A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - Az álhírek terjesztésének büntethetőségéről

A JOG. 391 amaz abususnak és ez az ok a bíróságoknál keresendő. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy épp a járásbíróságnál alkalmazott bírónak gyakorlott és ügyes, élénk felfogású bírónak kell lennie, ha gyorsan és jól akarja az igazságot szolgáltatni. És mit tapasztalunk mi? Azt, hogy az aljarásbirák nagyobb része csak akkor kezdi meg a gyakorlatot, a midőn bírói székét elfoglalja ! Ezen tehát mindenesetre sejteni kell! Lehet is. A járásbíróságoknál alkalmazott bírák most olyan munkát végeznek, a mely nem nekik való, a mely őket birói működésükben csak gátolja. Ezen teendők alul fel kell menteni őket. Első sorban meg nem fér a birói hivatással és működéssel, hogy a bíró az író asztal mellett görnyedve, maga írja a jegyzőkönyvet. Ez a gépies munka elfárasztja testileg, lelkileg és tulajdonképpeni hivatásában, a nyomozásban és helyes ítélkezésben gátolja. Én meg vagyok győződve, hogy a legtöbb esetben, a hol most az ügyvédek veszik föl a jegyzőkönyvet, — a bíró nem szívesen fogja látni ezt a visszaélést, ha az irási munkától őt megszabadítjuk. Az irási munkára szoríttassanak a joggyakornokok. Itt kezdjék meg elsajátítani a bírói pályára készülök a gyakorlati jártasságot, — de nem a birói székben. A birák végeznek egyéb teendőket is, a melyek birói lunctiót tulajdonképpen nem is igényelnek, melyeket nagyobb megnyugvással lehetne péld. az aljegyzőkre bizni, mint a bűnügyi vizsgálatokat. Ott vannak a hagyatéki ügyek, melyekben csak arról van szó, hogy a hagyaték az egyesség szerint átadassék, vagy peressé tétessék ! A végrehajtási eljárás során is kell a birónak oly munkát végeznie, a mit az ő ügyköréből egészen ki lehetne vonni. A tehernek egy részét tehát le . kell venni az ítélő biró vállairól és lendítve lesz a dolgon. Lehetne még egyebet is felhozni, de az messze a kereten túlra vezetne. Mi azonban, birák és ügyvédek legyünk azon, hogy most a közvetlenség és szóbeliség behozatalának küszöbén azt a »kis izlelitőt« úgy élvezzük, a mint a perrendtartás nekünk parancsolja. Az álhírek terjesztésének büntethetőségéről. Irta : Dr. GRUBER Lajos, budapesti kir. alügyész. Jaworski nak, a lengyel klub elnökének, ő Felségénél történt kihallgatásáról a »W i e n e r T a g b 1 a t t«-ban f. évi nov. hó 14-én egy közlemény jelent meg, melynek következtében a bécsi tőzsdén oly félelem támadt, hogy az árfolyamok egyszerre rohaTerhül hozták fel, hogy a Vesselényi perben a birói önállást és függetlenséget akarta korlátolni, midőn lapjában ezen szavakat használta: Nem képzelhetni oly eladékony birót, ki a közvélemény dacára, a nemzet kimondott Ítéletének ellenére annyira vetemülne, hogy Vesselényire, a haza egyik leghívebb jobbágyára, kérdéses beszédje miatt a bűnöst kimondani merészelné. Bűnül róták fel neki továbbá, hogy a kir. táblát hitszegőnek, a kir. curia Ítéletét törvényelleninek, kötelező erő nélkülinek nyilatkoztatta ki. Az is terheli a vádlottat, hogy hasonló tényért perbefogottakkal és elitéltekkel állott összeköttetésben s ügyöket nemzeti közügynek nyilvánította s ez által az országot izgatásban tartotta, a Vesselényi-per közlésében magát főeszközül használtatta, saját házában titkos összejöveteleket tartott, lapjában