A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 43. szám - Kilencedik osztrák ügyvédgyülés

170 A J O C tétel alatti követelésre nézve felperest, melyre az esküt le nem teszi, a kir. tszék elutasítja. A keresetben 6. tétel alatt felszámított díj iránti követelésével felperest a kir. tszék feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: Alperes maga is beismerte elleniratában azon kereseti állítást, hogy felperes uéh. G. Józsefet 1883 évi januártól kezdve ugyanazon év július 24-ig, mint gyakorló-orvos gyógykezelte ; tagadta azonban, hogy felperes 132 nappali, 18 éjjeli látogatást tett, hogy 7 éjjelt a beteg mellett eltöltött, hogy négy orvosi tanácskozásban vett részt, hogy dr. K. Frigyes egyetemi tanárt Karcagról Tisza-Szőllősre és innen visszakísérte s hogy arra G. József által megbízatott, hogy ennek a kórtörténetét leírta és hogy két orvosi bizonyítványt áíliíott ki; tekintve azonban, hogy a betegség hosszabb tartama alatt valószínű az, hogy felperes néh. G. József mellett 132 nappali és 18 éjjeli látogatást tett, hogy 7 éjjelt a beteg mellett eltöltött, hogy négy orvosi tanácskozásban vett részt, hogy G. József részére két orvosi bizonyítványt állított ki, miért is ezen körülményekre nézve, mivel néh. G. József elhalván, őzen tényekről csakis felperesnek van tudomása, felperes részére a prdts 235. §-a értelmében az általa felajánlott, az ítéletben szövegezett egyoldalú föesküket megítélni kellett; az egyoldalú föesküt azon körülményre nézve is, hogy néh. G.József által felperes megbízatott arra, hogy dr. K. Frigyes egyetemi tanárt Karcagról Tisza-Szöllösre és onnan visszakísérte, az dr. K. Frigyes tanú eskü alatti vallomásával igazoltnak veendő. Az eskü letétele esetén a keresetben 1. tétel alatt felsorolt 132 nappali látogatás díja azért volt 4 frtjával számítva megállapítandó, mert az alperesi és bírósági szakértő szerint, bár egy nappali látogatás díjában felperes 5 frtot számithat is fel, tekintve azonban, hogy azon időtől fogva, midőn felperes ugyanazon házban G. József mellett E. Istvánt is gyógykezelte, vagyis 1885. évi ápr. 21-től kezdve csakis 3 frtot számithat G. József terhére és igy miután az meg nem határozható, hogy hány nappali látogatást tett felperes 1885. ápr. 2 -ike előtt és mennyit utána, a bíróság középszámitás szerint egy nappali látogatásért 4 frtot állapított meg. A 2. tétel alatti éjjeli látogatásokért, a 3. tétel alatti 7 éjjelének a beteg melletti töltéseért, a 4. tétel alatti négy orvosi tanácskozásért és a 7. tétel alatti két orvosi bizonyítványért felszámított díjak megállapításánál a bírósági és alperesi szakértők véleménye vétetett irányadóul, az 5. tétel alatti dr. K. Frigyesnek Karcagról Tisza-Szőllősre és visszakiséréseért felszámitott díj megállapításánál a bírósági szakértői vélemény vétetett irányadóul. A keresetben 1., 2., 3., 4., 5., 7. tétel alatti követelések az egyoldalú eskü letétele esetén Ítéltetvén meg, a mennyiben felperes azokat le nem tenné, keresetével elutasítandó volt, mig a megítélt föeskük egyike vagy másikának letétele esetén csakis azon tétel alatti követelésnek megfizetésében volt alperes marasztalandó, melyre nézve az eskü letétetik. A 6. tétel alatt felszámitott, a kórtörténetének leírásáért alperesi és bírósági szakértő véleménye szerint felperes külön díjazásra igényt nem tarthatván, felperes ezen kereseti kérelmével elutasítandó volt, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. szept. 15. 