A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 51. szám - Jogi államvizsgák - A birói ítéletek indokolása szerkesztésének technikájához

A JOG 383 f^ett. Megjegyzendő azonban, miszerint a szövetkezetből kivált ; •agok (és illetve örököseik) felelőssége csak a kiválás időpont- j fáig keletkezett társulati kötelezettségre terjed ki és arra is csak t-n s u b s i d i u m és csak az esetre szól, nahogy a kivált tag jogutóda ebbeli kötelezettségének meg nem felel. Előzőleg már szólottunk a közkereseti társulatok végtagjainak egymás irányában támasztható kártérítési kere- ! seti jogai és azoknak elévüléséről. Jelenleg még megemlítjük, miszerint teljesen azonos kereseti igényekkel bír segédei irányában a keresk. üzlet főnöke. A keresk. törv. 53. §-a rendelkezése szerint ugyanis »a cégvezető, vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségben egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi ügyletet nem köthet, stb. stb. Ha a cégvezető vagy kereskedelmi meghatalmazott e szabály ellen cselekszik, főnökének az okozott kár megtérítésével tartozik'; e mellett jogában áll a főnöknek azon ügyleieket, melyeket a cégvezető vagy meghatalmazó t saját részére kötött, ugy tekinteni, mintha azok a főnök részére köttettek volna. A fenti határozatok a segédekre is alkalmazást nyernek.« A keresk. törv. 54. §-a az imént emiitett jogigény elévülését illetőleg a következőképen intézkedik: »A főnöknek azon joga, melynél fogva az előbbi cikk eseteiben az ügyletet saját részére kötöttnek tekintheti és kártérítést követelhet, azon időponttól számítandó három hó alatt szűnik meg, midőn a főnök az ügylet megkötéséről tudom ast nyert.« A birói Ítéletek indokolása szerkesztésének technikájához. Irta : dr. NYISZTOR ADORJÁN, albiró B.-Csabán. Ha áll R o y e r-C o 11 a r d hírneves francia jogtudós szavainak igazsága : »a bíró működése a nyilvánosságé, Ítéletei nemcsak a felek, avagy csupán a jogászok, hanem az egész nagyközönség számára hozvák«, nem kis gond fordítandó az Ítéleti indokolásoknak kifejtésére, főleg irásbani szövegezésére. Hányszor tárja fel a mindennapi jogélet azon esetet, hogy az itéletbeni határozmány ugy anyagilag, mint alakilag is helyes, de a gyakorlati jogszolgáltatásra nézve semmi becscsel sem bír, mivel indokolása, bárha abban a perbeli tényállás eclatans feltüntetése, a legszebb s legmagasabb röptű jogi elméletek méltatása, egészséges jogvélelmek és fietiók fejtegetése, az érvek csoportosítása s az ellenérvek reputatiója a helyes logica szabályai által követelt rendben és a birói mély tudományosságot eláruló módon eszközölvék, a laicus nagyközönségre nézve épen jogi mü nyelvezetének sublimitása folytán megérthetlen s igy belőle az élet, a kiterjedtebb körbe ható meggyőző erő hiányzik. Szerény véleményem'szerint a bírónak mindig számot kell vetni azon körülménynyel, hogy nem mindenkor van az Ítélet által érdekelt fél azon helyzetben, hogy annak értelmét jogász által tolmácsoltassa magának ; de különben is elképzelhető, mily bizalommal fogadják az érdekelt felek az ilyen, tolmácsolás utján tudomásul vett Ítéleti indokolást. Midőn különben az Ítéletek indokolásában oly gyakran nyilvánuló úgynevezett »túlraffinált jogi münyelvezet« ellen síkra szállok, nem vitatom azonban jogosságát azon kívánalomnak sem, hogy minden ítéleti indokolás a legegyszerűbb ész|árású ember által is minden fejtörés nélkül felfogható legyen. Hisz vannak jogesetek, melyeknek eldöntése végett a