a per alá vétetteknek elveit osztotta, mig az ősi alkotmányhoz és törvényekhez ragaszkodókét félremagyarázva kigúnyolta. Mindezekből következtették, hogy tudósításai által nem a nyilvánosság terjesztésére, hanem pártoskodásra törekedett, a király jogait csorbítani s folytonos izgatást szítani igyekezett stb. és végre a publicus status ellen nyilván felemelkedni bátorkodott. Enyhitő körülménynek vették, hogy a letiltó kir. rendelet vele nem közöltetett, hogy mások által benne táplált ingereltség, hiúság és elragadtatás, valamint a maga és családjának ellátása vezérelték törekvéseiben: ennélfogva a perbe fogott alperes a felperesi vádban felhívott 1723. évi IX-ik törvénycikkely által kiszabott büntetés súlya alól feloldoztatik, magának vétségéhez mért fenyítékéül azonban, másoknak pedig oktató például eddigi hasonlóul büntetésül beszámlált és 21 hónapot már meghaladó letartóztatásán felül még három esztendei fogságra ítéltetik s ennek végrehajtása rendeltetik. A per során kivehető volt, hogy Kossuth még nem tartotta befejezettnek védelmét és pere Ítélet alá bocsátását késleltette, újabb bizonyítékokra való hivatkozással s védőjének adott meghatalmazás visszavonásával; de ezt a kir. tábla, mely előtt a per folyt, mint a per természetével és törvényes rendszerrel ellenkező és az igazság-kiszolgáltatás késleltetésére célzó törekvést biróikép elvetette. | mosan alászállottak. A hír azonban hamisnak bizonyult; az t. i. j nem volt egyéb, mint egy tőzsdei manoeuvre, melynek az volt | a rendeltetése, hogy a pénzpiacon erős nyugtalanságot keltsen. A terv sikerült; egész Bécs városán páni félelem vett erőt; ag1 godalom és nehéz gondok szállották meg a kedélyeket; zavart és izgatott volt az egész lakosság. Az első aggodalomtelt órák okozta ijedtségtől csak nehezen szabadulhattak az emberek. Az osztrák képviselőházban csak ugy özönlettek az interpellátiók erre vonatkozólag és az osztrák miniszterelnök a ház élénk tetszése mellett jelentette ki, hogy a kormány a ház tagjainak fölháborodását osztja és hogy az emiitett tőzsdemanoeuvreket a leghatározottabban elitéli. A Bécsben mindenünnen emelkedő hangok , megtorlást követeltek, hogy az aljas célok elérhetése miatt a köz1 jólét ellen irányzott támadás méltó büntetésben részesüljön. A többi a bécsi államügyészség dolgát képezi. A szóban forgó , cselekmény vagy csalásnak minősíttetik, vagy mint a közcsend és rend zavarása az osztr. BTK. 308. §-a alá subsumáltatik, mely a következőket tartalmazza: »Kihágást követ el és 8 naptól 3 hónapig terjedhető súlyos elzárással büntetendő, a ki nyilvános közzététel u'ján valamely hamis, a közbiztonságot veszélyeztető hirt, a nélkül, hogy elegendő oka lenne azt igaznak tartani, vagy valamely hasonnemü állítólagos megjövendölést terjeszt, vagy továbbit.« A minapi eseményekkel szemben önként fölmerül azon kértlés: vájjon mi sors elé néz nálunk azon üzérkedő, a ki tőzsdei manoeuvrek céljából álhireket terjeszt ? A budapesti tőzsde alapszabályainak ö. §-a értelmében megvonandó a tőzsdejegy azon tőzsdelátogatóktól, a kiket a tőzsdetanács álhírek terjesztése miatt a tőzsde látogatásától eltiltott. De ez nem egyéb, mint a fegyelmi büntetésnek egy neme, a mely bennünket, kik a kérdés büntetőjogi oldalát vizsgáljuk, közelebbről nem érdekel Tegyük fel, hogy egy hazai