A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 39. szám - A fiaker-jog

A . J O < bizonyítékul alkalmazni nem lehetett. Felperes ama másik állítása, hogy alperes arra kötelezte magát, hogy a lovakat bármikor vissza- I veszi, ha azokat felperes alkalmasaknak nem találja, az említett tanú vallomásával sziutén nem igazoltatott; az ügylet megkötésé- j nél jelen nem volt többi tanú vallomása pedig az ügylet meg- í kötésekor kikötöttnek állított feltételekre nézve bizonyítékul el nem fogadható. Az a körülmény, hogy a kérdéses lovak gyengeségük miatt nehéz kocsiba való használatra nem alkalmasak, igazoltatása esetén is az adott érték visszakövetelésére okúi csak az esetben szolgálhatna, ha ez az ügylet létrejöttekor feltételül kiköttetett volna, ennek megtörténtét azonban felperes nem is ig; zolta, de különben is az az állítása, hogy M. Ferenc katonai főállatorvos, kivel a lovakat felperes megvizsgáltatta, gyöngéknek jelentette volna ki, ennek tanúvallomásával meg van cáfolva. H. Nándor és H. József állatorvosoknak, kikkel felperes a lovakat 1888. évi | július 23-án megvizsgáltatta, a vizsgálatról felvett jegyzökönyben j kijelentett véleménye pedig, mely szerint a kérdéses lovak nagy és nehéz kocsiban való használatra gyengék, tekintve, hogy a nevezett állatorvosok a kérdéses lovakat kocsiba nem fogatták s téteményképességüket kísérlet nélkül meg nem állapíthatták, a per folyamában alkalmazott szakértők véleményével szemben, mely szerint rendes viszonyok közt hintós lovaktól nem kívántatik nagyobb téteményképesség, mint a minőt a szakértők által tett kísérlet alkalmával a kérdéses lovak 4 személylyel terhelt L,-ba fogva 45 pereznyi ügetés alatt tanúsítottak, bírói figyelembe nem vehető. Mindezeknél fogva az első biróság ítéletének megváltoztatá- I sáva! felperest keresetével el kellett utasítani stb. A m. kir. Curia (1891. szept. 3-án, 891. sz.): A másod- j biróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Felperes a közte és alperes között lovak vétele felett 1888. évi május havában keletkezett szerződést az alapon követeli felbontani, hogy a szerződésileg átadott két ló a kikötött Nonius faj minőséggel nem bir és hogy különben is az eladó alperes arra kötelezte magát, hogy az eladott lovakat, ha azok felperes céljaira alkalmasok nem lesznek, visszaveszi, illetve, hogy [ felperes a vételügyletet felbontani jogosítva lesz. | E keresetnek egyik alapon sem lehetett helyt adni: mert mint a másodbiróság okádásában is kiemelve lett, felperes azt az állítását, hogy a szóban forgó lovaknak Noniusfaj minősége egyik vételi feltételül kiköttetett volna, nem bizo- I nyitotta be; mert az e körülmény bizonyítására felhívott tanuk közül egyedül K. Ödön tanú volt jelen a szerződés megkötésénél, ez pedig éppen az ellenkezőről, vagyis arról tesz bizonyságot, hogy ily kikötés nem történt; mert a válaszirat során felperes alperesnek a főesküt nem arra az ügydöntő körülményre kínálta oda, hogy a vételügylet megkötésénél a szóban forgó feltétel kiköttetett-e vagy sem, hanem a szerződő feleknek egyoldalú oly kijelentéseikre, melyekből még azok valódisága, ha törvényszerűen bebizonyíttatnék is, azt, hogy a felek határozott és megegyező akaratukat kötelező szándékkal kifejezték volna, m'gállapitani nem lehetne, a főeskíí álta'i bizonyítás alkalmazása tehát az 1868: LIV. t.