bírónak, különösen törvényeink hézagossága miatt, az egész jogrendszer mélyébe kell alászállnia s alapos búvárkodás után onuan hoznia fel a jogászjog gyöngyeiként azon jogelveket, melyeket a fennforgó jogesetekre analógia utján alkalmazhatni vél. Hogy lehetne tehát az ilyen esetekre vonatkozó Ítéleti indokolásoktól követelni, hogy midőn azokban a bíró nem egyszer a fennálló jogrendszer feltárásán fáradozik, egyúttal köznapi nyelven fejezze ki nagybecsű eszméit, melyek nem egyszer arra vannak hivatva, hogy egy rgész jogásznemzedék hajoljon meg előttük és száz meg száz bíróság gyakorlatának szabjanak irányt. De azt már méltán megkívánhatni Ítéleteink indokolásától, hogy nyelvezetük, eszmemenetük rendszerint oly gonddal legyen összeállítva, hogy azokat minden müveit egyén hosszasabb utánjárás, fejtörés és jogtauulmányozás nélkül megérthesse. Ezt pedig elérheti a biró, ha az indokolás kidolgozásánál a fentemiitett túlraffinált jogi műnyelvezettöli lehető óvakodás mellett egyúttal kerüli: a) a pongyolaságot, mely akkor áll elő, ha a biró helyes érveket hoz ugyan fel az Ítéleti határozmány támogatására, de vagy nem teszi mind papírra azokat, melyek benne az érdemi kijelentést szülték, vagy nem csoportosítja őket oly sorrendben, hogy azokból a meggyőző erő praegnausan kisugároznék; b) a szabatosságnélküliséget, mely bekövetkezik, ha az ügy érdemére szorosan nem tartozó körülmények vitattatnak meg az indokolásban egyszerűen azon okból folyólag, hogy azok a perben a felek által az érdembe szőve, fejtegetések tárgyává tétQttek; c) a túlterjengő sséget, mi alatt az eshetőségekre alapított érvelésnek szerfeletti kiterjesztése értendő. Ezen hiba ; abban áll, hogy a biró minden eshetőségre kiterjeszkedő itélőtehetsége csillogtatása végett, vagy szőrszál hasogatás'g menő gondosság által vezettetve, az Ítélet alapjául első sorban fektetett tények vagy jogelvek elejtésével új alapokra fektetett — gyakran többé-kevésbé erőltetett — érveléssel igyekszik másod-, harmad-, sőt néha negyedsorban is az Ítéleti határozmány helyességét kimutatni ; d) a hosszadalmasságot, mi az indokolásban az át* tekinthetőség rovására nagyszabású jogi dis^ussiók beszövésében áll. Kétségtelen, hogy neru minden esetben könnyű dolog szavakba önteni azon psychieo-logicai folyamatot, mely végeredményében a birói érdemi enuntiatiót szülte; vagyis, hogy helyes ítéletet hozni s azt világosan, könnyen érthetőleg megindokolni, két különböző dolog; de ne felejtse el a biró azért soha azt, hogy Ítélete egy oly syllogismus, melynek a rendelkező rész csak deductióját képezi, míg aimak praemissumai az indokolásban rakvák le Ha tehát a praemissumok könnyen érthetőleg ki nem fejtvék, nem is lehet könnyű szerrel követni a tőlük, a deductióhoz vezető kuszált fonalat; ha azonban az ezen fonalat összekuszáló hibáktól — melyeknek gyakrabbau előfordu'ó jelentékenyebb fajait a fentebbiekben felsorolni igyekeztem — a bir<j óvakodik : legyen bár a ténykérdések megállapítása, vagy a jogszabályok alkalmazása tekintetében Ítélete bármily téves, az mindig a világos jogászi gondolkodás mintaképéül fog szolgálni. Belföld.