A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 39. szám - A fiaker-jog

JOGESETEK TÁRA FELSOBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 39. számához. Budapest, 1891. szeptember 27-én. Köztörvényi ügyekben. Ha alperes a rétjén keresztül vezető gyalogút használatában felperest — a ki mindeddig békésen használta a gyalogiítut megakadályozta, e cselekménye a sommás visszahelyezés alapján! szolgáló megháborittatás tényálladékát nem állapítja meg akkor, a midőn beigazoltatik, hogy felperes oly módon akarta a gyalog.: utat használni, hogy az által alperes rétjében kárt okozott volna. A nagybittsei kir. járásbíróság (1891. január 20. 281. sz. a.): Dr. Holczmann Lajos ügyvéd által képviselt K. szül. Sz. Anna felperesnek, Milch Zsigmond ügyvéd által képviselt V. Bálint alperes ellen sommás visszahelyezés iránt inditott perébeu a következő ítéletet hozta : Felperes keresetének hely adatván, ugyanő a Rovne községben »Na osobitem« nevű dűlőben fekvő »Vrh rjeká«-tól a »Szapjetu«-féle malomig vezető alperesi földek mentén húzódó út békés birtokába visszahelyeztetik, köteles lévén alperes V. Bálint ezt 8 nap végrehajtás terhe alatt tűrni és az utat felperes birtokába kibocsátani, stb. Indokok: Felperes azon körülményt, hogy ő jelen per tárgyát képező, az alperesi földek mentén húzódó utat több éven keresztül, egészen 1887. évi őszig az alperes által történt megháboritásig békésen birtokolta, arra járván, fagalyat, gabonát behordván, a hit alatt kihallgatott Sz. Veron, H. B. Anna, T. Veron, S. Veron, Gy. József és M. Mária kifogástalan tanuk vallomásával teljesen bizonyította s alperes beismerésével igazolva van, hogy ugyanő felperest ezen út békés használatában megháborította 1887. év őszén, midőn felperest az úton galyat vinni megakadályozta ; a sommás kereset iktatási ideje pedig igazolja azt, hogy a kereset a háboritás tényétől számítandó egy év alatt a bíróságnál beadott; miután pedig fentiekben a sommás visszahelyezési per összes lényeges alkatelemei foglaltatnak s miután alperes abbeli kifogását, hogy ő állandóan mindenkit eltiltott volna a kérdéses úton a galy éo gabona-behordástól, be nem bizonyította, sőt T. Veron és H. B. Anna tanuk vallomásával igazolva van, hogy alperes csak 2—3 év, tehát a háboritás elkövetése óta tiltja el az úton a fagaly- és gabona-behordást, ezt azonban a megelőző években tűrte s tekintve, hogy a 649. sz. periratok tanúsága szerint felperes ezen perben nem a kérdéses út használata, hanem egy réten okozott mezei kár miatt lett pervesztes : mindezekből kifolyólag felperes keresetének helyt adni, őt a kérdéses út békés birtokába visszahelyezni és alperest annak tűrésére kötelezni kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1891. évi március 21.9,955. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Visszahelyezési keresettel csak oly út használatának a megháboritása orvosolható, a mely más tulajdonát képező ingatlanon, mint dologbani jog gyakoroltatott, ilyen jog pedig egyedül a szolgalmi jog lehet. Minthogy pedig fenforgó esetben felperes arra az útra, a melynek használatába magát visszahelyeztetni kéri, sem szolgalmi jogot eddig nem szerzett, sem pedig az útat eddig oly célzattal nem használta, hogy ez a használat a szolgalmi jognak elbirtoklás útján megszerzésére tekintethetnék, őt keresetével el kellett utasítani, stb. A m. kir. Curia (1891. július 29. 5,612. szám a.): A kir. ítélő tábla ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyatik, stb. Indokok: Felperes azt panaszolja keresetében, hogy őt alperes a keresetben megjelölt helyen vezető, felperes által folyton békésen használt úton való átjárásban 1887. év őszén, a midőn azon úton az erdőből fagalyakat vitt, megakadályozta s az út használatától eltiltotta. Ennek ellenében alperes a tárgyaláskor azt adta elő, hogy ő az ő rétjén vezető kérdéses gyalogút használatát nem akadályozta, hanem mivel felperes a panaszolt alkalommal az erdőből vitt fagalyakat ezen gyalogúton át a földön hurcolva szállította és ez által alperes rétjén kárt okozott, alperes felperesnek a fagalyaknak ily hurcolását megtiltotta. Tekintve, hogy felperes a fagalyaknak az alperes által előadott módon történt szállítását nem tagadta s minthogy a per során kihallgatott tanuk vallomása szerint a kérdéses helyen tényleg csak gyalogút létezik, alperes panaszolt cselekménye a sommás visszahelyezés alapjául szolgáló megháboritás tényálladékát nem állapítja meg; miért is a másodbiróság Ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében ez indokokból helyben kellett hagyni. A perköltségre nézve stb. A föeskitvel való bizonyítás mellőzése, mivel az nem ügydöntő körülményié kinállatolt, hanem a szerződő feleknek oly egyoldalú kijelentéseire, melyekből még ha azok valódisága törvényszerűen bebizonyíttatnék is, azt hogy a felek határozott és megegyező akaratukat kötelező szándékkal kifejezték volna, nu-irállapitani nem lehetne. A budapesti kir. törvényszék (1889. december L 7.