A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 41. szám - Az új kir. táblák s az ügyhátralékok

Tizedik évfolyam. 41. szám. Budapest, 1891. október 11. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. s/.. Kiadóhivatal; ?., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZI ÖNY.) HETILAP AZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Meg jelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek béimentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: AZ új kir. táblák s az ügyhátralékok. Irta: dr. Szokolay Tstván, budapesti ügyvéd. — A büntetőtörvény módosítása. — Nyilt levél dr. Stiller Mór ügyvéd-, mint a »Jog« felelős szerkesztőjéhez. Irta : dr. II e x n e r Gyula, liptó-szentmiklósi ügyvéd. — Az önvédelem kérdéséhez Irta: Sehol maschi Adolf, kir. aljárásbiró Oraviczabányán. — Végrehajlói díjszabályzat tervezete. Irta : Néma Ede, Kolozsvártt. — Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. — Ausztria és külföld. (Álrészvenyesek [Strohmanner] a közgyűléseken. Büntetési intézkedések ellenük Svájczban, Német- és Franciaországban.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A perújilás kérdéséhez. [Felelet.] Irta: Hárma th Lajos, brassói ügyvéd. Az útinapló tételeinek kifogásolása. [Kérdés.] Irta: Több államhivatalnok.) — Irodalom. (Községi pénzügytan. Hegedűs Jánostól. — Tomics Jása bűnügyében felebbezés. — A titok tiltott felfedezéséről. Hallay s A.-tói.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA . Nota-per. Közli : Résö Ensel Sándor, budapesti ügyvéd. MELLÉKLET: Jogesetek tára. I'elsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a végrehajtói díjszabályzat tárgyában. A »Jog tör vény túr a« t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az iyazsáyüy t/miniszteri rendeletek függelékének (birói ügyviteli szabályok) 7. és S. ivét (oy—ijj. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Az új kir. táblák s az ügyhátralékok. Irta : dr. SZOKOLAV ISTVÁN, budapesti ügyvéd. A felebbviteli fórum új szervezése s működése ismét szőnyegre hozatott — a sajtó utján — egy incidens következtében, melyet nem lehet eléggé nem sajnálnunk. Főkép midőn látjuk, hogy az erőszakosan a táblai decentralisatió megtámadására, depopularisatiójára használtatik. A felebbezés organismusának nagy jelentősége a jogi szervezetben teljesen indokolja azt, hogy annak természetével s kifolyásaival gyakrabban foglalkozzunk, — annál inkább, midőn az új alakot ölt, új alapokra fektettetik. Emlékezhetünk reá, hogy a bajor, szász s más német államokban, egy pár évtized előtt, közmondássá vált, miszerint azokban a jogkiszolgáltatás valódilag csak a második fokon, a feltörvényszékeken veszi kezdetét. Az alsó bíróságok eljárása, ítélkezése messze elmaradt ott is a jogi s jogosult kívánalmaktól, főleg az akkor — a rajnai tartományokon kivül mindenütt uralkodott ósdi törvénykezési rendszer, az elavult írásbeli formaságok és a zavaros, tömkeleges törvények s jogszabályok befolyása alatt. Ez tette oly érdekessé a jogbiztosságra a felebbviteli fórum működését. És ugyanez a helyzet nálunk még mostan is. És pedig oly mérvben, mikép azt nemcsak a jogászok ismerik fel és kifogásolják naponként, hanem azt maguk a bírák is bizonyítják ; ha intézkedéseik tévességére figyelmeztetnek, boldog nonchalanccal felelvén : hiszen majd megváltoztatja a kir. tábla. Nemcsak a judicaturában, hanem, és _ még nagyobb mérvben nyilvánul ezen elsőbirósági gyöngeség s tökéletlenség az eljárásban, ennek szabályai alkalmazásánál. Ebben tömegesek a semmiségi esetek, főkép azok, melyek egy idő óta túlnyomólag a feloldások köpönyegébe burkoltatnak. Azért már utóbbi