* A sommás eljárás szabályozásáról szóló P 1 ó s z - féle törvényjavaslat felett az igazságügyministeriumban tartott szakértekezletek mint hiteles forrásból értesülünk — befejeztettek. A törvényjavaslat léuyegesen meg lett változtatva és az igazságügyminister elhatározott szándéka immár a törvényjavaslatot ezen új alakjában mielőbb a törvényhozás elé terjeszteni. Jogi államvizsgák. A cultustniniszteriumban e hó 9-én értekezlet ült össze, tárgyalás alá vévén a vázlatot, melyet a cultusmiuiszter az igazságügyminiszterrel egyetértőleg készitett a felállítandó és a birói (ügyvédi) pályára elméleti minősítést nyújtani hivatott jogi államvizsgálatokról. A már több nap óta tartó tárgyalásokat gr. C s á k y Albin közoktatásügyi miniszter vezeti s a kultuszminisztérium részéről dr. Jicrzeviczy Albert államtitkár, dr. M a r k u s o v s z k y Lajos min. tanácsos és Leövey Sándor osztálytanácsos vesznek részt az értekezletben, az előadói tiszttel pedig dr. Boncz Ödön miniszteri titkár s a jegyzőivel legifj. dr. Szász Károly segédfogalmazó van megbízva. Az igazságügyminisz'ert Pechata Endre osztálytanácsos, a belügyminisztert Széli Ignác miniszteri tanácsos képviseli, az értekezlet többi tagjai pedig a gyakorlati és a tudományos jogi téren működő férfiak jelesei közül kerültek ki. A kir. Curia részéről dr. Halmosy Endre curiai biró, a budapesti kir. tábla részéről V a v r i k Béla tanácselnök, az ügyvédi karból Rexa Pál - és dr. Nagy Dezső, az országgyűlési képviselők közül K ő r ö s s y Sándor és dr. Horváth Ádám, a budapesti tudományos egyetem tanárai közül dr. Kautz Gyula, dr. Hajnik Imre, dr. V é c s e y Tamás, dr. Plósz Sáudor, dr. Pulszky Ágost, dr. Lechner Ágost és dr. Wlassits Gyula, a kolozsvári egyetem tanárai közül clr. Concha Győző és dr. Groisz Gusztáv, a nagyváradi jogakadémiáról dr. Bozóky Alajos, a pozsonyiról clr. E c k m a y e r Ágost, az egriről dr. Huberth János és az eperjesiről dr. Horváth Ödön igazgatók vannak jelen. Az általános tárgyalás folyamán az értekezlet többsége oda nyilatkozott, hogy a kötelező doctorátust megszüntetendőnek tartja, ezzel azonban nem látja kizártnak a dr. Pulszky Ágost egyetemi tanár által fölvetett azt az indítványt, ho^y a ki majdan a tisztán tudományos fokot képező s újból szabályozandó doctorátust leteszi, ezzel mint a legmagasabb elméleti képzettség criteriumával, megszerzi azt a gyakorlati pályákra lépés előfeltételéül megkívántató minősítést, a mit az újra szervezendő államvizsgálatok fognak nyújtani. Az értekezlet többsége oda nyilatkozott továbbá, hogy a megszüntetendő kötelező doctoratus helyébe szigorított államvizsgálatok lépjenek és hogy az új szigorított államvizsgálatok a mostani áUatnvizsgálatok közül ne csak a jog-, hanem az államtudományit is pótolják. — Az újonnan szervezendő jogi államvizsgálatok tárgyában összeült értekezlet, hét napi tanácskozás után, f. hó 16-án fejezte be a tárgyalásokat. A kultuszminiszter által az igazságügyminiszterrel egyetértőleg, előzetesen megállapított tervezetet, némi módosításokkal, elfogadta az értekezlet. Hangsulyoztatott, hogy addig, mig a doktoratusnak új irányelvek szerint leendő módosítása megtörténik, a jelenlegi szervezetében fenmaradó, de az új államvizsgálatok behozatala folytán többé már nem kötelező doktorátus is birjon éppen azzal a minősítő erővel, mint a melylyel az új * Hogy hazai jogéletünk különféle terein felmerülő jelenségeket összefüggésben tüntethessük fel, és hogy igy nemcsak arra vonatkozólag egy tájékoztató adatgyűjteményt, de a hazai jogélet mozgalmainak egységes képét nyújthassuk olvasóinknak, ezen új rovatot nyitottuk meg lapunkban. Kérjük t. olvasóinkat és munkatársainkat, hogy a vidéki jogi élet minden mozzanaíáról bennünket értesíteni szíveskedjenek. Közleményeiknek készséggel tért nyitunk. A szerbesz/í:>\r.