-c. 230. §-a értelmében helyesen mellőztetett; mert felperes azt a másik kereseti állítását sem bizonyította be perrendszerííeu, hogy alperes az esetre, ha felperes a lovakat céljaira alkalmasnak nem találja, a vételügylet felbontására előre beleegyezett volna ; mert az e tekintetben felhívott és kihallgatott tanuk, S. Ferenc, D István saját előadásuk szerint a vételügylet megkötésénéi jelen nem voltak, a vétel feltételeiről tehát közvetlen tudomáson alapuló tanúságot sem tehetnek, az ügylet megkötésénél jelen volt K. Ödön tanú pedig vallomásában ily megállapodásról említést sem tesz; és mert erre vonatkozóan a végiratban alperesnek kmált főeskü mint már elkésett, a perrend szabályai értelmében a perben alkalmazást nem nyerhet stb. fiabár végrehajtáskor a fuvar a végrehajtó s a végrehajtató képviselője által együttesen használtatott; a fnvarbér méiris végrehajtó javára állapítandó meg, ha az ügyvéd azt nem kifogásolta s maga részére In vardíjat nem is számított. Löwi Johannának, Löwi Hermán s neje e. 1,200 és 831 frt erejéig folyamatba tett végrehajtási ügyében a váczi jbiróságnak 1890. okt. 30. kelt végzése ellen a bir. végrehajtó felfolyamodással élvén A budapesti kir. itélő tábla következő végzést hozott: Az e. bir. végzés neheztelt részét a bir. végrehajtó eljárási díját illetőleg helybenhagyja, az utazási költségre nézve azonban megváltoztatja s az első biróság által a végrehajtató javára megállapított 4 frt 54 kr. fuvarbért a végrehajtó javára állapítja meg. Felfolyamodó az iránti kérelmének, hogy a felfolyamodásra okot szolgáltatott bírósági tag a felfolyamodás bélyegköltségében marasztaltassék, helyet nem ad. Indokok: A bir. végrehajtó eljárási díjának megállapítását, illetőleg helyben kellett hagyni, mert a foglalás, habár két kiküldő végzés folytán, de mindig ugyanazon végrehajtást szenvedettek ellen, egy helyen együttesen, tehát nem külön-külön foganatosíttatván, a végrehajtót az 18J1 : LI. t.-c. 24. §. c) pontjában megállapított eljárási díj csak egyszer illeti; ellenben az 1890. okt. 1. teljesített foglalás alkalmával felszámított fuvarbért az eljárt végrehajtó javára kellett megállapítani; mert habár végrehajtó képviselője a jkönyvben előadottak szerint ugyanazt a fuvart használta, az által, hogy a fuvardíjnak a végrehajtó által történt felszámítását nem kifogásolta s a maga javára fuvardíjat nem is számított, beleegyezett abba, hogy az a végrehajtó javára állapittassék meg. A 'bírósági tag a bélyegköltségben elmarasztalható nem volt, mert vétséget nem követett el s a felfolyamodás lényegében alaptalan is volt. (1891. június 25. 292/1891. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az egymás il üzleti összeköttetésben álló kereskedők, emez összeköttetésből származó, kölcsönös köreteléseiket egymás ellen — ha nem is ugyanazon alapból származnak azok, — ugyanazon perben érvényesíteni jogositvák. (A kassai kir. ítélőtábla 1S91. évi 37. p. sz.). Ha a csődbe jutott részvénytársaság igazgatói a mérleget be nem mutatták és annak elkészítésére fel sem hivattak, hanem a mérleget a tömeggondnok készíttette el, az igazgatók új mérleg beadására többé nem kötelezhetők, valamint nem kötelezhetők arra som, hogy a tömeggondnok által szakértők közbejötte mellett elkészített mérleg valódiságára oskiit tegyenek, mert az igazgatósán tagfai e tekintetben suját tényükben nem forognak. A szegedi kir. törvényszék: A szegedi általános takarékpénztár csődügyébeu K. Antal hitelező kérvénye folytán következőleg végzett: Tekintve, hogy az 1881. évi XVII. t.-c.