A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 44. szám - A budapesti törvényszék alelnöke s a védelem szabadsága - Mily jog illeti a hitelezőt az adósra örökség utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett ingatlan tekintetében? 4. [r.]

322 A JOG. mint alaptalan perlekedőt, a perköltségekben is elmarasztalta. Tehát már az elsőbiróság, egy és ugyanazon bíróság, nem is az érdemben, de a költségek tekintetében eltérően intézkedett. így került a két per felebbezésbe; az egyik elintéztetett a régi budapesti kir. itélő tábla által, mig a másik per ott elintézetlen maradván, áttétetett a győri kir. itélő táblához és itt nyert elintézést. A két kir. itélő tábla azonban ezen teljesen hasonló ügyben egészen ellentétesen intézkedett: a budapesti kir. tábla elfogadta felperesi érveket, a perelt követelést fennállónak, a hagyatékba tartozónak s az örökösöket megilletőnek mondotta ki 41,318/90. sz. ítéletével, mert a felek közti ügyletet halálesetrei ajándékozásnak s a felek által kiállított egyszerű okmányt az 1876 : XVI. t.-c. előírta alakszerűségeknek megfelelő okmánynak nem ismerte el és igy Katalinnak megítélte a követelését; de nem igy a győri kir. itélő tábla, mely alperes érvelését fogadta el s miután a felek, közt ezen fennállott tartozásra vonatkozó megállapodást még örökhagyó éltében létesültnek, az 1876 : XVI. t.-c. alkalmazhatónak nem ismeri el, a követelést elengedettnek vette és Máriát 312/91. sz ítéletével elutasította és még a költségekben is elmarasztalta. És miután ezen utóbbi ügyben két egybehangzó ítélet hozatott, további felebbezésnek helye nincs. Mária követelésével végleg elüttetett és a költségek miatt végre is hajtatott s költségeket kell fizetnie. Mennyivel boldogabbnak érzi magát testvére Katalin, kinek igazát a »b u d a p e s t i táblán húzták ki és nyer t«, mig Mária a győri táblán »nem nyert«. Valóságos lutri játék az ilyen igazságszolgáltatás! Igaz ugyan, hogy még Katalin sem bhet teljesen nyugodt, hogy nem-e kell neki az általa már behajtott pénzt visszafizetnie ? mert az ő perében két különböző ítélet lévén, alperes az ügyet a Curiához felebbezte meg, s a Curia még alperes javára ítélhet, épen ugy, mint itélt Mária ügyében a győri kir. itélő tábla. No de addig is meging a bizalom bíróságaink iránt, ha az egyik igy, a másik amúgy ítél; s jelen esetben ne csudáljuk, ha a két testvér nem érti meg: hogy volt lehetséges, hogy Katalin pénzét megkapta, mig Mária nem, sőt még költséget is kell fizetni; de viszont alperes sem foghatja meg. hogy hogyan lehetséges: hogy ő neki Katalin részére fizetni kellett, mig Mária részére nem ; egy és ugyanazon okmány ' alapján egyik örököstársa követelhetett, mig a másik nem ? egyikre érvényes az okirat, a másikra nem ! Laikus ember nem ért még ilyesmit; de még jogász^ sem ! Én részemről mint alperesi ügyvéd, a Katalin perében hozott kir. itélő táblai felebbezésben a Curiához, kértem volna ezen két különböző ítéleteknek az 1^90: XXV. t.-c. 13. §-a értelmében leendő felülvizsgálatát s a budapesti kir. itélő táblai ítéletnek a győri kir. itélő táblai ítélettel e g y h a n gzásba leendő hozatalát; ámde ama felebbezés beadásakor a másik per (Győrben) még elintézve nem volt, igy sejthető nem volt az ellentétes intézkedés, különben ügyfelemre kedvező eredmény; mert a győri tábla f. év június 16-án intézkedett, én pedig már f. é. ápril 10-én voltam kénytelen a másik perben, a Mária perében hozott budapesti kir. ítélő táblai ítélet ellen felebbezni. Nem célom ezen közleménynyel az ügy mikénti elintézésére a Curián befolyást gyakorolni, hanem gyakorlati példával akartam igazolni, hogy a decentralisatio következtében keletkező ellentétes határozatok folytán mily visszás conjecturák fejlődhetnek ki. Dunántúl igy, Dunán innen amúgy ítélnek. Én a decentrali satiót nem tartom egyébnek, mint egy theoretikus jogász experimentálásán a k. Első sorban az anyagi jogot kell codificálni, polgári törvénykönyvet adni a bíráknak, akkor azután akár egy, akár tizenegy kir. táblánk lesz, meg lesz az egységes jogszolgáltatás, de addig nem. A budapesti törvényszék alelnöke s a védelem szabadsága. Zsitvay Leó, a budapesti törvényszék alelnöke, a rault hó 26-án a budapesti esküdtszék előtt Sinay K. Zsigmond által Iklódy Győző ellen indított sajtóügyben megtartott tárgyaláson elnökölt. Ez a tárgyalás több okból emlékezetes lesz. Először az a csoda történt, hogy a magánpanaszos v á d j á t vissza akarja vonni és mert ezt indokolni is kezdte, hát az elnök ebben őt meggátolja. Pedig becsületsértés és rágalmazás miatt magáninditvány folytán tett vád tudvalevőleg visszavonható az Ítélet hozataláig. Másodszor az a csoda történt, hogy az elnök a tárgyalás I felfüggesztését a bizonyítási eljárás befejezte után, ezen valóban emlékezetes szavakkal adta tudtára az esküdteknek: »Azt tartom, jó lesz most egy kis szünetet tartani, mert különben nagyon igénybe lesznek véve az esküdt urak. Szomorú tapasztalatom, hogy az ügyvéd urak néha 1 —P/2 óráig is el szoktak beszélni.« Harmadszor az a csoda történt, hogy az elnök a tárgyalásban résztvett védők kérelmére ezen nyilatkozatát egész sértő mivoltában a jegyzőkönyvbe vétetni rendelte. Negyedszer történt az a csoda, hogy az elnök hallgatta a sértő kifejezések igazságának bizonyítását, a nélkül, hogy a panaszost meg is kérdezte volna és a nélkül, hogy a bíróság ennek megengedhetősége iránt e 1 ő b b határozott j volna, az utólagos határozat nem változtathatván, többé a változhatlan tényen. Hát ha ilyenek egy egyszerű esküdtszéki tárgyaláson történnek, szabad kérdeznünk: mi fogna történni egy kényesebb, complicáltabb természetű tárgyaláson ? Az ország első fenyitő bírósága előtt a tárgyalás vezetését mi másnak, egészen másnak gondoljuk. Itt, hol a sajtó száz meg száz szemmel nézi és lesi a bíróság és az elnök minden mozdulatát, hol egy, a bíróságtól függetlenebb, mert vele társadalmi érintkezésben nem álló ügyvédi kar, szabadabb és bátrabb ellenőrzést gyakorol a biróság és az elnök minden nyilatkozatával szemben, itt csak az elnökségre teljesen termett ember van és lehet helyén. Egy Sárkány, egy Székács utódául nem lehet ugy hamarosan qualificálódni. Ezt az igazságügy miniszternek meg kellett volna gondolnia, midőn ezen — mindenesetre exceptionalis — elnöki szék betöltésére gondolt. De tekintsünk el egyelőre mindezektől, szabad-e elnöklő bírónak megfeledkeznie annyira magáról, hogy oly nyilatkozatra ragadtassa magát, — hozzá még minden kényszerítő ok nélkül, — melyet az elnök az ügyvédi kar, mi több, a védelem szabadsága ellen tett? Hát csupán azt vette észre az elnök ur a fővárosban léte óta az ügyvédi, illetve védői kar működésében, hogy az »ügyvéd urak 1 — D/2 óráig el szoktak beszélni«, de azt nem vette volna észre, hogy bizony nagyon is szükséges néha sokat beszélni, | hogy legalább egy kicsikét megérthessék az embert, i Különben jó lesz megemlékezni az elnököknek, kik azonnal idegeskednek hosszabb védbeszédekkel szemben, Constant B. i nagy francia politikai iró szavaira, a védelem szabadsága tekintetéI ben: »A védelem télies szabadsága a vádlott legkiválóbb joga. Nem lehet mérlegbe vetni egyik | oldalon egy ember életét vagy becsületét és a másikon néhány óra unalmát.« (L'absolue liberté de la défense, me semble le premier droit de l'accusé. Ou ne peut mettre en balance la vie ou l'honneur d'un homme, et l'ennui de quelques heures perdues. Cours de politique. Paris. 1872. II, köt. 405 1.) \ Mily jog illeti a hitelezőt az adósra örökség utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett ingatlan tekintetében? Irta : ABRUDÁN ISTVÁN, kir. aljárásbiró Buziáson. Ezen cím alatt Borovánszky Ede, nagyszombati ügyvéd ur által a »J o g« 22. számában közétett cikkre vonatkozólag, miután cikkiró ur a zálogjoggal terhelt ingatlan jószágnak vagy követelésnek birói átadása végett tartandó eljárás tekintetében az 1. pontban véleményképen azt hozta fel, hogy a hagyatéki biróság által a hagyatéki eljárás alalt eladott ingatlan a vevőnek közvetlenül át ne adassék, mert különben a hitelező ki van játszva,— azt jegyzem meg, hogy a hagyatéki biróság a hagyatékot, mint hatásköréhez nem tartozót, a vevőnek nem adja át, hanem az i örökösöknek juttatja s csak az adásvevési szerződés alapján s a tkvi rts 73. §-a értelmében íratja az örökösök mellőzésével közI vétlenül a vevőre át s ha cikkiró ur ebben a hitelezőre nézve megrövidítést lát, csalatkozik, mert ha a hitelezőnek követelése j feltételesen bejegyezve nincsen s ha a megvett hagyatéki ingatlanság a hagyatéki biróság által vevőre át nem iratik, csak egy lépésnyire áll vevőtől az alkalom, hogy magán segíthessen, még pedig be kell várnia, hogy a beszavatoló végzés a tkvi hatósághoz kerüljön, ott pedig annak érkezését jogosan még az ajtóná