A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 38. szám - A magyar állam területén kötött házasságok érvényességének megbirálása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 38. számához. Budapest, 1891. szeptember 20-án. Köztörvényi ügyekben. A birtok vagy jogháboritás tényének megállapítására nem alkalmas valamely jognak megtámadása, sem valamely elkövetendő cselekményre vonatkozó akaratnak nyilvánítása, mivel a háboritás regalma már magában is jogellenes külső eselekményt feltételez. A tatai kir. jbiróság (1891. febr. 14. 608. p. sz.): Fridrich Józset ügyvéd által képviselt L. Györgyué, szül. M. Teréz felperesnek, Kellner Jakab ügyvéd által képviselt S. Miksa és neje, szül. M. Rozália alperesek ellen visszahelyezés iránti sommás pereben következőleg itélt: Felperes a szöllősi 104. számú tjkvben 2-20. hrsz. alatt felvett belsőségen levő kútnak alperesekkel közös birtoklásába visszahelyeztetik és alperesek 8 nap és végrehajtás terhe mellett tartoznak tűrni, hogy felperes a kútnak velük közös birtoklásába visszahelyeztessék és kötelesek ugyanezen idő és következmények terhe alatt a perköltséget felperesnek lefizetni, stb. Indokok: S. József, R. György és K. János (volt biró) tanuknak hit alatti vallomásából kitűnt, hogy 30 év előtt a szöllősi 105. számú tjkvben 222. hrsz. 3latt felvett belsőségen egy kút volt, melyet a 220. és 221. hrszámú ingatlanoknak akkori tulajdonosai P. József és P. György testvérek közösen használtak és hogy e kút elromolván, ezt helyreállítani akarták és csak miután ez nem sikerült, a 220. hrszámú ingatlanon egy új kút lett ásva, melyet a nevezett testvérek s utánuk jogutódjaik a mult évig közösen használtak. A 220. hrsz. ingatlanság P. Györgyről P. István és neje M. Ilonára s ezekről S. Miksa és neje M. Rozáliára, a 222, hrsz. ingatlan P. József és neje B. Annáról felperes M. Teréziára, a mostani felperesre szállott, a ki a kútnak birtokába visszahelyeztetni kéri magát. A birtoklás tartama és folytonossága tekintetében a jogutód jogelőde birtoklását folytatónak lévén tekintendő, felperest a kérdéses kút birtoklásába visszahelyezni kellett; mert a sommás visszahelyezési perben szorosan véve csak azon körülmények igazolandók és birálandók meg, hogy használta-e a visszahelyezést kérő a kérdés tárgyát képező birtokot, illetve kútat s hogy használatban önhatalmúlag megháborittatott-e ? mert azt, hogy a kútat felperes használta, alperesek nem tagadták. De a kihallgatott tanuk is igazolták és mert alpereseknek a per folyamán tett abbeli nyilatkozata, hogy felperes a kútat engedélyükkel és szívességükből tovább is használhatja, egymagában is birtokháboritást képez, minthogy felperes a kútat nem alperesek szívességéből s addig, a meddig azoknak tetszik, kívánja használni, hanem mint közös, alperesek tetszésétől, avagy nem tetszésétől nem függő birtokot. Bírálat tárgyává teendő volt tehát azon körülmény, ha vajjon-e a kútat felperes és jogelődei, alperesek és jogelődeik tetszésétől függőleg használták, vagy pedig mint közös birtokot. E tekintetben a tanuk ama vallomása, hogy P. József és P. György az előbbeni kútat közösen használták, hogy a midőn ez megromlott, előbb ennek helyreállítását kezdték meg és csak midőn ez nem sikerült, egy új kútat ástak, hogy az uj kúthoz a régi kútból a kövek egy részét használták fel, hogy a munkabér egyik részét P. József is fizette s az új kútnak ásatásánál dolgozott, valamint hogy e kútat 30 évig használta, a mellett bizonyít, hogy e kútat P. József, mint közös kútat használta és ennélfogva az ezt megakadályozó alperessel szemben volt köteles az ehez való jogosultságát kimutatni, hanem ellenkezőleg alpereseket, a kik önkényt a közös használatot iparkodnak megakadályozni, terheli a bizonyítás kötelezettsége arra nézve, hogy felperes használ ita csak a tulajdonos tetszésétől függött s hogy ez azt beszüntetni vagy megváltoztatni jogosítva lenne. Minthogy alperesek ennek bizonyítását meg nem kisértették, azokat felperes kereseti kérelméhez képest el kellett marasztalni. Ama tanuknak költsége, a kiknek vallomása az ügy felderitéséie nem szolgált, az alperesek ellenében nem állapíttatott meg, stb. A budapesti kir. itélo tábla (1891. ápr. 1. 1,450. p. sz.): A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletét a kir. itélő tábla az annak kapcsán felhozott indokok alapján hagyta helyben és azért, mert az a körülmény, hogy alperesek telekkönyvi tulajdonosok és felperes használati joga telekkönyvben kitüntetve nincs, az előbbi birtokállapot visszaállítására kiterjedő sommás visszahelyezési perben figyelembe nem jöhet, mert továbbá alperesek felperesnek jogát megháborították azzal, hogy azt vitatták és vitatják, mikép fefperest ez a jog csak annyiban illeti meg, a mennyiben ők ennek használatát felperesnek szívességből megengedik, tehát azt felperes jogosan követelheti, hogy ő a kút használatának jogába, mint olyanba helyeztessék vissza, a mely jog őt az eddig gyakorolt közös birtoklás alapján és nemcsak alperesek szívességéből illeti meg, stb. A m. kir. Curia (1891. aug. 4. 4,282. p. sz.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Az 1890. jan. 16-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvben a birtok, illetve a jogháboritás tárgyát az által állítja felperes elkövetettnek, hogy alperesek a tárgyalás során is tagadták a közös kútnak használatáhozi jogát s a használatot csakis szívességből akarják megengedni és hogy a kútat a keresetbea emiitett módon akarták elzárni s elkülöníteni. Minthogy pedig sem valamely jognak megtagadása, sem valamely elkövetendő cselekményre vonatkozó akaratnak nyilvánítása, a birtok vagy jogháboritás tényének megállapítására nem alkalmas, mivel a háboritás fogalma már magában jogellenes külső cselekményt feltételez : hiányzik a jelen esetben a sommás visszahelyezési kereset egyik alapfeltétele, t. i. a birtok, illetőleg a jogháboritás. Ennélfogva felperes keresetével elutasítandó volt; a perköltség azonban a per körülményeinél fogva különösen azért találtatott megszüntetendőnek: mert alperesek kétségbe vonták, hogy felperes a kereseti kút használatának gyakorlatában lett volna s arra nézve, hogy felperes a kútat csak engedély mellett használta, bizonyítékot nem szolgáltattak ; felperes tehát teljesen alaptalan perlekedőnek nem tekinthető. A visszteherrel kötött szerződés szavatossági kötelezettséggel jár. Az alperes s a perbe hívott szavatos közti jogviszony a perben el nem biráltatik. (1881 : LIX. t.-c. 10. §-a.) A balassagyarmati kir. jbiróság (1890. jun. 5. 2,160. sz.): H. Pál felperesnek, D. Jakab alperes ellen 75 frt s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek 75 frt tökét megfizessen, a perköltségeket azonban a felek közt kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Alperes maga sem vonta kétségbe azon kereseti állítást, miszerint azon tehén, melyet felperes 1890. raárc. 30-án 75 frtért megvett s melynek vételárát felperes visszaköveteli, a vétel után negyed napra elhullott. Az állatorvosi boncjegyzőkönyv tanúsága szerint a tehén elhullásának oka oly belső baj — szivelzsirosodás — volt, melyet a tehén azon rövid idő alatt, míg felperes birtokában létezett, semmiesetre sem kaphatott s igy, miután a törvényes gyakorlat szerint az eladó az eladott marha belső bajaiért 30 napig jótállással tartozik a vevőnek, alperest, mint a kitől felperes a tehenet közvetlenül vette, a kérdéses tehén vételárának visszafizetésére kötelezni kellett. Alperes azon kifogása, hogy ő a tehenet felperesnek történt eladás előtt 5 nappal S. Jánostól vette s igy a tehén belső bajaiért nem ő, hanem S. János felelős, ugy S. Jánosnak azon további kifogása, hogy ő pedig két héttel előbb vette a tehenet s igy a tehén belső bajáért felelősséggel sem terhelhető; tekintettel az 1881 : LX. t.-c. 10. §. 2. bekezdésére, birói figyelembe vehető nem volt; úgyszintén nem volt figyelembe vehető alperes ama védekezése sem, hogy a tehén nem az állatorvosi boncjegyzőkönyvben constatált baj, hanem bika által történt megszuratás következtében hullott el, mert ezen állítását alperes hivatkozott tanúval nem igazolta, de megcáfolást nyer ezen állítás a boncjegyzőkönyv és az eskü alatt kihallgatott G. Lajos állatorvos vallomása által is. A perköltségeket a per körülményeinél fogva kellett kölcsönösen megszüntetni a felek között, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. dec. 18. 44,134. sz.): Az elsőbiróság ítéletének a perköltség megszüntetésére vonatkozó részét helybenhagyja, a per főtárgyára vonatkozó részét azonban megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A felperes kereseti előadása szerint az a tehén, a melyet ő alperestől megvett, a vétel után negyed napra hullott el, az A. alatti boncleleti bizonyítvány szerint pedig az elhullás oka szivburok elzsirosodása volt. Miután pedig hazai joggyakorlatunk szerint az állatokra nézve a szavatosság az eladót csak abban az esetben terheli, ha valamely barom az átvétel után 24 óra alatt megbetegszik vagy eldöglik, a mely esetben az a vélelem, hogy az már az átvétel előtt beteg volt, vagy ha a szarvasmarhánál az átvétel után 30 nap alatt mirigykór, vagy úgynevezett ürdük jelentkezik; már pedig felperes maga is beismeri, hogy az elhullott tehenet az átvételkor egészségesnek találta és az csak negyed napra hullott el, az A. alattiban igazolt szivburok elzsirosodás pedig nem tartozik azon betegségek közé, a^ melyek az eladó szavatosságát megállapítanák, ennélfogva az elsőbirósági ítéletnek a per főtárgyára vonatkozó részét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. jun. 11. 1,401. sz.): A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben;