A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 41. szám - Nota-per. (Kossuth Lajos irói életéből és egy jogi szaklap megindításának küzdelmeiről)

298 melytől a hátralékok tömegessége s folytonos szaporodása — elmaradhatlan. Oly ikertestvérek a jogéletben, melyek semmi palliativ műszer által el nem választhatók; oly kinövés, melyen sem a biró-szaporitás, sem a tanácsok rendezése, sem a munkásság túl feszítése nem segíthet s még nem is segített. Es a mely bajnak valódi, állandó orvoslása abban sem talál­ható fel, ha két egybehangzó itélet ellen további jogorvoslat nem engedtetik, vagy az a végrehajtási ügyekben korlátol­tatik, vagy a kisebb bűnesetek felebbezése a törvényszékek­hez utaltatik. Vizsgáljuk közelebbről ezen állítás természetét s a bizo­nyítására szolgálható törvénykezési adatokat. Már az utóbbi évtizedekben, midőn a decentralisatiónak híre sem volt, mind a Curia, mind a budapesti kir. tábla, a hátralékok túlszaporodása következtében oly kritikus helyzetbe jutott, hogy közel volt az összeroskadáshoz, jogszolgálta­tásunk a fennakadáshoz, a mihez a pereknek évekig húzódása már közel jár. Ezen helyzet kényszeritette az igazságügyi kormányzatot, Horvát, Pauler, F a b i n y alatt, rendkívüli, a helyes igazságügyi politika által nem is helyeselhető palliativ eszközök alkalmazására, milyenek a pótbiróság s kisegítő bírák. De kielégítő siker né'kül. Egy párszor, a nagyobb munkaerő ideiglenes felhasználásával, a hátralékok nagy része feldolgoztatott; de rövid idő multával azok megújultak és pedig többnyire még nagyobb tömegekben. Az elsőfokú bíróságoknál 1860. évben még csak 7872 ezer polgári per volt folyamatban ; 1877-ben már 1383/r ezer ; 1881-ben 164 ezer és 1887. évben nem kevesebb, mint 178 ezer; mi 10 év alatt 40 ezer szaporulatot képez. A törvényszékek felebbviteli forumot is képezvén, ezek­nél a polgárjogi felebbezések 1881 —1886. évek alatt 1,336-ról 1,846-ra szaporodtak ; a panaszok pedig 691-ről 754-re. A feltörvényszékeken ugyanezen időszak alatt 771-ről 822-re szaporodtak, és a panaszok 208 ügyszámról 242-re. (Zeitschrift d. Sáchsischen statistischen Bű­re a u s. 1891.) Az egységes kir. táblánál, az évenkinti nagy ügybejövetel hatása alatt s az előbbi évről fenmaradt ügy­hátralék nyomásánál, az évi elintézendő ügyforgalomnak ter­mészetszerűleg nagy mérveket kellett öltenie. Erre csak egy pár adatot említsünk fel. Mig 1873. évben az elintézendők összege 99,000 volt, 1888. évben 155,833-ra emelkedett. Tehát 15 év alatt több mint 50 ezernyi nagyobbodás. 1889-ben még nagyobb lett az elintézendők összege, t. i. 158,881 ; és csak 1890. év folyamán csökkent kis mérv­ben : 153,000-re. Ez mindenesetre nagy horderejű momentum a felebb­viteli justitia alakulására. Azon körülmény, mely oly rendkívüli nagy terhet rótt a tábla biráira, a felebbviteli jogszolgálta­tásra, komoly következmények nélkül nem maradhatott. A lehető legnagyobb munkaerőt kellett kifejteni; valódi önfeláldozással kellett a tábla bíráinak dolgozni, hogy némileg legyőzhessék az elintézendők nagy tömegét, azon sikerrel, hogy a felebbviteli fórumon a justitia teljes fennakadást ne szenvedjen. Ez azonban általában véve csak ugy sikerülhetett, hogy az elnökök nemcsak buzdították, hanem komolyan sürgették s követelték is, hogy a birák nagyobb számban s minél több ügyet jelentsenek be. Gyakoroltatott ezen befolyás, mivel a semmitőszéken is hasonló szomorú állapotok voltak, sa nagy­emlékű Majláthtól kezdve a táblai elnökök által is. Némelyek­nek kellemetlen volt ezen szoritgatás, panaszkodásra is adott alkalmat, de a szükség nem engedett más eljárást követni. Az tehát, mintha ezen befolyásolást, ezen morális eről­tetést a szegedi tábla elnöke találta volna fel, vagy használna először az ügy tömeg legyőzésére, nem felel meg a való­ságnak. Csakis ily elnöki szigor-kifejtés mellett volt leheti", az, habár tudjuk, hogy számosan voltak a táblánál, kiknek buz­galma, önfeláldozó munkássága nem szorult a pressióra, a többségnél csak igy volt elérhető az, hogy a budapesti táblá­nál az elintézések összege oly rendkívüli nagy tömegre emel­kedhetett évenkint. Nem csekélység, hogy mig 1886. évben 95,000 ügy lett elintézve, 1889. és 1890. években az elinté­zések már a 130,000 számot meghaladták. Azonban ennek kivitele elkerülhetlenr.