi ellen oly kötelezettségek is, melyek az előző két esetben megállapíthatók nem voltak, t. i. m u n k a m u 1 a s z t á s és fájdalomdíj és ez a büntető- és magánjognak a törvényellenes cselekedetek kártérítési kötelezettséget megállapító szabványaiból okszerüleg deducálható. A harmadik esetben a tartási kötelezettség a nőt csak akkor terhelheti, ha a férfi vagyontalan, tehát csak annyiban, hogy a teher a politicai községre, mint a kötelezettek legidegenebbjére ne háruljon. Ezúttal bővebb indokolás- és fejtegetésbe nem bocsátkozom talán alkalmat nyit arra a netán meginduló eszmecsere. Még egyszer a sommás visszahelyezés és mesgyeigazitásról. Irta: UJSZASZY GYULA, kir. aljárásbiró, Gyöngyösön. E lapok hasábjain és a fentiekre vonatkozó kérdés megbeszélése tekintetébö1 közlött cikkre dr. B o r o s y János gyöngyösi ügyvéd ur észrevételeit érintetlenül nem hagyhatva, azokra a következő megjegyzéseim vannak. Mielőtt azonban ezeket megtenném, kijelentem, hogy jelenben csakis szorosan a kérdést kívánom megvilágítani s ez alkalommal a közlött esetet e lapok utján újabban tárgyalni, sem a törvényszéki határozatot érinteni nem akarom. Annyiban az igen tisztelt tudor úrral egyetértek, hogy ugy a sommás visszahelyezési, mint mesgyeiga'.itási perek a birtok védelmét célozzák s hogy jogkérdés egyiknél sem oldható meg s hogy csakis a birtoklásról lehet szó. De nem érthetek egyet abban, hogy a két per anyagilag és az eljárást illetőleg egy és ugyanazon törvény vagy szabály szerint lenne elintézendő ; nem érthetek egyet különösen a két cím közti különbözet meghatározását illetőleg. Ugyanis a tisztelt ügyvéd ur ugy különböztet, hogy ha az egész birtok foglaltatik el, illetve az illető az egész birtok használatában háborittatik, akkor van helye sommás visszahelyezésnek ; ha pedig a birtok egy részének használatától lesz az illető megfosztva: akkor van helye sommás mesgyeigazitási pernek. Ezen definitió nem állhat, mert: ha a gyakorlatot tekintjük, birtokháboritás — egész terjedelembcni foglalás által — csak ritkán fordul elő, mig ellenben a birtoknak, kivált szabálytalan fekvőnek részei lesznek a legtöbb esetben foglalás tárgyai, hol raesgyeigazitás csakis nagyon átvitt értelemben lenne alkalmazható. Mesgyeigazitás pedig az elmosódott, elmálott, vagy ki nem jelölt határok esetén foghat helyt. Ezúttal is a fftkülönbséget a kettő közt abban tartom, hogy az egyik erőszak, hatalmaskodás, a másik inkább gondatlanság folytán beállott jogsérelem orvoslására van hivatva. Hogy a két jogcím anyagilag egy lenne, nem tartom elfogadhatónak, az előző cikkben előadottakon túl azért sem : mert az országbírói értekezlet 40. §-a, az 1802. évi XXII., az 1807. évi XIII. t.-cikkben foglalt sommás visszahelyezési s az 1802. XXIII. t.-cikkben foglalt határjárási pereket az alispán, illetve a szolgabíróhoz u'asitja, mi jelenben a járásbíróságok illetékességének felel meg, mert az 1802. évi XXII. törvénycikk 1. §-a szerint: »birtok vagy birtokjog, melynek békés birtokában a birtokos létezett, erőszakosan elfoglaltatik ... a sértett kérelmére az alispány az ily birtok birtoklásából hamarjában, vagyis az elfoglalástól egy év el nem múlása előtt kivesse .... megfosztottakat az előbbi használatba .... birtokba helyeztesse.« — Ugyanezt tartja fenn az 1807. évi XIII. t.-c, azon hozzáadással, hogy a felebbvitel birtokon kivül engedtetik meg. Ezek lévén a sommás visszahelyezésre irányadó elvek. De továbbá : mert az 18()2. évi XXIII. t.-c. 1. §-a szerint a határkérdések elintézéséről határozta, hogy »az alispány bármely félnek folyamodására a feleknek, rövid ideiglenes törvényszék módja szerinti meghallgatásával a határkérdéseket a törvény rendes utján kivül, ideiglenesen elintézi valódi új határok kijelölése által, a régi határok sérelme nélkül, a meg nem elégedő feleknek a törvény rendes utja .... épségben hagyatván«. — Az 1807. évi XIII. törvénycikk fentartotta az 1802. évi XXIII. törvénycikk intézkedéseit. Ezekből tehát feltétlen bizonyosnak látszik, hogy a két per anyagilag nem ugyanazonos; lényeges különbség a sommás visszahelyezésnek az erőszakos háboritástól egy éven belüli panaszlása, mig a határigazitásnál ily feltételt a törvény nem ir elő. Miután, mint már fentebb is mondva volt, ugy az 1802. évi XXIII. t.-c, mint az 1802. évi XXII. és 1807. évi XIII. t.-c. és külön felemiitetten az orsz. birói értekezlet által fentartatott : ebből szükségkép az következik, hogy ugy az 1868: LIV., mint az 1877: XXII. és az 1881 : LIX. t.-c. oly értelemben vette át a sommás visszahelyezési, határjárási s ezzel rokon és ugyanazonos mesgyeigazitási pereket, mint azt a fentebbi anyagi törvények szabják meg. Némi kételyt támaszthat ugyan az 1807 : XIII. t.-c. 1- §-a, a mennyiben az 1802 : XXII. t.cikket fentartotta, azt akkép rendeli felvilágositaudónak és tovább terjesztendőnek, hogy »az erőszakkal kivetettek visszahelyezése esetében az alispány az idézett törvényekben megirt módon eljárandó, a feleknek, a mennyiben a szomszéd vagy távolabbi megyékben lennének, az 1613 : XXXIV t.-c. szerint illető határidő kitűzésével, mi az 1802: XXIII. t.-c. hasonlóságaira elintézendő határkérdések iránt is megtartandó.« — Úgyde e szakasz további folytatásából és szelleméből az tűnik ki, hogy az itteni hivatkozás az 1802: XXIII. törvénycikkre csakis az idézés tekintetéből követendő eljárásra vonatkozik. Ezen felfogást látszik támogatni az országbírói értekezlet 40. §-a is, mely külön említi ugy a sommás visszahelyezési, mint a határigazitásra vonatkozó törvénycikkeket. Ezek szerint a jogtudor ur a legtávolabbról sem gyengítette meg az általam előzőleg közölt cikkben foglalt nézeteim, sőt — mondhatnám — azok helyessége felől győzött meg. Felettébb kívánatos lenne annak megállapítása, hogy oly esetekben, midőn tulajdonjogról egyáltalán szó sincs, midőn a birtokarány feltétlenül ki van tüntetve, kell-e rendes per az esetleges mesgyesérelraek orvoslására, vagy azok a fentiek szerinti rövid uton elintézhetők. A telekkönyv ez irányban egyáltalán semmi nehézséget nem okoz, mert a telekkönyv ez idő szerint sem területet, sem értéket nem garantiroz — de semminemű levagy hozzájegyzésről sem lehetvén szó — csakis a jogositatlan és telekkönyvileg sem biztosított terület visszabocsátásáról, — itt telekkönyv szerinti elévülés sem állhat fenn, mert a telekkönyvi elévülés egész más tárgyú. Az esetet ennek megvilágositása végett látszott kívánatosnak közölni. E sorok befejeztével jutott hozzám a »J o g« 2-ik száma, melyben a kérdés felett Kovács tszéki biró ur ad nézeteinek kifejezést, erre — a mennyiben a fentebbiek után szükségesnek látszanék — kijelentem, hogy sem a közlött eset, sem az egri kir. tszék Ítélete felett további észrevételt tenni nem kivánok, szorosan csak azon kérdésnél akarok maradni, hogy a visszahelyezés és mesgyeigazitás közt van-e különbség, ha igen, miben áll az ? Az igazságügyministeriumhoz felterjesztett jelentés kérelmi része volt, vhogy jövőbeni miheztartás végett a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási perbeni eljárásra utasítani kegyeskedjék*. Az erre érkezett leirat következő : »értesitem a kir. járásbíróságot, hogy tekintettel az 1869: IV. t.-c. intézkedéseire, a kért irányban utasítást nem adhatok, de még véleményt sem nyilváníthatok és pedig a jelen esetben annyival kevésbé, mert a fenti ügyben az egri kir. tszék a kir. jbiróságtól eltérő felfogást tanúsított s nem lehet feladatom az eljáró és felebbviteli bíróság között az ügy érdemére nézve felmerülő nézeteltérés esetében az egyik vagy másik nézet helyessége mellett állást foglalni.« Kelt stb. Nyilt kérdések és feleletek. I. Egy telekkönyvi sorrendi kérdés. Egy telekkönyvi ingatlanon első helyen be van kebelezve A. javára 100 forint. A. megengedi, hogy az ö javára bekeblezve levő 100 forintot megelőző rangsorral kebeleztessék be ezen ingatlanra B. javára 550 forint. Ugyanakkor, a midőn az 550 forintra vonatkozó zálogjogbekebelezési kérvény a telekkönyvi iktatóba jön, érkezik oda még egy kérvény, melylyel C. ugyanazon ingatlanra NO forintnak zálogjogát kéri a maga javára bekebeleztetni. Az 550 forint és 80 forint egyenlő rangsorral bekebeleztettek és kitüntettetett, hogy az 550 forint rangsorra nézve megelőzi az A.-nak 100 forintját? Ezen követelések közös jelzálogául szolgáló ingatlan idővel birói árverés alá kerülvén, eladatik 600 és néhány forintért. Az előnyös tételek kielégítése után fenmarad a 100 forint, 550 forint és 80 forintnyi bekebelezett tehertételek kielégítési alapjául kerek számban 600 forint. Miután ezen 600 forintból mind a három követelés teljesen ki nem kerül, kérdés, hogy minő kielégitési sorrend lesz ezen ügyben megállapítandó ? Sándor Ferenc, vágiellyei ügyved. II. Ügygondnok és ügyvédi képviselet. Egyik ügyfelem képviseletében gondnokság alá helyezési eljárást tettem folyamatba a budapesti királyi törvényszéknél ügyfelem édes auyja ellen. Gondnokság alá helyezendő alperes részére a 3,263/81. sz. igazságügym rend. értelmében szabályszerűn ügygondnok ki is rendeltetett, ki tisztének megfelelöleg eljárt, később az ügy előrehaladott