-én. 42,140. sz.): Bariai Athanász ügyvéd által képviselt H. György felperesnek dr. Reinitz József ügyvéd által védett B. Antal alperes ellen 1,000 frt s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek 1,000 frt tőkét s járulékait megfizetni, továbbá alperes köteles felperesnek az utóbbi által alperesnek átadott két drb lovat visszaadni; azonkívül alperes köteles felperesnek a perköltségeket is megfizetni. Azon esetben pedig, ha alperes a két darab lovat felperesuek természetben ki nem adhatná, köteles még felperesnek 600 frtot megfizetni. A kereshetőség ellen emelt kifogás elvettetik; mert az ügyletnél alperes nem a H. családdal, de felperessel érintkezett, az ügyletet alperessel felperes kötötte s így az abból származó jogokat is szabadságában áll igénybe venni stb. Indokolás. Felperes keresetében azt adja elő: hogy alperes neki 1888. május 19-én két lovat adott el, azzal, hogy azok valóságos »Nonius« fajlovak s a lovak használhatók ha nem lesznek, azokat visszaveszi; H. Ödön, O. István, Sz. László, S. Ferencz tanú vallomása szerint alperes az eladott két lovat »Nonius« fajlovaknak mondta; ugyancsak S. Ferencz, D. István és Sz. László tauuk vallomásai szerint a lovak, befogása alkalmával alperes azt mondta felperesnek, hogy a lovak ha nem lesznek alkalmatosak, ugy alperes azokat bármikor visszaveszi; tekintettel pedig arra, hogy a ki valamely árút annak eladásakor valamely tulajdonsággal felruház, feltétlenül szükséges, hogy ezen tulajdonság a kérdéses árúban még is feltalálható legyen, a szakértők többségének véleménye szerint pedig az alperes által eladott egyik ló Nonius jelleggel egyáltalában nem bír, igy tehát nyilvánvaló, hogy ezen lóra reáruházott tulajdonsággal az nem bir. Továbbá alperes arra is kötelezte magát, hogy ha a lovak felperesnek alkalmatosak nem lennének : azokat bármikor visszaveszi ; felperes azonban a lovakat alkalmatosaknak nem találván, alperest azok visszavételére felhivta; tekintettel pedig arra, hogy a szakértői vélemény szerint az egyik ló csakugyan gyenge és a nehezebb hintós ló typusának meg nem felel; igy tehát alperes, míg egyrészről azon állítása által, hogy a lovak »Nonius« fajták, felperest tévedésbe ejtette, másrészt a kérdéses lovak azon feltételnek, hogy felperes által mint nehezebb hintós lovak használtathassanak, meg nem felelnek : ezek miatt felperesnek joga van a vételtől elállani és kívánni, hogy a vétel előtti állapot helyreállittassék. Alperes beismeri, hogy felperestől 1,000 frt készpénzt kapott, kötelezendő volt tehát ezen összeg visszafizetésére. Alperes azt is beismerte, hogy felperes az 1,000 frton felül még két lovat is adott alperesnek, kötelezendő volt ezen két ló természetbeni kiadására. Azon esetben, ha alperes a két lovat természetben ki nem adná, alperes ezen két ló értékében 600 frtban volt elmarasztalandó ; mert alperesnek első sorban a két ló természetbeni kiadása hagyatott meg s igy azon esetben a 600 frtot fizetni nem tartozik ; mert alperesnek kellett volna igazolni, hogy a kezéhez vett két ló 600 írtnál csekélyebb értékű. Nem volt figyelembe veendő alperes azon állítása, hogy a »Nonius« jelleg a vételnél nem volt megállapítva, mint feltétel; mert alperes ily jellegűnek állítván a lovakat, felperes azon tudattal vette meg, hogy a lovakra ruházott tulajdonság bennök foglaltatik stb. A budapesti kir. Ítélőtábla: (1890. okt. 13-án, 3,545. sz.) a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja stb. Indokok. Felperes az alperestől 1888. május 19-én vett két lóért fizetett 1,000 frtot s alperesnek adott két lovat, esetleg ezeknek 600 forintra tett értékét azon az okon követeli vissza alperestől, mivel azok közönséges parasztlovak, holott azokat alperes »Nonius« fajbeliekként adta el s mivel különben is arra' kötelezte magát, hogy a felperesnek eladott két lovat bármikor visszaveszi, ha felperes azokat alkalmatosaknak nem találja ; már pedig azok gyöngeségük miatt nehéz kocsiba való használatra nem alkalmasak, holott felperes azokat épen ily célra vette. Alperes tagadásával szemben felperes azt, hogy a kérdéses lovak Nonius fajbeli minősége a vételnél feltétlenül kiköttetett volna, nem igazolta, sőt ez az állítása a vételi ügylet megkötésé nél a peres feleken kivül egyedül jelen volt, mindkét fél által tauúul alkalmazni kivánt K. Ödön tanú vallomásával meg van cáfolva, a tanú vallomása szerint ugyanis felperes az alkudozás alkalmával nem is kérdezte a lovak faját s alperes csak annyit mondott, hogy azokat neki az előbbi tulajdonos mint Nonius fajta lovakat adta el; a tanú vallomásával megcáfolt körülmény pedig főesküvel bizonyítható nem lévén, az ez irányban ajánlott főesküt