A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 44. szám - A szabadságbüntetés tartamának számítási módjai. (A btk. 3. §-a.)

A JOG. 325 melyből 5 hó és 14 napot leszámítva, kapom 1891. augusztus 23-át, V. pedig, ki 6 hóval többet kapott, ugyanannyival többet fog tölteni és szabadul 1892. év február 23-án. Ekkép számítottam én. Ennek ellenében a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszterium P. szabadulási idejét helybenhagyta és V. szabadulási napját február hó 21-ére határozta. Itt okvetlen tévedésnek kell fenforogni, mert ha bármelyik számítási módot fogadjuk el helyesnek, a hozott Ítélet alapján egyik elitéit sem tölthet 2 napnál többet vagy kevesebbet, mert ott fél év különbség van. Mondjuk tehát, hogy V. szabadulási ideje van helyesen február hó 21-re tűzve, akkor P. 6 hóval előbb, vagyis az előző év augusztus 21-én kell, hogy szabaduljon, ha P. büntetésének lejárati napja 1891. augusztus 23-mal van helyesen megszabva, ugy V. csak a jövő év február 23-án szabadulhat. Tertium non datur. Így tehát bármire alapította az igen tisztelt jogtudós számítási módszerét, szerény véleményem szerint tévedett s tévedésének oka a btk. 3. §-a, mely sajnos, e tekintetben minden határozott szavai mellett homályos. Homályos pedig azért, mert végrehajtásával oly egyének vannak megbizva, kik közül — fájdalom — nagyon kevesen állanak hivatásuk magaslatán. Ezekről szólani azonban más alkalommal leszek bátor s most csak néhány példával akarom fenti állításaimat megvilágítani, vagyis inkább kérdéseket feltenni és nagyon leköteleznének jogtudósaink, ha csak néhány szóval felvilágositanának, annál is inkább, mert azon kevés tudós, kivel érintkeztem s ki előtt e kérdést feltettem, majd ellenem, majd mellettem foglalt állást. íme néhány példa; 1. Mikor szabadul azon fegyenc, kit 1887. február hó 28-án Ítéltek el 5 évi fegyházra? 2. Mikor szabadul azon fogoly, ki 1891. november 30-án kezdi meg l havi fogházbüntetését és mikor szabadul az, ki 1892. február 29-én kezdi meg az ugyanoly tartamú büutetését ? 3. Mikor szabadul azon rab, ki 8 havi börtönbüntetését 1891. november hó 30-áu kezdi meg? E kérdésekre a válasz a btk. 3. §-a alapján adandó meg. Kik volnának e kérdésre felelni leginkább hivatvák ? Nézetem szerint a fogházfelügyelők, kiknek hivatása és teendője hozza magával, hogv erre teljesen alapos választ adjanak, annál is inkább, mert a 193. ^. Damokles-kardjaként őket fenyegeti 1, ginkább- Császár Mátyás, kir. fogházfelügyclo A.-Maróthoií Sérelem* A büntető perrendtartás megalkotása előtt. Concret eset alkalmából bátorságot veszek magamnak hozzájárulni annak a megvilágításához: mennyire szükséges, hogy a büntető eljárás során a vádlott védelmének s a sértettnek és egyáltalában az érdekeltnek lehetőleg tág jogkör biztosittassék — le°ren az akár önálló, akár csak in subsidium — s hogy mennyire indokolatlan az a gyakori, mintegy elsáncolkodás a birói hivatás magasztossága, a birói, az államhivatalnoki állás s öntudat megközelithetlensége mögé. Hiába, a bírák, a kir. ügyészségek tagjai is csak emberek, azok is csak ugy követhetnek el törvénysértést, mint más halandó, azért van is a btkvben egy külön fejezet, mely a hivatalnokok által elkövethető törvénysértéseket tárgyazza, de épen azért, hogy a bírákat, az ügyészségek tagjait sem lehet más elvek, más szempontok szerint megítélni, mint minden más halandót, a büntető eljárásnál, a törvény alkalmazásánál is minden érdekeltnek kell kellő befolyást engedni, nem szabad