A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 50. szám - Igazságügyi reformok
Tizedik évfolyam. 50. szám. Budapest 1891. december 13 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart :>. s/. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart S. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) MfDI, linói, UGIÍS/I f$ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: l>r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 ki fél » S » — » egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Igazságügyi reformok. Irta: dr. Kemény Zomborban. — Könnyű tes'.i sértés gondatlanságból. Sándor, nagyváradi kir. törvényszéki biró. — Az határidők a magyar kereskedelmi jogban. Irta : dr budapesti ügyvéd. — Belföld. (Igazságügyi hivatalos jogász-egylet.) — Ausztria és külföld. (A biztosítási és nemzetközi biztosítási jog.) — Nyilt kérdések és napló tételeinek kifogásolása. Irta: Résö Ensel ügyvéd.) — Birói ügyviteli szabályok. — Vegyesek értesítések. — Hirdetés. TÁRCA: Nagy feltűnést keltő per. Közli - M. E. MCLLfcKLST; logesetek tara. Felsöbirósági határozatok Kivonat a "Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Andor, kir. albiró Irta : K. Nagy elévülési és záros . D o b a i Győző, lap. A magyar szerződés reformja feleletek. (Az úti Sál dor, budapesti — Curiai és táblai és döntvények. Pályázatok.) Igazságügyi reformok. Irta Dr. KEMÉNY ANDOR kir. albiró Zomborban. Az igazságügyministerium által pár hét előtt két, a jogéletbe mélyen belevágó _ igazságügyi törvényjavaslat első tervezete készíttetett el. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy e javaslatokhoz, mint kiválóan szerencsés alkotásokhoz gratuláljunk. Bátra" merjük állítani, hogy az esetre, ha e javaslatok törvényerőre emelkednek, azok a bennük alapul vett, nem annyira elméleti, mint sokkal inkább és kiváló mértékben gyakorlati elveknek megvalósítása a jogéletbe leendő bevitele által a kibontakozásnak, a haladásnak és a jogbiztonságnak fontos garantiáit s egy szebb jövő biztos zálogát képezendik. E törvénytervezetek az örökösödési eljárás és a tényleges birtokosnak a telekjegyzökönyvbe bejegyzése, valamint a telekkönyvekben előforduló szabálytalanságok megszüntetése tár- j gyában készült javaslatok. A gyakorlati jogász előtt említenünk is teljesen felesle- | ges, mily égető szüksége forog fenn annak, hogy az eddig j jóformán elhanyagolt, illetve helytelen irányban szabályozóit jogélet a tervezetek által célzott mindkét irányban biztos, a gyakorlat követelményei által megszabott helyes formában I kimerítő szabályozást nyerjen. Fölösleges említenünk azt is, hogy jogéletünkben a legnagyobb zavarokra — különösen a mennyiben a jogviszonyok ingatlanokra és az ezekkel egybe- j függő jogokra vonatkoztak — jó részben meglevő örökösö- I dési eljárásunknak a gyakorlati élet követelményeivel ellenkező, fonák rendelkezései, az annak megalkotásánál irányelvül szolgált ipso jure örökösödési elvnek merev, vaskövetkezetességgel i keresztülvitt, theoretikus irányban talán helyes, de a gyakor- j lati jogélet szempontjából kétségtelenül helytelen túlhajtása j szolgáltatott okot. »A jog: az élet 1« mondja Lerminier, s ha ez igaz, ! akkor bizonyos az is, hogy azt az intézményt, a mely bármily szépen hangzó theoretikus elvek alapján épült fel — de a gyakorlati élet követelményeivel ellenkezésben áll — az élet haladó hullámai elsöprik. Szükségszerűleg buknia kell ez igazság erejénél fogva mostani örökösödési eljárásunknak is, mert mint azt a szak- i sajtó évek óta hangoztatja, annak intézkedései a gyakorlati jogélet követelményeinek nemcsak hogy meg nem felelnek, de azokkal sok részben kiegyenlíthetetlen ellentétben állanak. ! Nem vagyunk hívei a hereditas jacens s ezzel egybefüggő egyéb jogintézményeknek s még kevésbé az ennek logikus következését képező közkötelező hagyatéki eljárásnak, sőt ellenkezőleg az ipso jure örökösödés elvét, mint olyat, továbbra is fentartani óhajtjuk, de elengedhetlenül megkívánjuk | Lapunk mai száma azt, hogy ezen elv merev következetességei ne tartas^anak fenn ott, a hol azok fentartására semmi szükség, a puszta elvíeskedésen kivül semmi elfogadható indok nincsen ; a hol azok a jogélet világos hátrányára, a közhitel és jogi forgalom veszélyeztetésére, kiszámithatlan bonyodalmakra, pereknek ezreire s végeredményben a jogbiztonság megingatására okul szolgálnak. Maradjon meg ez elv, mint jogelv, az anyagi jogban, de ne vitessenek át annak szigorú consequentiái az alaki jogba, melynek megalkotásánál az anyagi jogra tartozó jogelveknek döntő befolyás helyes felfogás szerint nem is engedhető, mert mint azt a váltóeljárás is több intézkedésében mutatja, az anyagi jog szigorú consequentiái az alaki jogban mellőzhetők, sőt azokra ugy a gyakorlati élet, mint a méltányosság követelményeinek befolyás engedhető. Ez okokból örömmel üdvözöljük az örökösödési eljárás reformjára vonatkozó ministeri tervezetet, mely a theoretikusok által oly féltve őrzött ipso jure örökösödési elv merev falazatán talán csekély rést fog törni (bár nézetünk szerint ez sem áll), de a kibontakozás lehetővé tétele, a jogbiztonság előmozdítása és megszilárdítása által a nagy közönségnek, a közérdeknek és a gyakorlati jogéletnek előre alig látható, rendkívüli előnyöket fog biztosítani. A theoreticus elv merev falazatán eszközölt ez a kis rombolás, az általa elért nagy horderejű előnyökkel szemben drágának egyáltalában nem mondható. Örömmel üdvözöljük e javaslatot, mert míg ez az ipso jure örökösödés elvét kellő tekintetben tartva, csak oly irányban enged az elv rovására az eljárás folyamán a gyakorlati követelményeknek befolyást, a hol ezt az emiitett követelmények, de különösen egy másik, t. i. a telekkönyvi jogintézménynek sajátlagos természete szükségszerűleg megkívánják, addig másrészről az elvet egész tisztaságában megőrzi ott (t. i. az ingóságokból álló hagyatékoknál), a hol ilynemű követelmények fenn nem forognak.* Örömmel üdvözöljük e javaslatot, mert kitűnően sikerült a közkötelező hagyatéki eljárás és az ipso jure örökösödési elvre fektetett jelenlegi hagyatéki eljárásunk eltérő irányelvei és rendelkezései között azt a helyes középpontot eltalálnia, mely a gyakorlati jogélet követelményeinek minden irányban a legjobban megfelel; örömmel üdvözöljük azt, mert a tervezet oly kitűnő gyakorlati érzékről, a gyakorlati jogélet követelményeinek oly helyes felismeréséről és méltatásáról tesz bizonyságot, miszerint annak alapján bizton remélhetjük, * Valóban nyilt anomália foglaltatik abban a két törvényes intézkedésben, mely szerint egyrészről az öröklés jogcímén valamely ingatlanra tényleg megszerzett tulajdonjog bejegyzése iránti eljárás csak az örökös kérelmére legyen folyamatba tehető, s hogy maga a törvény erejénél fogva megszerzett tulajdonjog csak az örökös kérelmére legyen bejegyezhető ; másrészről pedig, hogy valamely ingatlan tulajdonosául csak az legyen tekinthető, ki arra mint tulajdonos a tkvben bekebelezve van. E két törvényes intézkedés következményeiben a legnagyobb mértékben közrehatott arra, hogy a tkvi tulajdonos és tényleges tulajdonos minél több esetben különböző személyek legyenek s egyben arra, hogy tkvi tulajdonosokul már nem létező személyek legyenek bejegyezve. Ez állapot akkor, a midőn jogfejlődésünk egyenesen oda vergál, hogy a felek kényszerrendszabályoknak vettessenek alá a tekintetben, hogy az élők közötti jogügyletek következtében beálló tulajdonjogi változásokat a tkvben keresztül vitessék, — valóban teljesen tarthatatlan. Ugyanily anomália foglaltatik azokban a törvényes intézkedésekben, mely szerint egyrészről fennálló törvényeink sok esetben a jogérvényesítésnek előfeltételét abba helyezik, hogy az örökösi minőség jogerős birói végzéssel igazohassék, másrészről azonban az ily végzés létrejövetele az örökös kérelmétől s ezzel annak jó- illetve roszakaratától tétetik függővé, mig azok, kiknek ily végzés létrejövetele a legnagyobb mértékben érdekükben áll, annak létrehozatala kieszközlésétöl a törvény által egyenesen el vannak zárva, minek következtében jogaik érvényesithetésének tü.vény által kiszabott .feltételét megvalósítani kétségtelen jogaikat érvényesíteni képtelenek. 12 oldalra terjed.
