A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 42. szám - Az 1877. évi XXII. t.-c. 41. §-ához - Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat. 3. r.

A J O Gr. 167 meghaladó kártérítés iránti keresetnél a rendes birói úttól eltére*nek. tekintettel a kártérítési perek bonyolódott és fontosabb jogi kérdések megoldását igénylő voltára, még kölcsönös beleegyezés esetén sincs helye. (M. kii. Curia 1891. szept. 10. 4,959. sz.) Házasságon kívül született gyermeknek, anyja vérrokonai után törvényes örökösödési joga nincs. Ebből önként következik, hogy a nyoniaveszett rokon holttá nyilvánítását nem kérhetik. Világos az is, hogy a vagyon a törvénytelen anyára átszállottnak nem tekinthető, ha ez meghalt azon időpont előtt, mely az 1881: LIX. t.-c. 90. §-a szerint az eltűnt egyén elhunyta napjának vélelmeztetik. (M. kir. Curia 1890. évi 9,088. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Alperesnek az a kifogása, hogy felperes csak a hordóknak természetbeni visszaadatását és nem azok értékét volna jogosult követelni, birói figyelembe nem volt vehető, mivel alperes, a ki a kérdéses hordókat az árászámlában foglalt és kötelezést tartalmazó figyelmeztetésben kikötött határidőn belül vissza nem küldötte, ngy tekintendő, hogy azokat az árászámlában felszámított árban megtartani kívánta. Az árászámlában kitüntetett határidő lejárta után felperes a hordókat természetben visszafogadni többé nem köteles. A budapesti VI. kor. kir. járásbíróság: (1889. november 12-én 28,868/89.) Mayer Sándor ügyvéd által képviselt H. József felperesnek Fein Ignác ügyvéd által képviselt T. Lipót alperes elleni 32 frt 24 kr. s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes maga sem állítja, hogy a kereseti hordók tekintetében közötte és alperes közt adásvételi ügylet jött volna létre, nem igazolta, hogy az üres hordók visszaadására bizonyos meghatározott idő köttetett volna ki, s minthogy nem tagadta, hogy az üres hordók átadásával alperes öt megkínálta s azt kétségbe sem vonta, hogy azok máig is rendelkezésére állanak, s minthogy ekként felperes csak a hordók természetbeni visszaadását, nem pedig azok vételárát követelheti, s minthogy végre felperes a kínált esküt a kínált alakban sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, ennélfogva őt keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla.: (1890. május 20-án 8,654/89.v.) Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi a kereseti 32 frt 24 kr. tőkének és járulékainak megfizetésére stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kérdéses hordókat felperestől átvette, hogy azokat huzamos idő lefolyása után sem küldte vissza, sem pedig felperes rendelkezésére nem bocsátotta, az pedig, hogy a G. alatti árúszámlának megfelelő s a hordók árának felszámítását is magában foglaló árúszámlát kapott felperestől, kétségbe nem vonta. A tény ily állásában az első bíróság ítéletének meg\ áltoztatásával alperest a kereseti összegnek és járulékainak megfizetésére kötelezni kellett, mert alperesnek az a kifogása, hogy felperes csak a hordóknak természetbeni visszaadatását és nem azok értékét volna jogosult követelni, birói figyelembe nem vehető, mivel alperes a kérdéses hordókat a C. alatti árúszámlában foglalt és kötelezést tartalmazó figyelmeztetésben kikötött határidőn belül sem felpereshez vissza, sem Bajára el nem küldvén, ugy tekintendő, hogy alperes azokat a vele közlött C. alatti árúszámlában felszámított árban megtartani kívánta, minek következtében felperesnek joga van alperestől a hordóknak a most érintett számlában kitett értékét is annál inkább a keresetben az árújegyzékben jelzett kisebb összeggel, vagyis a hektoliterenként csak 2 frt 25 krral felszámított és keresett értékét követelni. De nem vehető figyelembe alperesnek az a védekezése sem, hogv ő 1888. évi október vagy november hóban felperest a hordókkal megkínálta, de alperes azok visszavételét megtagadta, mert alperes a hordókat sem a C. alatti árúszámlában kikötött határidőn belül, sem a 2 '/. alatti levélben foglalt sürgetés folytán azonnal vissza, illetve el nem küldvén, felperes azoknak akár október, akár november hóban természetben való visszafogadására többé köteles nem volt, ebből kifolyólag tehát az alperes által ide vonatkozólag igénybe venni kívánt főeskíí általi bizonyítás teljesen felesleges lévén, az mint ilyen mellőzendő volt. A most kifejtettekkel szemben nem volt figyelembe vehető alperesnek a 2 •/. alatti levélre alapított védekezése sem, mert felperesnek a most érintett és 1888. évi július 28-án kelt levelében foglalt ama nyilatkozata, mely szerint a június hóban alperes által átvett hordóknak természetben való visszafogadására is még mindig kész, csakis alperes előnyére szolgáit, a mennyiben felperes a C. alatti árúszámlában kikötött feltételnek alperes által addig nem történt teljesítése dacára is még mindig választási jogot engedett, vagyis alperes még ekkor is jogosult volt volna a hordókat akár természetben visszaadni, akár azoknak ugy a C. alatti árúszámlában, valamint a 2 •/. alatti levélben kitüntetett értékét megfizetni; az érintett nyilatkozat tehát felperes hátrányára annál kevésbé szolgálhat, mert alperes maga sem állítja, hogy a felperes által a neki önként engedett választási joggal a C. alatti árúszámlában kitett 14 napi határidőn belül élt volna, október és november hóban pedig már ezt a jogot többé nem gyakorolhatta, mivel ekkor már felperes ahhoz szerzett jogot, hogy alperestől a hordók értékét követelje stb. A m. kir. Curia: (1891. szept. 3-án 1,333/v. 890.) A másodfokú biróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik stb. A cégvezető képviseleti joga, bór a cégjegyzékben törülve nem lett, megszűnik, ha a főnök vagyona felett csőd nyittatott. Az annak tartama alatt a cégvezető által kötött ügylet tehát a csőd megszüntetése után sem érvényesíthető a főnök ellen. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert a kereskedelmi és csődtörvénynek számos, különösen pedig a kereskedelmi törvénynek (23. §.) azon rendelkezéséből, mely szerint a bejegyzett kereskedő ellen elrendelt csőd a kereskedelmi cégjegyzékben haladéktalanul kitüntetendő, továbbá a csődtörvény 254. §-a intézkedéséből, mely szerint a csődbe jutott kereskedő kereskedelmi könyvei a tömeggondnoknak átadandók, kétségtelen, hogy a csődbe jutott kereskedő a csőd tartama alatt eddigi kereskedelmi üzletét nem folytathatja; s mert ebből egyszersmind az is nyilvánvaló, hogy a csődbe jutott kereskedőnek cégvezetője, miután e minőségében a törvénynél fogva (K. T. 38. §.) főnöke nevében csakis a kereske kedelmi üzlet folytatásával járó teendők ellátására van jogosítva, főnökét a csőd előtt nyert cégvezetési meghatalmazás alapján a csőd tartama alatt nem képviselheti. (1891. évi április 14-én, 1890. évi 1,267. sz.) Az egyetemlegesen marasztalt váltókötelezett, ha a váltót magához váltja, nem kérhet végrehajtást marasztalt társai ellen a sommás végzés alapján. (A m. kir. Curia 1891. május 5-én, 496 váltószám.) Ha a váltó a kezesre forgatmányoztatott, ez a forgatmány alapján jogot nyer arra, hogy váltókeresettel a váltókötelezettek ellen felléphessen, mely kereseti joga kezestársai ellenében az alapul szolgáló jogviszony által korlátozva van. (M kir. Curia 1891. január 14-én, 880. sz a.) A hitelező váltóval fedezett követelését köztörvényi úton is érvényesítheti, mert ennek a perútnak a választása az adóst bármely jogos kifogásának érvényesítésétől meg nem fosztja, hanem csak a hitelezőre nézve terhesebb, a ki ez esetben követelésének jogcímét bizonyítani tartozik. Azon megállapodás, hogy a lejárat kitöltése nélkül átadott váltó összegét az adós részletekben törlesztheti, a hitelező pedig csak valamely részlet elmulasztása esetén lesz jogosítva azt esedékessé tenni — következtetést enged arra, hogy a váltó az alapügyletből származó követelésnek — nem kiegyenlítésére (novatio), hanem fedezetül szolgál. (A m. kir. Curia 1891. április 24. 44. szám.) A csődtörvény 9. S-ának második bekezdésében, a lejárati határnapok számítására vonatkozólag foglalt intézkedés csupán a peres eljárásban alkalmazható és nem alkalmazható a végrehajtási eljárásban is. (A budapesti kir. itélö tábla 1891. május 20., 2,328.) Bün-ügyekben. Vád alá helyezés a btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétsége miatt azo n okból, mert terhelt sértettnek mint közhivatalnoknak hivatali kötelessége körébe tartozó ténykedéseért jutalmat igéit. A temesvári kir. törvényszék (1890. június 19-én, 6,419. szám) : Megvesztegetés vétségével vádolt B. Márton ellen a további eljárást megszünteti, stb. Indokok: Minthogy a btkv. 470. §-ának lényeges elemét képezi, hogy az ajándék vagy jutalom adása vagy igérése a kötelesség megszegését célozza, holott ily kötelességszegés bűnjelt képező levélben nem igényeltetik ; ennélfogva tényálladék hiányában a további eljárás megszüntetendő volt, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. december 10-én, 44,523. sz.): Az elsőbiróság végzését megváltoztatja és B. Márton vádlottat a btkv. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétsége miatt vád alá helyezi. Indokok: Az eljárás adataiból merített tényállás szerint B. Márton közalapítványi bérlő 1889. szept. 19-én kelt és dr. Sz. Kálmán közalapítványi ügyészhez intézett levelében értesitvén az ügyészt arról, hogy az általa bérelt birtoknak 20 évi részletfizetés mellett örök áron leendő megvétele iránti ajánlatát az alapityánvi ügyigazgatósághoz beadta, arra kérte az ügyészt, hogy ezen ajánlatát az igazgatóságnál pártfogolja, Ígérvén viszont, hogy ha ajánlata az igazgatóság által elfogadtatik, a szerződés megkötésekor az ügyészt fáradozásáért 500 frtal jutalmazni fogja. Ezen levél tartalmával tehát megállapíthatónak mutatkozik, hogy terhelt sértettnek, mint közhivatalnoknak hivatali kötelessége körébe tartozó ténykedéseért jutalmat ígért. Minthogy továbbá B. Márton terheltnek a vizsgálat folyamán tett azon vallomásával, hogy a levelet azon okból irta sértettnek, mert tudta, hogy az alapítványi igazgatóság ily ajánlatok iránt az ügyész véleményét is meghallgatja, megállapíthatónak mutatkozik azon körülmény is, hogy terhelt B. Marton az 500 frt