tekintetben is üdvözölnünk kell azon bölcs jogászi elhatározást és erélyt, mely a decentralisatiót létesítette. Mert ez lehetővé teszi a pontosabb és szigorúbb Lapunk mai szára felügyeletet az alsó s főleg az egyes bíróságok működése felett; mi nem maradhat jótékony befolyás nélkül az eljárási szabálytalanságok s rendetlenségeknek ha nem is egyszerrei megszüntetésére — mit tényleges viszonyainkban képzelni sem lehet — de legalább azok kevesbitésére. Sajnos, hogy ezen előnyök még mindig nincsenek elismerve bizonyos jogász-, habár valóban szűk lát körű körökben és elfogultságból, balitéletekből, vagy értelmetlenségből még mindig ostromol tátik a decentralisatió nagy horderejű művelete ; oly zavaros eszmemenettel, miszerint a szegedi kir. táblánál, az elnök és egyik bíró közt felmerült összeütközést is a decentralisatió rovására írják. Nem felesleges tehát ezen eset keletkezésének forrására, mint a dolog lényegére figyelmet fordítani. Ez pedig a referádának, tehát az ítélkezésnek is gyorsasága és alapossága körül forog; a mi ismét szoros, elválhatlan kapcsolatban áll a hátralékok ügyével. Bátran mondhatni, hogy mindazon súlyosabb bajok s kinövések, melyek jogszolgáltatásunkban nyilvánulnak, kisebb-nagyobb mértékben, közvetve vagy közvetlenül a hátralékok igazságügyi mozzanatában összpon tosulnak, vagy legalább közelebbről vagy távolabbról érintve vannak. Jogszolgáltatásunk tökéletlensége bizonyos mérvben abból ered, hogy a hátralékokat minden áron megszüntetni akarjuk; másrészt jogszolgáltatásunk gyönge jellege a hátralékok túlságos elharapódzása által is idéztetett elő. Az állíttatik, hogy a táblai decentralisatió nem eszköze a hátralékok apasztásának, még kevésbé elenyésztetésének, Irénem inkább azoknak tenyésztése; úgy, hogy ezen művelet folytán a hátralékok az új kir. táblákat nem sokára vagy egészen elnyomják, vagy a bírákat felületes ítélkezési munkára vezetendik, a magyar jogszolgáltatás hitelének teljes aláásására. Szerintök az új táblák már fuldokolnak is a restantiák özönében, és a baj, négy hó leforgásával, már nyilvánult is egy kínos (a szegedi) eruptióban. Es azt a decentralisatió elhibázott rendszere idézte volna elő, mely mintegy rákényszeríti az elnököket, hogy előadó biráiktól lehetetlent, vagy legalább is helytelent követeljenek az előadások művelésében. Utóbbi különösen azért, mert arra vezet : hogy polgáii perekben is csak az első Ítéletnek s az előadói tervezetnek felolvasására engedendnek időt. Mindezeket tüzetes vizsgálat alá kell vennünk, főkép annak kiderítése végett, hogy a panaszolt eljárás s bajok csakugyan a decentralisatiónak kinövései-e ? Nem vonakodunk kimondani, mikép a decentralisatió ellen intézett azon érvelés — valódi mistificatiója a közvéleménynek. És hogy az helyt foghat a politikában, melynek köpenye alá oly sok nem nemes érzelmek bújhatnak, ugy a politikai sajtó terén is, mely nem igen válogatós az eszközökben, ha csak a népszerűség hajhászására szolgálhatnak, de nem ülő a szakférfiak, a jogászok hivatásához, legyen ez bár az erős, de komoly kritika. Már több évtized óta foglalkozom felebbviteli forumunk szervezetének s működésének tanulmányozásával s e részben különösen azon súlyos baj vizsgálatával, mely a hátralékokban nehezedik a felsőbb bíróságokra. A szaklapokban 1870. után megjelent számos cikkeim tesznek erről tanúságot. Ezen az összehasonlító jogtudomány vívmányaira is fektetett vizsgálódásaim eredménye, annak világos bebizonyítása: hogy a felsőbb bírósági hátralékok főforrása a felebbviteli jog rendszerének elavult, a mai jogállamok irányzatával össze eem férő alakulásában rejlik; oly alakulásban, a 12 oldalra terjed.