40,137. sz.) : A kir. tszék Ítéletét helybenhagyja azzal a változtatással, hogy a perköltséget csak abban az esetben ítéli meg, ha felperes a főesküt oly összeg erejéig teendi le, mely a feltételesen megítélt 875 frt marasztalási összeg felerészét túlhaladja, ellenesetben pedig a perköltséget kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: A kir. tszék ítéletét a keresetlevél 1., 2., 3., 4., 5. és 7. tételei alatt felszámitott követeléseket tárgyazó s alperes által felebbezett részében annál is inkább helyben kellett hagyni, mert az a körülmény, hogy a néh. G. József hagyatékának az özvegy közbenjöttével történt leltározása alkalmával felperes követelése a hagyatéki leltárba felvétetett s a hagyatéki leltárt örökhagyó özvegye minden fentartás nélkül aláirta, a felperesi követelést némileg támogatja s az egyoldalú esküvel bizonyítani célzott tények valószinűsége a perben felhozottakból okszerűen következtethető, mert továbbá E. István nem tartozván a néh. G. József családi körébe, az, hogy G. József gyógykezelési időtartamának egy része alatt felperes E. Istvánt is gyógykezelte, nem foszthatja meg felperest attól, hogy a néh. G. József gyógykezeléséből felmerült díjait külön követelhesse. A perköltségre nézve az elsőbiróság ítéletét azért kellett megváltoztatni, mert ha felperes a főesküt a marasztalási összeg felénél kisebb összeg erejéig tenné le, nagyobb részben pervesztessé válik, mely körülmény ez esetben a perköltség megszüntetését indokolttá teszi, stb. A m. kir. Curia (1891. szept. 25. 454. sz.): Mindkét alsóbiróság ítélete a marasztalás összegére nézve megváltoztatik és a kereset 1., 2., 3. és 4. tételei alatt felszámitott orvosi díjak címén felperes részére egészben és összesen 500 írt feltétlenül megítéltetik, az e címen felszámitott többlet követelésével felperes elutasittatik. A kereset 5. tételére vonatkozólag az elsőbiróság által megítélt főeskü letétele esetére a felszámitott díj felperes részére 25 frtban Ítéltetik meg. A kereset 7. tétele alatti követelével felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A szakértők véleménye a prdts 217. §. értelmében feltétlen bizonyítékot nem képezvén, a néh. G. József betegeskedése alatt felperes által kiérdemelt orvosi díjak megállapításánál a tényleg fennforgó körülmények és viszonyok voltak mérlegelés alá veendők. Az orvosi díjak megállapításánál figyelemmel vétetett egyrészt néh. G. Józsefnek társadalmi és az A. alatti leltárral igazolt vagyoni helyzete, ugy az a körülmény, hogy G. |ózsefnek betegeskedése részben téli időre esett és hogy felperesnek lakhelye Tiszafüred, a beteg lakhelyétől Tisza-Szőllöstől, alperes beismerése szerint 7'6 kilóméternyire fekszik, mely távolságnál fogva felperesnek orvosi látogatásai reá nézve időveszteséggel és fáradozással jártak, de figyelembe vétetett másrészt az a körülmény is, hogy felperes 1885. ápr. 21-től kezdve ugyanazon házban G. József mellett E. Istvánt is gyógykezelte, kinek gyógykezeléseért felperes orvosi díját külön perúton követeli, hogy G. József tüdővészben fekvő beteg volt és hogy az ilyen betegek a kór hosszadalmasságánál fogva gyakoribb orvosi látogatásokat, de különös gyógykezelést épen nem igényelnek. Ehez képest, habár felperes nem bizonyította, hogy ő G. József betegsége alatt a betegnél 132 nappali és 18 éjjeli látogatást tett, hogy 7 éjjelt egészben a beteg mellett töltött és hogy 4 orvosi tanácskozásban is részt vett, de miután alperes beismeri, hogy férjének betegsége 1885. januártól kezdve, 1885. július 24-ig tartott, hogy G. József eleinte ritkábban, de későbben már sűrűbben volt kénytelen felperes orvosi segélyéhez folyamodni és hogy a kórállapot és gyógykezelés megállapítása szempontjából orvosi tanácskozás is történt, a prdts 235. §-ára alapított főeskü mellőzésével felperesnek a kereset 1., 2., 3. és 4. tételei alatt felszámitott orvosi díja a gyógykezelés egész tartamára fel-, tétlenül 500 frtban volt megállapítandó. A kereset 5. tétele alatt felszámitott követelés azért állapíttatott meg 25 frtban, mivel dr. K. Frigyesnek Karcagról TiszaSzőllősre és onnan vissza Karcagra való kiséréseért figyelembe véve felperesnek ebbeli fáradozását és időveszteségét, 25 írtnyi díj elegendő. A kereset 7. tétele alatt felszámitott követelésével felperes feltétlenül elutasítandó volt, mivel ő azt, hogy G. József részére 2 orvosi bizonyítványt kiállított, alperes tagadásával szemben nem bizonyította, stb. Örökösödési eljárásban a birói illetőségei !i slyi tekintetben nz örökhagyó utolsó rendes lakása, vajy a hagyaték fekvése (18í>8 : LTV. t.-c. 37. és 562. §§.), hatáskör tekintetében pedig a városban vagy vidéken való lakás és hagyaték ingó vagy ingatlan minősége (1868 : LIV. t.-c. 37.. 562., 580. és 583. §§.) határozza mear. A m. kir. Curia (1891. okt 1-én, 7,464.) : Azon nézet eltérésre vonatkozólag, a mely néh. K. János és K Péter hagyatéki ügyében a szatmári kir. törvényszék és az erdődi kir. járásbíróság között felmerült, az 1881 : LIX. t.-c. 7. §-a értelmében elintézendő illetőségi összeütközést nem lát fenforogni; mert örökösödési eljárásban a birói illetőséget helyi tekintetben az 1868: LIV. t.-c. 562. és 37. §-ai értelmében örökhagyó utolsó rendes lakása, vagy a hagyaték fekvése, hatáskör tekintetében pedig az 1868 : LIV. t.-c. 37., 562., 580. és 583. §-ai értelmében a városban vagy vidéken való lakás és a hagyaték ingó vagy ingatlan minősége határozza meg, más alapon tehát, különösen a jelenleg felvetett azon az alapon, hogy a néhai K. Péter hagyatékába felvett madarászi 50. sz. tjkvben foglalt ingatlan örökhagyóra néhai K. Gáborról örökség útján szállott, az illetőség kérdése fel sem vethető ; továbbá mert az a kérdés, hogy az 56. számú tjkvi birtok örökhagyó öröklött vagy szerzett vagyona volt-e, az illetőség kérdésére az előrebocsátottak értelmében befolyással nem bírván, nem ezen az uton, hanem mint érdemleges és egyes esetben a törvényes öröklésre is befolyással bírható kérdés csakis örökhagyó lakása vagy birtokának fekvése szerint illetékes bíróság útján s annak fokozatos jogorvoslat alá eső határozata által döntendő el és pedig miután jelenleg az illetőséget egyedü1 érintő az a kérdés, hogy néh. K. Péter hagyatékára nézve a hagyatéki bíróságot az erdődi kir. járásbíróság képezi, jelenleg nem vitás: ez utóbbinak lehet csak feladata tisztába hozni azt, hogy az 56. számú tjkvi birtok néhai K. Pétert illette-e és hogy ha azt nevezett néh. K. Gábortól örökölte, e vagyon kinek lesz átadandó ? Végre mert kérelem előterjesztésére és indítvány tételére csak az érdekelt fél lévén jogosítva, a bíróság arra, hogy valamely hagyaték előbb valamely más bíróság által adassék át, indítványt nem tehet és más bírósághoz felszólítást vagy megkeresést nem intézhet és pedig nem intézhet különösen akkor, raidön a hagyaték oly örökhagyó részére lenne átadandó, kit csakis az utóbbi örökhagyóra nézve illetékes biróság előtt érvényesíthető jogok tekintetében érdekelt felek képviselnek és a kik ennélfogva más hagyatéki bírósághoz, mint az örökhagyóra nézve illetékes bírósághoz a törvény szerint nem is utasithatók. Magától értetvén, hogy az átadásnak netán felmerülhető és a hagyatéki eljárás folyamán el nem hárítható tlkvi akadályai ily esetben nem a biróság, hanem azon felek által lesz elhárítandó, kiknek részére a hagyaték átadatik s kiknek a hagyatékra vonatkozó örökjoga az átadó végzésben megállapíttatik, stb.