A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - A büntetőtörvénykönyv módosítása és a kereskedelmi jog

395 t~~2SZ fcSi h ? g tek:n,teUek é< ekkül is csak félre nem ismerhető kvre>,k de> Mfejezésével az ablakmélyedésbe helyezett kis asztal körül egymás hatan szorongikr., kiket csak az országbíró értesített, még pedig nem iS pecsétes levélben arról, hogy rendelkezési állapotuk őket nem jogo sitja pihenésre hanem tanácsjegyzökúl, tehát munkára vannak berende ve a m. kir. Itélö táblához. , ,.,,l8^,-h°Sy ÍS még te«uaP Pléhgalléros törvényszéki birák, vagy legalább ÍB.firvényszéki, sot talán legtöbb Ítélőszék! titkárok valának De ez mit sem változtathatott azon az állapoton, hogy most nincs nagy pecsétes k.nevezes, okiratuk, melyet még álmukban is varikosuk alatt tartogathat! Dtoak. Parényok. kik nem érdemesek arra sem, hogy kegyteljes mosolyly..boldogittassanak a kinevezett kitűnőségek részéről. Érezték is a szegények eme semmiségüket; de ez még sem akadályozta okét abban, hogy kissé derültebb hangulatban" legeltessek szemeiket az előttük teljes méltósággal pompázó komoly férfiakon. Érdekes megfigyeléseket tehettek, főleg olyankor, midőn ismerős alak csörtetett el előttük. Ez pedig igen gyakran történt. Mert hiszen azok a mentés, kócsagtollas, kardos, sarkantyús urak többnyire — ritka kivétellel — azok sorából kerüllek ki, kik — szintén még tegnap — a cs. kir. törvényszékek «én állottak, vagy legalább is a cs kir. fötörvényszékek bíráinak sorából kerültek ki és nagy lelkesedéssel kezelték és terjesztették az osztrák polgári törvénykönyvnek tanait, az osztrák büntetőtörvény, a különféle osztrák perrendtartások és ügyviteli szabályok, valamint egyéb cs kir. igazságügyi szabályrendeletek tudását. A mennyire ezt az alárendeltség érzete és az önérzet túltengését fékentartó nagy alázatos ág megengedte, talán fel is villant a parányok ajkai körül kis bamiskás mosoly, midőn arra a meggyőződésre jutottak megfigyeléseik nyomán, hogy a'legmagasabb darutollakat kucsmáikon, a legszélesebb kuruckardokat oldalaikon, a legcsengöbb pengésii sarkantyúkat azok viselik sarkaikon, a kikről a közvélemény — már akár helyesen, akár helytelenül azt híresztelte vala, hogy ezek voltak a bíróságok termeiben és nyelvezetében az elnémetesedésnek legbuzgóbb apostolai, az előbbi rendszer biztos oszlopai. Hát még ha megesett, hogy két olyan méltóságosan lépegető találkozott a teremben, kiknek egyike nagyot hunyorított szemével a másikra, mintha csak kérdezni akarná: miért nevetsz te, madárbelekböl jövendőt jósló atyafi és erre a másik — összeszedve a laiin tanára elbeszéléseiből fenmaradt emlékeit — rögtön visszavágta a szintén csak szemével adott választ ; miért ne nevetnék, midőn téged is itt látlak az auguruk között ! Ekkor már •csakugyan nagy erőlködésbe került a röhögésnek v..-szafojtása a parányoknál. De töprengésnek, megfigyelésnek és halkan suttogott megjegyzésnek csakhamar véget vetett a forrongás zaja, mely a folyosóról a terembe is behatolt. Megérkezett a várva-várt kir. személynök. Belépett Kellem esi Melczer István személynök a nagyterembe .... A várakozás, mely kíváncsian csüngött a kii. személynök ajkain, nem nyert kielégítést Á kik megtudni kívánták, mi les;! most: 1847,1848. vagy a bukott rendszer folytatása: fékezni kénytelenitettek vágyukat. A személynök, a mint megtudta, hogy a hétszemélyes tábla is egybegyűlt, megadta a jelt az indulásra a ferencrendi barátok templomába. Némán indult oda maga is: némán követték oda „bírái és minden, rendű csatlósai Némi útmutatásai a felvetett kérdés megoldására csak az szolgálnatott, hogy cifra hajduk nem lépegettek a személynök nyomábans Arra vallott ez, hogy nem tekinti töbóé méltóságnak állását. Az országoméltóságból hivatalnok lett. Ez volt a kibontakozás első lépése, az ország birói értekezlet nyomán. A misének vége lett. A magyar kir. itélö tábla v'sszavonult a neki fenhagyott terembe. Most már megszólalt a kir. személynök. Felhívta a bírákat az eskütételre és ennek megtörténtével megnyitotta a teljes ülést E!