é tette azt is, hogy az ügyek referálása gyorsan, rövid idő alatt történjék. Tényleg csakugyan — rendszerint — csupán néhány perc jutott egy ügy elintézésére. Lehetetlen volt tehát, hogy minden perben az összes ügyiratok felolvastassanak. Ez nem is volt gyakor­latban — a legfelsőbb fórumon sem — kivévén a nagyobb fontosságú s bonyolódottságú pereket. Az előadó rendesen megismertette szóval a per állását, hivatkozott az okmányokra s ha kívántatott, akkor a fontosabbak felolvastattak, valamint a felebbezések s az Ítéletek is. Ebben összpontosul az elhirhedett referensi omni­p o t e n t i a, mi valóban nem jár minden veszély nélkül a jogszolgáltatás nemesb céljaira, a jog biztosságára, de el­maradhatlan az írásbeliség rendszerében, főkép akkor, ha oly nagy elintézési teher nehezedik a felsőbíróságra mint a volt egységes táblánkra. Csak igy volt lehető, hogy egy ülésben oly nagy ügyszám intéztessék el, mikép az elintézések az év végén még nagyobb, a fennakadást jelző hátralékösszeget ne hagyjanak maguk után. Kétségtelen, hogy ezen jogszolgáltatási kinövéseknek, a jogkezelés ezen árnyfoltjainak nagy befolyásuk volt a judica­tura alaposságára is, mi a praecipitálással össze nem fér. De azokat a decentralisatiónak tulajdonítani valóban merész mistificatió. Azok megvoltak ugy a Curián, mint az egységes táblánál. Ha tehát az új tábláknál is folytatást nyernek, forrá­sát nem a decentralisatióban, hanem azon rendszerben s TÁRCA. Nota-per. — A »Jog« eredeti tárcája. — Közli : RÉSÜ ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. (Kossuth Lajos ivói életéből és egy jogi szaklap megindításának küzdelmeiről.) A szabadságharc előtt, a censura uralma alatt nemcsak a napi és heti lapok, de a törvénykezési és közigazgatási szaklapok is csak ugy kerülhettek ki a sajtó alól, ha előbb az abba adott kéziratok a kormány által kinevezett ceusorok vizsgálatán átment. Most, midőn sajtószabadságot élvezünk, érdekes olvasmányt fog képezni azon per, melyet »Nota infidelitatis« hütlen­ségi per címen indítottak 1837. évben nagy hazánkfia : Kossuth Lajos ellen, ki úttörője volt egy szaklapnak, mely »T örvény­hatósági tudósitások« cím alatt jelent meg. Hogy mily akadályokkal küzdött ezen szaklap szerkesztője i.S kiadója, azt a közönség azon régi levélből, melyetEgry János 1836. évben Ugocsamegye főjegyzője kapott Kossuthtól s melyet újabb időben a lapok közöltek, ismerheti meg és mely szerint az írott példányokat nem lehetett rendes postai uton kézbesíteni az elöfizetőkuek, mert lefoglaltattak, hanem erre a célra kikerülő utak használtattak. A »Törvényhatósági tudósitások« igen erélyes hangon lettek összeállítva, ugy hogy a magyar kormány abban lázitásra való sérelmet talált és szerkesztőjét 1837. évben hűtlenségi perbe fogva, elővizsgálati fogságba helyezte. A nota-per aligha volt közö've még nyilvánosan napi vagy szaklapba és tán a vizsgálati iratok az irattárból el is tűntek, igy annak kivonatát néh. édes atyám után, ki a perben Lovassy László védője volt, az ö általa készített iratokból a jogászközön­ség részére, mint érdekfeszítő vizsgálatot közlöm. 1837. évben a »causarum director« Eötvös József, ki az osztrák uralom alatt törvényszéki elnök és később septemvir volt és érdemeiért nyugdíjaztatásakor bárói ranggal ruháztatott föl. Ez volt megbízva a vizsgálattal és az előnyomozás keresztülvitelével. 1837-ben, a corpus juris uralma alatt, még az inquisitióban a vizsgálóbiró kérdéseit latin nyelven tette föl, igy ezen nyelven föltett kérdéseket hiven megtartom, mert azt a szakközönség érteni fogja, a laicus közönség pedig az arra magyar nyelven adott feleletekből értelmét kiveszi. Az önvallomási jegyzőkönyv címe következő volt: »Proto­colum.« »Anno 1837. Die 8-a Junii in libera Regia ac metropoli­tana civitate Budensi ab incarcerato Ludovico Kos'uth sequens benevola fassio excepla«, vagyis : 1837. jun. 8. napján szab. kir. Buda fővárosában fogva levő Kossuth Lajossal felvett önkéuytes vallomási jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv a mai korbani szokásos módon általános és részletes kérdőponlokra terjeszkedett ki, melyekre az adott feleletek kiderítik a tényállást is, mely igen érdekes, különösen a napi és szaklapirókra, kik annak elolvasása után összetett kezekkel hálálkodhatnak azért, hogy a sajtószabadság jótékony­ságát élvezik. Lássuk a feltett kérdéseket és arra adott feleleteket: 1. Quod est nomen, cognomen, aetas, Religio, et quae conditio ? Ad 1. Mielőtt e kérdésre felelnék, el nem mulaszthatom, ugy befogattatásomra, mint -annak módjára s eddigi már 5 hetes tömlöcöztetésemre nézve ünnepélyes óvást tenni. Nevem Kossuth Lajos, zemplénvármegyei születésű, 35 évét élem életemnek, vallásom evangelica, ügyvéd vagyok és több nemes vármegyék táblabírája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom