A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 43. szám - Kilencedik osztrák ügyvédgyülés

A JOG-. Városokban a hagyatéki birói hatáskört az 1868: LTY. t.-c. 5C.L'. S-a érteiméhen a kir. törvényszékek gyakorolják. A m. kir. Curia. (1891. október Í-én, 7,256.)": Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, a mely né'h. F. Jakabné hagyatéki ügyében a nagyváradi kir. törvényszék és a "nagyváradi kir. járásbíróság közt felmerült, a hagyatéki birói eljárásra a nagyváradi kir. törvényszéket mondta ki illetékesnek ; mert nem vitás, hogy örökhagyó utolsó rendes lakhelye Nagyvárad volt, városokban pedig a hagyatéki birói hatáskör az 1868 : L1V. t.-c. 562. §-a értelmében a kir. törvényszékek gyakorolják, továbbá mert á bíróságok hatáskörét külön speciális tör vény hiányában, tekintet nélkül az egyes bíróságok vagy törvényszékek szervezetének időpontjára, a bíróságok hatáskörét meghatározó általános szabályok állapítják meg Ha bizonyította is felperes a végrehajtási megelőzőleg keletkezett Tételi jogügyletet, de miután azt. hogy ennek folytán a megtett tárgyak kizárólagos birtokába és rendelkezése alá jutottak volna, nem bizonyított:!, a vétel oly módon, hogy az harmadik személyekkel szemben is figyelembe vétethessék, létrejöttnek nem tekinthető. (M kir. Curia 1891. szept. 1. 2,719. sz.) Ha/.i^sag alatti szerzeménynek jogilag csakis az a vagyon tekintetik, a mely a házasságba hozott vagyon értékét meghaladja; tehát e tekintetben a jogi momentumot nem a szerzés módja és ideje, hanem az képezi, hogy a házassági viszony megszűntekor létezett vagyon éri éke mennyivel haladja meg a házassági viszonyba annak kezdetén hozott érték összegét. (M. kir. Curia 1891. május 5-én, 7,482. sz.) Kereskedelmi, csöcl- e3 valtó-ugy ékben. Mintán a fizetési haladék feltételéül kikötött váltóadás célja csak a követelés biztosítása vagy az lehet, hogy hitelező a váltónak forgalomba helyezése mellett pénzt szerezzen : a dolog természeténél t'oirva a váltó adása, határozott idő kikötése hiányában annyi idő alatt eszközlendő, a mennyi idő alatt az a rendes kereskedői goudosság < s a rendes üzleti forma mellett adható, vagyis a mennyi idő az értesítésre, a váltó kiállítására és megküldésére szükséges. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1890. május 10-én, 11,945. sz): Dr. Murányi Elemér ügyvéd által képviselt S. M. D. cég felperesnek dr. Oesterreicher Mór ügyvéd által képviselt S. és M. cég alperesnek 378 frt 44 kr. s jár. iránti perében felperest keresetével, mint időelőttivel, elutasítja. Indokok: Felperes beismerte, hogy alperesek a kereseti összeg megfizetésére 1890. évi július 15-ig fizetési haladékot adott, de állítja, hogy ezt azon feltételhez kötötte, hogy alperes a kereseti összegről egy váltó-elfogadványt 1890. évi július hó 15 iki lejárattal tartozik adni. Felperes beismeri azt is, hogy alperes megbízottja H. Károly a megállapodás után mintegy négy hétre őt a váltóval megkínálta, de el nem fogadta, mert már a megállapodás után több hét mult el és igy a megállapodást magára nézve nem tekinthette joghatályban állónak. Felperesnek ezen álláspontja el nem fogadható, mert maga beismeri, hogy alperes váltó-elfogadványának átadására határidő kikötve nem lett, beismeri, hogy alperes megbízottja még a kereset beadása (1890. április 3.) előtt mintegy két héttel (március 21—22.) a váltót felperesnek átadni akarta és annak átvételét felperes megtagadta, ezek szerint nem mondható, hogy alperes a váltó átadásával oly késedelemben lett volna, mely a felperessel kötött megállapodást