<kor, végre ekkor következett az ünnepélyes beszéd, minő ebben a formában c-ak a latin classicusok, főleg Horatius emlőin növekedett Melczer Istvántól telt. Magyar emberek voltak itt együtt; el nem maradhatott az emelkedett hangulatú, körmönfont mondatokban és latin idézetekben bővelködö dictio E nélkül nem képzelhető ünnepély. A beszédben gyakran volt említve a »Corpus juris hungarici«, különösen Verböcz' hármas könyve, a »Planum tabulare« és a »Carolina instructio.« Ez utóbbiból volt az idézet is véve, mely rendíthetetlen kötelességérzet tanusitásáia inti a birót. Meglehet — nem merem ezt határozottan állítani, de lehetségesnek vélem — hogy voltak a hosszú zöld asztalt körülült birák közt olyanok is, kiknek agyában most, csak most fakadt fel először a gondolatszikra, hogy ezentúl itt : »nix daits !« Ha már az eddigi ügyviteli szabályok, a Gerichtsordnung is letaszittattak a trónról és ezek helyét a Carolina instructio foglalja el : mi lesz majdan többi tudományukkal, melyet néhány nehéz éven át gyöngyöző verítékkel sajátítottak el, a Bach-rendszer nagyobb dicsőségére ? Izzadni kezdtek e kilátással szemben a magas, hogy ne mondjam : a kopasz homlokok. Tehát ismét rendszerváltozás ! Én istenem, uram, mi lesz belölünk ? A rendszerváltozásról még inkább meggyőződhettek az ismét karddal oldalukon megjelent biró urak a következő rendes ülés napján. A kir. itélö tábla birói személyzete nem oszlott szét tanácsokra ; teljes ülésben döntött minden egyes ügy felől. Látható gyönyörűséggel hallgatta az elnöklő kir. személynök a tanácskozás közben megeredt valóságos országgyűlési szónoklatokat. Talán azért engedte meg a szóáradat bőséges folyását, hogy a sokfelől összegyűjtött, addig egymással soha, vagy csak igen ritkán érintkezett birói tagok kölcsönösen megismerkedjenek nézeteikkel s igy a jogegység jövőre is megóvassék ; vagy talán azért, mert ez 1847-ik évben is igy volt szokásban. Igy tartott ez hetekig, sőt hónapokig. A kard sem maradhatott el soha. Ezért a kardok mindig is ott őriztettek az előszobában, az ajtónálló felügyelete alatt. Senkinek sem volt ebből több haszna, mint ama gonosz nyelvű léhütőknek, kik tanácsjegyzői teendőkre voltak berendelve. Ezek száma megérte állandóan a nyolcat, sőt talán tizet és minthogy minden egyes ügy mindig teljes ülésben tárgyaltatott, következőleg mindig csak egy jegyzőre volt szükség; a többi lógázhatta a lábát, vagy fütyörészhetett vigan a folyosókon .... Csakhogy ez a gyöngyelet nem tarthatott igen soká. Melczer István kir. személynök nem volt volna az az éles eszű, mély belátású jogász és ember, a kinek öt mi mindannyian szerettük, tiszteltük ismertük, ha rövid időn észre nem veszi vala, hogy a társadalom szekere nagyot zökkent az évek folyamában és az nagyban átalakult 1847. óta, a miért az, a mi teljesen megfelelő volt a rendi szervezetű államban, melyben a m. kir. itélö táblának, főleg csak a nemesi rend birájának szeiepe jutott, ki nem elégítheti a jogegyenlőség alapján szervezett társadalmat s ennek igényeit. A tábla nem érhette be ezentúl azzal, hogy az ősiségi viszonyok szentül tartását ellenőrizze ; fel kellett karolnia a nemzet egész jogéletét. Ezt naponkint egy ülésnek tartása ki nem elégítette. Akarva nem akarva, szét kellett tehát forgácsolni a rendelkezésre álló eiöket és lehetővé tenni, hogy a tábla több apró tanácsban hozhassa meg az egésznek nevében Ítéleteit. A megfelelő utasítás nem késett. Belföld. A temesvári törvényszék egy fölületes ítélethirdetése következtében három vádlott közel 6 hónapig, két vádlott pedig egy hónapig volt elz árva, holott a kir. kúria valamennyijükre csak 14—14 napi fogházat szabott. A tévedés kiderülte után a szerencsétlen embereket azonnal szabad lábra helyezték. Az ügyben Gedeon kir. ügyész jelentést tett át a szegedi főügyészséghez. Ügyvédi kamarák sérelmi'. A debreceni ügyvédi kamara választmánya kifejezést adott azon sérelem fölött, mely szerint az igazságügyminiszter a törvényjavaslatokat tárgyalás végett e s up á ti a