A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 42. szám - Az 1877. évi XXII. t.-c. 41. §-ához - Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat. 3. r.

A J OG. jutalom iránti ígéretét azou célból tette, hogy a sértettet érdekeinek pártolásával még azon esetre is reábirja, ha a pártolás kötelességének megszegését képezné, a kir itélö tábla ezen fenforgó adatokat a vád alá helyezésre elég nyomatékosnak találja és ehhez képest az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával B. Márton terheltet a btkv. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétsége miatt vád alá helyezte, stb. A in. kir. Curia (1891. szeptember hó 24-én, 3,611.) : A kir. itélö tábla végzése indokaiuál fogva helybenhagyatik. Adalék a becsületsértés fogalma meghatározásához, becsületbeli ügyben megbízottakként szereplő egyének azon nyilatkozata, hogy tudomásuk szerint az elégtételt kérő, egy bizonyos egyén által szemtelennek neveztetvén, ezért elégtételt nem kért, minélfogva megbízójuk részéről az elégtételadást egy becsületbíróság; ítéletétől tették függővé, már azért sem vehető becsületsértésre irányítottnak, minthogy állitúsiik való vagy valótlan volta iránt épen önmaguk is az általuk javaslatba hozott becsületbíróság útján maguknak csupán meggyőződést szerezni iparkodtak, hogy ezen kérdés eldöntéséhez képest megbízójuk érdekeit képviselhessék; a btk. 75. §-ában feltételezett szándék ezen cselekményben felismerhető nem lévén, az 1883: VI. t.-c. 7. §. 1. pontja szeriül büntethető cselekmény esete fenn nem forog. A kiskőrösi kir. járásbíróság (1891. március 2-án, 185. szám a.): S. Antal és M. Gyula vádlottakat az ellenük emelt s állítólag dr. B. Sándor orvos ellen elkövetett s a btkv. 258. és 261. §-aiba ütköző rágalmazás és becsületsértés vétségeinek vádja és következményeinek terhe alól felmenti, stb. Indokok: Jóllehet a magánvádló által hivatkozott s a végtárgyalás során kihallgatott K. István és G. Béla tanuk vallomásával igazolást nyert azon körülmény, miszerint S. Antal és M. Gyula vádlottak a dr. B, Sándor magánvádló és S. Mór között felmerült becsületbeli ügynek mult 1890. augusztus hó második felében történt magánjellegű tárgyalása alkalmával, mint S. Mór megbízottai, a fent nevezett K. István és G. Béla, mint dr. B. Sándor megbízottai előtt oda nyilatkoztak, illetve azt állították, hogy ők ugy tudják, miszerint dr. B. Sándor magánvádlót P. József szemtelennek nevezte s ezért ő, t. i. dr. B. Sándor elégtételt még nem kért és hogy ennek folytán felük S. Mór részéről a kért elégtétel adását egy alakítandó becsületbíróság ítéletétől teszik függővé. Tekintve azonban, hogy épen a magánvádló által hivatkozott a fentebb megnevezett tanuk vallomása s a kiderített tényállásból kétségtelenül kiderült az, hogy vádlottak emez állításukat, illetve nyilatkozatukat nem egyenesen saját személyükben, hanem mint S. Mór megbízottai, megbízotti minőségükben és pedig a nyilvánosság teljes kizárásával egy zárt magánjellegű tárgyalás alkalmával tették s tekintve továbbá azt, hogy épen azon körülményből, miszerint vádlottak eme állításukat, illetve nyilatkozatukat megbízotti minőségben s a nyilvánosság teljes kizárásával egy zárt magánjellegű tárgyalás alkalmával tették, kétségtelenül kitűnik az is, hogy ők emez állításukat, illetve nyilatkozatukat a maguk részéről magánvádló ellenében minden szándékos sértési célzat nélkül tették, ugyanezért vádlottak eme ténye a fentiek értelmében — a mennyiben a kérdéses állítás nem többek, hanem csak két tanú jelenlétében tétetett s ekként a rágalmazás tényálladékának megállapításához szükséges egyik főkellék a jelen esetben hiányzik — ellenükben meg nem állapítja, illetve nem képez rágalmazást és a rágalmazás vétségének tényálladékát ellenükben meg nem állapítja vádlottak ama ténye sem, hogy ők a mult 1890. évi október hó 3l-én, illetve szeptember hó 4. napján