e tekintetben a bíróságot s ügyészséget exclusiv hatalommal fölruházni, mert sem a birói, sem az ügyészi [állás egymagában véve még nem garancia arra nézve, hogy a törvény alkalmazása nem fog elfajulni. Nos, de szóljon az eset maga. A nyájaa olvasótól azonban egy kis türelmet kérek azért, hogy az elbeszélés hosszúra fog nyúlni, de biztosítom, hogy megéri a fáradságot. Alólirottat az 1887. évi július első napjaiban egy modori földmívelő ember felkérte, hogy a pozsonyi kir. törvényszék fogházában vizsgálati fogságban volt feleségét az azon hó 15-én megtartandó végtárgyalásnál képviselje, kin a képviseletet elvállaltam s elmentem ügyészi engedélylyel ellátva a fogházba a vádlottal értekezni s általa a hatalmazványt aláíratni. A vádlott az irodába bevezettetvén, mihelyest megtudta, hogy védője vagyok, elkezdett keservesen zokogni s szakadozottan előadni, hogy ő ártatlan, de hogy a vizsgálat során nem adhatta elő a védelmét, mert a vizsgálóbíró durván bánt vele, kiabált reá, de sőt arcul is verte. En azt mondtam neki, adja azt elő a végtárgyalásnál a kir. törvényszék előtt; aláírattam vele a hatalmazványt, a melyet a jelen volt fogházőr előttemezett s távoztam. Nyomban azután felmentem a kir. törvényszékhez a bűniratokat tanulmányozni s azt találtam, hogy a szegény asszony teljesen indokolatlanul tartatik vizsgálati fogságban. Az asszony ugyanis mérgezés által elkövetett gyilkosság * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel léii nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. I bűntettének a kísérlete miatt állott vád alatt s be lett fogva egyedül azon okból, mert azon személylyel, a kin a megmérgezés kísérlete megtörtént, egy konyhán lakott. Ezen gyanút ébreszthető körülményen kívül semmiféle bizonyíték nem ieküdt elő a szej rencsétlen asszony ellen. De sőt ellenkezőleg, már a vizsgálat során vádlott előhozta, hogy azon vasárnap délelőtt, a mikor a I kérdéseit eset előadta magát, t. i. vádlottnál, egy más asszony is megfordult, a konyhán át, a hol a levesbe a méreg behintetett, a szobába jött. Ezt azonban sem a vizsgálati fogságot elrendelt I vizsgálóbíró, sem a felülvizsgáló kir. törvényszék nem tartották figyelemre érdemesnek. Megtörtént azonban még több is. A vizsgálati fogság 4-ik vagy 5-ik hetében kisütötte a vádlott férje, hogy kérdéses alkalomkor a háznál megfordult asszony már régibb időben egy harmadik személytől arzenikum tartalmú patkánymérget kapott s hováforditását igazolni nem tudta s a vádbeli mérgezés orvosilag arzenikum-mérgezésnek konstatáltatott. A Modor város kapitányi hivatala s a bazini kir. járásbíróságnak a kérdésben felvett jegyzőkönyvei a kir. törvényszékhez beszolgáltattak ugyan, de hogy arra valaki megmozdult volna, arról szó sem lehet. A szegény i pára, a vádlott, ott ült a hűsben s a kir. törvényszék valószínűleg ! ugy gondolkozott, hogy_ nyár dereka lévén, az neki csak kellemes lehet, ha hűsben van. Én persze, hogy nem ugy gondolkoztam s I beadtam 1887. évi július hó 4-én 2,738. sz. a- szabadlábrahelyezési kérvényt, melyben kiemeltem, hogy miután kétségen kivül áll, miszerint egy harmadik személy is megfordult a végzetes alkalomkor a konyhában s ezen személyre vonatkozólag még a méreg honnan származásának a lehetősége is adva van — a mi vádlottal szemben nem áll — vádlottat többé alaposan még csak gyanú sem terhelheti. Nyolcadnapra meghozatott a következő végzés : »Vádlottnak vizsgálati fogságban való megtartására alapul szolgált indokok jelenleg is fenlétezvén, de meg a főtárgyalási határnap különben is folyó év és hó 15-ére kitűzve lévén: ezen kérelemnek hely nem adható !