A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 44. szám - Az 1892. évi igazságügyi budget a képviselőház pénzügyi bizottsága előtt

A J O Gr. 323 lesheti és mire a végzés ott megérkezett, nyomban utána beadhatja az örökösnek átadott ingatlanság vételéről szóló szerződéssel ellátott kérvényét s ugyanekkor szerzi vevő az elsőbb séget is és ha az örökösnek hitelezője a vevőt nem utánozza, vagy ha igen, akkor ha talán a vevővel a tkvi hivatal ajtaja előtt versenyezni nem fog, hogy az elsőbbség megszerzése céljából kérvényét az iktatónak vevő előtt maga adja át, a hitelező ki van játszva, a nélkül, hogy a hagyatéki bíróság a tkvi átíratást a vevőre közvetlenül elrendelte volna. Tegyük azonban fel, hogy az emiitett cikk szerint a zálogjog a hitelező részére feltételesen fel van jegyezve és a hagyatéki bíróság az átíratást közvetlenül á vevőre elrendelte, talál-e cikkíró ur ebben a hitelezőre nézve megrövidítést ? én ugy hiszem, hogy nem, mert a mint fentebb megjegyzem, a hagyatéki bíróság a hagyatéki vagyont nem a vevőnek, hanem az örökösöknek adja át, tehát a beszavazó végzésnek következő rendelkezést kell tartalmazni, hogy N. N.-nek ezen meg ezen ingatlanból álló hagyatéka a létrejött osztályegyezség alapján A. 15. és C. örökösöknek végrendeleti vagy törvényes örökösödés jogcím alapján ezennel bíróilag átadatik s tekintve, hogy ezen örökösök az iratoknál levő és illetékezés végett a helybeli kir. adóhivatalnál akkor bemutatott 50 kros bélyeggel ellátott eredeti adásvevési szerződés szerint D.-nek eladták, továbbá tekintve, hogy az örökösödési illeték kifizetése is igazoltatik, a tkvi átíratás elrendelése mellett megkerestetik az N. kir. tszék, mint tkvi hatóság, hogy a hagyatéki ingatlant jelen végzés és az eredeti adásvevési szerződés alapián a tkvi rts 73. §-a értelmében közvetlenül D. vevőre átíratni szíveskedjék. A végzésben az örökösök meg vannak nevezve, A., B. és C. alatt s ugyanezek adósai a hitelezőnek, tehát a tlkvi hatóságnál a tkvi rts 94. és a többi §-ai szerint egyebet a hitelezőnek előjegyzett követelésének igazolására nem kell igazolnia, mint azt, hogy azon személyek, a kik ellen ö az előjegyzést kérte, csakugyan örökölték a követelésével előjegyzett ingatlant és ekkor tekintetbe nem jöhet az, vájjon az örökösök a hagyatékot az eljárás folyama alatt eladták-e vagy nem, mert a hitelezőnek követelése sokkal hamarább lett feltételesen feljegyezve és az előjegyzéssel terhelt ingatlanra nézve a benyújtás idejétől elsőbbséget nyert, mely jog figyeln en kívül nem hagyható, ha az örökösök a vagyont az eljárás alatt egy idegennek eladták, így a hitelezőnek követelése az igazolás folytán, mint feltétlen teher marad az eladott ingatlanon, ép ugy, mintha az eredetileg bekebelezve lenne, vagyis a törvény szavaival élve, mintha a zálogjog a hitelező követelése erejéig a hitelező javára de capo bekebeleztetett volna és D. vevő a vagyont az említett adóssággal együtt veszi meg. Ezen előzmények után szerintem a tkvi rtts 73. §-a csak azt engedi meg, hogy a vevőnek a vett hagyatéki ingatlanra vonatkozó tkvi bejegyzése közvetlenül az örökhagyó után történjék azért, hogy az örökösök bejegyzése fölöslegesen ne ismételtessék, de egy szóval sem engedi meg az örökösöknek, hogy a hagyatéki eljárás folyama alatti eladás által hitelezőit kijátszhassa, annál kevésbé lehet abból oly magyarázatot következtetni, hogy ha a hagyatéki bíróság által a vett ingatlan átíratása közvetlenül a vevőre rendeltetik el, hogy akkor az előjegyzett jog törlését vonná maga után, mert a hitelező az előjegyzés által korábban jogot szerez az emiitett ingatlanra vonatkozólag és ez csakis az igazolás elmaradása esetében törlendő ; tehát az 1. pontban foglalt esetre vonatkozólag ennyi az én nézetem. A 2. és 3. pontokban foglalt esetekre vonatkozólag pedig bátor vagyok cikkíró ur figyelmébe az átalam, a mult 1890. évben a »J o g« 12. számában »Miként segíthet helyzetén azon hitelező, kinek adósa a reá váró örökséget elfogadni nem akarván, arról másik javára lemond« cím alatt közétett cikkemet ajánlani; abból eléggé látható, mitévő legyen azon kétségbeesett hitelező, a kit adósa örökségéről való lemondása által kijátszani akar s kiegészítésül ezúttal még azt jegyzem meg, hogy a hagyatéki bíróság az engedményes örökös, engedményező adósérti fizetési kötelezettségének az átadó végzésben történt kimondása által, valamint a tkvi hatóságnál e záradékkal történt átíratás által, a hitelező nek csakis kereshetőségi jogát állapította meg, fenmaradván neki, hogy az engedményes örökös ellen az illetékes bíróságnál indítson külön pert az iránt, hogy ez köteleztessék tűrni, hogy a hitelező közvetlen adósa elleni követelésére nézve az öröklött vagyonból nyerjen kielégítést. Az 1892. évi igazságügyi budget a képviselőd ház pénzügyi bizottsága előtt. A képviselőház pénzügyi bizottsága WahrmanuMór elnöklete alatt október hó 27-én tartott ülésén tárgyalás alá vette az igazságügyi tárca költségvetését. Előadó L a t k ó c z y Imre volt. Helfy kérdi a minisztertől, hogy a kir táblai decentralisatio összes folyományainak milyen lesz a pénzügyi kihatása s eddig milyennek mutatkozik a decentralisatio eredménye, ugy a közönség kényelme, mint a jogszolgáltatás egyöntetűsége szempontjából. Szilágyi miniszter válaszolja, hogy a decentralisatio költségei a táblákat illetőleg lényegükben kifejezést nyernek a | jelen költségvetésben ; a főügyészségeknél azonban az új perrendI tartás folytán lesz emelkedés, az összes kir. táblákhoz főügyészek I lévén akkor kinevezendők. A mi a deceutralisált táblák munkásí ságát illeti, a lefolyt nyári első hónapok eredményeiből biztos következtetések a dolog természeténél fogva nem vonhatók. Ennek dacára elmondhatja szóló, hogy a méltányosan figyelmen kívül nem hagyható körülmények tekintetbe vételével nagyon kielégítő a munkásság s az eredmény. A mi a judikatura egységét illeti, téves a feltevés, mintha oly nagy testületnél, a minő a budapesti tábla volt, meg lett volna a teljes egység. A decentralisatio tárgyában alkotott törvény különben is a jogegység megóvása érdekében tartalmaz megfeleő rendelkezést. Még azonban semmiféle alkalom nem merült fel arra, hogy ez alkalmazásba vétessék. Matlekovitsnak az igazságügyi állapotokról szóló jelentést illető megjegyzései s Szilágyi miniszternek ezekre vonatkozó felvilágosításai után Darányi kiemeli, hogy a miniszter a táblák decentralisatiója célszerű megoldásának érdekében | megtette, a mi legfontosabb volt, azt, hogy a nagy bírói személyzetet a legnagyobb gondossággal s körültekintéssel válogatta meg, a mely érdemét igazságügyi szempontból épen nálunk, hol a protekciónak oly nagy szerepe van, kicsinyelni valóban nem lehet. A miniszternek az a törekvése, hogy apróbb ügyek által a felsőbb bírói működés ne tartassék lekötve, csak támogatást érdemel, mert e tekintetben oly anomáliák uralkodnak, a melyeken okvetlenül segíteni kell. Szóló a kodifikácionális munkálatok jelen stádiuma és megvalósításuk sorrendje iránt intéz kérdést a miniszterhez s kérdi továbbá, hogy a javadalmazások általános új szabályozása ki fog-e terjedni az igazságügyi statusra is ? Szilágyi miniszter először a legutóbbi kérdésre válaszol, megjegyzi, hogy a birói személyzet javadalmazásában többféle anomália fordul elő, a melyek pénzügyi erőnkhöz képest aránylagos és méltányos orvoslást fognak nyerni az általános szabályozási javaslatban. A mi a kodifikácionális munkálatokat illeti, a nagy organikus javaslatok közül kiemeli szóló a büntető perrendtartást, a civilis eljárást s a polgári törvénykönyvet. Ez utóbbi egy nagy megfontolást igénylő részének, a családjognak tervezete, a mely természetesen felöleli a házassági jogot is, kapcsolatban az örökösödési joggal készen van s a jövő hóban átmegy az első bizottsági tárgyaláson. A sommás eljárásról és intési eljárásról szóló javaslatokat a miniszter még ez évben szándékozik benyújtani s reméli, hogy a civilis eljárás első előadói tervezetét a jövő év első hónapjaiban közzé fogja tehetni. A büntető eljárás tervezete szintén munkálat alatt és pedig annak előrehaladt stádiumában áll. Munkában van továbbá az ügyvédi rendtartás revíziója ; a birói fegyelmi törvény átdolgozásának tervezete is a napokban szóló kezei közt lesz. A büntetőtörvény legsürgősb hiányainak orvoslása iránti javaslat is jelenleg tanácskozás alatt áll. Készülőben van végül apróbb terjedelmű, de hatásukban fontos javaslatoknak egész sorozata, nevezetesen az erdélyi birtokrendezésekre, továbbá a telekkönyv kiigazítására vonatkozó törvényjavaslatok, stb. Szóló ugyanazon úton halad, a melyet a ház előtt ismételve megjelölt és semmi oka nincs azt hinni, hogy nem a leghelyesebb útat választotta. Wahrmann elnök kérdi, vájjon a családi, házassági és örökösödési jogra vonatkozó törvényjavaslatokat, életbeléptetésükre nézve kapcsolatba szándékozik-e hozni a miniszter a polgári törvénykönyv többi részeivel ? Szilágyi miniszter válaszolja, hogy a mint a házban már ki is jelenté, az együttesen beterjesztendő családi jogi s örökösödési jogi törvényjavaslatokat törvényerőre emelkedésük után életbe is léptethetenek tartja. Pázmándy kéri a minisztert, terjeszsze ki a kodifikácionális munkálatok körét az egész sajtótörvényre, az egyesületi s gyülekezési jogra s egy liberális választási törvény alkotására is. Felhívja a miniszter figyelmét a perköltségek megállapitásánál előforduló visszásságokra és a rendőri bíráskodás célszerű szabályozására is. Helfy kérdi, történik-e valami a katonai büntető perrendtartásra vonatkozólag ? Gaál Jenő kérdi, kiterjeszkedik-e a sommás eljárási javaslat a bagatell bíráskodásra is? Szilágyi miniszter válaszolja, hogy a bagatell eljárásnak arra a részére, melyben a járásbiró mint bagatell biró jár el, igenis kiterjeszkedik a javaslat. A katonai büntető eljárást illetőleg némely elvekre nézve létrejött a megegyezés, de szóló ma még nincs abban a helyzetben, hogy erre nézve pozitív nyilatkozatot tehessen. Pázmándy több oly kérdést vetett fel, a melyek nem tartoznak szóló ressortjába. A mi a sajtó-eljárást illeti, a mely kapcsolatban áll a büntető eljárással, arra nézve igenis teend szóló előterjesztést. A rendőri bíráskodás tekintetében megjegyzi, hogy az közigazgatási úton történik s ebbe szóló alig ereszkedhetik be. A perköltségeknél előforduló visszaélésekre nézve megjegyzi szóló, hogy az utasítások a perköltségek tekintetében a leghatározottabbak s a mennyit a miniszter a felügyeleti és intézkedési hatáskörében megtehet, azt szóló meg is teszi s a felügyelet szigorú és folytonos gyakorlása által, a mi szintén egyik eredménye lesz a decentralisatiónak, ez irányban is üdvös eredmények lesznek elérhetők.