li n d a p e s t i ü g y v é di kamarának küldi m e g, mig a vidéki kamarákat mellőzi. Elhatározta, hogy f e 1 i r e tárgyban a miniszterhez és a többi vidéki kamarákat a kérelemhez való csatlakozásra szólítják fel. Teljesen indokoltnak tartjuk a debreceni kamara magatartását. Az igazságügyminiszter bizonyára sietni fog ezen jogos sérelmét a vidéki kamaráknak mielőbb orvosolni. Már csak az írt is, mert nincs ok rá, miért mentessenek fel a vidéki kamarák azon, a törvényben gyökerező kötelességük alúl, hogy ők is véleményt mondjanak a törvényjavaslatok felett. A biintetőtörvénykönyv módosítása és a kereskedelmi jog. A büntetötörvénykönyvnek célbavett módosításánál azt tapasztaljuk — írja a »Ker. Jog Tára« — hogy mig a jogtheoriai szempontok teljes diadalt aratnak, a kereskedelmi jog és a közgazdasági élet szempontjai kellő méltánylásra nem találnak. Ezt azon körülménynek tulajdonitjak, hogy a büntetőtórvénykönyv módosítását célzó javaslat körül a kereskedelmi jog és gyakorlat mivelői mellőztettek, már pedig a criminalisták — a dolog természeténél fogva — a kereskedelmi jog és gyakorlat fejlődését oly figyelemben nem részesíthetik, hogy azt a büntetőtörvénykönyvnek közgazdasági érdekű intézkedéseinél érvényre juttathatnák. A következőkben tehát reá kívánunk mutatni azon büntetőjogi beszámítás alá eső cselekményekbe, melyek gyakoriságuknál és fontos kihatásaiknál fogva a büutetőtörvény módosításánál kiváló figyelemben részesitendők volnának: 1. A kereskedők olyan vagyonátruházásai, melyeknél a vagyonátvevő a vagyonátruházó kötelezettségeit át nem vállalja, ha ennek folytán ez utóbbinak hitelezői károsittatnak, külön kifejezett büntetőjogi szabályozásban volnának részesitendők. Hasonló szempont alá esnek azon cégváltozások, melyeknél kitűnik, hogy az jogtalan előny biztosítása céljából és a hitelezők megkárosításával eszközöltetik. 2. A büntetőtörvénykönyv 387. §-a akkép volna módosítandó, hogy a bűnvádi eljárás előfeltételét a csőd el nem rendelhetésének a csődbíróság által való kimondása ne képezze, hanem a 387. §. eseteiben a bűnvádi eljárás azonnal megindítható legyen, mert a 387. §. jelenlegi formája mellett az adósok sorra Amerikába szöknek a hitelezők pénzével és onnan ajánlják a 25u/o-os egyezségeket. (Lásd legutóbb a Kroó-féle esetet Budapesten.) 3. A btkv. 415. §-a szerint a csalárd bukás büntette öt évig terjedhető fegyházzal, ha pedig az okozott kár kétezer forintot meg nem halad, három évig terjedhető börtönnel büntetendő. A vétkes bukás ellenben, az okozott kár összegére való tekintet nélkül, két évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ha tehát a közadós a csalárd bukás ismérvei mellett bár, de például csak 500 frt erejéig károsította meg hitelezőit, ez minimé 6 havi börtönnel büntetendő, ellenben egy másik közadós, ki a vétkes bukás ismérvei szerint bár de félmillió erejéig károsította meg hitelezőit, egy napi fogházzal büntethető. Már pedig vagyoni érdekű bűncselekményeknél a károsítás mérvének befolyással kell bírni a büntetés mérvére. A 415. §. szellemében tehát a vétkes bukás börtönnel volna büntetendő, ha a károsítás összege 2,000 frtot meghalad, mert különben itt is beteljesedik a közmondás : »Die grossen Diebe lásst man laufen, die Kleinen hángt man.« 1. A gyujtogatásnak egy igen gyakori, de egészen más büntetőjogi szempont alá eső nemét képezi az öngyujtogatás egy tűzkár ellen biztosított objectumnál; mert mig a gyújtogatás rugóját — a maniaticus egyénektől eltekintve — rendszerint valamely nemtelen emberi indulat (pl. irigység, bosszú) képezi, az öngyujtogatás rendszerint jogtalan vagyoni előny (a biztosítási összeg) megszerzése végett eszközöltetik. Egy kivételt statuál a btkv. 424. §. 3. pontja, melynél a gyújtogatás szintén jogtalan vagyoni előny, rablás céljából történik és ezen bűntett életfogytig tartó fegyházzal büntetendő; a miből kiviláglik azon büntetőjogi tendentia, hogy a hírvágyból elkövetett gyujtogatásra a képzelhető legszigorúbb büntetés alkalmazandó. A btkv. 422. §. végpontja