a P. József ellen becsületsértés vétsége miatt folyamatban volt fenyítő ügy tárgyalása alkalmával a biróság előtt a magánvádló és S. Mór között felmerült becsületbeli ügy magántárgyalása alkalmával dr. B. Sándor megbízottai előtt tett nyilatkozatukat, illetve állításukat ismételve előadták, mert a fent megjelölt fenyitő ügy tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv kétségtelenül tannsitja, miszerint vádlottak a kérdéses fenyitő ügy tárgyalásához a biróság által, mint tanuk lettek megidézve s az akkor tett nyilatkozatukat a biróság kérdésére vallomásképen, mint tanuk tették, már pedig a biróság előtt a biróság egyenes felhívására, illetve kérdésére és igy jogosan tett vallomásukban foglalt nyilatkozatukért fenyitő uton felelősségre nem vonhatók. Mindezek szerint vádlottak ellenében az ellenük emelt s a btkv. 258. és 261. §-aiba ütköző rágalmazás és becsületsértés vétségének tényálladéka fenn nem forogván, illetve helyreállítva nem lévén, ők eme vétségek vádja és következményei terhe alól felmentendők és magánvádló a felmerült s megállapított tanudíjaknak a tanuk, valamint a vádlottaknak okozott ügyvédi, illetve eljárási költségeknek a vádlottak részére leendő megfizetésére az elj. szab. 108. §-a értelmében kötelezendő volt, stb. A budapesti kir. itólő tábla (1891. ápril 13-án, 11,412. sz. a.): Az elsőfokú biróság Ítéletét megváltoztatja, S. Antal és M. Gyula vádlottakat a B. Sándor ellenében elkövetett s a btk. 261. §-a szerint minősülő becsületsértés' vétségében bűnösöknek nyilvánítja, e miatt őket egyenkint 25—25 frt pénzbüntetésre itéli s egyszersmind kötelezi az eljárási költségek megtérítésére, stb. Indokolás: A vádlottak G. Béla és K. István tanuk vallomásai szerint azt állították, hogy a magánvádló becsületének megsértése miatt elégtételt nem kért, habár őt P. József »szemtelenének nevezte s ebből a tényből magánvádlóra nézve oly okszerű következtetést vontak, a mely reá nézve kétségtelenül meggyalázó. Eme tanuk vallomása szerint az is bizonyos, hogy a vádlottak a magánvádló által panaszolt sérelmes nyilatkozatot nemcsak használták, hanem annak egy becsületbeli biróság előtt leendő beigazolására ajánlkoztak, M Gyula vádloU a panasz alapjául szolgáló sérelmes állítás bizonyítása céljából tanukra hivatkozott is, a kik az eljárás során kihallgattattak, ezek a tanuk azonban a P. József és dr. B. Sándor között felmerült összeszólalkozási esetről közvetlen tudomással nem birnak s e szerint nem bizonyult be valónak a vádlottak amaz állítása, hogy P. József dr. B. Sándort becsületében megsértette, de ez a miatt magának elégtételt nem szerzett. A B. Sándor magánvádló által P. József ellen már előzetesen lejártatott bűnvádi ügy adatai sem nyújtottak alapot a sérelmes állítás bizonyítására, minélfogva P. József a vád alól felmentve is lett. Ily körülmények közt^ tehát nem lehet kétség az iránt, hogy a vádlottak dr. B. Sándort bizonyitatlan maradt állításukkal becsületében megsértették, vagyis felőle a nevezett két tanú előtt állítással éltek, a melynél fogva a btk. 261. §-a szerint minősülő becsületsértés vétségében voltak bűnösöknek kimondandók s súlyosító körülmény nem létében büntetlen előéletükre s a magánvádló és S. Mór megbízó felük között fenforgott becsületbeli ügy elintézése körül tanúsított túlbuzgóságukra, mint enyhítő körülményekre figyelemmel, a fentebb kitett pénzbüntetésre Ítélni kellett, stb. A ni. kir. Curia (1891. szept 24-én, 5,798. sz.): Tekintve, hogy S. Antal és M. Gyula vádlottak, mint S. Mór megbizottjai, a közte és dr. B. Sándor között felmerült kérdésekben G. Béla és K. István tanuk, mint dr. B. Sándor megbizottjai előtt, a kérdéses becsületbeli ügy elintézésének tárgyalása alkalmával nevezett vádlottaknak szembesítésekor is fentartott és a meg nem esketett tanuk által meg sem cáfolt vallomása szerint, még pedig keringő hir gyanánt, megbízójuk érdekében