A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 48. szám - Az esküdtszéki verdict felfüggesztése

Tizedik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1891. november 29. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart :>. •>/.. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. .kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) \l Uimií ÉRDEMIEK KÉPVISELEM A MM ÜGYVÉDI, BIR0I, ÜGYÉSZI ÉS KOZJEGY/ÓI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed érre 1 fit 50 kr. fél » 3 » — » egész • 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Az esküdtszéki verdict felfüggesztése. Irta : dr. S t i 11 e r Mór, budapesti ügyvéd. — A közjegyzői intézmény bajai. Irta: dr. W e i s z Bernát, bártfai kir. közjegyző. — Néhány szó a telekkönyvi rts. 61. §-ához. Irta: Galánffy fános, H.-Böszörmény. — Ausztria és külföld. (Franciaország). — Nyilt kérdések és feleletek. — (Az örökösödési jog köréből. (Feleletek). [. Irta : dr. László Ernő, budapesti közjegyzöjelölt. II. Gyarmathy Ernő, nagy-enyedi közjegyzőjelölt.) — Birói ügyviteli szabályok. — Vegyesek. —• Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenet Hirdetések. TÁRCA : Xota-per. Közli : Résö-Ensel Sándor, budapesti ügyvéd. MKLLÉKLKT: 'ogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Az esküdtszéki verdict felfüggesztése. Irta : dr. STILLER MÓR, budapesti ügyvéd. A budapesti esküdtszék előtt f. é. nov. 26-án rágalmazás miatt indított sajtóper tárgyaltatott, melyben a vádlott azzal védekezett, hogy neki az incriminált cikk egyik barátja által neve aláírásával beküldetett ugyan, de ő a beküldő nevét kitörülte, a mágáét aláirta és a cikkben javításokat tett. A beküldő szerző nevét megnevezni nem hajlandó, hanem a cikkért a törvény előtt való felelősséget magára vállalja. A megtartott esküdtszéki tárgyalás után az esküdtszék azon kérdésre vajion a sérelmes közleményben b e c s ü 1 e t s é r t é s foglaltatik -e 9 szavazattal 3 ellenében igennel felelt: azon további kérdésre vajion vádlott a sérelmes közlemény szerzője 11 szavazattal 1 ellenében nemmel felelt; végre azon kérdésre, hogy vétkes-e vádlott 9 szavazattal 3 ellenében igennel felelt az esküdtszék. A sajtóbiróság erre, mellőzve a törvény alkalmazást és birói ítélethozatalt, hivatkozással az 1867. május hó 17-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 71. §-ára, az esküdtszéki határozatot felfüggesztette és az ügynek újabbi esküdtszék elé való terjesztését elrendelte. Hogy a sajtóbiróságnak joga van bizonyos esetekben ítélethozatal mellőzésével az esküdtszék határozatát egyszerűen felfüggeszteni, az iránt az idézett miniszteri rendelet 71. §-a értelmében semmi kétség fenn nem foroghat. Az említett szakasz ugyanis egészen világosan és határozottan azt mondja, hogy »ha a bíróság tagjai kivétel nélkül ugy vannak meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegére nézve hibáztak, joguk van az esküdtszék határozatát felfüggeszteni és az ügyet új esküdtszék elé terjeszteni.« A feltételek azonban, melyek alatt a rendelet már a s a j t óbiróságnak megadja ezen rendkívüli jogot, melylyel csak a legfőbb Ítélőszék bírhatna, hogy egyszerűen megsemmisítse az esküdtszéki határozatot, szintén a legvilágosabban vannak körülírva. Ezen feltételek pedig a következők: hogy az esküdtek határozatukban »h i b á z t a k« legyen ; hogy az »ü g y lény eg é r e« nézve hibáztak légyen. Maga a rendelet is érzi, hogy ezen jog, melyet a sajtóbiróságnak ad az esküdtszéki verdicttel szemben, rendkívüli és kizárólagosan csak a sajtóbiróságot illeti meg, és azért gyakorlását azon további feltételhez köti, hogy azon körülményre nézve, miszerint az esküdtek az ügy lényegére hibáztak, a bíróság minden tagja »kivétek nélkül »m eggy ő z ő dve« legyen, a mi szabatosabb jogászi nyelven csak annyit jelenthet, hogy a felfüggesztés csak a sajtóbiróság egyhangú szavazatával hozható meg. Nyilvánvaló tehát, hogy oly esetben, midőn az esküdtek egyáltalán nem »hibáztak«, vagy ha hibáztak, de nem »az ügy lényegére* nézve hibáztak, a sajtóbiróság nincs jogosítva az esküdtszéki határozatot felfüggeszteni. Lapunk mai száma De csodálatos, hogy mig a sajtóbiróságnak bármily csekély, az eljárásra vonatkozó határozata ellen a rendelet 91. §-a értelmében a legfőbb itélőszéknél orvoslást kereshetnek a felek: a sajtóbiróságnak azon határozata ellen, melylyel az esküdtszék ítéletét egyszerűen félreteszi, semminemű jogorvoslat nincs. Hogy ez által a sajtóbiróság voltaképen korlátlan urává tétetik az esküdtszéki Ítéletnek, hogy ez által voltaképen az \ az egész biztosíték, melyet a törvény az esküdtszékek által való bíráskodásban megállapítani akart, minden esküdtszéki | verdicttel szemben hatálytalan, az bizonyos. És habár meg van vonva a korlát abban, hogy ilyen felfüggesztő határozatot a bíróság ugyanazon ügyben csak egyszer és c;ak elmarasztalás esetében hozhat (72. §.), mégis tény az, hogy visszaélésekre és sérelmekre szolgálhat a z alkalmul, hogy a sajtóbiróság az esküdtszéknek marasztaló verdictjét egyszerűen félreteheti, és az ügyet egy más esküdtszéki határozat esélyeinek teheti ki. Ezek azonban inkább törvényhozási szempontok, melyek a sajtóbiróság ezen jogának netán jövőben leendő szabályozásánál a törvényhozó komoly figyelmét felhívni alkalmatosak. Ez idő szerint a sajtóbiróság ezen felfüggesztési joga fennáll, és mint a bevezetésben említett eset mutatja, tényleg gyakoroltatik is minden per rendi ellenőrködés és jogorvoslat lehetősége nélkül. Annál parancsolóbb tehát aszaksajtó kötelessége, hogy ezen ellenőrködést gyakorolja, ha csak azon alakban is, hogy habár utólag vizsgálat tárgyává teszi azt, vájjon egyes felmerült esetekben fenforogtak-e az esküdtszéki verdict felfüggesztésének előfeltételei. Ezen kötelességet kívánjuk mi teljesíteni azon sajtóbírósági határozattal szemben, melyet fent ismertettünk. Nem ; habozunk kimondani, hogy azt a szintén fent ismertetett esküdtszéki verdicttel szemben nem tarthatjuk I helyesnek. Nem tarthatjuk pedig helyesnek azért, mert mi nem olvashatjuk ki azon esküdtszéki verdictből azt, hogy az »esküdtek az ügy lényegére nézve hibáztak« volna. A sajtóbiróság ugyanis, bizonnyára abban látja a »hibá• zást«, hogy az esküdtek azon kérdésre, vájjon vádlott az i incriminált közleménynek szerzője-e, n e m-mel feleltek és ; azon további kérdésre azután, vájjon vádlott vétkes-e az incriminált közleményben foglalt becsületsértésben, mégis I i g e n-nel feleltek. Méltán érvelhetni — és a sajtóbiróság alkalmasint így 1 is érvelt — hogy miután az esküdtek kimondták, hogy ! vádlott nem a szerző, az esküdtszék azután nem mondhatta I ki, hogy vádlott mégis vétkes. Az esküdtek, midőn ezt meg I is tették, az »ügy lényegére« nézve hibáztak. Ebben feküdnék tehát a törvényes ok az ily tartalmú verdict felfüggesztésére. De ép ezen érvelés téves. Ha a sajtóügyi felelősség ugyanazon elvek alapján volna szabályozva, mint az általános bűnügyi felelősség, ugy az érvelés és az annak alapján keletkezett sajtóbirósági felfüggesztő határozat helyes volna. Mert akkor világos volna, hogy az, ki a sajtóvétséget el nem követte, azt nem is lehetne bűnösnek kimondani ezen vétI ségben. Azonban a sajtóügyi felelősség tudvalevőleg egészen más elvek szerint van szabályozva. Az 1880 . XXXVII. t.-c. 7. §-a ugyanis határozottan fentartja az 1848 : XVIII. t.-c. 13. és 33. §-aiban körülirt, az általános büntetőjogi felelősségtől eltérő fokozatos felelősséget, mely szerint »sajtóvétségért büntettetik a szerző, ha ez nem tudatnék, a 12 oldalra terjed.