« Beköszöntött a végtárgyalási határnap s azon ott a törvényszíne előtt vádlott siránkozva erősítette ártatlanságát s előadta, hogy a végzetes vasárnap délelőtt nála járt harmadik személy, mihelyest a konyha másik oldalán fekvő szobában a megmérgezett leves evése közben megindult a mozgalom, igen gyanúsan viselkedett, a kályha melletti szögletbe szorítkozott, kérte vádlottat, ne szóljon, hogy ő ott volt a vádlottnál, majd pedig nem a konyhán, — tehát a szokásos kijáráson — hanem egy hátsó kijáráson _ keresztül kiosont s eltűnt. Ezen előadás megerősítést is nyert. Én kérdést intéztem vádlotthoz, miért nem adta védelmét ily részletesen elő mindjárt a vizsgálatnál s akkor vádlott sirásnak fakadva előadta, hogy azt nem tehette, mert mihelyest beszélni akart mentségére, a vizsgálóbíró — járásbirósági aljegyző — azonnal rá lármázott: ne hazudjék, de sőt egy ízben őt arcul is ütötte. Én azonnal kértem ezt a jegyzőkönyvben konstatál tatni s a vádat képviselő kir. ügyész mintegy a vizsgálóbíró mentségére kérte konstatáltatni azt is, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv tollvivő ákal is alá van irva, mire én a vádlotthoz intézett kérdés után még azt is kértem a jegyzőkönyvbe fölvétetni, hogy az arculverésnél jelen volt a tollvivőn kivül még a fogházőr is. Ezen érdekes párbeszéd után kiderült még az is, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvben foglalt azon állítás, mintha vádlott és sértett fél között — kik meny és anyós — ellenségeskedés, de sőt gyűlölködés fennállott volna, határozottan valótlan, mert közönséges mindennapi asszonyi feleselésen kivül soha semmi civakodásban, vagy perpatvarban nem állottak, ellenségeskedésről, vagy pláne gyűlölködésről szó sem lehetvén. A peranyag ilyetén tisztázása után felkelt a kir. ügyész s a bűnügyi vizsgálatot és a főtárgyalási eljárást pohárba kitöltött vízhez hasonlítva, azt mondotta, hogy most, miután a hullámzás, a forrongás már megszűnt, a víz megállapodott : tisztán lát benne s elismeri, hogy bizony abban nincsen semmi gaz, ő a vádlottat bűntelennek találja s azért a vádat elejti. Természetes, hogy ezen felfogáshoz a kir. törvényszék is alkalmazkodott, vádlottat felmentette s hazabocsátotta s rábízta a jó és mindenható Istenre, hogy meggyalázásáért, szenvedéseiért, vagyoni károsodásáért, időmulasztásáért őt kártalanítsa, neki elégtételt szolgáltasson ! Hogyan ? kérdi talán a nyájas olvasó, hiszen a vizsgálóbírót talán csak felelősségre vonták ? Hiszen cselekménye a btkv. 463. §-ába ütközik s hivatalból üldözendő, az ügyészség, a kir. törvényszék kötelességüket talán csak teljesítették?! A nyájas olvasó ezen kérdések föltevésénél nem gondol arra, hogy itt a couleur egyik tagjáról van szó s hogy ezen esetben érvényre emelkedik azon ismeretes német mondás: »Ja, Bauer, das ist ein anderer Fall.« De micsoda merészség — talán szemtelenség is — azt kívánni, hogy a bíróság tagjai önönmaguk ellen alkalmazzák a törvényt, hogy ők adott esetben egymást üldözzék ? Hiszen az, a mi előbb elbeszéltetett, csak túlbuzgóság, azért talán inkább dicséretet érdemel az illető ! És aztán van is itten ok kravallumot csinálni! Egy közönséges parasztasszonyt pofon verni s 272 hónapig indokolatlanul fogva tartani, érdemes azért a port fölverni !!! Hja, egyik csóka a másiknak a szemét ki nem vájhatja ! A pozsonyi kir. törvényszék büntető tanácsának s a pozsonvi kir.