csupán azt állították : hogy tudomásuk szerint dr. B. Sándor egy bizonyos P. József által szemtelennek neveztetvén, ezért elégtételt nem kért; minélfogva megbízójuk részéről az elégtételadást egy becsületbíróság ítéletétől tették függővé ; tehát eme kijelentésük már azért sem vehető becsületsértésre irányzottnak, minthogy állításuk való vagy valótlan volta iránt épen önmaguk is az általuk javaslatba hozott becsületbíróság utján maguknak csupán meggyőződést szerezni iparkodtak ; hogy ezen kérdés eldöntéséhez képest megbízójuk érdekeit képviselhessék ; tekintve végre: hogy a P. József elleni bűnügy iratai, az eljárás egyéb adatai és az, hogy vádlottak mint megbízottak szerepeltek, azt bizonyítják : hogy kijelentésüket nem sértésre irányzott célzattal koholták, hanem mint megbizottak, épen a valódi tényállásnak becsületbíróság útján való megállapítását hoztál; javaslatba, mely eljárás épen a magánvádló érdekében is állott, hogy az ellene felhozottakat megcáfolhassa : ezen okoknál fogva vádlottak cselekménvében a btk. 75. §-ában feltételezett szándék fölismerhető nem lévén, vagyis az 1883: VI. t.-c. 7. §. 1-ső pontja szerint büntethető cselekmény esete fenn nem forogván, a kir. itélö tábla Ítéletének megváltoztatásával M. Gyula és S. Antal vádlottak a rágalmazás és becsületsértés vétségének vádja alól, valamint dr. B. Sándor magánvádló, minthogy panasza az eljárási szabályzat 108. §. e) pontja szerint sem tévesnek avagy merően alaptalannak nem bizonyult, az elsőbiróság felmentő Ítéletében nevezett magánvádló terhére rótt összes eljárási költségek és ügyvédi díjnak vádlottak, illetve a tanuk részére való megfizetésének terhe alól is felmentetnek, stb. Ujrafelvételnek a büntetés leszállítása címén is van helye. (M. kir. Curia 7,551/1890. sz.) * Hasonló értelemben határozott a kir. Curia 18S8. évi 10,078. sz. a. Kivonat a „Budapesti Közlöny "-b öl. Csődök: Bottmann Ármin e, budapesti ker. és váltótszék, bej. nov. 20, félsz. dec. 17, csb. Jamnitzky Sándor, tmg. dr. Toldy Géza. — Hamuiig József e., n.-kikindai tszék, bej. okt. 31, félsz. nov. 16, csb. Hoflmann Frigyes, tmg. Bárkányi Mihály. — Zimmermann Jakab e., miskolci tszék, bej. dec. 10, félsz. jan. 4, csb. Varjassy Ferenc, tmg. Suszták Antal. — Lachs József e., n.-becskereki tszék, bej. okt. 31, félsz. nov. 10, csb. dr. Végh Imre, tmg. Schwarcz Mihály. — Pollák Bernát e., pozsonyi tszék, bej. nov. 20, félsz. dec. 15, csb. dr. Gyurtsy Kálmán, tmg. Heim Károly. — Schwartz Márton e., budapesti ker. és váltótszék, bej. nov. 20, félsz. dec. 17, csb. dr. Bertényi Iván, tmg. Guttmann Tamás. — Kecskés István e., miskolci tszék, bej. nov. 30, félsz. dec. 14, csb. Tóth Endre, tmg. Mikuleczky István. — Schöuberg Miksa e., nagy-váradi tszék, bej. nov. 12, félsz. nov. 28, csb. Jelencsik István, tmg Zigre Miklós Pályázatok : A temesvári kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. okt. 24-ig. — A lőcsei kir. ügyészségnél a ] ü g y é s z i áll. okt. 24-ig. — A székelyudvarhelyi jrbságnál díjas joggyakornoki áll. nov. 5-ig. — A pozsonyi tszéknél jegyzői áll. okt. 24-ig. — A budapesti tszéknél II. oszt. jegyzői áll. okt. 22-ig. — A székelyudvarhelyi jrbságnál a 1biró i áll. okt. 24-ig. — A pestvidéki tszéknél és az ócsai jrbságnál egy-egy aljegyzői áll. okt. 25-ig. — A nyitrai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. okt. 27-ig. — A soproni jrbságnál a 1 b i r ó i áll. okt. 27-ig. — A fehértemplomi tszéknél díjas j oggyakornoki áll. okt. 25-ig. — A csíkszeredai jrbságnál aljegyzői áll. okt. 25-ig — A kisvárdai jrbságnál aljegyzői áll. okt. 29-ig. — A gyulai tszéknél díjas joggyakornoki áll. okt. 29-ig — A csik-szeredai jrbságnál a 1 b i r ó i áll. okt. 28-ig.— A lugosi tszéknél jegyzői áll. okt. 30-ig. -- A sárvári jrbságnál a 1b i r ó i áll. okt. 30-ig. Nyomatott a ,Pesti könyvnyomd»-ré8Zvény-táraasáq"-nál. Hold-utra 7. sz.)