-nek a kereskedelmi csődre vonatkozó 244. §. értelmében a kereskedő azon alkalommal, midőn a csődöt kéri, lehetőleg a mérleget is bemutatni tartozik ; a 255. §. értelmében pedig azon esetre, ha közadós a mérleget be nem mutatta, azt helyette a tömeggondnok elkészíteni, esetleg szakértőkkel elkészíttetni köteles, ezen törvények egybevetéséből kétségtelen, hogy a kereskedő mérlegének bemutatására, vagy annak esküvel való megerősítésére nem szorítható ; tekintve, hogy a szegedi általános takarékpénztár-részvénytársaság a csődkérés alkalmával mérlegét be nem mutatván, azt helyette a tömeggondnok szakértők által is megállapította ; a törvény rendelkezései szerint elkészített és megállapított mérlegnek a részvénytársaság igazgatói által esküvel való megerősítése el nem rendelhető s az ez iránt Sz. Teréz által 5,539/90. szám alatt, K. Antal által pedig 6,683/90. szám alatt előterjesztett kérelemnek helvt adni nem lehet. (1890. ápr. 17. 6,653. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első biróság végzését megváltoztatja s a kir. törvényszéket utasítja, hogy a közadós szegedi általános takarékpénztár-részvénytársaság igazgatóságának névleg megnevezendő azon egyes tagjait, kik az 1888. évi okt. 22. napján 20,414. sz. a. benyújtott csődnyitási kérvény beadásakor a nevezett részvénytársaság igazgatóságának tagjaiként a cégjegyzékbe bejegyezve voltak, a kereskedelmi törvény 244. §-ainak megfelelőleg készítendő és aláírandó mérleg bemutatására az igazgatósági tagok mindegyikének külön-külön saját kezéhez kézbesítendő végzés utján oly kijelentéssel hívja fel, hogy a mennyiben a felhívásnak a kitűzendő megfelelő záros határidő alatt eleget nem tesznek, eljenük az 1881. évi XVII. t..c. 122. §-ának intézkedései fognak alkalmaztatni. Utasítja továbbá a kir. itélő tábla a kir. törvényszéket, hogy az érintett mérlegnek bemutatása után a nevezett igazgatósági tagokat ugyancsak személyenként a 214. §-ában szabályozott eskü letételére idézze meg és az esküt tőlük arra nézve, hogy az általuk beterjesztett mérleg a valóságnak megfelel, vegye ki. Indokok: A csődtörvény 244., 245. és 216., valamint 242. §-ának intézkedései nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a kereskedelmi csőd esetében a kereskedő, vagy kereskedelmi társaság mérlegét már a csödnyitás kérelmezésekor lehetőség szerint bemutatni tartozik és annak valódiságáért esküt letenni köteles, mely határozatok megtartásáért részvénytársaságoknál az igazgatóság tagjai felelősek (246. §.). A 245. §. csak azt engedi meg, hogy a mennyihen a közadós a csőd bejelentésével a mérleget egyidejűleg be nem mutathatná és bejelentésében a gátló akadályokat kijelölné, mérlegét későbben is előterjesztheti. A 255. és 256. §. intézkedései szintén nem mentik fel az igazgatóság tagjait, az emiitett mérleg bemutatásának és esküvel megerősítésének törvényes kötelezettsége alól, mert az említett szakaszok csak azon esetre tartalmaznak szükséges további intézkedést, ha a mérleg bármely okból be nem mutattatnék, de ez semmi befolyással nincs az említett harmadik személyek kérdéses kötelezettségére és azt semmiképen sem helyettesitheti. Ellenben világos a 242. §. intézkedéséből, hogy a közönséges csőd esetében alkalmazandó 122. § , melytől eltérő intézkedés a cs. t. II. R. 11. cimében nem foglaltatik, a kereskedelmi csődöknél is megfelelően és azzal az eltéréssel alkal mázandó, hogy a kereskedő (kereskedelmi társaság) nem cselekvő és szenvedő vagyonállapotkimutatást, hanem mérleget tartozik előterjeszteni és esküvel nie°-erösiteni. (1890. dec. 23. 8 642. sz. a.) A m. kir. Curia: Habár a csődtörvény 2U. és 245. §-ai rendelkezéseiből kétségtelen, hogy a csődbe jutott kereskedő