A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 38. szám - A magyar állam területén kötött házasságok érvényességének megbirálása

152 A J O Gr. vétségben mondja ki vétkesnek s ezért 1 havi fogházbüntetésre itéli stb. Indokok: Vádlott W. Manó a vizsgálat és megtartott végtárgyalások során a vizsgálat többi adataival egybehangzóan beismerte, hogy 1884. évi február hó 24-én D. Mihály és J. Róza jegyeseket, a kik Bécsből jőve, neki az ottani kihirdetésükről szóló és az iratoknál elfekvő hirdetési bizonyítványt előmutatták, a nélkül, hogy őket Magyarfalván szabályszerűen újból kihirdette volna, összeadta. Vádlott azon mulasztásának mentségére, hogy a jegyeseket az esketés helyén is, miként az megkívántatik, ki nem hirdette, felhozza, hogy ő ezen törvényt nem ismerte, továbbá, hogy ő a stomfai rabbinak helyettese lévén, annak határozott utasítása folytán adta össze D. Mihályt és J. Rózát a kihirdetés mellőzésével, mert ezt neki W. Lázár stomfai rabbi megparancsolta s ebből folyólag azt állítja, hogy az elkövetett szabálytalanságért nem ő, hanem megbízója W. Lázár a felelős, kinél a jegyesek az esketés előtt jelentkeztek s a ki őket vádlotthoz utasította. A védelem pedig azt vitatja, hogy a btk. 256. §-ában érintett fenforgó akadályok alatt csakis a bontó házassági akadályok érthetők, mert csakis a bontó akadályok fennállása mellett kötött házasságok semmisek, mig ellenben az alakszerűség meg nem tartása, mint jelen esetben, csak tiltó akadály s az mindig pótolható, a nélkül, hogy a házasság az által megsemmisíttetnék. Továbbá, hogy miután a D. Mihály és J. Róza között kötött házasság még a mai napig is teljes érvényében fennáll, a családállás elleni bűntett miatt a vádlott ellen emelt vád időelőtti; s végül hivatkozik a védelem a magyarországi izraeliták országos irodájának abbeli véleményére, hogy vádlott a kihirdetés elmulasztásával nem követett el a btk. 256. §-ába ütköző családi állás elleni bűntettet. Tekintettel azonban arra, hogy vádlott azon mentsége, miszerint ő a törvényt nem ismerte, valótlan, mert az általa az 1889. évi október hó 22-én megtartott végtárgyalás alkalmával becsatolt és a budapesti kir. Ítélőtábla rendelkezése folytán magyar nyelvre lefordított héber lap épen az 1863. évi udv. cancelláriai rendeletet magyarázza s azt mondja : »felkérjük a tisztelendő rabbinusokat a jelen lapszámot szíveskedjenek megőrizni, mert az abban közzétett udvari cancelláriai rendeletnek minden egyes határozata még manap is jogerővel bir zsidó házassági ügyekben, ugy hogy azokat házasság - kötéseknél, valamint válásoknál a legpontosabban kell szem előtt tartani« s igy neki eme, a zsidók házassági ügyeit szabályozó rendeletet, miután annak magyarázata birtokában volt, okvetlenül tudnia kellett, de eltekintve ettől, a törvény nem tudás különben sem képezhet mentégét; tekintettel továbbá arra, hogy W. Lázár stomfai rabbi vallomása szerint vádlott 1884-től 1886-ig terjedő időben önállóan végezte az esketéseket s igy csakis ő lehet felelős az elkövetett mulasztásért, tekintettel még arra is, hogy a btkv. 256. §-a nem állapítja meg azt, hogy a bontó vagy tiltó akadály fenforgása esetén büntetendő-e a házasságot eszközlő lelkész, hanem azt mondja: »azon lelkész, a ki tudva, hogy olyan akadály forog fenn, mely miatt a házasság felbontható vágy semmis«, már pedig az izraeliták házassági ügyeit szabályozó lí>63. évi udv. cancelláriai rendelet 1 — 5. pontja a jegyeseknek az esketés helyén úiból leendő kihirdetését is minden körülmények között megkívánja s ugyanazon rendelet 14. pontja a kihirdetés elmulasztásával kötött házasságot érvénytelennek nyilvánítja, figyelemmel még arra is, hogy a btkv. 256. §-a a büntethetőség feltételéhez, mint a 255. §. esetében, azt, hogy a kötött házasság már felbomlott légyen, nem követeli, sőt ellenkezőleg a 256. §. szó szerinti szövege, nevezetesen a »felbontható« kifejezés határozottan kimondja, hogy akár felbontatott a házasság, akár nem, a lelkész, a ki azt az akadály fenforgásával megkötötte, büntetendő; figyelemmel továbbá arra, hogy az országos rabbi intézet elnöksége határozottan mondja : »a zsidó vallás értelmében minden zsidó pap köteles szorosan az állami törvényekhez e tekintetben is ragaszkodni és kihirdetés nélküli esketéstől óvakodnia, figyelemmel arra, hogy az izraeliták országos irodájának abbeli jogi véleménye, hogy vádlott nem követett el a btkv. 256. §-ába ütköző család elleni büntettet, a kir. törvényszéket a fennálló törvényekkel szemben az ítélet hozatalánál semmiféleképen nem kötelezheti vagy befolyásolhatja, mindezek alapján vádlottat, figyelemmel arra, hogy ellenében súlyositólag mi sem hozható fel, mig ellenben feddhetlen előélete s az, hogy a zsidó házasságok országszerte hason iijódon köttetnek meg, a miből vádlott bátorságot vehetett cselekménye elkövetésére s végül, hogy reá a házasság megkötéséből semmi előny nem származott, mert azért még dijazást sem kapott, oly nyomatékos és nagy számú enyhítő körülményt képeznek, hogy az általa elkövetett cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, a btkv. 92. §-ának alkalmazásával a btkv. 256. § ába ütköző családi állás elleni vétségben vétkesnek kimondani s figyelemmel arra, hogy a vádlott javára felhozott fenti enyhítő körülmények csak az eszközölt pótvizsgálat során jutottak a bíróság tudomására, a jelen Ítélet rendelkező részében meghatározott enyhébb büntetéssel sújtani kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla Ü89u. dec. 9-én 43,981/890.): az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kivül helyezi, vádlott ellen a bűnügyi eljárást megszünteti stb. Indokok: A vád tárgyát képező az a cselekmény, hogy vádlott 1884. évi február hó 24-én D. Mihályt J. Rózával összeeskette, dacára annak, hogy magát a nevezettek papjának nem tekinthette, mert azok nem voltak sem magyarfalvi származásúak, sem ottani lakosok és dacára annak, hogy vádlott még ezenfelül a szabályszerű kihirdetéseket sem eszközölte : a btkv. 256. §-ába ütköző családi állás elleni bűntett ismérveit foglalja magában, mert vádlottnak épen megjelölt cselekménye az 1863. évi, az izraeliták házasságára vonatkozó udvari cancelláriai rendelet szabályaiba ütközik és mert ugyanezen rendelet 14. i;-a azt állapítja meg, hogy eme szabályok mellőzésével megkötött izraelita házasságok érvénytelenek. Tekintve azonban, hogy vádlott eme cselekménye a beszámítást oly túlnyomóan enyhítő, az elsőfokú bíróság Ítéletében felsorolt, e helyütt is elfogadott körülmények fenforgása mellett követtetett el, a kir. Ítélőtábla is a btkv. 92. §-a és a btkv. 256. §-a értelmében kiszabni rendelt börtönbüntetés helyett fogházbüntetést látna alkalmazandónak, minek folytán a jelzett cselekmény a btkv. 20. §-a értelmében vétséggé minősül. A vádbeli cselekmény büntetendő voltára és annak minősítésére vonatkozó emez előzmények után a kir. ítélőtábla vádlott ellenében a bűnügyi eljárást elévülés folytán azért szüntette ellenben meg, mert mint fentebb jeleztetett, vádlott az esketést 1884. évi február hó 24-én teljesítette, ellenben a bűnügyi eljárás 1888. évi december hó 20-án, vagyis a btkv. 106. §-a utolsó bekezdésében rendelt három évi határidőn túl indittatott meg; a cselekménynek, mint vétségnek, a mivé azt a beszámítást enyhítő körülményekhez képest minősíteni kellett, büntethetősége tehát elévült stb. A m. kir. Curia 11891. szept. 3-án, 2,084.): Tekintve, hogy azon tényállás, mely szerint vádlott a Bécsben, mint rendes lakhelyükön szabályszerűleg kihirdetett feleket egyedül a kihirdetési bizonylat alapján s a nélkül, hogy azokat előzőleg Magyarfalván is kihirdette volna, összeadta, a btkv. 256. §-ában meghatározott családi állás elleni bűntettet nem állapítja meg, mert nincsen bizonyítva, mi.zerint vádlott tudta volna, hogy oly akadály forog fenn, a mely miatt a házasság semmis ; tekintve azonban, hogy a zsidó házasságok kötése, elválasztása és felbontása körüli eljárás tárgyában az 1863. évi november hó 2-án kiadott 15,940. számú kir. udvari caucelláriai rendelvény 12. és 13-ik pontjai szerint vádlottnak kötelességében állott volna az esketés előtt a házasulok által mindazon bizonylatot, tehát a házasulok születési anyakönyvi kivonatát is felmutattatni s azokat a házassági lajstromhoz csatolni, a melyek alapján azok kihirdetése Bécsben eszközöltetett; tekintve, hogy vádlott a születési anyakönyvi kivonatot, melyből megtudta volna, hogy az egyik házasuló fél D. Mihály keresztény szülőktől származott magyar honos, ki mint ilyen, Magyarország területén — habár időközben a zsidó vallásra tért is át — -zsidó vallású nővel érvényes házasságot nem köthet s az ily házasság semmis, a házasuló felektől bekivánni elmulasztotta : ezen mulasztása által vádlott a btkv. 257. §-a alá eső gondatlanság vétségét követte el s ehhez képest a cselekmény minősítését illetőleg mindkét alsóbb fokú bíróság Ítélete megváltoztatik; tekintve azonban, hogy mint azt a másodfokú bíróság is Ítéletének indokaiban helyesen kiemelte, vádlott az esketést 18ö4. évi február hó 24-én teljesítette s a bűnvádi eljárás pedig csak 1888. évi december hó 20-án, vagyis a 106. §. utolsó bekezdésében rendelt három évi határidőn túl indittatott meg, vagyis akkor, midőn a bűnvádi eljárás megindítását az elévülés már kizárta; e részben : a budapesti kir. ítélőtábla Ítélete helybenhagyatik. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1,639. Ügyvédeknek a per bíróságához intézett oly beadványai, a _ melyekben megbízójuk képviseletéről lemondanak : arj ill. díjj. XIII. t. II. pontjában meghatározott állandó bélyegilleték alá esnek. (/8pi. évi 54.9. ss.) 1,660. Oly mezei munkások [napszámosok), továbbá zsellérek és csekély földbirtokkal birb f 'óldmívelök, a kik mellékesen időnkint és igen jelentéktelen mérvben házi ipar képen fazé íjkészítéssel is foglalkoznak, ebből eredő jövedelmük után I. oszt. ker. adóval nem róhatók meg. (i8gi. évi 3,4.48.. sz.) Kivonat a ,,Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Weiszfeld Dávid e., budapesti tszék, bej. okt. 12, félsz okt. 31, csb. Mattyasovszky Miklós, tmg. dr. Csillag Szilárd. — Yi^dorovits József e, szatmárnémeti! tszék, bej. okt. 17, félsz. nov. 3, csb. Kölcsey Sándor, tmg. Uray Géza. — Tiglman Alajos e., pécsi tszék, bej. okt. '24, félsz. nov. 11, csb Angyal Pál, tmg. Fekete Mihály. — „Kuustüdter Abr. A.*" Cé? e., pozsonyi tszék, bej. nov. 13, félsz. dec. 9, csb. dr. Gyurtsy Kálmán, tmg. dr. Nemessányi Ernő. — Pattantyús Mihály e., budapesti tszék, bej. okt. 20, félsz. nov. 6, csb. Mattyasovszky Miklós, tmg. dr. Burger Árpád. Pályázatok : A nagykátai jrbságnál díjas joggyakornoki áll. szept. 27-ig. — A soproni tszéknél II. oszt. jegyzői áll. szept. 27-ig. — A hidalmási jrbságnál aljegyzői áll. szept. 27-ig. — A nyitrai tszéknél díjas j o g gy a k o r n o k i áll. szept. 27-ig. — A vágújhelyi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. szept. 27-ig. — A zilahi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. szept. 27-ig. — Az apatini jrbságnál albirói áll. szept. 27-ig. — A miskolci tszéknél díjas joggyakornoki áll. szept. 24-ig. — A székelykeresztúri jrbságnál albirói áll. szept. 29-ig. — A ráckevei jrbságnál díjas joggyakornoki áll. szept. 30-ig. — Az egri tszéknél II. oszt. jegyzői áll. okt. l-ig. — A székesfehérvári jrbságnál díjas joggyakornoki áll. okt. l-ig. — A kalocsai jrbságnál járás bir ói áll. okt. l-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomd»-réezvény-társa8ág"-nál. Hold-ntra 7. sz.)