hatálytalanná tenné, mindezeknél fogva felperest keresetével, mint időelőttivel, elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. november 26.4,205): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével időelőttiség indokából elutasithatónak nem találja és az elsöbiróságot utasítja, hogy a kereseti követelés érdemében új Ítéletet hozzon, stb. Indokok: Felek egyező előadása szerint felperes 1890. február 21—22-én alperes cégnek a tartozását tevő kereseti öszszegnek kifizetésére 1890. július 15-ig oly feltétel alatt adott haladékot, hogy alperes cég tartozásának megfelelő összegről szóló, általa elfogadott és ugyancsak 1890-iki lejárattal biró váltót adjon át felperesnek. Minthogy a váltóadás kikötésének célja csak biztosítás vagy az lehetett, hogy felperes a váltónak forgalomba helyezése mellett pénzt szerezzen, a dolog természeténél fogva alperes cég, a mennyiben a fizetési haladékot igénybe kívánta venni, a fizetési haladék feltételéül kikötött váltó átadását, miután az átadás ideje ugyancsak a felek egyező előadása szerint megállapítva nem volt, annyi idő alatt tartozott teljesíteni, a mennyi idő alatt az a rendes kereskedői gondosság és a rendes üzleti forma mellett teljesíthető, vagyis annyi idő alatt, a mennyi a megbízottjaként eljárt H. Károlytól az értesítésre, a váltónak kiállítására és megküldésére szükséges, azonban a váltó átadását hetekig halasztani, felperes hitelezőt hosszabb időn át bizonytalanságban hagyni nem volt jogosítva. Tekintve, hogy a létrejött megállapodás természetéből folyólag felperes a megállapodás létrejöttekor már kikötött váltó átadására alperes céget külön felszólítani nem volt köteles s tekintve, hogy alperes cég a váltó átadását csak 1890. március 4-ike körül és mert ekkor a váltó felperesnek távolléte miatt felperes kezéhez átadható nem volt, újabban csak ugyanazon hónap 20 —21-én kívánta teljesíteni, tekintve, hogy a kifejtettek szerint alperes cég a váltó átadásában annál inkább késedelmesnek tekintendő, mert részéről az, hogy kikötés szerint az átadás magának felperesnek kezéhez lett volna eszközlendő, nem is állíttatott és igy az, hogy felperesnek március 4-ike körül történt elutazása miatt az átadás nem eszközöltethetett, újabb 3 heti késedelemre alapos mentségül annyival kevésbé fogadható el, mivel alperes cégnek, illetve megbízottjának a váltót felperesnek más módon is átadni, p. o posta útján megküldeni, vagy azt felperes részére birói letétbe helyezni módjában állott és tekintve, hogy felperes a megállapodás létrejöttétől eltelt hetekre terjedő idő múlva, az alperes részéről támasztott s a fenforgó körülményekkel semmi esetre sem indokolható késedelem miatt az alperes cég által átadni kívánt váltó átvételének megtagadása mellett a kellő időben nem teljesített feltételhez kötött megállapodástól elállani és magára nézve a megállapodás kötelező erejét megszűntnek tekinteni jogosítva volt: az alperes cégrészéről felhozott, a kereset időelöttiségére alapított kifogást figyelmen kivül hagyni és az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetét nem időelőttinek kimondani, egyszersmind az elsöbiróságot érdemi határozat hozatalára utasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. október 9-éu, 125. sz.): A másodbíróság Ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagynak, stb. A biztosító intézet kikötheti a szerződés megszűnését, ha a biztosított tárgy tulajdona s illetőleg a tárgyhoz való érdek vétel utján vagy egyébként má^ra rnháztatik át. Ily esetben a visszatérítendő díjak összegét a szerződés szabályozzn, ide vonatkozó kikötés hiányában pedig a megszűnés utáni idére eső aránylagos I díjösszeg adandó vissza. (1875 : XXXVII. t.-c. 472. és 484. §-ai.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok; A felperes kereshetőségi joga ellen emelt alperesi kifogást a kir. törvényszék mellőzi, mert a hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásaik által a keresethez csatolt A. alatti engedmény valódisága bizonyittatott. De mert az alább felsorolandók szerint felpere - követelése törvényes alappal nem bir, ezzel őt a kir. törvényszék elutasítja. Ugyanis a K. T. 484. § a értelmében, ha a biztosított tárgy tulajdona a szerződés tartama alatt vétel utján másra ruháztatik, a biztosítási szerződés az új tulajdonosra is átmegy, feltéve azonban, hogy ennek ellenkezője a biztosítási szerződésben kikötve nem lett. A törvénynek most jelzett intézkedése szerint tehát a becsatolt biztosítási kötvényben levő feltételek 7-ik §-a, mint a törvénynek megfelelő intézkedés, a K. T. 472. §-a alapján a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire irányadóul szolgál. Jogosított volt tehát alperes a biztosítási szerződést, midőn a biztositott tárgy tulajdona felperes jogelődje, mint biztosítottról, felperesre átszállt, megszüntetni, és beállott alperesre nézve ezen szakasz utolsó bekezdésében meghatározott kötelezettsége, a fizetett díjnak aránylagos visszatérítése tekintetében. Ezen meghatározás, mely tekintetttel arra, hogy a biztosítási szerződés megszüntetésére felperes jogelődje szolgáltatott okot, a biztositott tárgy eladása által, és igy a K. T. 486. §-ának második bekezdése értelmében a befizetett díjat visszakövetelni ezen törvény rendelkezése szerint jogosítva nem volt; tekintve tehát, hogy a már hivatkozott feltételek 7-ik szakaszának a díj visszafizetése iránti intézkedése a K. T. rendelkezéseivel ellentétben, felperes jogait tekintve, nincsen, sőt felperesre sokkal előnyösebb ; kétségen kivüli, hogy felperes jogaira irányadóul szolgál annak azon rendelkezése is, hogy a megtérítendő összeg a tényleg befizetett díjak összegeinek felét meg nem haladhatja. Téves felperesnek a D. és E. •/. alatti levelek tartalmára fektetett érvelése is, mert azokban felperes csak annak ad kifejezést, hogy a régi kötvények törlesztése esetében a már megfizetett díj a még le nem tett biztosítási időre nézve aránylagosan visszatérittetik. j Ugyanezen kikötményt tartalmazza a feltétel 7. §-a is; de I mert felperes ezen levélben nem tesz róla említést, hogy ezen szakasz azon részében részére fentartott kedvezményről, hogy t. i. a visszafizetendő díj, a tényleg lefizetett díjösszeg felét meg nem haladhatja, lemond és nem is kötelezi magát ezen felén túli összeg fedezésére is, mint a felek kölcsönös jogait és kötelességüket e tekintetben megállapító intézkedés ezen 7. §. egész terjedelmében alkalmazható csak jelen per elbírálásánál. Már pedig felperes keresetében eszközölt felszámítás szerint a tényleg lefizetett 922 frt 66 krnyi összeg felét, azaz 461 frt 33 krt alperes felperes jogelődjének tényleg kiutalványozta és ezen összeget felperes a történt engedmény folytán fel is vett; nagyobb összeg megtérítésére alperes pedig a fentjelzettek szerint nem kötelezhető. (1889. november 11-én, 48,603. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. tábla nem fogadja ugyan el az elsöbiróságnak Ítélete indokaiban kifejtett azt a nézetét, hogy ha a szerződés megszűnését a biztositott tárgy tulajdonosában történt változás folytán a biztositásnak a K. T. 484. §-ában megengedett