lap okozná a paniqueot; vájjon lehetne-e ez esetben büutetőtörvénykönvvünk valamely határozatát alkalmazni? A magyar btk. 379. §-a igy szól : »A ki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ez által annak vagyoni kárt okoz: csalást követ el«. Ezen fogalommeghatározásból kitűnik, hogy az, a ki valamely durva gazság elkövetésében leli örömét, a nélkül, hogy ez által vagyoni előnyt akarna szerezni, a jelenlegi körülmények között büntetés nélkül kell, hogy maradjon. Mert vagyoni előny szándéka nélkül a csalás fogalma el sem képzelhető. De ha az üzérkedő, mint az rendesen történni szokott, magának vagy másnak akar jogtalan vagyoni előnyt szerezni, akkor az a kérdés áll előttünk : vájjon az Ítélőbíró ravasz fondorlatnak fogja-e tekinteni a nyomtatott hazugságot, vagy sem ? Igenlő esetben a hazug a csalóval egyenlő bánásmódban részesül ; ellenkező esetben azonban büntetlen | marad. Büntetőtörvényünk indokolásában azt találjuk, hogy: »az egyszerű hazugság, habár ez által tévedésbe ejtetett is valaki s habár dolosus volt, nem képezi a csalás elégséges elemét« * A németbirodalmi btk. valamennyi commentatora arra nézve egyetért, hogy az egyszerű hazugság nem esik a »fondorlat« fogalma alá.** Mittermayer, a nagy büntető jogtanár is következőképen nyilatkozott erre nézve : »A joggyakorlat határozottan megállapodott abban, hogy az egyszerű hamis állítás, vagy biztosítás, vagy más eszközök nem állapítanak meg büntethető csalást« stb. ; U. o. 754. 1. A francia irók közül azon állítás igazolására, hogy az egyszerű hazugság nem állapit meg csalást, Ra u t e r nyomós véleménye is felhozatik az indokolásban. Id. h. Hivatkoznak egy angol bíróság Ítéletére is, a mely a vétkességet kimondó verdiktet mellőzve, a vádlottat azon kijelentéssel mentette fel, hogy az eset semmi egyéb egyszerű hazugságnál. U. o. 755. 1. Az indokolás felemlíti még Glaseruek, a tekintélyes kriminalistának, a zürichi büntetőtörvényjavaslat tervezetére vonatkozó kritikáját is, melynek bírálatában a következőket mondja a nagy tudós: »Ezen fogalommeghatározás szerint nem minden hazugság, mely által tévedés eíőidéztetett, lesz elegendő arra nézve, hogy a csalás megállapittassék, hanem ehhez oly cselekvés kívántatik meg, mely megakadályozza, vagy fölötte megnehezíti az igazság felismerését.« U. o. Mindenkitől megkövetelhető a kellő elővigyázat és óvatosság, mert senkisem kényszerítheti') arra, hogy más szavainak csak ugy könnyedén hitelt adjon. Ha kétely merül föl valamely állítás valódisága tekintetében, mindenkinek szabadságában áll előzetesen meggyőződést szerezni magának a dolog mibenlétéről. »Sauve, qui peut!« (»Meneküljön a ki tud!«) A törvényes oltalom csak ott kezdődik, a hol az egyes ember szokásos elővigyázata már nem képes ezt a károsodástól megóvni. Az előttünk fekvő esetben épen arról van szó : vájjon az álhírek terjesztése, mely az értékpapírok stb. árfolyamát felszökteti vagy azok esését előidézi, egyszerű hazugságot képez-e, vagy nem ? En azon véleményben vagyok, hogy ez az eljárás szintén hazugságnak tekintendő, azonban minősített hazugságnak, mely közveszélyes jelleggel bir és melynek káros hatása elemi erővel nyilvánul; ez által orvtámadás intéztetik a pénzpiac ellen és ezzel * Lásd L ö w : Anyaggyüjtemény II- kötet 749. 1. s köv. i • ** U. o. 753. 1.